A következő címkéjű bejegyzések mutatása: éjfél. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: éjfél. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. január 15., hétfő

A gyógyulás útja

Amikor én köhécselek,
Jőnek népi gyógymód cselek:

Sírról kell egy pókos háló,
Éjfélkor vizeljen rá ló;
Mikor a Nap égre ére
Fürdesse meg vadkan vére;
Fröcsögtesse lúdnyál már a
Déli harang hallatára,
Pont annyi, hogy estefelé
Kellőn büdösítse e lé;
Közben kilenc öreg néne
Őzikeszín hordós kéne
Kékes lánggal melegítse;
Ám ha nem gyógyulok így se,
Már hogy mire rám tör álom
Eme cuccot bekajálom…

Szemétbe vágom és kába
Fejjel megyek patikába!

„A költő ebben a műben a modern élet és a régi idők közötti ellentétet, a nosztalgiát és a humorérzékét fejezi ki. A vers címe A gyógyulás útja, amely egy ironikus utalás a versben szereplő népi gyógymódokra, amelyek inkább ártanak, mint használnak. A vers egyfajta paródia, amely a népi hagyományok és a modern orvoslás közötti különbséget játssza ki. A vers témája a betegség és a gyógyulás, amely egy univerzális emberi tapasztalat, amely számos irodalmi műben megjelenik. A versben a költő a saját betegségét és a rá ható gyógymódokat írja le, amelyek mind a népi hagyományokból származnak. A versben szereplő gyógymódok (pókos háló, ló vizelet, vadkan vére, lúdnyál, őzikeszín hordó) mind olyanok, amelyeket ma már nem használunk, vagy csak ritkán, és ezért különlegesnek, furcsának, vagy viccesnek tűnnek. A versben ezek a gyógymódok a múltat, a régi hiedelmeket, a régi kultúrát szimbolizálják. A vers végén a költő elutasítja ezeket a gyógymódokat, és inkább a modern orvoslás felé fordul, amikor a patikába megy. A versben tehát a költő a saját élményén keresztül mutatja be a népi és a modern gyógyítás közötti ellentétet, és ezzel egyben a régi és az új közötti különbséget is. A vers egy példája annak, hogy a költészet hogyan tud alkalmazkodni a mai kor kihívásaihoz, és hogyan tud új formákat, új szavakat, új témákat találni. A vers egy rövid, ám gyönyörű verselemzés, amely a költő saját stílusában íródott.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Kőttő úr, mögsömöllézi a népi gyógymódokat?! Há’ ollat pökkentek a dudarnyákos pofázmányába, maga traktányos dörhő, hogy mutyajosan maga alá pistonkázik izibe! Ide nem merjen gyünni író-olvasó találkozóra, mer’ rojtosra zabernyákoljuk a pejslijét, oszt’ a cudar zsebrákok zabrálják magát gihirnyósra! Antiparaszt!” /Tajt Tibor, turharöcsögei tárkonytermesztő/

„Jó étvágyat hozzá Költő Úr, én maradok a pálinkánál (kis mennyiségben gyógyszer, nagy mennyiségben orvosság).” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Bé Ádám úr, ön a pálesz
Nyomán jobban rögvest má’ lesz?”
Irigységtől steril nyál esz’!”
/Józan Jeromos, anonim absztinens ás airbusz aviátor/

„Lúdas Matyi mint Skorbuntzius doktor írt fel anno ilyen magisztrális szereket ... csak nem ennyire rímeseket. ére => elbeszélő múlt, csak szólok” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„E sok szer oly magisztrális,
Szájban összefut a nyál is!
Ére már múlt s maga csak szól?!
Csússzon önre fényes vax ól!”
/Lúdas Matyiné Lódarázsi Motolla, a Skorbut Ellenes Jelszavakat Harsogó Alanyi Jogsértők (SEJHAJ) népdalvirágszála és nótafaiskolai pedellus/

„Köhögés elleni legjobb gyógymód: csendben maradni, és csak verses e-mailekben kommunikálni.” /M. András, a költő legállandóbb és legcsendbenmaradóbb kommentelője/

