A következő címkéjű bejegyzések mutatása: üres sír. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: üres sír. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. március 23., szerda

Húsvéti óraállítás

Húsvétkor állítunk órát!
Hamarabb lesz feltámadás?!
Szomszéd szétvert vekkert gór át,
S hitetlen történészhad ás:

Jézus csontvázat keresnek,
Avagy csupán álmatlanok?
Szemük tűnik véreresnek,
S kudarcérzésükre van ok:

Hiába vannak ott korán,
Üres sírhelyt felveri gaz,
S látszik jó pár lógó orrán,
Amit cáfolnának, igaz.

„Költő úr! Igaz ugyan, hogy az IQ-ja alacsonyabb, mint a vérnyomása, de akkor sem hihet ezekben az ókori babonákban! Én mint az Ateista Világkonferencia Irracionális Tévelygéseket Tönkrealázó (AVÍTT) szekciójának témafelelőse a leghatározottabban tiltakozom az ön puszta létezése ellen! Mától ön nincs! Éljenek az afradysták!” /Dr. Déenes Dénes, fotelbiológus és a ’Mégis a majomtól származom!’ c. bestseller írója/

„Dénesem, add át üdvözletemet a vak véletlen által a majomból embert faragó őseidnek!” /Dr. Ernest Erenes, a Teista Intelligencia Bipoláris Intézete (TIBI) bioteológiai tanszékvezetője/

„Nézze költő úr, ne verje itt a vészharangot, mert előbb én süketülök meg, aztán meg maga az önt fültövön találó vekkerrugóm miatt! Mivel vasárnap semmi dolgom, se meccsre nem megyek, se misére, úgyhogy ha egy órával később kelek ahhoz képest, mint amikor nincs óraállítás, akkor pont annyit alszok, mintha nem lenne óraállítás, de ugyanakkor kelnék, mint amikor szokok olyankor, amikor nincs óraállítás! Értve vagyok, majomszármazék úr?!” /Görcs Gerzson, szétvert vekkert átgóró szomszéd/

„A bürokratikus kényszerracionalitás és a szabadon szárnyaló spiritualitás határmezsgyéjének vékony jegén egyensúlyozó költő ismét olyan fába vágta a feje fölött lebegő gordiuszi csomót, amely bárki másnak meghaladná az erejét, de belőle olyan könnyed természetességgel tör elő, mint kólatesztelő közmunkásból a koffeines légtolulat. Az örök álomból az örök ébrenlétre eszmélés egy órával korábbra hozott katarzisa, valamint ennek természettudományosan örökké eldönthetetlen szimbiózisa az egyetemes szakramentálhigiénés költészet visszafordíthatatlan hovatovábbja. Elalélok!” /Jottányi Jenőné Ióta Irma, a Szekularizált Szakralitás Sziluettjei c. irodalmi folyóirat első benyomásügyi szakreferense/

„A modern kortárs irodalom nevében a leghatározottabban ki nem állhatom a szabályos verselést, sőt, egyenesen irtózom tőle, mert egyszerűen nem tudom elhinni, hogy egy ilyen műköltő valamit nem rímkényszerből ír le, hanem azért, mert úgy is gondolja! Hányok a kötöttségektől! NEM ENG!” /Széteső Szőrdöncz, a Kortárs Alanyi Költészeti Intézet (KAKI) főcenzora/

„Az üres sír nem a feltámadást bizonyítja, hanem azt, hogy a tetemet egy torinói lepelbe csavarva elloptuk, bár az is igaz, hogy a helymeghatározást végző navigátorunk előző este kicsit többet ivott a kannás betániai bélfacsaróból…” /4xuzw-k55sptt, kis zöld marslakó és UFO parancsnok/

„Igaz? Mi az igazság? Honnan tudjam?! Úgy kerültem bele ebbe az egészbe is, mint korábban a krédóba!” /Poncius Pilátus/

„Szent Hogyishívják, mi ez az álszenteskedő időugratási katyvasz?! Ha székrekedésem lenne, akkor is több érték szorulna belém, mint ebbe a penetráns vallási extázistól bűzlő szentfazék klapanciába! Anyám szerint üssek a számra, mielőtt megbánná, hogy ő annak idején nem ütött rá eleget! Tudod mit, anyám, mégis inkább te üssél, neked kisebb a kezed! Aúúú!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nesze fiam! Jaj, ne haragudj, elfelejtettem szólni, hogy épp most próbálom ki ezt a munka frontján máig harcoló keletnémet gyárból származó ajándék bokszert! Nagyon fáj?” /Puzsér mama/

„Jézus tényleg feltámadt! Tudom, mert én zavartam el az őröket és rúgtam arrébb a sziklát. Le is jattoltunk, amikor kijött.” /Chuck Norris/

„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit kommentelnek!” /Jézus/

2015. június 17., szerda

Bájlíra

Kéne írnom bájos lírát,
Mitől éjt senki sem sír át,
Senki sem lesz pesszimista,
S szelíden néz Tarlós Pista.

