A következő címkéjű bejegyzések mutatása: London. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: London. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. április 25., hétfő

Dr. Mosogató

Jar Jar-ral jobban Jár! /Dr. Mosogató felvétele/
Bögrehalmom mosogatom,
Tisztul a sok csészeatom,
S tűnnek el a zaccos zsírok.
Asszem, erről verset írok.

Ha nem mosnék tálat, bögrét,
Dzsuva maradna meg dögrét,
S rút lenne, mint marhán billog,
Így viszontág minden csillog.

Lemon Jar jár poharaknak,
Amit mások elém raknak.
Mindig mások helyett mosok.
Van erre tán alapos ok?

Hogyne lenne, ez a munkám.
Külhonban jól megvagyunk ám.
Diplomámat nem használom,
Fizetésem mégis álom.

London nem is olyan drága:
Moszkva szint, vagy Nyugat-Prága,
S annyiba kerül egy mű-tök,
Amennyiért otthon műtök.

„Mamutra, jetire és dinoszauruszra szakosodott állatorvosként Londonban nem kaptam a diplomámnak megfelelő munkát. Itthon az orvoshiány miatt még vakbelet is műthettem, de Vak Béla játékvezető páciensem hálapénzének elfogadása után családostól menekülnöm kellett az orvosbárói kaszt bárkire lesújtó vasökle elől. Ehhez képest tök nyugis a kinti mosogatás.” /Dr. Géz Géza, a londoni West Hungary Pub mosogatója/

„A Töktermelők Szakszervezetének nyomására annyira magas lett a tök ára, hogy Halloween-re bőven megéri nagyüzemben műanyag mű-tököt termelni. Tök jó üzlet! A sznob magyarok veszik, mint a cukrot! Az osztrákoknak meg ’Hello Wien!’ felirattal árusítjuk.” /Mr. Unreal Pumpkin, mű-tök kereskedő/

„Költő úr, a Jar Gyár nevében köszönni meg az ingyen reklám! Remélni, hogy a Cif, a Bref és a Pur megütni a guta! Nem csoda lenni, velünk jobban Jár-ni! Höhö!” /Jar Jar Binks, csillagháborús konyhamalac és sajtófőnök/

„Hát milyen idegenszívű poéta az, aki a legősibb hungarikumot, a Pur mosószert kihagyja a verséből?! Már a legrégebbi reklámversünk, az ’Isa Pur es homu vogymuk!’, azaz ’Bizony Purral kell mosnunk, ha hamusak vagyunk!’ is a Pur dicséretét zengi! Purgatóriumba az ilyen fattyakkal, akik nemcsak hazát, de szívet is cserélnek! Hadd nyilazzam le hátrafelé mindet!” /Hunor Magor, gyulatáltos és vénaszkenneletlen ferencvárosi vezérszurkoló/

„Egy gondolat bánt engemet, Fradyt olvasva halni meg! Ne ily halált adj Istenem, ne ily halált adj énnekem! Hadd essem el én Frady tetemén s holttestemen át harapós csigák száguldjanak kivívott diadalra! Anyám szerint most már ideje lenne lejönnöm a szerről és befejeznem a hempergést a szintetikus műfű fehér csíkjai között! Azt hiszem, megtiltom neki, hogy legközelebb elkísérjen a Magyar Entellektüelek és Kritikusok Konferenciájának (MEKK) after partyjára!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Frady Endre, a társadalmi törésvonalak lánglelkű poétája ezúttal az eldologiasodott vadkapitalizmus bombasztikus élményzuhatagától és érzékgerjesztésétől megkövesedett idegvégződések elközönyösödéséről tol látleletet a karrierhajhászástól elgépiesedett faarcunkba. A szándékoltan egyszerű rímek, az ostobának megszemélyesített én az öncélú jólétkergetéstől elbutult emberiség szellemi generálpauzájára utaló kvintesszencia. A költő szerint mi mind könnyen pótolható konform mű-tökfejek vagyunk, akiken már csak egy citrom illatú agymosás segíthet, vagy valami más, ezzel egyenértékű, nyolc napon túl gyógyuló katarzis.” /Észmentő Eszmeralda, az Önfeledt Halálsikoly c. irodalmi folyóirat olvasószerkesztője/

„Én sosem mosogatok. Áthajítom az edényeket a légkörön és a súrlódás leégeti róluk a dzsuvát.” /Chuck Norris/

2016. január 7., csütörtök

Kisbigben...

Kisbigben tök hasznos a táp,
Ha a testépítés a cél.
Ki itt esz’, lesz hasizma táp-
-iószentmártoni acél.

Kismenü is meglehetős,
Ezzel vészelünk át telet,
Ha evett volna ilyet ős-
-ünk, élne s nem lenne lelet.

Makett csak s így ehetetlen
Kis Londonban a kis Big Ben.
Víg gyomrodban lesz nyelet lenn,
Ha itt esző’ a Kisbigben!