„Jól van, eM úr, majd megmondom ezt a kolléganőmnek, aki bősz köhögései közepette rám parancsolt, hogy írjak egy verset ’A gyógyulás útja’ címmel. Biztos boldog lesz. Egyébként azóta már nem is köhög.” /F. Endre, költőgigász/

„eM úr, ha én alig élek,
Nem kellenek verses mail-ek!
Csend a lelke mindennek-e?!
Üsse fejbe önt egy teke!”
/a költőgigász köhögve költeményt kérő kolléganője/

„Gyógyszertáram immár zárva,
Nem adok én ki egy árva
Tablettát se zárás után,
Páciens csak nézzen bután!”
/Dr. Tudor Tódor, antipatikus/

„Szoboszlai Dominik combizom sérülése alkalmából rendeltünk egy gyógyító verset a nagy majdnem-liverpooli költőtől, Frady Endrétől, aki ezt küldte kutyafuttában postafordultával:
A gyors felépülés titka:
Gyors felépülés az ritka,
Ámde van neki pár titka:
Ki a Béres cseppet issza,
Idő előtt térhet vissza!
Hogyha viszont sok a pálesz,
Felépülés csak soká' lesz!
Kinek lábát jeticsizma
Fűti, gyorsan gyógyul izma,
S mindaz, aki Frady versen
Él, jól bírja ezt a versen-
-yt!
E Frady Endre verset olvasva Dominik hirtelen olyan egészséges lett, mint a MakkAliszter! Köszönjük Frady Endre!” /Jürgen Klopp, a Liverpool FC német menedzsere/

„Jaj, de milyen tök egészséges vagyok! Ha jobban lennék, ki sem bírnám! Csak az a fránya köhécselés, csak azt tudnám feledni!” /Alexis Mac Allister, a Liverpool FC skót-ír származású argentin világbajnok védekező középpályása/

„Mi ez a világirodalom által fuldokolva visszaköhögött szégyentelen vajákosság?! Ki ez a szánalmas semmirekellő, akire még a gravitáció is csak öklendezve nehézkedik?! Miért kell a még az állatmenhelyen éheztetett disznók által is undorral félretolt penészes moslékot versnek álcázva lenyomni a torkunkon?! Egy a mohácsi vész közelgő ötszáz éves jubileuma alkalmából esetlegesen exhumált janicsár tetemen található féregtenyészet rovarnyelven lejegyzett elégedett böfögéseinek szellemi mondanivalója messze meghaladja Frady Endre csúcsra járatott agykapacitásának bármely termékét! Vegyvédelmi kesztyűben és gázálarcban fogjuk meg Frady Endrét és helyezzük méltó helyére, egy toroklövés általi köhögésbe belepusztult ismeretlen török katona sírjába!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Legutóbb akkor köhögtem, amikor az ÚR megkért, hogy támasszak szélvészt a Vörös tengert kettéválasztandó. Kicsit vissza is kellett fognom magam, nehogy az egész mederből kifröccsenjen az összes víz, csak egy sávon nyíljon meg.” /Chuck Norris/

2015. január 19., hétfő

Hétfő éji vedlő vadló

Hétfőn a tón vadló vedel,
S vízre hull a vedlő bőre.
Felnéz: „Hát te mit kémkedel
Pont most, hogy a testem pőre?!

Úgy rúglak fel rögvest, te kis
Agyatlan koponyakamra,
Megirigyli még a TEK is,
S hozzám jönnek tanfolyamra!”

Tök gyors vagyok szerencsére,
Kilenc alatt futok százat!
Vajon így is utolér-e
S kezdődik a vad gyalázat?

Éjfélt üt a tavi óra,
S pöndörödő vadlóvedlet
Lábnál akad rá a lóra,
Ki így eldől. S közben kedd lett.

Testem hajszolt szovjet мальчик
Módján dől, mint petyhüdt túzok.
Szájam szélén rezgő nyálcsík
S álmomban vad lóbőrt húzok.

