Menekülés a mókuskerékből

(abszurd blődli)

szereplők:

Apa ............ XY

Anya .......... XZ

Fiú ............. WI

Apa egy széken ülve elmélyülten olvas. Fiú bejön.

Fiú: Apa!

Apa elmélyülten tovább olvas.

Fiú: Apa!!!

Apa továbbra is elmélyülten olvas.

Fiú: APAAA!!!!!!

Apa: (ijedten felugrik) Jaj! Mi történt?! Tűz van?! Tűz van!!! Fiam, mit állsz ott?! Hívd a tűzoltókat!

Fiú: Apa!

Apa: Igen?!

Fiú: Apa, nincs tűz.

Apa: Nincs?! De jó! Akkor be tudom fejezni ezt a sürgős olvasmányt! (visszaül és olvasni kezd)

Fiú: Apa!

Apa elmélyülten olvasna... de a fiú megveregeti a vállát.

Fiú: Apa!

Apa: Fiacskám, jól érzékelem, hogy folyamatosan csak azt hajtogatod, hogy apa, apa, apa?

Fiú: Igen, jól érzékeled.

Apa: És miért?

Fiú: Mert ilyen öregen is egész jó az érzékelőrendszered. Már a korodhoz képest. Gratulálok!

Apa: Köszönöm! (Apa tovább olvasna)

Fiú: Apa! (Apa sóhajtva felnéz) Apa, kérdezhetek valamit?

Apa: Már meg is tetted.

Fiú: Apa, mi miért nem hasonlítunk egymásra?

Apa: Nem hasonlítunk?!

Apa feláll, nézegetik magukat és egymást, méregetik a magasságukat, a testalkatukat, a hajukat...

Apa: Hmmm... tényleg nem.

Fiú: Miért nem?

Apa: Tudod, az a helyzet, hogy én nem vagyok a vér szerinti apád.

Fiú: És anya?

Apa: Ő sem a vér szerinti apád. Fura is lenne, nem?

Fiú: Aha.

Apa: Sajnálom, fiam. De úgy látom, egész nyugodtan fogadod a hírt.

Fiú: Valójában már sejtettem.

Apa: Honnan? Miből?

Fiú: Tudod, amikor egyszer együtt elmentünk vért adni, és kiderült, hogy a te vércsoportod nullás, az enyém pedig AB-s, akkor elgondolkodtam. Rákerestem a neten, hogy jól emlékszem-e és kiderült, hogy igen. Nullás vércsoportú apának nem lehet AB-s vércsoportú gyereke. Az anya vércsoportjától függetlenül teljesen lehetetlen!

Apa: Drága fiam, már Petőfi Sándor is megmondta, hogy nem higgyünk el mindent, amit a neten olvasunk!

Fiú: Petőfi?!

Apa: Vagy Arany? Nem tudom, nem mind Arany, ami fényesebb a láncnál...

Fiú: Az a kard, ami jobban ékesíti a kart. Nemzeti Dal. Petőfi.

Apa: Na, ugye, hogy Petőfi! Te meg itt vitatkozol! Inkább menj el fodrászhoz, vágasd le a lányosan hosszú hajadat és annyival is jobban fogunk hasonlítani!

Fiú: Na, ez a másik! Talán azért lányosan hosszú a hajam, mert az után a bizonyos véradás után találtam a fiókodban...

Apa: Mit kerestél te a fiókomban?!

Fiú: Pénzt sörre, de nem ez a lényeg!

Apa: Te is szereted a sört?! Én is! Na látod, ebben hasonlítunk!

Fiú: Szóval találtam egy fotót, ami a ráírt dátum alapján a születésemkor készült, és ti vagytok rajta anyával, és egy rózsaszín pólyás kisbaba, a csuklóján a Lujza névvel.

Apa: Rég volt, tán igaz se volt...

Fiú: Apa!!! Lehetséges, hogy én el lettem cserélve?!

Apa: Nem, nem lehetséges. Biztos.

Fiú: De hát hogyan?! De hát miért?!

Apa: Nem direkt volt! A kórházban történhetett valami baki.

