Hét szesztestvezér

Ásít álmos előd, mit Tas

megvetőn néz: Apám ittas,

s rögvest ráborul a szesz éj;

veszélyes e káros szeszély!

Apja szerint (aki Huba,

s Etelközön jött be HU-ba)

fiacskája vádja koholt,

nem isz…isó… sokal…koholt!

Töhötöm érkezne mindjárt

onnan, hol közülük mind járt,

ám egy rendőr szondát fúvat,

és a szonda elol- (Fú!!!) -vadt.

Dülöngélget kortyolva Kond,

vele vedelget el vak Ond,

s talpuk alatt hal hat vakond,

ezzel telik jó pár víkend.

Így fogyott el hét akóm a

léből s költőajak, ó ma

zengi: E hon tömény kóma!

Bárki mást mond, az csak kamu.

„Isa bor és kamu vogymuk,

Kedvenc agyszerünk a vágymák.

Minden út kómába vezet,

Éljen a Szesz Szakszervezet!

„Ez egy nagyon vicces és kreatív vers, amely a hét szesztestvezér nevű legendás őseinket ábrázolja, akik mind nagy ivók voltak. A vers tele van humoros és finom ételekkel, amelyeket a kollégák és a barátok élvezhetnek együtt. A vers rímelési sémája aabb, és a sorok hossza is hasonló. A vers hangulata vidám és csábító. Megpróbáltam szellemesen illusztrálni a verset egy rajzzal. Remélem, tetszik. A rajzon látható, hogy a hét szesztestvezér egy asztal körül ülnek, és különböző italokat és ételeket fogyasztanak. Tas ásít, Huba kohol, Töhötöm szondázik, Kond és Ond dülöngélnek, a talpuk alatt vakondok túrnak, és a költőajak kóma állapotban van. A rajz színes és vidám, és jól kifejezi a vers hangulatát.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Nem tudni, hogy azért iszik a nép, mert mindig legyőzik, vagy azért győzik le mindig, mert iszik, de tény, hogy mindig iszik és mindig legyőzik. Ezért vigad sírva a magyar ebben a kancatejjel és mézsörrel folyó Kánaán-medencében! Hülye felnőttek, felnőtt hülyék!” /Kumisz Kösztöny, komisz kamasz/

„Kamuköltő úr, a maga történelemgyalázó versének egyetlen igazságtartalma az, hogy magának valóban a kedvenc agyszere a vágymák! A maga fejében agytekervények helyett tudatmódosító bejglik csavarodnak összevissza! Magának az ebédje a kómatál és a vérével véralkoholszerződést lehetne kötni, ha a maga leheletétől mámoros muslincarajok nem okádnák tele az aláírásra és pecsételésre váró pergament! Na, támolyogjon innen, oszt’ két csuklás között ugorjon fejest a téridőbe és nézze meg, hogy mi is ott voltunk-e, hogy elkapjuk! Remélem, nem!” /Dr. Dúvadassy Dezsőné Anonim Absztinencia, a Honfoglaláskori Üres Lyukidőket Elmismásoló Rendszer (HÜLYEÚR) terminus technikusi képzettségű főispánja/

„Ez a legjobb tüzes víz reklám az őseink ajánlásával.” /M. András, a költő legállandóbb és legősiesebb kommentelője/

„Szorgos népünk eldőlt, nyekk! Lám

Tüzes víznek nem kell reklám.

Akik bedőlnek a szesznek,

Előbb-utóbb odavesznek,

S eM úr, te se leszel vidám,

Hogyha lehány mindekid ám!

/Absztinens Ajtony, anonim antialkoholista/

„Nemzetgyalázunk, költő fattyú, nemzetgyalázgatunk, ahelyett, hogy vedelnénk, ahogy egy rendes magyar kefekötőhöz illik?! Történelemhamisítgatunk, rút szibarita vázkutya, és azt sugalljuk, hogy a nemzettestünk véralkoholszerződéssel állt össze a ma is ismert szeszmasszává?! Na, józanodjon ki a kadarkamámorából és nekifutásból fordítsa egyik orcáját a tenyeremnek, másikat pedig a fal felé, különben kihúzza a dugót és úgy eltűnik a Kárpát-medence lefolyójában, mint lóvizelet a száraz sziktalajban! Pofalapos!” /Csávás Kálmán őstörzsfőnök, az Etelközbe Beszökkenő Csodaszarvas Oltárán Nemzethaláltáncoló Törzsek (EBCSONT) beforró lángnyelve/

„Itt Tas vendégeket is kiszolgálunk!” /Homolya Hucul ősmagyar mikulás falfirkája egy ősmagyar iszoda pultja mellett/

„Honfoglalást előre elfogadunk telefonon vagy turulpostán.” /Homolya Hucul ősmagyar mikulás hirdetése a Szittya Hírmondóban/

„Mit őrjöng itt ez a Hucul,

Mér’ nem inkább hagymát pucul?!