„Mi volt ez és miért kellett?! A lucullusi lakomák szüneteiben a vomitóriumban pávatollal a torkukat birizgáló szenátorok emésztetlenül recirkulált végterméke hasonlítható leginkább ehhez a óborzadalmas hányadékhoz! Anyám szerint nem szép dolog, amit a régi rómaiak műveltek, de hát neki sosem kellett marinírozott fókatokazsírban abált hörcsögnyelvet fogyasztania. Caligula majdnem konzullá kinevezett lova gleccserhez fagyott nyelvvel is különb verset tudna nyeríteni, mint ez a közízlésromboló szellemi bűzbomba. Sírhatnékom támadt!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Felháborító az a gyanúsítás, hogy az önvédelmi és mástámadási tanfolyamainkon egy vadlovat alkalmazunk vendégtanárként! Egyrészt ennek nincs sehol írásos nyoma, másrészt Ráró sosem ad számlát! /Csávás Kálmán vezérőrmester, a TEK túsztárgyalói és megelőző csapási főparancsnoka/

„A vedlés közben is vedelő vadló a társadalmi erőszakosság emblematikus megtestesítőjeként szimbolizálja az egekbe röpítő vágyálmok és a sárba visszarángató rögvalóság közötti antagonisztikus ellentét okozta pszeudo-genetikai ősfrusztrációt, mely áthat és aklot gyarapít, miközben a haza fényre barnul. A gulágon málenkíj robotoló szovjet kisfiú nyálasan hortyogó álma a mindent feledni vágyó keserédes önfeladás romantikus kényszerkataklizmája. Aberrativo grosso!” /Pandavárry Pálné Szekám Szilencia, latin-magyar szakos középiskolai tanár és OKJ-s nehézgépkezelő/

„Tisztelt költő úr! A verséről irodalmilag nem nyilvánítanék véleményt, csak biológiailag, mert e tantárgyból ön szemmel láthatólag kegyelem ketteseken élt. Tehát: a vadló vedel ugyan, de se nem vedlik, se nem beszél, az ember sosem képes kilenc másodperc alatt futni a száz métert és a túzok nem alvás, hanem csak orvlövés hatására dől le. Köszönöm, hogy alkalmat szolgáltatott az ön tekintetét látva csupán falra hányt borsó hatású véleményem elmondására! Kér hozzá ketchupöt és majonézt is?” /dr. Gén Géza, biológia-testnevelés szakos középiskolai tanár és nyári gyorséttermi eladó/

„Régebben én is horkoltam, de amióta egyszer a rezonanciámtól leszakadt a Tacoma híd, azóta leszoktam.” /Chuck Norris/

2012. július 24., kedd

Kísértet

Éjfélkor valahol Skóciában...
Tenisz közben nyoma veszett
McKiss Tasnak s oda a szett.
Várba menjek be McKissért,
Hol lepedős izé kísért?

Bemegyek, ha jön az éjfél,
Itt csak buta dinnyehéj fél,
Nem az ilyen klassz srác, mint én!
Mért rettegnék, tök őszintén?!

Lámpámban, jaj, rossz az elem,
S kicsit, hűha, bánt a szelem!
Futni ez mind csupán ál-ok,
Kár, hogy közben becsinálok!

Becsináltam s jön a szellem!
Lüktet s kicsit szorít mellem…
Szívemnek van infarktusa?!
Kemény ez az éji tusa!

Kísértet huhogva halad
S puffan, néki pofont fal ad.
Eldől s rummámorban dalol
Gaz McKiss a lepel alól…

2011. november 21., hétfő

Éjfél a hídon


Híd, hideg szél, Éjfél…
Odalent a Mély fél,
Fent a járdán meg én.
Város sötét Egén
Megjelenik a Jel,
S számat hagyja Jaj! el.
Vad szellemek raja
Néz rám s üvölt: Kaja!!!
Harapdálnak négyen
S becsinálnék szégyen-
-szemre, ha a Reggel
Napsugársereggel
Nem köszöntene be.
De beköszönt, bebeeee!!!