A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Micimackó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Micimackó. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. december 6., kedd

Téli tébolyszonett

Hull a hó és hózik,
Lefagynak a nózik.
Vadász bácsi lőzik,
Megpusztul sok őzik.

December most télik,
Dé-ben hűlik Dé lik,
Nagy hidegtől zsugor,
Szorul finn és ugor.

Össze-vissza fagyik
Fahangya és fagyík,
Nem olvadnak fagyik.

Befagynak a fizuk,
Üresek a fazék,
Micimackó fázik.

ajánlás:
Herceg, aki hercig,
Rezeg ezer Hertzig,
Jéggé sose tömbik,
Dalzik, mint bölömbik.

„Az ezt megelőző diktatúra idején is úgy írtam a dalszövegeimet, hogy a sorok között lehessen olvasni a lényeget. Arra azonban még én sem számítottam, hogy ez az önmagát tehetséges utódomnak tekintő Frady Endre ennyi mindent talál a Hull a hó és hózik, illetve a Micimackó fázik sorok között. Lehetséges, hogy mélyebb vagyok, mint hittem? Most őszintén meglepődtem, hogy Frady Endre szerint ezt gondoltam mint költő. Ha én rózsa volnék, most megböködném ezt a pernahajdert!” /Bródy János, nyugdíjas dalnok és lokálisan világhírű igric/

„A hozzánk hasonló jóléti társadalmakban élő emberek életében az elakadás egyik fő oka az, hogy vonakodunk elhagyni a komfortzónánkat. Mint Micimackó a mézes csuprot. Az előttünk álló télen, úgy tűnik, több honfitársunknak is abban a szerencsében lesz része, hogy ez az akadály elhárul, végre boldogan kiléphetnek a komfortzónájukból. Nem, nem a Hercegnek. Pech!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Társadalomban a jólét
Elakad s a fagy a hólét
Megdermeszti jéggé, hóvá?
Micimackó mézért hová
Csuporodjon? Rágjon tejet
Komfortzónapörkölt helyett?
Humán úr, a szegény Herceg
Falábában szóhad perceg?
Éhhaláltól bár a gyom ment,
Mégis NEM ENG.! eme komment!”
/Nemá Némó, a Humán Ötleteléseket Hatósági Önkénnyel Határozatilag Örökre Hatástalanító Öntörvényszék (HÖHÖHÖHÖ) mélytengeri malaclopótökfőzelékügyi tilttűrtámogatási szakbarbárja/

„Ha és amennyiben a decemberi nagy lehűlést számszerűsítjük, teszem azt a hőmérséklet +10°C-ról -20°C-ra csökken, akkor a December felirat elején álló acél anyagú D betű mérete a közepében lévő lyukkal egyetemben mindössze (10°C-(-20°C))x1,2x0,00001x100=0,036%-ot csökken. Ilyen elenyésző méretű likzsugorodás esetén szinte már-már lehetetlen egy finn és egy ugor közös beszorulása ugyanabba a D likba. Vagyis kijelenthetjük, hogy a költő úr fogalmatlanabb, mint egy betanított közéheztetési helyettes szakállamtitkár, vagy egy mutáns géngörcs. Ahogy a dakota közmondás tartja: Fogalmatlan prókátornak híg a leve, amíg be nem fagy.” /Dr. Tempora Mutant úr, az időbeli hőváltozás és a hőbeli időváltozás interdiszciplináris tanara/

„Frady Endre a magasból rávetette magát az utcán fagyottan heverő témára, de elvétve a célt, mellé zuhant és ő maga is lefagyott. Na, ilyen állapotban diktálta a verset. L a s s a n   m o n d t a ,   h o g y   e l   n e   ü s s e m .” /Miss Take, OKJ-a képzett lassú- és gépírónő/

„Szél beszél, agy lefagy, kommen no komment.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas lefogyasztó lefagyasztó/

„Továris Ház, komment nyista?!
Mi lett maga, kommenista?!
Agya lefagy, nem beszél,
Csak mer fú kis szembe szél?!”
/Dömper Dönci, dérrel-dúrral dörmögő duhajnyik/

„Úgy látszik, most jönnek sorban a szonettek. Már a ❄❄❄ is szonett formában hull...” /M. András, a költő legállandóbb és legszonettfelismerőbb kommentelője/

„Elolvadok, amint hullok,
Örömre így nincs, csak null ok.”
/❄❄❄/

„Hó fehér, mint szovjet molokó,
Erről vígan szonettolok, ó!
eM úrházra kívül fali ❄❄❄
Tapad, ő meg kurjant: Halihó”
/F. Endre, a róla elnevezett blog legegyetlenebb és legkegyetlenebb költője/