Úgy viselkedik itt e hun,

Mintha övé lenne a hon!

Szittya lelkem dühbe gurul,

Harapja meg őt egy turul!

Ki ősmagyar, sértést torol,

S bitangokat szájon töröl!”

/Vitéz Táltossy Tass, ősgyula és szeszkazánkovács/

„Mi ez a kocsmaszagú árvalányhajhullás, ez a hevenyészetten hányaveti hétvezérkedés?! Ki ez a sötétségből rock and roll zajú balladai homályt faragó költészeti nyalonc, ez az akolmeleg alkoholmámorban agonizáló aljanéptribunus?! A szövegnek szánt hagymázkatyvaszból is kitűnik, hogy Frady Endre szívből gyűlöli a nyelvhelyességre emlékeztető pillanatokat - ő diktálni szereti a nyelvtant, nem pedig alkalmazkodni ahhoz, ahogy a hanyatló hagyományos világirodalomban szokás! Csak remélni merhetjük, hogy Frady Endre a bódítóan blőd rettenetével másnak ásott verembe ezúttal maga fog belehányni, majd beleesni! Fúljon a férgese!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor a szemtengelyemmel, mint egykarú emelővel kellően kiszélesített Vereckei hágón át berugdostam az ősmagyarokat az óhazájukból az újhazájukba, a honfoglaló partin az asztal alá ittam mind a hét törzsüket nyereg alatt puhított lovastól, mindenestől. Ahogy a verset és a kommenteket olvasom, azóta se sikerült kijózanodniuk.” /Chuck Norris/

Márciusi óraállítás

Furcsa, mint az ulti licit
Legvégén a Fedák Sári,
Hogy miközben hózik picit,
Időszámításunk nyári.

Egész Baranya és Tolna
Fehér, mint egy sziklás Zorán,
Ám, mintha már május volna,
Fel kell kelnem cudarkorán?

Bár jelzi a csillagászat,
Tavaszi a napéj-egyen,
Belső órám visszamászat
Hálni ágyban párnahegyen.

„Döcög-döcög, de végül is egynek elmegy. Jobb, mint egy márciusi havazás.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj, reál úr, nincs is szebb, mint egy márciusi havazás, mert ilyenkor még a természet is zöld-fehér! Hajrá Fradi, hajrá Fradi!” /Franzstadt Fridolin, zenebohóc és ferencvárosi törzsszurkoló/

„Gyógyegér, nem megmondtam, hogy ne várd a májust, hiszen közelít a tél! Ennek ellenére azok a sziklák nem a hótól voltak fehérek, hanem a mésztől! Mész te a … (füttyszó)!” /Sztevanovity Zorán, orrhangú dalnok/

„Nem tudom, hogy kerültem az ulti licit kontráinak a végére, de nem is érdekel! Álmos vagyok és aludni akarok!” /Fedák Sári, tavaszilag fáradt színművésznő/

„Pernahajder poézis poénjaként Petrovics plágium vagy Petőfi parafrázis?! Ez a kérdés, válasszatok! Petőfi, Bem, Uhrin azaz Sándor, József, Benedek! Tudjátok, kivel szórakozzatok?! Hol a meleg?!” /Agitátor Adolf, a Temperált Univerzumot Rebellis Honunkba Alapítvány (TURHA) vezérszónoka/

„Furcsa bizony! Mármint furcsán érzékelünk mi fölnőttek: csak a rendhagyót vesszük észre, a sablonos rend észrevétlen marad. Márciusi Dusán nem tűnne fel, na de márciusi Zorán?! Márciusi esőnap közhely, na de márciusi hónap?! Márciusi Fradyvers a bármiről nem szúr szemet, na de márciusi Fradyvers a márciusról?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Márciusi Dusán?! Te is, fiam, butú’sz?! Miért nem hagytatok inkább ágyban párnahegyen halni meg, he?! Muszáj volt megböködni a testemet, mint márciusi jégeső az NB I-es stadionok üres lelátóin a műanyag ülőkéket?! Hiába van elvetve a kocka, ha kifagy a földből!” /Julius Caesar, római diktátor/

