Márnás mélylíra

Ágyban hever tini márna,

Feje alatt kavicspárna,

Anyja rászól: Aludj már, na!

Jaj, nem jön szememre álom,

Holnap lesz az első bálom,

Nincs új cuccom, régi má’ lom!

Ha nem lennél duci bálna,

Ruha rajtad szét nem máll’na!

Ne zabáljál! Aludjál, na!

Úgy, mint cetjelmezes márna

Rám a bálon szégyen várna!

Elbujdosom! Hol egy tárna?!

Így hát márna mama lánya

Új lakhelye tavi bánya…

Itt a vége, bánja kánya!

„Itt a vége! Végre! Kár, hogy tizenöt sort kellett várni rá! Hahaha! NEM ENG.!” /Bruhaha Brúnó, a Hajózási Idényben Halászó Irodalmárok Heurisztikus Intézete (HIHIHI) önfeledt megmondóembere/

„Micsoda?! Csak én bánom, ami szegény márnalánnyal történt?! Amúgy nincs itt a vége, hiszen pont ebben az önkéntes emigrációban kezdődik a belső jellemfejlődés! Az elhízástól bő lénnyé vált bú lány a szűk tárnába szorulva nem jut el a gyorsétteremig, az éhezéstől lefogy, karcsú manöken alkatára felfigyel sok menő kan, de őt nem a külcsín fogja érdekelni, hanem a belbecs, így szerelmi házasságra lép egy szegény, de jó lelkű márnaszörp árussal, sok gyerekük lesz, akiket olyan elfogadóan nevelnek, hogy ne legyenek testképzavarosak, majd boldogan élnek, míg meg nem halnak! Na, nem bánom, itt már tényleg vége lehet!” /Kánya Tánya, Ványa lánya/

„Földgömbnek kellett volna öltözni.” /M. András, a költő legállandóbb és legpraktikusabb kommentelője/

„M. úr, az ön tudástára

Rá-show-z bár e planétára,

Zsírmárna nem duckó hidra,

S nem hasonlít geoidra!”

/Dr. Oid von Void, téridőtkitöltő űrköltő/

„Költőnktől ezúttal többet vártam. Jobban belegondolva előző mondatom egy súlyos idegi kórkép és sürgősen orvoshoz kellene fordulnom. Visszatérve a műre: vártam volna, hogy némi háttérkutatás után megtanulunk valamit a márnákról, de hát nem lehet mindenki Lőrincz L. László... A márna sebes sodrású folyókban érzi jól magát, nem igazán életszerű hogy bányatóba migrálna szerencsétlen.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Reál úr, vegye figyelembe, hogy ez egy a szülője által verbálisan inzultált, testképzavaros tinédzser márna, akitől nem várható logikus viselkedés! Még jó, hogy önuszonyával nem vetett véget az életének! Emberek, védjük meg a márnákat az elhízástól, együk ki vizeinkből a férgeket, a rovarlárvákat és a vízicsigákat!” /Dr. Mederfenék Mödöny, halpszichiáter és folyami sodorvonal gombolyító/

„Számomra nem hálás a halas téma. Főleg, hogy a márna és a bálna egy családban! Milyen szintű biológiai baki ez?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas halszagértő/

„Nem tudja ön, Ház dokika,

Hogy kétéltű mindkét állat,

S szárazföldön, mint fúlt bika,

Légszomjjal hörögnek nyálat?”

/Habos Huba, hógolyó hegesztő és OKJ-s képzett halbiológus/

„Kétéltű, Habos úr, kétéltű?! A márna olyan kicsi, hogy maximum egyéltű lehet, a bálna pedig olyan nagy, hogy három! Utóbbi emlős állatként megél a vízben, a földön és a levegőben is. Utóbbira bizonyíték a Republic együttes Repül a bálna című tudományos dala. Szóval a márna és a bálna élteinek csak a számtani átlaga kettő, egyébként pedig sovány sertés vágtában vissza lehet adni azt az OKJ-s papírt! Idióta!” /Átlag Ányos, betanított matektanár/

„A bálna szó a latin balena származéka. A régi magyar nyelvben baléna alakban szerepelt, a nyelvújítás korában Bugát Pál (1793-1865) módosította bálna formára (a márna, málna, pálma szavak mintájára).” /wikipédia/

„Kavicspárna, költő úr, kavicspárna?! Addig törte a fejét, míg ez a fejtörő jutott eszébe?! Vagy azt hiszi, hogy aki felhajtóerőtérben ejti a fejét a kavicspárnára, annak nem fáj?! Ez persze nem okvetlenül rossz hír annak, aki kifejezetten koponyaizomra gyúr. No pain, no gain! azaz Má’ fáj, pá háj!” /Arnold von Arkhimédész, testépítőmérnökhallgató/

„Szófia lett a főváros, nem Várna,

Bálkirálynő keszeglány lesz, nem márna!”

