A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lélek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lélek. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. június 29., csütörtök

A költő dala

Költő, mikor költ,
Nem le-t mutat, föl-t;
Végcélja az Ég,
Belül ezért ég.

Fűti őt a hév,
S ha elüti HÉV,
Mely nagy, mint a hegy,
Lelke mennybe megy.

   refrén:
   Költő, akit ölt, ölt, ölt
   Le a HÉV, nem költ, költ, költ,
   Hanem némán hal, hal, hal,
   S pépes teste hűl, hűl, hűl.

Költőmassza zöld,
Beissza a Föld,
S terem rajta fű.
Aszta’ de szép, hű!

   refrén:
   Költő, akit ölt, ölt, ölt
   Le a HÉV, nem költ, költ, költ,
   Hanem némán hal, hal, hal,
   S pépes teste hűl, hűl, hűl.

(haláltánc!)

„Oh, de szívesen megzenésíteném ezt a költői dalt, de hát ki enged oda egy csokigolyót a zongorájához?!” /Wolfgang Amadeus Mozart, néhai zeneszerző és jelenlegi csokigolyó/

„Megjegyezném, hogy még ha fradista is, akkor is piros a költői massza... De ügyesen be lett csempészve némi propaganda.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Akit elüt a HÉV, reál úr, az egyrészt összekenődik zöld festékkel, másrészt hullaként előbb-utóbb amúgy is bezöldül kicsinyég. Úgyhogy a zöld massza többé-kevésbé helytálló, így nem helytelen Frady Endrét egy nagy tepsi spenótként ábrázolni.” /Dr. Darálthús Dögény, kórboncnok és amatőr közművelő/

„Egyszer nekem jött egy száguldó HÉV. Abból is gusztustalan zöld massza lett.” /Chuck Norris/

 „NEMÁ!!! Átcuccolunk a YozsefAttila.blogspot.hu-ra?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ne aggódjon, humán úr, a költő nem halt meg, csak évi rendes költői szabadságán átalakult zöld masszává! Majd elmúlik! Érdekes kérdés egyébként, hogy egy szavalóversenyen esetleg fellép-e masszaként?” /Rimamurányi Rögöny, házmester és helyi mindentudó/

„Mi van?! Ki szórakozik a nevemmel?! Rükvercben úgy elütöm az állítható hátsó szárnyammal, hogy a rázókő adja a másikat!” /Felipe Massa, csavaros eszű brazil Forma 1-es pilóta/

„Felipe Massának nem csavar állt bele a koponyájába, hanem Rubens Barichello autójának hátsó felfüggesztéséből elszabadult rugó rúgta be a homlokát! Még szerencse, hogy mindez a Hungaroringen történt és magyar orvosok kezébe került! Ez még 2009-ben történt. Azóta ezek az orvosok már valahol Európában dolgoznak, úgyhogy legközelebb érdemesebb lesz Angliában, vagy Németországban balesetet szenvedni.” /Bokszutca Bönyő, Forma 1-es szakíró/

„A költő dala ismét hiányt pótol, a költő daltalanságának a hiányát! Frady Endre úgy bánik el a szavak jelentésével, ahogy a legendás Szergej Bubka a világcsúcsokkal, folyamatosan meghaladja őket! Ez a korszakokon átívelő öntörvényű géniusz a saját koordináta rendszerének origójaként rendületlenül utat mutat, sőt utat tör a konformizmusban megfáradt társadalom légkondicionálatlan HÉV-eken reménytelenül izzadó magatehetetlen tömegeinek. A költő dala elixír a vájt füleknek!” /Miamanó Mentolné Terembura Titanilla, középiskolai magyartanár és OKJ-képzett rúdugró edző/

„A költő dala?! Ez a közízléstelen médiahulladék mégis mitől költő és mitől dal?! Attól költő, hogy önmagukban értelmes szavakat értelmetlen sorrendben helyez el és így megfoszt minden jelentéstől?! Attól dal, hogy van benne refrénnek nevezett versszak, ami attól refrén, hogy más a szótagszáma, és attól más a szótagszáma, hogy az utolsó szót még kétszer teljesen feleslegesen megismétli?! Anyámat ideiglenesen egy meg nem nevezett kelet magyarországi zsákfaluban állomásoztatom, ahol se újság, se rádió, se tévé, se térerő, se internet nincs, így remélhetőleg Frady Endre vers se! Európától ennyire távol talán védett lehet!” /Puzsér Róbert, kritikus/

2016. április 21., csütörtök

Porban az igazság

Porból lettem, porrá leszek,
Halkulnak az élet neszek,
Felfeslik az utolsó szál,
S lelkem rögvest messze kószál.

