A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mohács. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mohács. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. február 18., szerda

Mikó' mellik

Halogatunk, élegetünk,
Örülünk, ha nincsen tetűnk,
Csak tetűnk a fejünk felett,
Mit a rozsda majdnem felett.

Nem is felett, hanem megett,
Itt az isten háta megett,
Ahun sírva vígadásunk
Közepette árkot ásunk.

Egyszerűek vagyunk, népik,
Balsors akit régen tépik,
S nyavalygunk, hogy Mohács, Arad…
Oszt’ minden csak tök úgy marad.

Habsburg-orosz-török-tatár…
Deres már sok régi csatár,
Sőt a számuk addig apadt,
Míg kihalt az Aranycsapat.

Hol sírjaik domborulnak,
Nyoma sincs már hízott nyúlnak.
Amely’knek még bírta lába,
Kiemigrált Jurópába.

Honi Túró Rudi evés
Miatt vagyunk még, e kevés
Itt, hol élni s halni kellik.
Élni? Halni? Mikó’ mellik.

„Heeej, költő úr, ez aztán az édesbús sírva vigadás! Seeej, Levédia, Baskíria, tyűű, Attila aranykoporsója, heeej, szkíta őshaza, tejjel-mézzel folyó Kárpát-medence, ahun hungarikum a hun! De jaj, már csak nyög Mátyás bús hada és a régi dicsőségünket is megkéselték az éji homályban! Haj, Petőfi Barguzinban, jaj, Jókai bablevesben! Vesszen Trianon! Éljen a nyereg alatt puhított Túró Rudi! Bólints Tibi, bólints Tibi! Bort ide, még bort! Brühühü…” /Szittya Szomor, számszeríjkészítő és Nyíl Tibi rajongó/

„Tisztelt Szittya úr! A Magyar Tudományos Akadémia megfellebbezhetetlen véleménye szerint az, hogy magyar és külföldi irodalmárok, történészek, antropológusok és egyéb szobatudósok tucatjainak vizsgálata megállapította, hogy a barguzini temetőben fellelt csontváz minden kétséget kizáróan Petőfi Sándoré, még korántsem jelenti azt, hogy fent nevezett finnugor költő ténylegesen Barguzinban van eltemetve, így DNS vizsgálatának és hamvai hazahozatalának engedélyezése tudománytalansága folytán okafogyott fantazmagória.” /Dr. Wasserkopf Winnetou, az MTA Túró Rudi Pöttyösítési és Holt Költők Távoltartási Bizottságának elnöke/

Jaj, már megint feladtak egy verset, hogy olvassuk el holnapra! Ej, ráérek arra még! Előbb facebookozok és viberezek egy kicsit!” /Pató Palika, 6.c. osztályos tanuló/

„Anyám szerint Buzánszky inkább kopasz volt, mint deres, és hátvéd lévén nem is csatárral halt ki az Aranycsapat, de ez legyen a legnagyobb gondom! Ennek a versnek a legeslegfőbb baja maga a vers! A puszta létezése! Anyám szerint, ha nem létezne a puszta, nem lenne csikós és gulyás se, és nem jönnének hozzánk azok a tüchtig németek autógyárakat építeni. O, mein Gott! És mindez egy olyan vers miatt, ami, ha eltekintenénk mindattól, ami rossz benne, akkor se lenne jó, csak egy nagy büdös nulla! Frady Endre klapanciái hol rührettenetesek, hol pedig gennyganyésak. Mikó’ mellik.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer a magasból rám vetette magát egy Dugovics Titusz nevű, utólag kitalált legendás ősmagyar vitéz, hogy elorozza a Túró Rudimat, de röptében úgy rúgtam vissza a várba, hogy a túloldalon egy zászlós törököt magával sodorva zuhant a mélybe. Lehet, hogy a történet kitalált, de a pöttyös az igazi!” /Chuck Norris, a gourmand/

2015. február 13., péntek

Péntek 13

Mai szörnyű napon a Pech
Leshelyéről messze kilát
(Mint a NAV-nak hívott APEH)
S vadul lődözi sok nyilát.

