Térsíkidegbajvívás

- Gömböt s kockát ki tanítja

bukfencezni? - töpreng Homár

Hubáné Ló Lujza, szittya

származású síkidomár.

- Hőőő, nem tudja maga eztet?!

Én vagyok a válasz! No, már

magácska most rajtam vesztett! -

- köp Egykő úr, téridomár,

s Téridőt hajt (az a lova),

s Doppler hangon csattog pata

(magas, ha té, s mély, ha tova),

s száguld hiper tér-fogata…

„Örök hálám, költő úr, hogy a rólam elnevezett effektust is megörökítette még a korszakalkotói válsága ellenére is! Bár senkit sem érdekel, de azért elmesélem, hogy amikor fiatal koromban a diszkotékában nagy sebességgel közelebb táncoltam a vonósnégyeshez, akkor a valóságosnál magasabbnak hallottam a számot, amikor pedig a testőrök kihajítottak a teremből, akkor mélyebbnek. Hát így történt. Köszönöm, hogy elmondhattam, mert már régóta akartam róla beszélni!” /Christian Andreas Doppler (1803-1853), osztrák matematikus és fizikus/

 „Mondja, Doppler úr, gyerekkorában nem álmodott olyat, hogy az ön körül rohangáló édesanyja mindig más hangmagasságban énekel? Véletlenül nem vörös eltolódás volt a jele az óvodában, mint a Marx Karcsinak és az Engels Fricinek?” /Sigmund Freud (1856-1939), osztrák neurológus és pszichiáter/

„Tér, sík, vonal, három iker,

Geometriában kiker-

-ülhetetlen izék ezek,

S láttukra úgy örvendezek!”

/Geometria Géza, koordinátarendszerbarát költeménykészítő kisiparos/

„Kiváló természettudományos összefoglaló a sík- és térgeometriától a relativitás-elméletig, a bukfenctanítástól a lóidomításig... Egy ilyen verstől helyreáll a világ rendje, és még a téridő is kiegyenesedik.” /M. András, a költő legállandóbb és leglelkesebb olvasója/

„Tisztelt M. úr, az ön indokolatlan optimizmusa és önfeledt öröme szöges ellentétben áll közismerten pesszimista országunk nemzettudathasadt néplelkével, miáltal a kozmopolita pozitivizmusa kiszívja az erőt a lokálpatrióta negatívizmus generálta áldozatmentalitásból fakadó kesergő harag önpusztító erejéből. Ez veszélyes! Nem engedhetjük meg, hogy ön örömpörköltöt fogyasszon melankóla helyett! Az ön hipertérbe történő száműzetésének görbült téridőpontegyeztetése érdekében síkba fejtve haladéktalanul jelenjen meg mindenhatóságunk előtt!” /Szalonna Szilárd, a Galád Örömködőket Megagyaló Bizottmány (GÖMB) tér-fogathajtója/

„Kár, hogy a fránya Egykő Albert által hajtott tér-fogat mindig legyőzi a mi tér-fogatunkat a bakon Szalonnával!” /Center Ciprián, a GÖMB súlyponti tengelye/

„Magyarul a nevem Egykő,

Aki mellé magas hegy kő’,

Hogy az, aki áll a hegyen,

Velem majdnem szintben legyen!”

/Albert Einstein (1879-1955), Nobel-díjas német relativitáselméleti téridomár és fénysebességmérő díler/

„Aki azt mondja ennek a magas hegynek, hogy emelkedjék fel a helyéről és vesse magát Egykő Albert mellé, és nem kételkedik a szívében, az nem normális!” /Áljézus Ányos, OKJ-s képzett álpróféta/

„Egyetem-begyetem téridő,

Túlsúlyos kaktusztól préri dő’,

Kaktusszal metsződő lény sebes,

S kórházba futása fénysebes.”

/Feketelyuk Fikusz, féregjárati fúrómunkabrigád faliújság felelőse/

„Biztos vagyok benne, hogy létezik olyan nyelv az univerzumban, amelyre lefordítva lesz értelme a fenti soroknak, és a rímek sem tűnnek öncélúnak. Nagy kérdés, hogy a gugli fejleszti-e jelentősen tovább a fordító alkalmazását hamarabb, vagy az olvasótábor kemény magja adja a szerző tudomására, hogy beszéljen néha magyarul.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Megszólítva érzem magam, humán úr, bár sértve is a nevem kisbetűs írásmódja miatt! Most meg fogja látni, hová fejlődött már a tudomány! A költő úr versét lefordítottam oroszra, majd vissza magyarra és az látszik, hogy az így kapott vers ugyanolyan magas színvonalat képvisel, mint az eredeti. Íme!:

Frady Endre: Küzdelem a felületes idegekkel

- Gömböket és kockákat tanít

Esés? Homár töpreng

Hubáné Ló Lujza, szkíta

a lapos gerenda eredete.

