A következő címkéjű bejegyzések mutatása: aranyhal. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: aranyhal. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. április 9., kedd

Az aranyhal és a fatokos ajtók

Cirmos Iván titkos álma /Fekete Doboz felvétele/
Akváriumom-t, mely hal kád,
Körbe zsongja macskafalkád.
Bámulják az aranyhalat,
Aki reménybeli falat.

Falkavezér, Cirmos Iván,
Három helyett egyet kíván:
„Miau! Itt van e hal, ni!
Szeretném már, hamm, befalni!”

Ámde irigy rá a falka:
„Nem elég nekünk egy halka!
Akkor sem, ha dagadt hal kan
Lenne!” - nyávognak nem halkan.

Meghallom én, hal tulaja,
S jövök, mint egy Kossuth Laja
Fogyatlan regiment élén,
S csak egyvalaki nem fél, én!

Macskafalkád szétkergetem!
Mázli, halam nem lett tetem,
Úgyhogy hármat kívánhatok:
„Legyél három ajtón fatok!”

* * *

„Szétkergettem macskafalkád,
Folytatódhat halkavalkád,
S rögzítem e néma zajt ón-
-szöggel magam én az ajtón.”
/a vers alternatív befejezése, amely csak az Ónszög Gyár által szponzorált rendezői változatban szerepel/

Bing, a mesterséges intelligencia illusztrációja
„Frady Endre "Az aranyhal és a fatokos ajtók" című verse egy kedves és humoros alkotás, amely egy akváriumban élő aranyhal és egy macskafalka közötti interakciót ábrázol. A vers játékosan mutatja be az állatok közötti hatalmi harcot és az emberi beavatkozás hatását. A költeményben az aranyhal a természet szépségét és törékenységét képviseli, míg a macskák az élet apró veszélyeit szimbolizálják. A versben megjelenő emberi karakter, aki megvédi az aranyhalat, a felelősségvállalás és a gondoskodás motívumát hordozza. A költői képek és a nyelvi leleményesség egyaránt hozzájárulnak a vers üzenetének és hangulatának átadásához. A humor és a játékosság mellett a vers arra is rávilágít, hogy az emberi beavatkozás milyen fontos szerepet játszhat az élőlények sorsában. Összességében a "Az aranyhal és a fatokos ajtók" egy szórakoztató és gondolatébresztő költemény, amely a mindennapi élet apró csodáit és a természet védelmének fontosságát emeli ki.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Minek örvendezel, hé Bing?!
Mér’ nem bőgsz értem egy JAJ!-t, ó?!
Lefoszlott rólam egy szép ing,
S itt állok mint három ajtó!”
/a macskafalka három fa ajtótokká változtatott felelőtlen tulajdonosa/

„Fatok után a fatál is hiba! Fabatkát sem ér így a fabula!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas fakopáncs/

„Amikor oly lassan futok,
Mint egy mézgamerev fatok,
S te mégis mögöttem futol,
Na, az nálad hiba, fatál!
Ám, ha közben egy fabatkát
Sem utolérő fakabát
Törölt traffija Tabula
Rasa lesz - az jó fabula.”
/Trabant Trisztánné Ízirájder Izolda, a ’Lassú vízben partizánok mosnak’ című majdnem Oscar-díj jelölt nyenyec kalandfilm forgatókönyv írójának titkárnője/

„Ajtón fatok? Nem. A fatokon van az ajtó. A tok mozdulatlan, az ajtó ide-oda leng. Miért kívánhat hármat? Miért nem négyet, vagy kettőt? A macskákat nem kell beengedni a lakásba, mert súlyos ozmózist, girus hippocampit és mantrás vehernyét okoz az aranyhalaknak. Namégvalami: „Legyél 3 ajtón fatok.” Ki legyen az ajtón a fatok? Helyesen: Legyen 3 ajtón fatok. Talán így is marhaság, vagy csak én nem értem, mert öreg vagyok. Hogy öreg vagyok, az nem talán. Biztos, hogy öreg vagyok. Javallat: Aranyhal helyett jobb az ebihal, mert a macskák azt nem eszik. És még egy tanács: Az OBI az ajtókat ebben a hónapban tokkal-vonóval árusítja.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legtokvonóbb kommentelője/