/Bulgur Belgor, bolgár birodalmi ballada buherátor/

„A bálról jut eszembe, hogy amikor az Angliából a cégünk címére megrendelt mézünket a futár leadja a portán, akkor örömünkben közhírré tehetjük, hogy honey bál ante portas! Köszönöm, hogy elmondhattam! Ki tudja, milyen károkat okozott volna bennem, ha nem?” /Mézes Mózesné Mázos Miazma, bűbájos energiavámpír és bálkirálynőfalósejtosztótáblabolti lépesmézes-márna díler/

„Márna (Barbus barbus) álma:

Bálkirálynő poszton áll ma

Karcsún, mint egy kókuszpálma.

Csillog rajta arany jelme-

-ze, mely külországi kelme,

S remeg benne szív és elme.

Nézi német herceg, ulmi,

S szikrát húz közéjük ELMÜ,

S tiltott gyümölcshitel alma!”

/Szezám utca lakó Elmo, aranyhal tulajdonos, magyar hangja Magyar Bálint/

„Lehet bokorrímek nélkül élni, de minek?! – gondolhatta a Költő és mielőtt bármi mást is gondolt volna, belevágott, hiszen a költészet nem egy levelezőn végzendő hezitációs tanfolyam, hanem tömény akció, ahol nem élnek meg a málék, csak azok, akik csípőből hányják a rímeket! Frady Endre, szokásához híven, most sem úgy kezdte a versét, ahogy az unalmas biztonsági játékosok, vagyis nem tudta előre, hogy hova akar kilyukadni a végén, hanem hagyta, hogy sodorja a nyíltvízi flow-élmény! Egy ekkora Költőt sosem érdekelhet, hogy az olvasói tudják-e követni, sőt, hogy egyáltalán vannak-e olvasói, ő az örökkévalóságnak alkot, még akkor is, ha a hálátlan örökkévalóság kézzel-lábbal tiltakozik és fejvesztve menekül! Mi ne essünk az örökkévalóság csapdájába! Merjünk Frady Endre hálás utókora lenni! TŰZ!!!” /Revolver Rezsőné Puskatus Katus, a Fegyveres Irodalomtanárok Költészetegyelő Akciócsoportja (FIKA) ideológiai célkitűzés definiátora/

„Mi ez a poézis piszoárjában pacsálás, ez a szellemi fartő fertő?! Nem az a baj, hogy ez az elmeroggyant kényszerzubbonytöltelék maga helyett halakat beszéltet, hanem, hogy ő maga ad a szájukba olyan mondatokat, amikhez képest a babakori takonyhuzigálásom közepette az orromból kiesett zöld golyócskák is a magasabb rendű értelem mérföldköveinek tűnnek! Ha anyám anno ilyesmit olvasott volna fel nekem altatási célzattal, üvöltve szétvertem volna a rácsos ágyamat, letéptem volna a pelenkámat és hasmenéses sortűzzel kergettem volna ki anyámat a gyerekszobából, majd fel a padlásra! Kis túlzással persze, mert nem volt gyerekszobám!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha márnát akarok enni, csak kiiszom egy folyót és visszaköpök mindenkit, aki nem márna.” /Chuck Norris/

Télzáró bál

Párok, ha van télzáró bál,
Táncolnak kecsesen, fessen;
Van, ki szökell s lábat lóbál,
Más meg küzd, hogy el ne essen.

Táncparkett időnként hering-
-konzervdoboz hadra hajaz,
Egyik fele balra kering,
Másik jobbra, mégse baj az!

Fő dolog a jó hangulat,
Búbánatos bál az ritka,
Lényeg, hogy a tömeg mulat,
S ennek egyszerű a titka:

Megfelelő büfé legyen,
Benne remek étek-itok,
Hogy a bálnép igyon-egyen!
Tele gyomor - ez a titok!

Let’s eat again!