- Hős, nem tudod?!

Én vagyok a válasz! Hát már

magányos elveszett számomra most! -

- Egyiptomi úr, pók,

s Irányítsd a téridőt (ezt a lovat),

s Pata Doppler hangon kattog

(magas, ha ezek, és mély, ha messze),

s rassz hiperűrfoga...

Na, ugye! Ha még teljesebb élményre vágyik, az oldalamon meghallgathatja a művet egy kellemes női géphang tolmácsolásában is, csak rá kell pöccölni a szöveg alatti kis hangszóró jelre. Jó szórakozást!” /Gugli Fordító/

„Ein, stein, Frankenstein,

Relatíve szuperstein, 

Vámpírra, denevérre,

Görbülj idő rá a térre! Hess!”

/Ecpecke Edebede, esztendők óta kiscsoportos óvodás, akinek nem az eegyenlőemcénégyzet a jele/

„Most már nem csak Frady Endrét utálom, meg persze az összes velem egyet nem értő szánalmas véglényt, hanem a gugli fordítót és ezt a magamutogató óvodaszédelgő komisz kamaszt is! Humán úrral elvileg egyetértek, ám sajnos olyan zseniálisan rejtette cukormázba a vitriolt, hogy tőle meg irigységből vagyok kénytelen undorodni! Albert Einsteintől, aki a hozzám hasonló, egy kézen megszámolható korszakalkotó géniuszok egyike, én kérek elnézést! Frady Endrét pedig fejtse síkba egy egyaránt 3-3 dimenziós és tonnás betonkocka!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer valaki arra a relatíve okos Einstein gyerekre azt találta mondani, hogy ő a természettudomány Chuck Norris-a! Egy bólintással helyre tettem az illetőt. Ez a hely azóta is másfélszeres fénysebességgel távolodik.” /Chuck Norris/

Pitagorasz tétele

Pitagorasz és Einstein a közös tétel bizonyításának pillanatában...

1., pozitív hozzáállással:

Azt kérdi e dicső ének,
a, b és c négyzetének
Derékszög izéje nem-e
Pitagorasz nagy érdeme?

Dehogynem, mert ő egy zseni,
This kind of man is not many,
Úgyhogy erről nincs is vita,
Nagy klasszis volt Gorasz Pita!

Miatta, ki nagy fenomén,
Kedvenc tárgyam, bevallom én
S csak nem visz el ezért a TEK,
Szóval szívcsücsköm a matek!

2., negatív hozzáállással:

Pitagorasz galád esze
Tételt vágott elénk: „Nesze!”
a, b és c négyzetein
Görcsölve így bőgök: „Nein!”

Agyam rozsdás fogaskerék,
S  három szögből egy, ha derék,
Abból nekem mi a pálya?!
Irgum-burgum kutyafája!

Tanárom, ha egyest kioszt,
Nem érdekel, inkább bioszt
Tanulok tovább a SOTÉ-n,
S feledem a matekot én!

„Fiacskám, azt hiszed, hogy matektudás nélkül felvesznek az orvosira?! Úgy megvágnak paraszolvenciaszámításból, hogy elvérzel, mint Seneca a fadézsában! Ne feledd, a hálapénz is derékszögű és fénysebesen célszerű zsebbe rejteni!” /Logarléc Lajos, középiskolai matektanár és fadézsa díler/

„Mivel ánégyzet plusz bénégyzet egyenlő cénégyzet, ugyanakkor E egyenlő emszer cénégyzet, tehát E egyenlő emszer zárójel kezdve ánégyzet plusz bénégyzet zárójel bezárva, azaz az energia egyenlő a tömegnek és a befogók négyzetösszegének a szorzatával. Ergo: minden, ami relatív, az derékszögű is egyben. Íme, a pitagoraszi és az einsteini világkép rég várt egyesítése!” /Dr. Tangens Tihamér, a Magyar Elmét Gazdagító Egységes Természet Tudományi Egyetem (MEGETTE) tanszékvezető docense/

„Állítólag, amit megtanulok, azt nem vehetik el tőlem, ám mivel az az enyém, amit megeszek, így a Pitagorasz tétel magolása helyett inkább benyomok az arcomba egy nagy pita gíroszt!” /Zaba Zétény, a Taktapölöskei Ökumenikus Könnyező Mária Alapítványi Gimnázium (TÖKMAG) végzős tanulója/

„Ria, ria, Geometria! Ria, ria, Geometria! Mi, hogy ez nem egy csapat, hanem egy tananyag?! Nem meccsen vagyok, hanem matekórán?! Spori… ööö… tan’kérem, akkor most hova köpjem a szotyit és a tökit?!” /Rigmus Rezső, a Rettentően Univerzális Szak Közép Iskola (RUSZKI) többszörösen évismétlő tanulója/

