Ötleteim száma ma gyér,
Fejem üres szovjet butik…
Meszes bennem néhány agy ér?
Hogy fogok így költeni ma?!
Hol az ihletadó gnózis?!
Nem segít más, csak az ima,
Vagy Cavinton, extra dózis?
Hol találok mirőlt, hogyant
Kicsiny szobám gumifalán
Oly elmével, amely roggyant?
Tán ne írjak egyáltalán?!
Oké, nem költök én máma!
Írni hiába is kérne
Dalainak hívott láma,
Versszünetet tartok! Mér’ ne?!
„Költő úr, magának kétoldali kép- és szerepzavara van! Aki nem tud írni, az ne írjon arról, hogy miért nem tud írni, egyszerűen csak ne írjon! Nyugiszuri, hidegzuhi, kényszerzubbi, oszt’ félhülye szundibundi! MOST!” /Tompító Törköly, a Költészet Utóhatásait Semmisítő Sötétség (KUSS) professzionális pofalapító alapító professzora/
„Amikor a költő már abszolúte minden megverselhetőt megverselt, vagy ahogy a szakmában mondják, kiköltekezett, micsoda frenetikus új perspektíva nyílik meg a versnemírás lehetőségében. De ez még hagyján, ez még nem kunszt, ez még egy átlagos betanított Nobel-díjas irodalmárnak is bármikor eszébe juthat. Rímbe szedni a költészet hiányát, na, az már nem egy unalmas antitézis, az már a szintézis, sőt, az már egy csakazértis. Újabb irodalomtörténeti mérföldkőhöz érkeztünk, és a földdel tettük egyenlővé! Hát, úgy látom, hiba lett volna ma verset írni.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Ez az, humán úr, jól látja! Ma verset írni több mint hiba, bűn lett volna! Pont ezért is nem írtam, azaz írtam egy nemírást. Jól nem írni majdnem olyan nehéz, mint rosszul igen. De miért mérföldkő, nem pediglen kilométerkő?! Csak azért se? Csak az értse? Na, erről lebbentsék fel a fátyolhuzatú vizes lepedő a brit tudósok!” /F. Endre, költőgigász/
„Nincs nekem kommentem semmi,
Gondolatom is csak ennyi:
Ezzel most mit kéne tenni?”
/M. András, a költő legállandóbb és legtanácstalanabb kommentelője/
„M. úr, maga no commentel?
Magánál is ihlet ment el,
Vagy csak demencia hentel?”
/Habarcshentelő Hektor, hentes és oltott mészárus/
„... pedig úgy bíztam benne, hogy végre versszünet lesz! Kajakra, raj lett volna! Inkább megyek... Mér', ne?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Raj-On-Go/
„Ház úr, de hát nemvers írás
Zajlik, senkit nem ver sírás!
Verset nem szaval sok ajak,
S néma versszünet van. Kajak!”
/Kenu Rívsz, a Síró És Rívó Világsztárok Mélyvízi Űrsétát Túlélő Észlényeinek Társasága (SÉRVMŰTÉT) lapátlepedék leoldója/
„Top költőnek kastélya van, nem sátra!
Anyagilag előre megy, nem hátra!”
/Százalék Szilárd, irodalmi illeték interpredátor és az Ügynököket Rendkívül Gazdagító Egylet (ÜRGE) bőrlehúzási jogdíj dílere/
„Szeretnék top költő lenni,
De nincs, miből költsek!
Lájkokat nem lehet enni,
S otthon vár egy öl csekk!”
/Rémrím Romulusz, rozsdagyári revelereszelő és műkedvelő mélylírikus/
„Örvendetes, hogy a rajongók rímreceptorait majdnem sikerült pihenni hagyni a mai napon. Ha viszont Költő úrnak mindenképen költenie kell, de anyag híján ez lehetetlen, talán érdemes lenne felkeresni egy tojót, aki túltermelésből következően felhalmozódott költenivalójától szabadulna.” /M. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/
„Frissen költött tojó tojás
Hámozása tök totojás,
S ha temetné, akkor toj, ás.
Should I go from Brassó to Jás?”
/néhai Brassói Apróné Romapecsenyei Rántotta, halott erdélyi levélszavazatégetőnő/
„Nem tudom, hogyan kerültem bele egy meg nem írt versbe, de szeretnék kikerülni belőle, mert ha véletlenül beleragadok ebbe a semmibe, akkor megszakadhat a reinkarnációs folyamatom! Béke!” /Tendzin Gyaco, a dalai láma/
„Mi ez a semminek álcázott mégsemmibb?! Amikor anno anyám tiltása ellenére kritikusnak álltam, naivan azt hittem, hogy az éleslátó észrevételeimmel jobbnál jobb művészeket tehetek majd mégjobbnál mégjobbá, miközben magam is a legjobból méglegjobbá tökéletesedem. Legrosszabb rémálmomban sem gondoltam volna, hogy berobbant szellemi pöcegödrök papírra vetülő fröccsenéseinek orrfacsaró bűzébe kell belevetnem magam gázálarc és egyéb vegyvédelmi felszerelések nélkül! Frady Endrén kívül ki az az elvetemült sivatagi folyamőr, akit érdekel, hogy ez a földanyaszomorító gennygóc verset ír arról, hogy azért nem tud verset írni, mert nem jut semmi az általa észnek nevezett szerves sejttörmelékbe?! Nem bírom tovább ezt a stresszt! Békére vágyom, úgyhogy inkább elmegyek a vegetarianizmus misszionáriusaként a kannibálok közé! Ahogy egy méltán elfeledett elődöm mondta:
Inkább süljek nyárson nyersen,
Mint tengődjek Frady versen!
Hát ne lássam kedvenc miniszterelnökömet teveháton ágyékkötőben jódlizva előre menni, nem hátra, ha nem utálom jobban Frady Endrét, mint panelproli egykéje a játszótéri mérleghintát!”
/Puzsér Róbert, kritikus/
„Frady Endre elhajló elvtárs fejében akkora űr van, hogyha kinyitja a száját, veszélyesebb, mint egy szét nem lopott szovjet vákuumbomba! NEM ENG.!” /Tömör Timúr, a Poézis Univerzumában Tyúkésszel Irodalmárkodó Nihilista Invalidusok Újbeszélő Társasága (PUTYINIÚT) veterán pecsétőre/
„Mi olyan különleges abban, ha valaki ki tudja üríteni a fejét? Én teljesen ki tudom fordítani magam a szájamon keresztül és a belemmel úgy is meg tudom ütni a főnyereményt, hogy szelvényt se veszek.” /dut SI tnednim ika ,sirroN kcuhC/