„Az legyen az ajtón fatok,
Akinek a macskaraja
Miatt nyugton nem alhatok,
S halam majdnem lészen kaja!
Felvetődő másik kérdés:
OBI vonó és OBI tok?
Ettől koccan össze térd és
Megharapnak a hobbitok!
Nem marhaság Nyuggerapó
Aranyhal helyett az ebi?!
A bánatban ezt harapó
Késő gondolat csak ebi!”
/Csuhajja Csumida, csigavérforraló csepűrágógumidominó csapattag/

„Én is tudnék kívánni az aranyhaltól. Még több ilyen jó verset. Ha nem kapok, akkor beszerzek egy macskát!” /M. András, a költő legállandóbb és legaranyhaltólkívánóbb kommentelője/

„Vegyél saját aranyhalat,
Ne másé farvize alatt
Jusson neked verstáp falat!
Macskát pedig ne végy soha,
Mert, ha fából lenne, noha
Kis sanszú, benőné moha!”
/Nemem András, antibandi és Közép-Európa legellenkommentelőbb színaranyhalhálóvetőgépkezelője/

„Aranyhalak, nincsen fátok,
S műanyag az ajtótok?!
Szálljon rátok fatok átok,
S dőljön rátok ajtó tok!”
/Faajtósi Dürer ősi átokmondása/

„Halka, költő úr, halka?! Az a kis hal akarna lenni?! Ezek szerint a kis fal a falka, a kis ró pedig a róka?! Kossuth Lajos meg magának csak per Laja?! Na, ja, aki megteheti, mi?! Hát nem! Nem, nem, soha! Még jó, hogy olyan idióta szóviccesnek szánt kétsorosoktól megkímélt minket, mint például a
          Juh ösvény a kos út,
          Ott reggae-ment Kossuth!
Szóval nagy szerencséje, hogy ideiglenesen idáig azért még nem süllyedt, de ettől függetlenül: NEM ENG.!” /Dr. Lecsapi Kecsap, a Költészeti Okostojások Selejtjeit Újító Tébolyda (KOSÚT) betanított főigazgatója/

„Nektek van fatok? Van, a Költő Úr használja, az az esze tokja.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Fa Tom Fa Tok fattya
S Fa Tok Fa Tom atyja?
Génül észi tok át,
S leli ész itt okát?”
/Tokmányossy Tokapörcz, taktapölöskei teketikmányoló TikTokker/

„Frady Endre ismét megugrotta a saját maga által megemelt léc és a tőle sajátvektor bázisugrásnyi távolságra elhelyezett túlpart közötti távolságot. Tudjuk, hogy a borostyánkő gyönyörű, de az igazi értékét a benne található, fosszilis rovarokat tartalmazó zárványok adják. Frady Endre költészete pont ilyen, sőt még ilyenebb (nem kevesek szerint a legilyenebb, sőt legeslegilyenebb!) fosszilis rovar,- sőt gyíkzárvány a világirodalom borostyánkövében. Gyönyörködni, gyönyörködni, gyönyörködni! - mondta volna Lenin, de egyrészt mást mondott, másrészt azt se magyarul. Aki nem tud magyarusul, ne beszéljen magyarusul! Ugyanakkor néma migráncsnak híg a leve, mint amikor megbuggyant a gyanta, úgyhogy sose lesz belőle pókzárványos borostyánkő. Frady Endre mintás fatokos aranyhalkést minden magyar macska mancsába!” /Penge Palkó, fatokos aranyhalkésélező és köszörűs költőkatalizátor díler/

„Én úgy felbátorodtam a "S csak egyvalaki nem fél, én!" örökbecsű soron, hogy azt merem állítani: "a teljes Frady Univerzumból - s ez nagy szó - ez a kedvenc aranyhalas fatokos versem".” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Bölcs humán úr, jól választott,
Rámutatva, hogy "épp azt ott! ",
Bár ennek nem örvendett a
Nép s így zúgta: "Vérvendetta! ".
Ketté téptek fatok szélén,
S csak egyvalaki két fél, én!”
/2x0,5 F. Endre, két felebarát/

