A következő címkéjű bejegyzések mutatása: NEM ENG!. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: NEM ENG!. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. május 11., hétfő

Giccs

Mályvaszínű koboldsikoly
Lilára keni az eget,
S deres gomolyfelhősík oly
Mély, hogy bőven elfér megett’.

Veres a kelő Nap alma,
Zölden ásít álmos zsálya,
Sáfránysárgul kerti alma,
S legel bárányfelhők nyája…

Lektor bődül: „Ó, jaj, sok szín!
Nem tetszik ez úgy se, így se!
Ez a vers egy kultúrtoxin,
Világ legotrombább giccse!

NEM ENG!”

„Jellegzetes önreflexió, nem is teljesen indokolatlan, de ha már így szabadjára eresztettük a kis bodros szinesztéziákat, hadd legeljenek még pár strófányit. A kritikát meg bízzuk a profikra.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Igaza van, humán úr, bízza ezt rám! Drága vagyok ugyan, de hatékony. Én az ilyesmit úgy oldom meg, hogy valakinek a gépén megnyitom a célművet, kibiztosítom a Berettámat és versszakonként egy golyóval szétlövöm a monitort. A pisztoly mindig a sajátom, a monitor soha.” /Leon, a profi/

„Az első sor után éreztem ezt nem olvasom tovább, már kiégett az agyam, de csak eljutottam a második sorig. Fáj, nagyon fáj, de csak olvasom tovább... Miért ????” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Kedves reál gyermekem, vigasztaljon az a tudat, hogy aki testileg szenved, az elszakad a bűntől! Még néhány vers és elindulsz a megszentelődés rögös útján. Boldogok a szegény versolvasók, mert övék az ideg- és elmeosztály főnővérének osztatlan figyelme. Ámen!” /Szent Dympna, az idegbetegségben és az elmebetegségben szenvedők, depressziósok, incesztusáldozatok, elmegyógyintézetek és ápolóik, alvajárók védőszentje (május 15.)/

„Még hogy osztatlan figyelem! Az egész ideg- és elmeosztály ki lett ürítve az esetleges koronavírusos betegeknek! Hacsak nem kapom el gyorsan a fertőzést, engem is kidobnak az utcára nyáladzani! He, kérek egy covidburgert denevérszósszal!” /Depresszer Dezső, leszázalékolt versolvasó és kocsonyarezgés számláló/

„Nem az én sikolyom volt mályvaszínű, költőcske, hanem a magáé, amikor pofán vágta a lúdtalpa alá dobott gereblyém és attól látta lilában az eget! A jövőben ne próbáljon többet az én kiskertemben sétafikálva ihletet szerezni a bukolikus hagymázidilljéhez, mert magára sózom szájmaszknak a kölköm használt pelenkáját! Na, sipirc innen!” /Kobold Shatterhand, az ipiapacs őrs tiszteletbeli gereblyefelelőse/

„Remélem, költő polgártárs, hogy a jövőben tartózkodik a nem Pest megyei kertek látogatásától és legközelebb csupán a panel ablakából mereng el azon, hogy milyen lenne, ha én nem lennék! #maradjotthon!” /Győfi Pál, mentős médiakobold/

„A fradyendre vírus áldozatainak száma messze meghaladja a koronavíruséit, így felkérjük a világegyetem lakosságát, hogy mindenki tartsa  meg Frady Endrétől a másfél fényévnyi antiszociális távolságot!” /részlet az operettív törzs napi rendszeres pánikkeltéséből/

„Nem a kobold sikoltott, hanem én, amikor  ezt a giccsnek is csak a giccs szó megsértésével nevezhető verset véletlenül elolvasó anyám lobogó pongyolában, hajcsavarós fejjel zokogva áttigrisbukfencezett a szomszéd kerítésén, hogy megszabaduljon ettől a szellemi miazmás kipárolgástól! Egyetértek a bődülő lektor kollégával a NEM ENG! pecsét tekintetében, de Váci Mihály szavaival hívom fel a figyelmét arra, hogy ez édeskevés:
Nem elég pecsételni,
A költőt rúgni kell.
És nem elég csak rúgni,
De verni, verni kell!
A rossz szándék kevés,
Több kell: a félelem!
Mit ér a hűvös félsz,
Több kell: null élelem!
Ám nemcsak holmi éh'zés,
De éhkopp szenvedés!
Keresni, hogy bántsad és
Szúrjon szálkás fakés!
Ennél kevesebb édeskevés! Még, még, még, ennyi nem elég! Üsd, vágd, nem apád! Földet rá, földet rá! Mocskos Frady, mocskos Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„ Ne őrjöngj Robi, mert leszedállak!  Én még sosem hallottam koboldsikolyt, mert mire a kobold sikoltott volna, már rég lerúgtam a fejét. Az Avon tanácsadónőjéével, a kezelőorvosáéval és a gyógyszerészéével együtt.” /Chuck Norris/

2015. augusztus 10., hétfő

Hőtombolda

Tél Diszkóban zengne sí-rock,
Ám én verítékben sírok,
Mert hő-szike tarkón metél,
S nincsen sajnos se sí, se tél.