„Le lehet szállni a nevemről! Még egy emlegetés és ütök! Van egy fejsúlyos békepipám és nem félek lesújtani vele! A békepipát egyébként akkor szereztem, amikor a vadászati világkiállításra menet helikopterről kilőttem egy liberálbolsevik törzsfőnök alól a lovát, úgyhogy coki!” /Halihó Hömönye, vad ász és vadászgörény imitátor/

„Megtébolyult szonett,
Nem bírja a telett.
Rettenetes nagy hidegdől,
Meg a széltől sok fa kidől.
Jő egy medve, most nem nyalka,
Brummogása igen halka.
Migráncsok a vadászt lőzik,
Éhesek, megnyúzzák, főzik.
A fagyit verjék a falba,
Oda való, nem jó nyalva.
Egy jégvirág feksz’ meghalva,
Megdermedett Fradyfalva.”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legtébolylírázóbb kommentelője/

„Nyuggerapó bőszen, vadul,
Fékevesztve elszabadul,
S mint kit feldob veres lőre,
Rémrímelget nyakra-főre,
S keményen, mint Igor s Kolja
Fradyfalvát letarolja,
Beszántja és sóval hinti,
S zenét aláfest egy szinti,
Mit Morricone Ennio
Vert, míg falt, mert jót enni jó.
Tarhonyát túrt Tiborc T-boy,
S tilinkózik téli téboly.”
/Tompatekintetű Tölöncz, a taktapölöskei tébolyda teremőre/

„Én telente tudatosan hibernálom magam és az ügynököm jó pénzért ijesztgeti velem a jégoroszlántól rettegni vágyó gazdag japán turistákat. Szeretem a telet, mert ilyenkor dől a lé!” /Leó jégrém/

„Ártatlan gyermekkoromban, naiv kisfiúként – bár a jelem az oviban már akkor is a verbális Molotov koktél volt – drága jó anyám sugallatára még hittem abban, hogy amiben rímek vannak, az vers; aki verset ír, az költő; aki költő, az egy széplelkű jó ember, akit mindenki tisztel és szeret. Ahogy cseperedtem, néhány árokban hempergő, lóversenyfüggő, alkoholista poéta kicsit megremegtette ugyan a magam elé képzelt költőideál szobrot, de az mégis egy égnek meredő szobor maradt, ám Frady Endre egyetlen határozott berobbanásával ledöntötte, széttaposta és azóta is vadul vigyorogva vitustáncol a romokon! Kéretik az első versszak végét átírni ilyenre:
          Lőzik harci ladik,
          Megpusztulnak Fradyk!
Na, ugye, mennyivel jobb lenne így mindenkinek?! Frady Endre meg fagyjon oda egy éhes jegesmedvékkel körbevett étkezőasztalhoz!” /Puzsér Róbert, téli álmából felzavart kritikus/

„Szeretek abszolút nulla fokban, -273°C-on edzeni, mert akkor nem kell felvennem az izzadásgátló fejpántomat.” /Chuck Norris/

2017. június 14., szerda

A hal neve Linda

Éhes Róbert Gida hóban
Sétál messzi Idahóban.
Vele ballag Micimackó
S a lóképű Pici Lackó,
Kinél vannak kese halak.
Hű, de furcsa mesealak!

Üres hassal mendegélnek,
(Csoda, hogy még mindig élnek!)
Ám felmordul Micimackó:
- Hé, lóarcú Pici Lackó,
Adj ennem pár kese halat,
Vagy megrúglak vese alatt!

- Hát ez sajnos lehetetlen,
Van, amelyik ehetetlen;
Ne faljad fel mindahányat,
Egy hal – neve Linda – hányat!
Bélbajt nem Jim, nem Tom ellik;
Linda, de őt nemtom mellik…

Vesén rúgja Micimackó,
Hóba puffan Pici Lackó,
Szétszáll a sok hala sréhen,
S mind maradnak vala éhen.
Hóba fagy sok kese hal ott…
Oszoljunk, e mese halott!

„Emese hal ott?! De hát én se nem vagyok hal, se nem vagyok ott! Ki hallott már ilyet?!” /BB Emese, kreatív banki munkatárs/

„Köszönjük Emese! A Budapest Banknak nincs szüksége olyan munkatársakra, akik képtelenek fagyott halsorok között olvasni.” /Pénzes Paktony, marketing igazgató/

„Íiiiiiiii…ja! (sikítás, klumpa le, fejrúgás) Na, költő úr, legközelebb megtanulja, hogy én nem fagyott hal vagyok, hanem karatélyos rendőrnő!” /Veszprémi Linda, karatélyos rendőrnő/

„Mea klumpa, mea maxima klumpa! Hamuban sült fapapucsot szórok a fejemre, rendőrnő úr, csak ne sikítson akkorát a következő agyba-főbe rúgás előtt, mert rám tör a migrén! Hééé, egy halnak mióta van lába?!” /Frady Endre, fejberúgott költőgigász/