Akit eltalál a vessző,
S e nap majd’ mindenkit talán,
Roppant balszerencsés lesz ő,
Mint a falnak futó Zalán.

Máma minden bukás zajos,
Köröttünk sok mini-Mohács:
BeCseléz az összes Lajos,
S pállott szekrényt ver szét doh-ács.

Csehül állunk, fenn cseh, lenn cseh,
Szatíra ez a’la Hrabal.
Meghashajt az egy tál lencse,
S szerencséből üldöz a bal.

Rám pottyol egy szárnyas rozmár,
Vadkant rejt a kerti avar,
S ruhámban moly lakmároz már…
Fortuna ma mással kavar!

„Běda mně! Kam jdou?! Musím držet mě obrátit k mému hrobu?!” „Jaj nekem! Hová kerültem?! Muszáj engem forgatni a síromban?!” /Bohumil Hrabal/

„Ne nyafogj, Bohi! Én egyszerre vagyok kénytelen forogni mind a segesvári tömeg-, mind pedig a barguzini normál síromban, pedig én ebben a versnek nevezett valamiben meg sem vagyok említve! Átkozott balszerencse egyszerre két helyen is eltemetve lenni!” /Petőfi Sándor alias Alekszandr Petrovics magyar-orosz költő/

„Ha már szóba került a téma, én a hullámsíromban forgok, de meg is érdemlem, mert nagyon befürödtem annak a nyavalyás Szulejmánnak a hadi Cselével! Nem csoda, hogy neki van tévésorozata, nekem meg nincs! Ezt a balszerencsét!” /II. Lajos, király/

„Ha meghalnék, én is forognék a síromban, mert a Szerencse mindörökké forgandó. Kár, mert már nagyon rühellem ezt az állandó centrifugális erőt! Hánynom kell tőle!” /Fortuna, istennő/

„Babonás, költő úr, babonás? Én – lekopogom – szerencsére nem! Jaj, miért megy át előttem az úton élve vagy halva egy doboz fekete macska?!” /Erwin Schrödinger, fizikus/

„Költő úr! A 2010-es adóbevallásának a 345. sorában 1 forinttal kevesebb szerepel. A hiba kijavítása végett holnap hajnali 3-kor fáradjon be hatóságomhoz, a Külső-Budapesti Kirendeltségünkbe (Záhony, Harács körtér 3/b) és hozza magával a 2.000.003.-Ft (azaz kerekítve kettőmillió öt forint) büntetést és kezelési költséget. Fellebbezésnek helye nincs!” /Hiéna Hubáné Keselyű Kátya, személyi jövedelemadó behajtási főosztályvezető/

„Dzsízasz Krájszt!!! Nem elég, hogy péntek tizenharmadika van, de a balsors ezzel a verssel szórja rám a nyűgét s nyilait! Anyám szerint ki kéne szállnom tenger fájdalma ellen, de ő nem ismeri a szöveg többi részét. A gondolat, hogy Frady Endre túlélhet engem, halványra betegít! Azt hiszem, inkább visszafekszem és átalszom ezt a szerencsétlen napot! Hátha azt álmodom majd, hogy Frady Endre nyugalomba küldte magát egy puszta tőrrel!” /Puzsér Róbert, a péntek 13 miatt elbizonytalanodón töprengő kritikus/

„Ne lustálkodj Robi! A végén még nassolni is fogsz? Enni, vagy nem enni? A telt halála a torkoskodás!” /Schobert UpDate Norbert, fitnesz guru/

„Ily tévesen s torzan idézni engem, egy lapon említve azzal az ánglius kóklerrel?! Tragédia! Én is forgok a síromban!” /Madách Imre/

„Annak a potyogtató rozmárnak nem volt szárnya, csak azért repült, mert rosszul idézte híres őrömet, Madáchuck Imrét és felrúgtam a levegőbe. Nem tehetek róla, hogy ijedtében lecsinálta a költőt!” /Chuck Norris/

„I am the walrus!” „Én vagyok a rozmár!” /John Eggman Lennon, a tojásember/

2014. szeptember 10., szerda

Ló bá'

Magyar focit ad az m1!
Hírtől Ló bá’ hídba lemegy,
S véletlen’ se kapcsol oda:
„Ez egy korrupt pénzmosoda!