 „Én is mindég a Kisbigbe’ eszek, oszt’ tényleg olyan a hasam, mint a tápiószentmártoni vastömb! Végre egy reklám, ami az igazat szólja, csakis az igazat!” /Tömb Töhötöm, tápiószentmártoni kazánkovács és kohókihűtő/

„Ha reggeli helyett is edzek és ebédig csak koplalok, akkor talán meg tudom enni az egész kismenüt. Talán…” /Böhönyei Brünhilda, diszkoszvető világbajnok/

„Kismenüt, hölgyem, kismenüt?! Mi maga, fakír, vagy cirkuszi éhezőművész?! Én pont azt szeretem, amikor a nagymenünél kipúposodik a bödönnyi mélytányérból a csülkös bableves, a másikból meg a lencsefőzelék füstölt hússal! Utána egy ízes palacsinta és tuti kibírom uzsonnáig!” /Bud Spencer/

„Mi itt a Kisbigben hiszünk a dialektikus materializmus azon tanításában, mely szerint a mennyiség idővel átcsap minőségbe, hiszen nálunk már régóta átcsapott.” /Mr. Kisbig, tulajdonos főséf/

„Pfúj, már megint ez a magyaros konyha! Már megint ezek a sülve-főve felszolgált döglött állatok! Sehol egy tányér szélén át menekülni akaró osztriga, sehol egy szökni vágyó garnélarák?! Hányszor mondjam még, hogy az evőeszköz nem csak evésre szolgál, hanem a menekülő tengeri puhatestűek tányérba való visszaterelésére is?! Vive la France!” /Jean Baptiste Marseillaise, francia Michelin-csillag odaítélő bizottmányi tag/

„Mit hőbörögsz itt, te nyeszlett Trianon fejű rákzabáló?! Egy kis adag paradicsomlevesbe is belefulladsz, mint atomerőművi vécén lehúzott mutáns patkány a radioaktív trágyalébe, oszt’ te vagy, aki itt észt oszt?! Ütlek, borulsz! Na, haladjon az a sor, mert éhen halok, mielőtt megkaphatnám a kétszemélyes big tálamat!” /Bicepsz Botond, toronydaru ellensúly rakodó szakmunkás/

„Frady Endre, a keresztrímes tápversek Andy Vajnamöjnenje, valamint a vidám telehaslíra Mahatma Gandhija! Az első tíz-húsz ránézésre látszólag bugyuta képzavarok rusztikus kakofóniája a túlerőltetett elméjű mélyolvasás hatására előbb-utóbb az olvasó recehártyáján szintetizálódik magasztos kalórialírává és nemesedik oly lelki táppá, mely nélkül lehet ugyan élni, de csak maximum 80-100 évig. Hamisítatlan gyomortöltő világirodalom!” /Zsírlírai Zsigerné Tápiói Tamara, középiskolai magyartanár és maszek hamburgeres/

„Mi ez a kulináris blaszfémia?! Az össznépi gyomorvallás Kisbig Szentélyének ily alacsony színvonalú dicsőítése a brutális költői tehetségtelenség okán önnön ellentétébe fordulva vad gyalázkodássá fajul! Frady Endre bűzhödt verslábakkal tapossa meg a szent kismenüt, miáltal szegény megtévesztett anyám már-már a Burger King felé kacsintgat, úgyhogy most keresgélhetem a kipattant kontaktlencséjét! Pitepoéta poste restaurante!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A Kisbig harcsatáljánál talán csak az én texasi helyben készült krokodil krokettem és anakonda sodóm finomabb, de csak azért, mert a végső fojtás előtt kicsit elbirkózgatok velük, hogy a megemelt adrenalin szinttől édesebb legyen a húsuk. Ők az igényes tömegtermelés mellett mégsem küzdhetnek meg egyenként minden hallal, sertéssel, marhával és baromfival!” /Chuck Norris/

2015. július 20., hétfő

Őrangyal

Tegnapelőtt megmart egy gyík,
Térdkalácsom csupa rücsök,
S fogaimból tört ki egyik,
Mikor lefejelt egy tücsök.

Tegnap éti csigám szarva
Hasította fel a tokám,
S fájdalmasan be lett varrva.
Ennyi szenvedés már sok ám!

Máma meg a szomszéd Elek
Harapta át bal lábikrám!
Arra mutatnak e jelek,
Őrangyalom haragszik rám?

SMS-t jelez a teló:
nem rad kaptam fel a vizet
csak itt londonban e melo
tizenotszor annyit fizet


„Már megint ez a dekadens kozmopolita liberálbolsevik bérhurrogás! Most, amikor a frissen beharangozott őrangyal életpályamodell hatására drasztikusan csökkent a külföldre emigráló őrangyalok száma, amikor az űrt a fiatal megtévedt őrangyalok hazacsábításával, és a közmunkában dolgozó biztonsági őrök OKJ-s angyallá képzésével kívánjuk kitölteni, szóval ebben a reményteli helyzetben merészel itt bárki kritikus szavakkal pánikot kelteni?! Csomagoljon költő úr, mert mindjárt megérkezik önért a nagy fekete autó!” /Csávás Kálmán vezérőrnagy, pofonosztási és közhangulat formálási államtitkár/