Emberes a földben e lik
Hullámat hol elföldelik,
S rajt’ míg épül márványfal fel,
Élővilág alant felfal.

Komposzt szafttá széjjelesek,
Felszívnak a hüvelyesek,
S míglen zajlik utókor show,
Bab leszek meg sárgaborsó…

Amikor majd feltámadok,
S befogad a Mennyben a dokk,
S hálás öröm térdre borít…
Elmondom az egész sztorit!

„Ööö… izé… az egész sztori meghallgatásához az örökkévalóság is kevés lenne, nekem meg épp… ööö… épp dolgom van a kapunál, mert most jönnek a festőangyalok rozsdátlanítani… ööö… és egy új lélekszállítmány érkezését is jelezték… szóval, ha nem lennék itt, kezdjétek el nélkülem! Viszlát!” /Szent Péter, mennyei kapuőr/

„Várj, Petikém, én is jövök! Még meg kell beszélnünk a kapu új színeit és a díszkilincs anyagát is! Itt ne hagyj, már ott is Vagyok!” /az Úr/

„Frady Endre őrizetlenül a Mennyben?! Atyám, én tényleg mindenkinek mindent megbocsájtottam?!” /a Fiú/

„Porban az igazság, mi?! Kettős értelme van ennek! Sárban a jogrend, he?! Belekötünk a mindentől – még a tényektől is - független igazságszolgáltatásba?! A hatalom által manipuláltnak hazudjuk a jogintézményeket?! Egyaránt akarunk helyet foglalni a jognak asztalánál?! Mindemellett nem kérünk még két akkora pofont is, hogy a fal már csak a harmadikat és a negyediket tudja adni?! Ugye, hogy nem?! Na, sipirc innen, költőcske, különben rögvest messze kószáltatom a dalvirágos lelkét! Futólépés, egy-kettő, egy-kettő!” /Csávás Kálmán főtörzsőrnagy, a Jogrend Ellen Tevékenykedő Idiótákat Szilánkosra Összeverő Rendészet (JETISZŐR) főideológusa/

„Köttő úr, úgy láccik, nem csak maga ja zelmeroggyant, de ja szerencsétlen csalággya is, ha ja maga porhüvelye fölé emett síremléket körbeűttetik babbal meg borsóval! Há minek oda ja za márványgiccs, ha csak elfoglajja ja termőfődd helyit?! NEM ENG.!” /Suksük Sámson, paraszti sorból kiemelt főcenzor helyettes/

„Az önfeledt elmúlás költőjének testre és lélekre bomló szakrális véglírája a reménybeli újrakezdés és újrahasznosulás húrjaiba csapva pengeti ki a tovakúszó földi lét szegényes borravalóját. A versközépi rímpár, mely kancsalul, festett egekbe néz, a dekadens enyészet irreverzibilis ambivalenciájának mindig reménytelen sohavárása. Akkordokért kiáltó dalszöveg! Holnapra mindenki lefordítja angolra!” /Teafilter Titanilla, középiskolai magyar-angol szakos tanár valamint a Schmittpál és a Borz együttes gitárhúrozója/