„A fele egész jó, halad a sztori és hirtelen jön a fal megállíthatatlanul. ellik-mellik???? Neee, ez a minden idők legrosszabb rímpárja verseny különdíjasa lenne. Ütős lett...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Bár én csak egy csekély értelmű medvebocs vagyok, azért még meg tudom különböztetni a mézet a nyers haltól. Utóbbit sosem ennék! Hoppá, egy bokor! Na, mi van rajta? ÁÁ Málna!” /Micimackó/

Nem Á.Á. Málna, hanem A.A. Milne, ha szabadna kérnem, bár tőled ezt is elfogadom, kedves csekély értelmű medvebocsom! Végül is én írtalak ilyennek. Frady Endrét viszont beperelem plágium és irodalmi terrorizmus vádjával!” /A. A. Milne, a Micimackó c. könyv írója/

„Csak a legnagyobb költők tudnak egy bugyuta gyerekmese szereplőből kőkemény hús-vér akcióhőst faragni; Micimackó a szemünk láttára válik már-már majdnem Chuck Norrisszá. Az ’Éljünk túl mindent, amíg végül meg nem halunk!’ fatalista alapelv lírába fagyasztása és a ’Halál, ami mögött egy hal áll’ abszurd banalitása megkerülhetetlen kortárs alapművé heroizálja Frady Endre már életében halhatatlan életművének ezt a legújabb csiszolt gyémántját. A költőnek a piedesztálon, e költeménynek pedig folyamatosan a kezünk ügyében kell lennie!” /Aranyhal Adolfné Metál Motolla, a Ritkán Rikkantó Rímszerkezetek c. szépirodalmi portál főadminisztrátora/

„Micimackóból már-már majdnem Chuck Norris, mi?! Na, figyelj, te halálraítélt! Ha én valakit vesén rúgok, akkor az nem a hóba száll, hanem valamelyik távoli naprendszerbe! Így!” /Chuck Norris/

„Motollaaaaaa!!! Héééé!!! Miért hagytál el engem és a Naprendszert?! Már nem szeretsz?!” /Aranyhal Adolf, kisállat kereskedő/

„Na, ez az a pont, amikor a kritikus puszta önvédelemből önmagát és az anyját felpakolva elmenekül nyaralni és a tudatosan lekapcsolt agyából kiiktatja a Frady Endrét és egyéb szellemi kórokozókat tartalmazó külvilágot. A fő különbség Frady Endre és énköztem, hogy én kikapcsolt aggyal nyaralni szoktam, ő viszont verset írni. Anyám, ne hozd a tévéműsort! Ahová megyünk, ott okafogyott!” /Puzsér Róbert, kritikus/

2010. július 7., szerda

Pici Jónás


(Frady - Bródy)

Egy napon, mikor pici Jónásnak semmi dolga nem akadt,
Eszébe jutott, Istene mondott valami nagyon fontosat:
Jónás, menjél Ninivébe, mert gonosz lett ott a nép!
De ehelyett ő elszaladt, mi semmiképp se szép.

Így hát elindult Tarzusz felé, miközben ugrált a hajó,
Vihar tombolt, az időjárás miatta volt csapnivaló,
S hogy meneküljenek, vízbe dobták, és azonnal csend lett,
S a nagy halra néző tekintettel sikoltozni kezdett.

Minél inkább nagy a hal, annál inkább hulla-jó,
Minél inkább hulla-jó, annál inkább nagy a hal.
Hulla-jó hal úszik, pici Jónás nyugszik,
Hulla-jó hal úszik, pici Jónás nyugszik.

Hasznos bálnai gyomorban az a három napos bánat,
Hogy picit Jónás is imádkozzon, s jöjjön bűnbocsánat.
Ám ez nem csak afféle halas rémregény,
Mert a halagút végén látszik már a fény, fény, fény.

Ezért mikor szól az Úr és partra köp a dagadt hal,
Kell, hogy legyen a nagyvárosban valaki, ki hitet vall.
Így aztán, ha Ninivébe pici Jónás megérkezik,
Prédikál s az egész város megtér és nem vétkezik.

Minél inkább nagy a hal, annál inkább messze köp,
Minél inkább messze köp, annál inkább nagy a hal.
Nagy a hal és köp-köp, pici Jónás röpp-röpp.
Nagy a hal és köp-köp, pici Jónás röpp-röpp.

Pici Jónás a barátom, és gyakran elbeszélgetünk,
Azokról a dolgokról, mit mind a ketten ismerünk,
És tanultunk egy verset is, és most már kívülről tudom,
Ha szól az Úr, és jön a hal, én mindig ezt dúdolgatom,

Hogy

Minél inkább nagy a hal, annál inkább messze köp,
Minél inkább messze köp, annál inkább nagy a hal.
Nagy a hal és köp-köp, pici Jónás röpp-röpp.
Nagy a hal és köp-köp, pici Jónás röpp-röpp.