Fiú: De hát miért nem cseréltetek vissza?!

Apa: Tudod, csak évekkel később vettük észre, hogy valami nem stimmel.

Fiú: MICSODA?!?!?! Évekig nem tűnt fel, hogy nem lányotok van, hanem fiatok?!?!?!

Apa: Tudod, rettenetesen elfoglaltak voltunk. Szegény anyáddal csak pörögtünk, csak pörögtünk a mókuskerékben... Mindkettőnknek fontos állásunk volt a minisztériumban. Gyakorlatilag mi voltunk a két alappillér. Kora reggel mentünk, késő este jöttünk és amikor félálomban fürdettünk, meg pelenkáztunk, nem realizáltuk, hogy fiunk van...

Fiú: Őrület! Ezt nem hiszem el! És napközben ki vigyázott rám?!

Apa: Arra már nem emlékszem. A mókuskerék kegyetlenül szétrázza a memóriát.

Fiú: Aha... És mi volt az a két alappillér állás a minisztériumban? Te voltál a miniszter, anya meg az államtitkárnő?!

Apa: Nem, nem államtitkárnő volt. Ő volt A titkárnő. A minisztérium szíve és esze. Én meg a főportás. Tudod, fiam, a miniszterek és az államtitkárok jönnek, majd mennek és senki sem vesz észre semmit. A munka nélkülük ugyanúgy folyik, mint velük. Sőt...

Fiú: Sőt?!

Apa: Sőtebb! De ha A titkárnő és A főportás eltűnik, másnap már megszűnik a minisztérium. Rajtunk kívül még a takarítónő és a büfés van majdnem ugyanilyen jelentős kulcspozícióban. Téged is azért nem akartunk taníttatni, nehogy túlképzett legyél, ha majd ilyen állásba akarunk elhelyezni.

Fiú: Mégis leérettségiztem! Ráadásul jelesre!

Apa: Ez szegény megboldogult anyád hibája. Annyira pörgött a mókuskerékben, hogy elfelejtette nem beadni a jelentkezésedet a gimnáziumba.

Fiú: Ó, anyám!!!

Anya: (valami fehér lepedőszerű cuccban szellemként belebeg) Hívtál, fiam?

Apa: Gizi?!?!

(Apa elájul. Fiú meglepődik, majd sóhajt.)

Fiú: Na, ne szellemeskedjünk! Nem is vagyok a fiad!

Anya: De hívtál!

Fiú: Nem érdekes, inkább nézzük meg, mi van apával!

Anya: Semmi, csak elájult. Így próbál meg kimenekülni a mókuskerékből.

Fiú: És te, te hogy próbáltál.

Anya: Sehogy. Apád mondta, hogy az ő apja mondta, hogy a mókuskerékből való menekülésnek két útja van: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan.

Fiú: Aha, már értem a sört.

Anya: Én sajnos sosem szerettem a sört. Én csak a meghalásban reménykedhettem.

Fiú: A meghalásban?

Anya: Igen. Aki meghalt, azt már nem érdeklik a határidők. Csak az volt a baj, hogy annyira elfoglalt ember voltam, hogy meghalni sem volt időm.

Fiú: Végül mégis sikerült.

Anya: Igen, egyszer elengedtek két nap szabadságra. Kiszáguldottunk a tengerpartra...

Fiú: És elvitt a szíved?

Anya: Nem, egy kalózhajó vitt el. El akartak adni egy másik minisztériumba rabszolgának.

Fiú: Hoppá! És mi történt? Megöltek?

Anya: Ugyan már! Ismerhetnéd anyád karakterét!

Fiú: Nem vagy az anyám!

Anya: De karakterem az van! Úgyhogy az elrablásunk másnapján már én voltam a hajó kapitánya, a legénységet pedig betanítottam a minisztériumi munkára. A kapitányt kiképeztem főportásnak, hogy a drága Gézámnak legyen helyettese és gyakrabban kimenekülhessen a mókuskerékből.

Fiú: De mitől olyan túlterhelt egy főportás?!