„Mi ez a szakramentálhigiéniás retardáció, ez a szellemileg szénné égetett sületlenség?! Vizuális típus lévén elképzelem, amint a költő trágyamolekulaként beszivárog a főzelékembe, és ettől majdnem annyira felfordul a gyomrom, mint magától a verstől! Anyámat mindenestre eltiltottam a sóletevéstől, nehogy véletlenül Frady Endre szubatomi részecskéi kerüljenek a szervezetébe! A költő nagy szerencséje, hogy a magyarok birkák, mert ha más nyelven alkotna, azok a tömegek kaszára-kapára kapva vonulnának a gumiszobájához egy rögtönzött író-olvasó találkozóra! Hű, de megnézném!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor legutóbb babot ettem, olyan szelek jöttek ki belőlem, hogy az államom összes bűnözője önként jelentkezett a rendőrségen menedékjogot és gázálarcot kérni. Az Ember tragédiájába meg utólag beleírtak egy plusz jelenetet, a Texasban játszódó bél színt.” /Chuck Norris/

„Reményt keltő sorok. Élővilágunk széles skálája érzi magát megszólítva. A cím a drogbárókat és az (el)takarítónőket villanyozza fel. Az emelkedettebb irodalom hívei egy teljes első versszaknak örülhetnek. A második strófát a halálipari alkalmazottak és a primer lebontó organizmusok fogadják kitörő elégedettséggel. A harmadik négysorost már a hálás kétszikűek hüvelyezgetik, végül pedig a teljes olvasótábor a konyhanövénnyé átlényegült szerzővel együtt rebeghet köszönetet a jól megérdemelt pihenésért. R.I.P.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

2014. május 16., péntek

Gondolatok egy temetés után

"S egyszer csak a függöny lemegy."
Élet rövid, vége hamar,
Ameddig tart, addig sem egy
Leányálom; fájó, ha mar,
S egyszer csak a függöny lemegy.

Olyan gyorsan elszáll a lét,
Nem gurulnak már le sörök,
S fölösleges gyűjteni lét,
Csak az számít, ami örök.

Egyszer mindünk sorra kerül,
Holt lelkekkel telik a dokk,
S remélem, hogy új emberül
Egykor én is feltámadok.

Sok test már rég semmivé lett,
Mikor egy nap szól majd, Aki
Út és igazság és élet:
Gyermekeim, gyertek ma ki!

2013. július 15., hétfő

Pokolba a pokollal!

Pokol az maga a pokol!
Okos ember nem rostokol
Ilyen helyen, ahol tűz ég.
Ide senkit sosem űz Ég,
Hanem csak az önnön bűne,
Mely először kicsi dűne,
Majd domb, ami heggyé megnő:
Cigi, pia, káb’szer, meg nő,
Paráznaság, csalás, harag
Emberből gazembert farag.

Két pofára röhög sátán,
Jön Jézus, kereszt a hátán...
Könnyek, szegek, kettő lator...
Pokolban kezdődne a tor,
Ám a Vér hatni kezd s tisztít,
Okozva ördögi hisztit.
Sötétség bár harcol vadul,
Lélek testből kiszabadul,
S felszáll, hol szivárványív ül…
Van élet a poklon kívül!

„Herr Frady! Sajnos a verséből kimaradt a purgatórium! Ám ami nagyobb baj, hogy nyugdíjasként több időm lévén többet olvasom a Szentírást és döbbentem látom, hogy abban sincs benne!” /Ratzinger bíboros/

„Tisztelt ex-pápa úr! Mielőtt bárki meggyanúsítana, ki kell jelentenem, hogy sem én, sem a niceai zsinat nem vettünk ki semmilyen purga-izét a Bibliából, mert egyrészt már korábban sem volt benne, másrészt soha nem is hallottam róla. Az elmúlt 1676 évben, mióta halott vagyok, valahogy nem jutnak el hozzám a hírek. Nagy néha egy-egy Frady Endre vers. Ez valami felsőbb büntetés lehet?” /néhai Nagy Konstantin, római császár/

„Ne hazudjon ex-császár úr, igenis kivetette! Az ilyesmit és sokkal jobban tudom! Ha meg Frady Endrét kell olvasnia a túlvilágon, akkor mégiscsak kell lennie annak a tisztítótűznek.” Dan Brown, bestseller író/