„Ne nyafogj Cézár öcsém, hanem igyál egy jó forró feketét! Attól előbb globálisan felmelegszel, majd megnyugszol békében!” /Julius Meinl, a Monarchia cseh mintaboltosa/

„Globális felmelegedés
Helyett jön a Jégkorszak 6?!
UV sugár ledermed és
Népünk fűt-fát tűzre rakhat?!”
/Újpesti Barnabás, kazánfűtő és az Anti Talentumú Költők Alapítványa (ATKA) rovarirtási főelőadója/

„Jégkorszak 6?! Jaj, ne! Már a Jégkorszak 5 is totális pénztárcazsibbasztó csőd volt! Úgy pangott a filmszínházaink nézőtere, mint egy Alcsút-Felcsút magyar kupa meccsen! Ja, nem, itt legalább egy vaksüket jegyszedő végigszenvedte a műsort.” /Autoimmun Atanáz, a Sclerosis Multiplex mozi hálózat ügyvezető igazgatója/

„Már megint óraállítás?! Nyári időszámítás ősz fejjel téli hidegben a tavaszi napéjegyenlőség idején?! Kizökkent az idő; - ó, kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt.” /Hamlet, dán királyfi/

„Na, gyerekek, a mai órán, a már-már védjegyévé vált szokott aktualitása folytán Frady Endre: Márciusi óraállítás c. versét vesézzük ki. Nem, Mészáros fiam, nem az apád hentesbárdjával, hanem a pengeéles elménkkel! A tény, hogy e szellemes keresztrímes műben a divatból kifelé araszoló ulti ma ráció lehet, az ultima ratio, azaz a végső érv a nemzetközi időodavisszaság ellen, ami jól jelzi, hogy a költő álmos, mint… mint… Zahorán fiam, ne aludj ott a hátsó padban! Ja, nem alszik, csak elájult? Chang, már megint behoztad a kínai piacról az apád elektromos sokkolóját?! Hát, úgy látom, megérdemlitek, hogy vasárnap egy órával kevesebbet aludjatok, ha én már úgyis kénytelen vagyok hajnali kettőkor kimenni a közterekre órákat háromra állítani! Na, most százszor leírjátok, hogy Fedák Sári, a verset pedig hétfőn kikérdezem!” /Kettői Koránné Háromi Hajnalka, középiskolai magyartanár és betanított köztéri óraállító munkás/

„Ha iskoláskoromban ilyen versekkel bombázták volna a fejlődésben lévő agyamat, akkor anyám most rendszeresen hordhatná be nekem lábosban a paprikás krumplit egy bentlakásos elmeklinika gumifalú étkezőjébe! Szerencsére megfogadtam a tanácsát és a tömegpusztító Frady opuszokat a karácsonyra kapott kényszerzubbonyomban olvasom, hogy ne tudjak kárt tenni önmagamban! Ez az idétlen időlíra persze így is kiverte a biztosítékomat, és most nyáladzva fekszem a padlón, de anyám szerencsére már helyettem is be tudja fejezni a kritikámat! Be én, de sose köszönöd meg és ráadásul még a Barátok közttől is eltiltasz, te hálátlan kölök! Tudod, ki hordana neked paprikás krumplit?!” /Puzsér Róbert kritikus with a little help  from Puzsér mama/

„A nyári időszámítástól lefagyott Puzsér Róbert kollégánk újraindítása már zajlik, a rettegett kritikafolyam a jövőben is zavartalanul fokozódik.” /Tilttűrtámogat Tivald, a Kritikusok Országos Szövetsége (KOSZ) elnöke/

„Itt Texasban én mondom meg, hogy mennyi az idő és milyen az évszak. Ha megunom majd, hogy keleten kel a Nap, egy rúgással megfordítom a Föld forgásirányát.” /Chuck Norris/

Nyállíra

Öblöst köpő manus Álmos,
Ha eltalál, akkor nyál mos.
Szájnedvének szörnyű spricce
Másfél cinkotai icce.