Csak a mazochisták nézik,
S muszájból Hajdú B-k, Knézyk,
Meg délszaki légiósok
Kinn a pályán. Van ám jó sok!

Szent Habakuk, mennyi faláb?!
Ez mélypont, vagy lesz még alább?
Focink csupa Mohács, Arad…”
Reccs… és Ló bá hídban marad.

„Jajjj!!! Nem tudok fölkelni! Ez is a nyavalyás foci miatt van! Abcúg MLSZ, abcúg MLSZ!!!” /Ló Pál, nyugdíjas szertornász és villanyóra leolvasó/

„Fáj a háta? Már a gyógyszerek sem segítenek? Itt az ideje az ősi kontakt terápiának! Az ily módon megedződött hátsó testfelületeknek egy nyavalyás kis hátfájás már meg sem kottyan! Feküdjön be hozzánk bizalommal!” /Húzós Huba, nyugalmazott hóhér és a Deres Kft. ügyvezető igazgatója/

„Engem egyszer próbáltak deresre húzni, de a hátamról szíjasra hasadva visszapattant korbács kiverte a szemét verőlegény egyik szemét. Utána meg én a deressel a másikat. Erre olyan idegesítően üvöltött a vakegér, hogy át kellett hajítanom a Jupiterre.” /Chuck Norris/

„Mi, délszaki légiósok lenni boldogok. Otthon kellett futni sokat és kapni kevés fizetés, itt kell futni alig és mégis dőlni rengeteg pénz. Igaz, nagy része kapni illegálisan, de ilyen banánköztársaságban ez lenni normális.” /Zladko Krüventics, 38 éves délszaki idegenlégiós/

Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban. – Igaz, hogy mondtam ilyen kőkemény átkokat is, de még ezekben sincsen szó sehol falábakról. Nem én tehetek róla, hogy a futball kivész a magyar stadionokból.” /Szent Habakuk, próféta/

„Hinnye, ez a gyökértelen gyökér, ez a kozmopolita liberálbolsevik fűzfapoéta, ez az idegenszívű rímgyilkos fattyú nem átallja öblös szatyorszájára véve meggyalázni hős népünk nemzettragédiáit! Moháccsal és Araddal viccelődik, miközben ószövetségi prófétákat szólongat! Ráadásul meggyalázza szent sportunkat, a labdarúgást! Na, megálljon csak! Jön még sánta kutyára becsúszó szerelés! Lesz még nagy-magyar feltámadás! Lesz még aranycsapat! Mindent vissza! Földet rá, földet rá! Véééééér!!!” /Vitéz Szittyabányai Vak Ond, gyula és sintér/

„A magyar fociról nem beszélek, mert halottakról vagy jót, vagy semmit. Anyámnak nem engedtem meg, hogy elolvassa ezt a versnek látszó tárgyat, hogy le ne hidaljon, és úgy ne maradjon. Frady Endre viszont lemehetne hídba és szívesen megnézném a próbaterhelését is, amint földdel dúsan megrakott teherautók járkálnak föl-alá rajta. Talán mindhárom ártatlan és jobb sorsra érdemes olvasója fellélegezne.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Még hogy korrupt, még hogy pénzmosoda?! A magyar foci?! Na jó, tényleg az, de hát mi nem az ebben a szerencsétlen országban?! Muszáj ügyeskedni! Mit gondol a költő úr, ha nem okosba’ csináljuk, akkor el tudtuk volna hozni Ló bá’-t az éj leple alatt beépíteni patakhídnak a kamufalvi Taknyos-ér fölé?! Ugye, hogy nem?! Na, ugye!” /Kamu Konrád, Kamufalva polgármestere/