„Ahol kötelező jelleggel Frady Endrét kell olvasni, az nem a purgatórium, az sokkal rosszabb annál. Az már maga a pokol. Én nem bírnám ki, hogy egy örökkévalóságon át Frady Endrét olvassak, úgyhogy lehet, hogy megtérek. Anyám szerint rám is férne. Már elő is vett egy zsoltáros könyvet, hogy együtt énekeljünk. Hát… nem is tudom… Milyen hely az a purgatórium?” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jézus, Jézus, sallala, hozsanna, Jézus, Jézus, trallala, hozsanna! Manna az uzsonna! Buli vaaaan! Mennyei ez a hely és nagyon király a szivárvány is!” /Dizmász, a jobb lator/

„Menny, vagy pokol? Esetleg purgatórium? Tényleg olyan lényeges kérdések ezek, amikor csak árnyalatnyiak a különbségek? Jó, vagy rossz? Attól függ, hogy kinek. Eldönthető-e? Ízlések és pofonok. Kinek ez tetszik, kinek az. Örök tűz? Hidegkedvelők nem szeretik, a fázósaknak viszont főnyeremény. A szférák zenéje vajon pop-rock? Netán funky, vagy metál? Esetleg beat? Egy Puzsér nyilván azt is lepontozná. Vajon mindenkinek tetszik-e a szivárvány? Valakinek túl csicsás, másnak meg kevés benne a szín. Jó-jó, Jézus jó volt, mégis keresztre feszítették. Hát érdemes szélsőségesen jónak lenni? Nem nyugisabb a szürke átlag? Merjünk semmilyenek lenni!” /Török Gábor, elemző/

„Én biztos a Mennybe kerülök, mert amikor a múltkor jött értem a főördög, hogy levigyen a pokolba, úgy rúgtam fejbe, hogy a szarva beleállt a hátába. Utána a farkánál fogva megpörgettem és belehajítottam az Androméda ködbe.” /Chuck Norris/

„Jaj, Chuck! Jobban is vigyázhatnál, mert itt repült el az orrom előtt a rusnya fattya! Majdnem orrba rúgott a szőrös patájával! Még egy ilyen húzás és nem foglak beengedni!” /Szent Péter, kapuőr/

2012. november 8., csütörtök

Mezőn sétáló filozófus

Filozófus a mezőn (egy birkapásztor felvétele)
Mezőn sétál filozófus.
Belső gyermek kiált: „Ó, fuss!”
Külső teste viszont gyarló,
Petyhüdt, mint egy műmagyar ló,
S úgy lepi a veríték el,
Mintha betondinnyét lékel-
-ne s közben olvasna Nietzsche-t.
Csoda-e hát az, hogy nincs ét-
-vágya, csupán füves ágyik-
-óba beledőlni vágyik?
Filozófus végül leül.
Kivan, mondhatni, hogy cse’ül.
Szütyőjében Kantot keres,
De csak hagyma van benn, veres.
Oly bűzhödt e vereshagyma,
Alig eszi, sokat hagy ma,
S gyomra bár nem ér el degeszt,
Éhe szilárd lelket hegeszt.

2012. június 5., kedd

Pünkösd

Jézus felszállt, nagy az űr.
Mit készít elő az Úr?
Együtt ül most mind a tíz-
-enkettő és égből tűz
landol rajtuk s nagy a szél,
s mindegyik nyelveken szól.
Tömeg kacag: „Édes bor!”
Péter feláll s mondá: „Bár
Szentléleknek szele fú,
ezért hullámzik a fű,
s elsötétül fönt a Nap,
ne rettegjél kedves nép!
Aki megtér, annak jó!”
Nép csak csodálkozik: „Jé!”
„Keresztelkedjetek meg
oly gyorsan, mint égen MIG!”

(„MIG az, ami eget szánt?
Mondd meg nekünk Péter szent!”
„Az majd kétezer tájt jő.”
Nép meg újra ámul: „Jé!”)*

Most Jézusról mesél ő,
tömeg pedig sóhajt: „Ó!”
Népet mardos lelki bú
s keresztvízbe merül bé.
Egyház ekkor indul út-
-nak a vad korokon át…

*a zárójelbe tett rész a legrégebbi kéziratokban nem szerepel