„Londonban sej van számos utca és minden utcán forgalom! Mégpedig pont fordított, mint nálunk, így a rengeteg odamenekülő honfitársunkra sokkal több veszély leselkedik, ergo az őket kikísérő őrangyalokra jóval több feladat hárul. Logikus, hogy a veszélyességi pótlékokkal együtt ott kint többet keresnek.” /Kerubvári Szeráf, a Magyar Internacionális Alternatív Személyi Őrangyalok Szervezete (MIASZÖSZ) lángpallos ügyi főelőadója és angyali karvezetője/

„Dear Hungary, thank you very much for the lot of guardian angels! Hungarian reforms work: England performs better!” „Kedves Magyarország, nagyon köszönjük a sok őrangyalt! A magyar reformok működnek: Anglia jobban teljesít!” /II. Erzsébet, angol királynő/

„Brühühü… én nem is akartam megharapni a költő bácsi lábikráját, csak amikor a folyosón véletlenül elcsúsztam a költő bácsi által letaposott macskánkon, akkor foggal előre zuhantam rá az általam felrúgott kutyán átesve fekvő költő bácsi vádlijára… brühühühü!” /Egzakt Elek, a szomszéd kisfiú/

„A klasszikus magyar balsors teremtette ősmagyar fájdalomlíra és finnugor szenvedésirodalom méltó kortárs művelője a nagy Frady Endre! A rögvalóság ugarzsigeréből kicsírázó fájdalmat keresztrímeken hordozó jajköltészet sosemvolt keservei áradnak a mű minden porcikájából. Az úthengerként robogó önnön poézisa által pépesre passzírozott poéta profetikus halálhörgése még sokáig ott mereng az értő olvasók szívbillentyűi körül. Lehet ugyan Frady Endrét nem olvasni, de aki így tesz, az tőlem ne számítson még kegyelem kettesre sem!” /Henger Hubáné Cizellay Cecília, magyartanár és nehézgépkezelő idénymunkás/

„Mi ez az SMS-sé butult véglényhörgés?! Honnan bűzlik ez az elmeroggyant kipállás?! Ezerszer inkább egy jobbról nekem ütköző piros londoni emeletes busz okozta kóma, mely megakadályozza ennek a klapanciának az újraolvasását, mint ennek a klapanciának az újraolvasása! Anyám szerint nem kellene az ördögöt a falra festenem, de ha az erről a falról lecsorgó festék örökre rászárad Frady Endre klaviatúrájára, akkor boldogan vállalom a kockázatot! Emberiség, értetek teszem! Don’t cry for me Humanity! The truth is I never left you!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Róbert, a hőős, ki csak néépének élt!” /az emberiség/

„Na, be lehet fejezni ezt a hamis kornyikálást, mert olyan pofonok jönnek, hogy még az őrangyalok is sorban fognak feküdni a gipszelő előtt!” /Chuck Norris/

2012. augusztus 30., csütörtök

Paralimpia 2012

A 110 m gát döntője előtti pillanatok (Frady Endre felvétele)

Londonban sej van sok para-
-limpikon, de nem kell para,
Mert a sok jó ember a kis
Helyen elfér, még, ha vak is.

Vakság, félláb s juharfakar
Nem gát, ha az ember akar
Lenni reményt adó ikon,
Azaz hős paralimpikon.

Sőt ott kellék is a hiány,
S pölö egy lábnélküli lyány,
Akinek kerekesszék kell,
Érmet nyer szekérderékkel.

Jó, hogy van felnőtt és tini,
S érvényes a Coubertin-i
Részvételfontosság elve,
Meg, hogy ne fuss sörrel telve!

Végtagszám négy, három, kettő?
Mindegy! Fő, hogy ember lett ő,
Aki küzd és bízva bízik!
Word-ök erről don’t come easy-k…

2012. augusztus 13., hétfő

Risztov Éva győzelme

Egy sárga tengeralattjáró és egy kacsa figyeli Risztov Évát
(Frady Endre felvétele)

Tévé fentről tavat mutat,
Ahol mintha sok-sok csibor
Hasítana vízben utat,
Amely forr, mint szüreti bor.

Nem pia ez, Olimpia!
S nem csiborok, amazonok
Úsznak s zúg a „Ria-ria!”
Egyiknek, ki kellőn konok.

Csökönyösen megy és vezet,
S elnökének választaná
Távúszási Szakszervezet
(Hogyha lenne ilyen), naná!

Szpíker szaval: „Szuper e nő,
S vezet bár, mint halrajt hal kan,
Ne vonjunk le messzemenő
Következtetést, csak halkan!”

Bugyog a tó, mintha egy üst,
Vagy pokoli katlan lenne,
Hősnőnk, kinek nem kell ezüst
Mégis bőszen kitart benne.

Ellen jő s ő mintha szólna:
„Arany kell? Ha tudod, vedd el!”
S nemhiába úszik jól ma,
Tönkreveri négy tizeddel.

Parton kacsint: „Szia mama!
Jól telt ez a majd’ két óra?”
S közös könnyeső hull ama
Hűvös angol csodatóra…