Anya: Nem mitől, hanem kitől. Tőlem. Az általam irányított minisztérium akkor forgalmat bonyolított le, hogy Gézám egy nap vastagabb portakönyvet írt tele, mint Tolsztoj Háború és békéje.

Fiú: Értem. És te végül mibe haltál bele?

Anya: Fogadtam a Halállal, hogyha be tud jönni a portán keresztül a minisztériumba úgy, hogy az én Gézám nem igazoltatja és nem hagyatja vele ott a portán a kaszáját, akkor végezhet velem.

Fiú: És?

Anya: Vesztettem!

Fiú: Hogyhogy? Apa mit csinált?!

Anya: Aznap a volt kalózkapitánnyal együtt épp a munkahelyi alkoholizmus útját választották a mókuskerékből való menekülésre, így duplán látta a Halált és véletlenül a másikat igazoltatta.

Fiú: Bár nem vagy az anyám, mégis sajnálom, hogy meghaltál!

Anyám: Hát még a minisztérium hogy sajnálta! Másnapra megszűntek!

Fiú: És apa?

Anya: Ő nem ért rá sajnálni, mert a kijózanodása után másnapra már egy másik minisztérium főportáján taposta a mókuskereket.

Fiú: Na, most már ideje lenne felkelteni apát!

Anya: Késő. Ő már újra velem van.

Apa: (valami lepedőszerűségben szellemként feláll) Hurrá! Kimenekültem a mókuskerékből!

Fiú: Jézusom! Lehet, hogy jobban jártam volna, ha az elején hagyom olvasni?

VÉGE

Hűvös idő

Annyira jó végre fázni!
Hogy mennyire? Mint például
Hallani, hogy felzúg száz Ni!,
Vagy sziszegni viperául.

Aki kígyónyelven sziszeg,
Azt megérti minden piton,
S nem áll fejre, mint jancsiszeg
Boamartan a pázsiton.

Tonhal alatt leng a hinta,
Száz Ni-lovag kiált: „Állj, ton!
E hűs vers abszurdabb, mint a
Legsötétebb Monty Python!”

Költő víg, ha fagy az agya,
S ráfagyott mosolya jetis,
Ám mint arc, min nagy a ragya,
Oly rút eme rettenet is.

Poétáért mentők jönnek,
Látván, mentálisan vak ő.
Olvasó, e hírtől Önnek
Szívéről leesik a kő?

„Leesik, kérem, leesik! Megmondom én magának, úgy ahogy van, hogy aggódtam, hogy a sok hintázó tonhal és Ni!-t sziszegő boák miatt esetleg nem lesz tánc meg zárcsökkentés, de így most már, hogy ez a hogyishívják egyszerűen elintéződött, meg a kígyók se sziszegnek ebbe a cudar hidegbe, így most már leesett ez a kő is, le bizony! Köszönöm, hogy elmondhattam!” /Szimpla Szilárd, betanított jégcsákány hegesztő/

„Mi van, költő úr, már megint fullba nyomta a kretént?! A nyárvégi kánikula utáni lehűlés felett érzett örömében túlhűtött aggyal hallucinált egyet és a rémálmait beszövegszerkesztette?! Hogy nem fagyott le a gépe?! Ezek után természetesen NEM ENG.!” /Kákacsomóssy Kredencz, főcenzor és hobbisintér/

„Jaj, de dilettáns maga, sápadt arcú költő úr! Hát még azt sem tudja, hogy a boa óriáskígyó, tehát nem mar, hanem fojt?! Ahogy az indián versike mondja: Akit ölel a boa, azt mondja csupán: boaaaaaaa...” /Okádó Avokádó, sziú törzsfőnök/

„Frady úr, ne keverje össze az abszurdot a kreténnel! Ni! Ja, nem, már nem Ni! Eki-eki-eki-patang!” /egy magát megnevezni nem kívánó Monty Python tag/