„Télzáró?! Előre táncolunk a másik oldalára forduló barlangi medve bőrére?! A gyomor tele lesz - de az állatok etetése tilos! A kockázatok és mellékhatások tekintetében konzultáljon meteorológusával, medveidomárával!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Egyen ön is milliomost!” /kannibál falfirka/

„Bááál?! Bál nyilvános propagálása?! Én eddig úgy tudtam, hogy annak idején a Karmel hegyen lemészároltattam az összes Bál prófétát! Meg vagyok döbbenve! Szóhoz sem jutok, mert még fáj, fáj, fáj, fáj, mert még fáj, fáj, fáj, fáj, mert még fáj, fáj, fáj, fáj minden talk!” /Illés próféta/

„Hé, te öreg, szakállas, teveszőrcsuhás pusztalakó, hogy mered plagizálni a nevünket és a dalszövegünket?! Ne gondold, hogy tied a világ!” /Illés együttes/

„Ne puffogjatok, névrokonaim, mert úgy beveszem a kaputokat, mint néma gyerek az anyja szavahihetőségét!” /Illés Béla, nyugalmazott gólkirály/

„Hé, te ólábú előnyugger, mi bajod van a szavahihetőségemmel?! Úgy megkergetlek ezzel a sodrófával, hogy többet kell majd futnod, mint egész pályafutásod alatt tetted! Utálom az ingyenélő focistákat!” /a néma gyerek anyja/

„Partneremmel ketten
Lejtünk a parketten,
Bár a parkett selejt,
Nem vízszintes, de lejt!”
/Csasztuska Szilveszter, betanított tánc- és illemtanár valamint amatőr kortárs költő/

„Az örökzöld étel- és életigenlés és egyben halálnemlés árad Frady Endre össztánclírájából, bár teológiailag megjegyzendő, hogy az örökélethez vezető út halállal van kikövezve, hacsak nem vagyunk olyan szerencsések, hogy Jézus pont a télzáró bálra időzíti a második visszatérését, amit nem tudhatunk, hacsak nem vagyunk önjelölt próféták, illetve akkor sem tudhatnánk, csak szégyellnénk beismerni. No de vissza a vershez! Jó lett! Let’s read again!” /Taofül Teofilné Mustármagnyi Hittia, az Aktív Hitélet Mindennapi Eleven Derűje (AHMED) c. felekezet független folyóirat főszerkesztője/

„Micsoda, böjti időszakban áll a bál?! Igaz, hogy a Bibliában senki sem böjtölt Húsvét előtt, de a modern nemzeti kereszténységet nehogy már poros ókori könyvek szabályozzák! Aki ilyenkor bálozik, az Soros tervet végrehajtó brüsszelita piréz migráncs, és az ilyet keresztényi szeretettel le kell vadászni! Tűz!” /Semmilyen Solt, a Közpénzből Dáridózó Nemzeti Pártocska (KDNP) vadász tagozatának elnöke/

„Vádlott, álljon fel! A magyar irodalom ellen különös kegyetlenséggel, többszörösen visszaesőként elkövetett mészárlásai okán önt a nemzettudat és az egyetemes jó ízlés nevében hógolyó általi halálra ítéljük! Az ítélet visszamenő hatállyal azonnal végrehajtandó! Tűz!” /Csávás Kálmán tűznagy, az Antitalentum Poétákat Elimináló Hadtest (APEH) nagyágyúja/

„Ennek a gendersemlegesen nihilista celebnyálnak a hatására még annak a kedve is elmegy a báltól, akinek egyébként lenne, de az nem én vagyok! Frady Endre ismét belehányt a ventilátorba és röhögve a kultúra felé fordította! Nem értem, miért ír verseket az, akinek szemmel látható nehézséget okoz a sorvégi kínrímek közötti részek bárminemű tartalommal és értelemmel való kitöltése! Mivel anyám e vers hatására ideiglesen felfüggesztette a mindenkire kiterjesztett humanizmusát, így a jelenlétében is nyugodtan egyetérthetek az előttem szólókkal abban, hogy TŰZ!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Tűz, tűz! Tűz, tűz! Jaj, de messze a kanális! Ég a város, ég a ház is, nem is egy ház, hanem száz is! Tűz, tűz! Tűz, tűz!” /a nemisegyházi asszonykórus/

„Ha már elegem van a télből, akkor arrébb fejelem a Napot, hogy ne a Baktérítő, hanem az Egyenlítő fölött végezze a munkáját!” /Chuck Norris/