Bájos líra csak, mi kéne…
Lenne benne öreg néne,
Őzike, meg Bájboy Vazul,
S olvasómnak lelke lazul.

Lírát, bájost kéne írni,
Melytől nem kell tömegsírni,
Hanem gyalog hahotázni,
S lovagajkat hagy el száz Ni!

Bájokkal tele a báj-tok,
S hasítanak megabájtok,
Ahogy égbe száll sok báj, báj…
Lassan elköszönök: Bye-bye!

Csak előbb még annyit mondok,
Megszűnnek a földi gondok,
S bizonyít az üres sír ám…
Jézus, de bájos e lírám!

„Nagyon örülök, hogy egy versben szerepelhetek Jézus úrral! Vele szerintem még a közgyűlésben is jól együtt tudnék dolgozni. Ő biztosan nem interpellálna folyton, hanem csendesen mosolyogva hallgatná, ahogy beszélek.” /Tarlós István, főpolgármester/

„Köszi Pista, de sajnos nem tudok hozzátok települni, mert zsidó származású gazdasági bevándorlóként még a végén elvenném valamelyik képviselőtök munkahelyét, ő meg munkanélküli maradna mindörökké. Ámen!” /Jézus/

„Hányszor mondjuk még el, hogy mi már nem vagyunk a lovagok, akik azt mondják, Ni!, hanem a lovagok, akik azt mondják, Eki Eki Eki Eki Patang! Ja, és nekünk nem bájlíra kell, hanem egy bájos rekettyés! Illetve kettő és a szintkülönbséget rézsű hidalja át!” /a lovag, aki korábban azt mondta, Ni!/

„Ah, minő báj lengi körül eme lírát! Előjönnek gyermekkorunk kedvenc mesealakjai, filmhősei, politikusai, akik a maguk bűbájos módján vezetnek minket a földi létet meghaladó örök megvilágosodás tövises, ám mégis oly bájos útján, melynek végén ott áll maga a materializálódott spiritualitás, a halott Fiú hiányában üres sír. Feltámadott!” /Keresztély Krisztiánné Lelkessy Lola, lelkészfeleség és vasárnapi iskolai hitoktatónő/

„Cuncimókus ez a költőfiú, hogy engem is belevett a bűbáj versikéjébe! Olvassátok aranyoskáim! Na, futok divatdiktálni! Pá és cvikipuszi!” /Bájboy Vazul, stylist és divatdiktátor/

„Ha Magyarországra jössz, el kell olvasnod ezt a verset!” /nagy kék plakát/

„О, нет, мы не здесь! Помогите!!!” „Oh, nein, wir sind nicht hier! Hilfe!!!” „Ω, όχι, δεν είμαστε εδώ! Βοήθεια!!!” „Voi ei, emme ole täällä! Apua!!!” „Ah, hapana, sisi siyo hapa! Msaada!!!” „הו, לא, אנחנו לא כאן! עזרה!!!” „Oh, no, we're not here! Help!!!” „Jaj, ne, már itt se vagyunk! Segítség!!!” /határunkról futva visszaforduló menekültek/

„Mi ez a ragrímes tömegsírbűzzel és rózsaszín celebmázas bájolgással pusztító alpáriság, ez az ájtatoskodó politogaloppos szégyentelenkedés?! Hát itt pókhálósodjon be a hónaljam, ha ezt a valamit nem darabolom fel egy láncfűrésszel! A nyál kössön meg a számban, ha nem cincálom bűzhödt atomjaira ezt a médianyálsziruppal átitatott klapanciát! Anyám szerint nem kellene visítva harapdálnom a bejárati biztonsági ajtó fémbetétes felső félfáját, de hát mit ért ő a nagy feszültségek levezetéséhez?! Frady Endrét viszont földelni kéne! El!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egy lovag egyszer azt mondta nekem, hogy Ni! Egyetlenegyszer… Aztán szénné égettem a belső bájam kisugárzásával.” /Chuck Norris/