„Eme látnoki lírában a megbomlani látszó költőagy az értékvesztett világ megbomló erkölcsi rendjének szimbólumaként látszólag vígan rohan önnön vesztébe. A fékevesztetten pazarló emberiség gigantikus ökológiai lábnyoma okozta globális felmelegedéstől szétfőtt költői agyzagy fagyott kővé dermedése a mindennapi kozmikus létveszélyek alfájával és ómegájával paralel. A finom verstani cizellák abszurd stílusbunkóval való szétverése a hanyatló vadkelet kendermagos metaópiuma. Igazi sárba rántott világvers!” /Rémrím Rómeóné Jajvári Júlia, középiskolai magyartanár és színházi kellékes/

„Tisztelt költő úr! Amennyiben bebizonyosodik, hogy a fent említette tonhal nem EU-konform játszótéren, nem EU csereszabatos hintán hintázott, akkor önre a hantás hintás költőkre szakosodott testületünk brüsszeli székhelyű alirodája, a Hintára Űzött Halak’s Office (HŰHÓ) hatmillió eurós bírságot szabhat ki. Plusz négymillió euró fordítási, postázási, korrupciómentesítési, egységesítési, ügymenet egyszerűsítési és ügyintézési díj. Plusz ÁFA.” /Jean-Pierre Gagner, az Európai Hintaegységesítési Testület bírságügyi albizottságának helyettes vezetője/

„Mi ez a mentális székrekedés?! Egy rühös gibbon hónalj inkább beleillik az esztétikum kategóriájába, mint ez a pusztító agyböffenet! Szerintem ez az ordenáré vérlázítás előrefelé olvasva épp olyan értelmetlen, mint visszafelé:
     !inzáf ergév ój arinnyA
     luádlép tniM ?erinnyem gyoH
      !iN zász gúzlef gyoh ,inallaH
    .luárepiv ingeszisz gyaV
Anyám szerint így visszafelé egész kellemesen egzotikus ázsiai altatódal üteme van. Lehet, hogy Frady Endre egyetlen ellenszere a visszafelé olvasás? Én azért szívesen kipróbálnám kockás pitont, vagy a szeneslapátot is!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer álmomban rám tekeredett egy óriáskígyó család, de amikor vettem egy nagy levegőt, cafatokra szakadtak és boapüré lett belőlük a texasi rendőrség üzemi étkezdéjében.” /Chuck Norris/

"...Megszakítjuk adásunkat. Különleges közleményt hallanak. Kérjük, haladéktalanul kapcsolják ki a wifi routert és további értesítésig ne csatlakozzanak a világhálóhoz! Ha mégis csatlakoznak, semmiképpen se keressék fel kedvenc költészeti portáljukat!! Szigorúan tilos és életveszélyes ráklikkelni a legfrissebb posztra, melynek címét biztonsági okokból nem árulhatjuk el, csak annyit közölhetünk, hogy az ártalmatlannak tűnő címre kattintva azonnali és visszafordíthatatlan egészségkárosodás kockázatának tesszük ki magunkat. Ezekben a percekben állig felfegyverkezett TEK aktivisták kutatják át a blogspot szerverfarmját, habozás nélkül tüzelve minden gyanús élőlényre, amely összefüggésbe hozható a Nemzet Csumidaleguánja néven világhírű ókonzervatív költőfenomén honlapjának különleges kegyetlenséggel elkövetett meghekkelésével. Költőnk a hír hallatán erős sokkot kapott, eszméletét még nem nyerte teljesen vissza, de a roham rövid szüneteiben a közel állók elhatárolódásról és az irodalom megmentése melletti elkötelezettségről hallották sóhajtozni, természetesen makulátlan hexameterekben. Azon polgártársak védőkezeléséről és ártalmatlanításáról, akik a mindennapi kultúradagjuk ájtatos magukhozvétele érdekében a mai napon mit sem sejtve felkeresték a nemzeti költészet online mekkáját, felkészült infektológusok gondoskodnak. Kérjük, ha a mai napon bármilyen gyanús internettevékenységet tapasztalnak, azonnal áramtalanítsák a készüléket, ne menjenek a sérültek közelébe és kizárólag postai úton, vagy butatelefonon, de haladéktalanul értesítsék a hatóságokat. Együttműködésüket köszönjük, a biztonságos irodalomszolgáltatás helyreállításáról újabb különleges közleményben értesítjük a lakosságot..." /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnök kollégája/