„Amihez Frady Endre hozzányúl, az az ő kezében rögvest azzá változik, amitől megszabadulandó a király is gyalog jár. Mai műve a matematika meggyalázása, jeles életművek agyagba döngölése és derék szögek mentális besározása. Frady Endre az irodalom véreskezű Nérójaként ihlet után ámokfutva keresi az újabb és újabb porig égethető értékeket. Anyámmal ideiglenesen szellemi óvóhelyre húzódunk, hogy túléljük a költészet sárga földig történő szőnyegbombázását! Szerintem mielőbb népszavazzuk meg Frady Endre döblingi mentális kényszergyógykezelését!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Igaz, hogy a derékszög speciális és merőleges, de én sokkal speciálisabb és merőlegesebb vagyok.” /Chuck Norris/

„Költőnk bifurkál, majd párhuzamos univerzumokban valami ellenállhatatlan bájjal hord össze hetet-havat általános iskolai tananyag, nyelvtörmelékek valamint közintézmények bevonásával. Pozitív hozzáállással: nem is vártunk ennél kevesebbet! Negatív hozzáállással: nem is vártunk!” /F. Péter, a költő bifurkálásban jártas bölcsészmérnök kollégája/

Szellem a palackban

Na, engem is jól bezártak ide! Egy közönséges palackba! Én vagyok a palackba zárt szellem. Szép kis állás. Kicsinek tényleg kicsi, de állásnak egyáltalán nem nevezhető. Maximum zsugorülésnek. Teljesen elzsibbadt a hátam.
Legalább valami aranykalitkába zártak volna! Az szépen csillog és nem ilyen büdös. A rácsok között meg talán még ki is préselhetném magam. Hmmm… Valamit nem értek. Én mint szellem egyáltalán nem vagyok anyagi. Nincs bennem anyag. Független vagyok az anyagi világtól. De akkor hogyhogy nem tudok kijönni ebből az egyszerű, koszos üvegpalackból. Se az üveg nem szellemi, sem a kosz. Mi szellemek nem lehetünk anyagba zárva!
Tanították is nekünk azt a bizonyító példaverset, mely szerint: „… Tüzes vastrónon őt megégetétek, / De szellemét a tűz nem égeté meg…” Ugyan volt az osztályban egy szellemes szellem, aki szerint ez nem mutatja, hogy a szellem nem anyagi, hanem inkább azt, hogy nagyon is anyagi, csak éppen tűzálló anyagból van. Lehet, hogy neki volt igaza?
Ráadásul úgy érzem, hogy tele vagyok energiával. És azt már az az Einstein nevű anyagkupacban lévő szellem is megmondta, hogy E = mc2. Azaz, ha az én energiámat elosztjuk a fénysebesség négyzetével, máris tömeg lesz belőle, aminek csak az anyagnál van értelme. Akkor ezek szerint az én szellemi energiám az anyag szempontjából értelmetlen?
A szellemtanító néni azt is mondta, hogy számunkra idő sincs és, hogy az a vastróntüzelést író költő, vagy költő író?, erre már nem emlékszem, illetve az az E = mc2-tel elhíresülő tudós sem létezett még akkor, amikor ezt mi tanultuk. Ők az anyagi világ koordinátái szerint csak később fognak megszületni, de az általuk felhasználandó szellemi termékek a szellemvilág időtlenségében mindig is léteztek. Hát… hogy őszinte legyek, ezt már akkor sem értettem. Ha egy szellem számára nincs idő, akkor miért érzem úgy, mintha már régóta ülnék itt benn? Vagy ez az, amit úgy hívnak, hogy időtlen idők óta?
Most akkor én szellem vagyok, vagy sem?! Hogy döntsem el? Hogy döntsem el?…
Megvan!!! Azt tanították, hogy a szellem halhatatlan. Ezek szerint, ha én szellem vagyok, akkor nem tudok végezni magammal. Ha viszont tudok, akkor nem vagyok szellem. Akkor viszont nem is akarok élni. No, lássunk neki, megpróbálom megfojtani magam…
Hé, kik ezek? Mit csinálnak? Csak nem ki akarják nyitni a palackot? Hagyjanak nyugodtan öngyilkossági kísérletezni! Jaj, kinyitották! Kiáááááááááááááááááááááááááááradok! Hé, hová rohantok? Utánuk eredek. Hogy ez a hegyoldal milyen meredek! Most még gyorsabban futnak. Mi elől? Ki elől? Csak nem előlem? De hiszen ők nem láthatnak engem, mert a szellemek láthatatlanok. Akkor én mégsem lehetek szellem. Akkor viszont miért menekülnek előlem?
Hogy ezek az emberek milyen ostobák! Ezt a szellem dolgot még mi szellemek sem értjük, ők meg erről írnak novellát. Na, ennek a fajnak se jósolok nagy jövőt!