A következő címkéjű bejegyzések mutatása: élj a mának. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: élj a mának. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. szeptember 22., csütörtök

Életmese

Egyszer volt, hol nem volt,
Volt egyszer egy élet.
Megrázta száztíz volt
S rögtön semmivé lett.

Jaj, szörnyű véletlen,
Pedig majdnem jó lett.
Élet, ha életlen,
Rút, mint a híg sólet.

Úgyhogy a mának élj,
Csillogjon a víg szem!
Hulljon rád manna kéj,
S boldogan élj, mígnem…

(haláltánc!)


„Ha ez egy vicces életigenlés akart lenni (feltehetőleg az), akkor elég jól álcázza magát Tribute to E. A. Poe-nak.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Látod, milyen életigenlően hömpölyög Edgárom alant a Pó?” /Egyszeregy Edgárné Alitália Attika, itáliai nászúton lévő építészhallgató/

„Ja, elég pöpec! Megvegyem neked?” /Egyszeregy Edgár, multi milliárdos gázgyáriparos és dohánykereskedő/

„Felcserélhető-e az életigenlés a puszta halálnemléssel? Az élnivágyás erősebb motiváció-e a halnifélésnél? A halál nem-e a halálneme? Az élet igene valódi igen-e, vagy csak kóros kényszer igen? Az Ige ne mondaná meg, hogy ez igen-e? Vagy inkább a tudomány a válasz? Válasz, vallasz? Sólet, vagy manna? Rút, vagy víg? Híg, vagy… vagy… vagy… Vagy? Vagyok? Mit is jelent vanni? Van-e a volt, vagy volt-e a van? Ha nincs a volt, akkor hogyan ráz? Kérdések… kérdések… kérdések… Én csak felteszem őket, de válaszolni már önnek kell, kedves olvasó. Az én válaszom mindenesetre a határozott talán. Vagy a túlhatározott esetleg. Asszem…” /Török Gábor, majdnem túlhatározott politikai elemző/

„A lehetetlenség valósággá avanzsált hangfennakasztó HŰHA! érzete pulzál ebben a ballisztikus ívű pszichedelikus nihillírában. A szívbajok ellen kisasszony szedjen tangót giccses gyógymódját messze meghaladó önfeledt carpe diemitás marólúgként hatol be a szivacsos zombilétet megszakító nagy büdös semmi retardált pórusain. Az élni és élni hagyás ragyás eufemizmusa víg tort ül a halál fölött. Hol a fullánkod, te szerencsétlen?! Leninnel szólva: Megtanulni, megtanulni, megtanulni! Holnapra! Kikérdezem!” /Bozót Benőné Boros Butélia, középiskolai magyar-történelem szakos tanár és maszek üvegfúvó/

„EU feminizmus?! Még mit nem?! Nehogy már brüsszeli nőszemélyek mondják meg a tutit! Egy keresztény értékrendű nő ne politizáljon, mert abból csak baj van, hanem szüljön szakmányban, neveljen gyereket, főzzön, mosson, takarítson, járjon templomba és a munkahelyén keressen kevesebbet, mint az ura, de eszébe ne jusson fecsegni, mert rá lesz uszítva egy vak komondor!” /Gőzagy Gibbon, a Keresztény Igazságosztó Szervezet (KISZ) elnöke és sintér/

„Hej, ezek a mai nyápic fiatalok már a himihumi száztíz voltot sem bírják! Bezzeg a mi időnkben még az volt a király, aki a vasúti hídról levizelte a magasfeszültségű kábelt! Hullott ugyan a férgese, de mi, akik túléltük, azóta a sötétben is világítunk! Mi voltunk a fény az éjszakában, mentünk is dolgozni a lámpagyárba! Uff!” /Wolfram Winnetou, nyugdíjas áramerőmérő és a Nagyfeszültségű Aggok Végelgyengüldéjének (NAV) bennlakója/

„Mi ez a hagymázas deviancia, ez a pocsolyautántöltő szemforgatás?! Frady Endre az első versszakával alattomosan gyomorszájon öklözte az irodalmat, a másodikkal állon térdelte, a harmadikkal pedig a földön vonaglástól ívbe feszült gerincoszlopán tapos! Anyám is összerezzent a világirodalom velőtrázó halálsikolyaitól, de azt hazudtam neki, hogy csak a rádió közvetíti a Zeneakadémia koloratúrszoprán záróvizsgáját. Ha tehetségtelenséggel párosuló szorgalommal hűteni lehetne, akkor Frady Endre már rég odafagyott volna a Naphoz!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer felkért táncolni a Halál, de ledugtam a torkán a kaszanyelét, a pengéjét meg kicsorbítottam a szemöldökömmel és körbetekertem a fején. Úgy ment haza, mint egy karót nyelt bádogember.” /Chuck Norris/