Nyár van! Ég a gyíkok bőre,
Nem áll le a hő a Hőőő!-re,
Keddbe olvad át a hétfő
S medencében Gyurta szétfő.

Boldogtalan puputeve
Hónaljának híg a leve,
S ez is, mint most jó pár dolog,
Földet érve elpárolog.

Forró testtel bőg a bögöly.
Odahörgök: „Meg ne dögölj
Ledöfvén egy izzó őzet!”
S bugygó agyam IQ-főzet…

IQ-m szétes I-re, Q-ra,
S tán egy hideg vizes kúra
Segítene, de itt a vég,
Nincs víz, mert az összes tav ég.

„Összes tav ég, mi?! Költő úr, a magyar nyelvben nincs olyan szav, hogy tav! A szétes is kétes! Fogadjunk, hogy a siroki várban kapott napszúrása közben találta ki ezt a sí-rocki dolgot! Akinek egy rímszótár van a fejében, az miért nem ír normális verset?! NEM ENG!!!” /Kákacsomóssy Kötönye, betanított szőrszálhasogató és főcenzor/

„Micsoda?! A megfigyelendő célszemély járt a siroki várban és én erről csak most értesülök?! Az eddig ráállított ügynököket büntetésből azonnal áthelyeztetem NB I-be játékos megfigyelőnek és végig kell nézniük az idény összes bajnoki és kupameccsét! Tudom, hogy ez túl kegyetlen büntetés, de példát kell statuálnom, hogy a többiek is féljenek, és hogy a nézőtér se legyen tök üres!” /Csávás Kálmán főőrnagy, a terror elhárítás kemény embere/

„Jaj, főnök, csak ezt ne! Hadd menjünk inkább az aluljárókba hajléktalanokat zaklatni! Nem a mi hibánk, hogy a célszemély a legszuperebb csodaautóval, egy Suzuki Ignisszel mindig lerázott minket a hegyi utakon!” /Sumák II. Sebő, elbocsájtott titkos ügynök/

„Az irodalom vegykonyhájában szalonnabüdösre izzadt korszellem lengi be a hőségtől szétabált intelligenciájú líra-leviatán fajsúlyos későnyári úthengerkölteményét. Az egymás párájában verejtékező rímpárok tocsogva aszalódnak a szikszáraz mondanivaló kozmikus reménytelenségében. A versvégi értelmetlennek ható szavak a globális felmelegedéstől széthulló elmeleves, az agyi zagy Kasszandra szerű falra hányt borsójának odaégett darabjai. Újabb remekmű égett belénk! Béke porainkra!” /Jottányi Jenőné Teflon Tátika, középiskolai magyartanár és szünidei idényszakácsnő/

„Jössz ide sok európaiak! Táncolsz, sí-rockizol! Lenni sok hó és tánc! Jó magyar szakácsok főzni konyhában! Jönni-jönni, míg tartani tél!” /George Dancekiller, a cape town-i Winter Disco tulajdonosa/

„Mi ez a gutaütött szellemi mocsár?! Hogy keletkezhetett ez a kénkő bűzős ideológiai posvány?! Az irományból nyilvánvaló, hogy Frady Endre IQ-jának mérőszáma pontosan megegyezik azzal a celziuszban kifejezett hőmérséklettel, amely esetén ez az amúgy is beszámíthatatlan lény elszabadult hajóágyúként végképp ön- és közveszélyessé válik. Anyám szerint lehet, hogy ha valaki ezt a szerencsétlent árnyékba cipelné, akkor magához térne annyira, hogy őt – azaz anyámat – ismét csak minden második versétől kellene eltiltanom, a többit meg magától nem olvasná. Kár, hogy nekem hivatalból így is, úgy is mindet végig kell senyvednem!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor nálunk Texasban 50°C van árnyékban, akkor sosem megyek árnyékba. Inkább lefejelem a Napot.” /Chuck Norris/