Farsangi bál

(meghívóvers)

Szombat délutáni agy ok
Okosoknak (s szenved szamár),
Hogy jöjjenek kicsik s nagyok:
Farsangi mulatság, ha már

Itt van az idénye idén.
Négykor, midőn órád tik-tak,
Jelmezz s csodálom holmid én,
S fel sem ismerlek, ha taktik-

-usan elmaszkolod magad.
Ott lesz veled Lali Papp is,
S minden, mi unalmat tagad.
Hol máshol? - ezt most már kapis-

-gálod s döntesz – Jövök persze!
Tálca sütit hozz magaddal,
S lesznek közös javak! Pár szó
Végül: Lollipop nem vad dal.

Cím: Bp. XI. ker., Vásárhelyi Pál u. 4-6. IV. emelet
Időpont: 2013. február 16. (szombat) 16:00 órától

* * * * * * *

„Okosnak okos vagyok, megengedem, de tessék mondani költő úr, ha szamárnak öltözünk az asszonnyal, akkor szenvedni fogunk? Mert akkor inkább otthon maradunk és megnézzük a Végvonaglás c. brazil szappanopera CCLXXXIV. epizódját! Vajon igent mond-e a bájos Lucia a focista Angelonak, vagy inkább lelöki a tetőről és utána köp? Úgy izgulok!” /Íkúfájter Laborc, nagyipari cérnavégnyálazó/

„Hogyha túl sok zsebpénzt kapnál, fagylaltozd el Lali Pappnál!” /Papp Lajos, fagylaltárus és címszereplő/

„A ’Lali Papp fagyija’ a legújabb színdarabkám. Ha a nézők felismernek, akkor lehet, hogy a legutolsó is egyben.” /Frady Endre, költőgigász és színműíró/

„Végre teljesül az álmom és pár óráig én lehetek a Bicycle Repair Man!” /Superman/

„A mi osztályunk nagyon szereti a Frady bácsi színdarabjait, főleg a Hamlettot, úgyhogy mi biztosan elmegyünk és dán királyfi hordának fogunk öltözni. Most mondja az angoltanárnőnk, hogy a Hamlettot a Shakespeare írta. Tök fura ez az angol nyelv! Fradynak írják és Shakespearenek ejtik!” /Szimpla Szilárdka, a Frady Endre Általános Iskola 3.w. osztályos tanulója/

„Remélem, az én újévi bulimat nem szárnyalja túl ez a hepaj!” /Mága Zoltán, hegedűvirtuóz és középpont/

„Én próbálni odamegy. Keresek sárga festék. Én öltözni sárgabarack! Igaz lenni, hogy erportról Mr. Békáve ugyanannyi idő alatt bevisz, mint repülőút Washington – Budapest?” /Barack Obama/

„Sajnos idén még sok a dolgom, de épp most adtam be a felmondásomat, hogy a jövő évi bulira már el tudjak menni.” /XVI. Benedek pápa/

„A nagy zöld döglegyek által beköpött avas jaktej sem tud olyan zavaros lenni, mint ez az első ránézésre pár méterről versnek látszó tárgy. István királyunk nem aprította olyannyira szanaszét az ő szent gerjedelmében a koppányokat és a besenyőket, mint maga, költőcske úr a saját anyanyelvét. Az még hagyján lenne, ha csak a sajátját, de még az én anyám nyelvét is! Maga szétszedi a szavakat, de összerakni nemhogy mondatokká, de újra szavakká sem tudja őket! Miért ír maga?! Megfizetik?! Én a dupláját adom, csak ne írjon! Sőt, ne is éljen! És mind jobban járunk, ha a sírversét is valaki másra, magánál tehetségesebbre bízza. Vagyunk vagy tízmillióan. Ha a jelmezbálon egy vérszomjas hóhért lát maga felé sprintelni, lehet, hogy én leszek az.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Robikám! Hallottad, hogy lemond a pápa? Nem akarod megpályázni az állást? Lehetne egy Robi et Urbi műsorod és abban az egész világnak oszthatnád az észt!” /Puzsér mama, nyugdíjas/

„Végre lehet Lollipop-ra táncolni! Gyorsabbra lassanként már úgysem bírok…” /Michael Flatley/

„Ha megtalálom az izomsatnyító tablettáimat, akkor elmegyek és beöltözök Klicskó fivéreknek.” /Chuck Norris/