 |
| "Ha a hajam tigris lenne..." /King-Kong felvétele/ |
Akkor engem mind megenne,
S elhalkulván végső jajom,
Nem maradna más, csak hajom.
Ha a hajom King-Kong vanna,
Lenyomna mint betonkanna,
S oly nagy vanna szörnyű bajom
Akárcsak e böhöm majom.
Ha a hajom Tata Liga
Nevű Old Boys fataliga
Vóna, vagy egy opál stóla,
Szeretnám, ha tudnák róla.
Volna doki hajom a ha,
Gálna megvizs s szólna: „Aha!
Adok mindjárt olyat, mi jó!”
S hatna rám az injekció.
„Ettől a verstől olyan ideges lettem, hogy hirtelen felindulásból lerúgtam a saját hajamat és kettétörtem vele egy zsiráfot.” /Chuck Norris/
„A vers természetesen bekerül a 'Muszáj volt ezt megírni? avagy méltán elfeledett fűzfapoétáink klapanciái' c. antológiánkba, amelyet az ünnepi könyvhét szégyenfoltjaként jelentetünk meg öt példányban. Ennél kevesebbet a nyomda nem vállalna be.” /Ponyva Huba, a Megvető kiadó társtulajdonosa/
„Az első hajomnál még csak hörögtem, a vannánál már visítottam, a Tata Ligánál viszont már vécépumpákat kötöztem a végtagjaimra, hogy pókemberként rohangáljak a környékbeli toronyházak falain. Többre nem emlékszem. Anyám szerint az opál stólánál a mélybe akartam vetni magamat és ha nem lett volna ott a panelprogramnak köszönhető állványzat, akkor ez a megátalkodott Frady Endre már a sírversemet böfögné föl az érelmeszesedett agyereiből. Mit vétettem?!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„A Költő pengeéles elméje folyamatosan vagdossa belülről a nagy busa fejét, és ebből a fájdalomból mintegy szenvedő kagylóként izzadja ki magából a világirodalom eme mélylírai igazgyöngyszemeit. Frady Endre, nem vagyok méltó, hogy a lábad elé boruljak és vérszegény ajkaim vézna nyálával illessem rímbütykös lábujjaidat! Ó géniusz, ó pusztaszer, ó magyarmáriasiralom! Tyű!” /Immakuláta Donatella, eksztázis medika és kredit rendszer által megnyomorított bölcsészhallgató/
„A pácienst megvizsgáltam és örömmel jelenthetem, hogy a helyzet bár tragikusan reménytelen, a rokonoktól mégis rengeteg hálapénzre számítok. Az injekciók hatnak ugyan, ha legalább negyedóránként kap egy bivalynyi adagot, amire a rokonság ráfizeti a gatyáját is, viszont a fejemben már összeállt a 'Bevezetés a kretén költők gyógyszeres kezelésének alapjaiba' című szakkönyv témavázlata, amellyel – jó marketing esetén – akár dollármilliókat kereshetek és még az orvosi Nobel-díj sem kizárt. Nyugalom ketteske, mindjárt jön a következő adag lószérum!” /Dr. Nervőzzy Ajtony, a Nemzeti Nervőzzy Klinika és Agyvelőellátó Élüzem főprofesszora/
„Nem értem a költő urat! Négyhavonta nyírom a haját és eddig még sohasem panaszkodott, most meg ez a megszégyenítő vers! Hát mikor hagytam én óriásmajmot, betonkannát, vagy fataligát a frizurájában?! Jó, egyszer tényleg benne felejtettem az opál stólámat, de a borravalókból hamar vettem egy másikat! Hát ezt érdemlem én?! Most húzzam le a rolót?! Brühühü!” /Sírforsz Aranka, betanított mesterfodrász és nyírfabalalajka készítő/