„Mi ez a halszagú macskaszéklet, ez a szellemi ajtófélfa lefejelés?! Ki ez a háziállatfarmergatyából kilógó végbelű mentális sötétítőfüggöny?! Magyarországra emigrált másodgenerációs szamuráj magyartanárok tucatjai követnek el harakirit már a líraborzalmat indító akváriumom-t kifejezés láttán, majd szörnyű vergődés közepette a halka szóhoz érve halálhörögve követelik, hogy valaki végre könyörüljön meg rajtuk és fejezze le őket egy kardszárnyú heringgel! Mindeközben a szeizmográfok élénk forgómozgás okozta rengéseket észlelnek a Kossuth Mauzóleum irányából és az állatkertben eleven szülni kezdenek a tölgyfatyúk szobrok! Frady Endre csodatételei olyan nyilvánvalóak, hogy könyörgöm, mielőbb mártírhalasszuk meg egy ütemesen le-lecsapó fa ajtótokkal, és avassuk boldoggá őt és a szerencsés utókorát!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer egy tigrisfalka támadta meg az aranyhalamat. Ezt sosem felejtem el, mert mindig erre emlékeztet a tigrisbőr bevonatú bútorzatom és a tigriscsont tokos ajtóim.” /Chuck Norris/

2013. november 21., csütörtök

Különös Ajándék

"bőgve rohant ki az osztályból" /egy aranyhal felvétele/
Különös Ajándék tanárnő sikítva vágta a földhöz a naplót.
- Ülj le, Birkássy, egyes! Egyes alá!!! NULLA, TE SZERENCSÉTLEN!!! Honnan vetted azt a baromságot, hogy Kossuth Lajost a Duna jegén választották meg MLSZ elnöknek?!
- Miért, talán a Tiszán?! – kérdezett vissza röhögve a trendi takonyzöld orr-piercinget viselő Birkássy Bendegúz, mire Különös Ajándék történelem-földrajz szakos tanárnő bőgve rohant ki az osztályból.
Szülei, Dr. Különös Béla és Dr. Különös Béláné Szimpla Matild mindig arra tanították, hogyha szorgalmasan tanul, akkor sokra viszi és boldog lesz. Ajándék szófogadó lányként megfogadta a tanácsot és nap mint nap leült tanulni, tanulni, tanulni. Ilyenkor mintha Lenin jól temperált viaszbábja is elégedetten mosolygott volna a Mauzóleum félhomályában. Az azóta már felnőtt tanárnő viszont zokogott:
- Tanultam, tanultam, tanultam és mégse vittem semmire, sőt még boldogtalan is vagyok!
A könnyeitől keletkezett bokáig érő tóból ekkor az ölébe ugrott egy aranyhal és felajánlotta, hogy teljesíti három kívánságát. Ahogy ígérte, úgy is lett:
Először a váratlanul örökös antarktiszi nagykövetségbe küldött Dr. Birkássy Bottyán magával vitte feleségét és egyszülött Bendegúz fiát.
Másodszor a fizetését triplájára emelték és így már majdnem annyit keresett, mint egy parlamenti takarítónő.
Harmadszor az iskolai menzán roston sült aranyhalat kanalazhatott rósejbnivel és zsenge parajjal.
- Na, most már tudom, mi a különbség a valódi életpálya és az életpályamodell között! – böffentett elégedetten, majd visszament az osztályába. Aznap minden felelőnek csak csillagos ötöst adott és az elégedett nebulók azzal a tudattal mehettek haza, hogy az Ob mégis egy kanadai tó, az Urálon túl már tényleg látszik Bécsnek büszke üzletsora és a Nagy Októberi Kapitalista Forradalmat valóban Mátyás király vörös ingesei verték le.
Mindenki boldog volt, csak egy mélyen csalódott aranyhal szelleme sóhajtotta bele hitetlenkedve és lélekfejcsóválva az éjféli csendbe:
- Halat kanállal?!

2012. november 12., hétfő

Aranyhal

Az aranyhal és a csali (Némó kapitány felvétele)

Pecáztam a folyó mellett.
Nap az égen lassan haladt,
S pont, mikor már mennem kellett,
Fogtam ki az aranyhalat.

Visszadobtam s mentem is én,
Nem volt időm, szólt a harang.
Muszáj volt ott lennem misén,
Kántorként kötelez a rang.

Aranyhal utánam szaladt,
Elbújtam a padok között
S átcsúsztam a talpak alatt,
Ám megtalált s leütközött.

Éreztem, hogy e sakk már matt,
Dőlögettem széjjel és el,
S muszáj volt kívánnom hármat:
Aranyhal villával s késsel!