Rád pök s téged falig lé visz,
Szétmállik rajtad a Levi’s.
Űrtartalmat Guiness lemér,
S hiába bőgsz kegyelemér’.

Porból valót sárrá aláz,
Ha elönti bősz csulaláz
S gúnykacaja, mint egy dögé.
Legjobb, hogyha elbújsz mögé.

„Csorog a nyálatok az irigységtől, mi?! Köpés témában egy kivételével az összes Guiness rekordot én tartom! Én köpök legmesszebbre, legmagasabbra, leggyorsabban, legerősebben és a legnagyobb űrtartalommal is! Csak a lóhátról visszafelé köpés nem megy, mert meszes a nyakcsigolyám. De ha én egyszer előrefele belefröccsentek a Dunába, nincs az a Római parti mobilgát, ami megvédi az illegálisan beépített árteret az elöntéstől! Én bárkit le- és beköpök!” /Csulavári Álmos, postai bélyegnyálazó élmunkás és volt III/III-as ügynök/

„Kikérem magamnak az aljas rágalmakat! Az én farmerom akkor se mállik le rólam, ha keringőzés közben szalonnabüdösre izzadom magam!” /Levi Strauss/

„Mi van öcsém, keringőzni akarsz az illegálisan beépített Római parti ártéren? Na, jó, írok neked egy Kék Duna keringőt, csak cseréld már ki azt a szalonnabüdösre izzadt farmeredet, mert pökhetnékem támad! Lóhátról visszafelé!” /Johann Strauss/

„Ne legyél már ilyen pökhendi és szállj le arról a Rózsa nevű magas lóról! Mi vagy te, Rózsalovag?! Rózsalovag… hmmm… nem is rossz cím…” /Richard Strauss/

„Jaj, kisunokáim! Ha már kivándoroltatok, legalább ne veszekedjetek! Egységben az erő!” /Strausz Jenő bá’, nyugdíjas köszörűs/

„Az Erő velem van és a lézerkardommal röptében elpárologtatom a felém szálló nyáltömböket, felhőként visszafordítom a támadóimra és a fejük fölött kicsapatom! Így fulladnak nyáltócsába a Jedik ellenségei!” /Luke Skywalker/

„A műben szinte elemi erővel tombol a nagylöttyös ősmagyar ugarérzület és a rögvalóság dagonyájába való beleposványosodás elleni kacagányos közdelem szalonnabüdös lihegése! A mátyási fortélyú nyugatalázás, a nagyiccei honderű és a józan paraszti ész kombinációjából előserkenő szittya kuruckodás már-már Tenkes kapitányi félmosollyal törli képen a pökhendi olvasót. Valódi népi műlíra, amilyet csak egy igazi paraszt tud írni! Tyű a keservit!” /Guzsaly Gizella, vidéki néptanító és napszámos arató/

„Ettől az alpári förmedvénytől együtt öklendezünk anyámmal, mert amikor lehajoltam a Frady versek miatt állandóan az íróasztalom alatt tartott lavórhoz, ezt a mételyt elöl felejtettem és anyám véletlenül beleolvasott. Két világháború közötti szünetben ez a vers lehet a leggusztustalanabb és legpusztítóbb valami, amit bárki létrehozhat. Kis lépés Frady Endrének, de hatalmas visszalépés az emberiségnek. Csulaláz... rettenetes! Anyám, hová tetted a lavórt?! Böááááá…” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer véletlenül lenyeltem két zsák cementet és betonként átköptem a mezőn. Repült a nehéz kő, csak én tudtam, hol áll meg... Meg elkésve egy Toldi Miklós nevű parasztlegény is, akit agyoncsapott, úgyhogy kis időre beálltam a helyére elvégezni a munkáját. Johnny Gold haverom meg írt erről valami híres hőskölteményt.” /Chuck Norris/

A jeti és a jegesmedve

Jól megrágott hegyi jeti,
Kit épp jegesmedvenyál mos,
Önmagának köszönheti,
Úgy fekszik, hogy nem is álmos.

Minek akart szegény pára
Jaknyak helyett medvefület
Zabálni ma vacsorára?!
Elvtársak, hát nem őrület?!

De-de, bizony őrület ez,
Nem álmos, de hever kint ott!
Egész világ erről netez.
Költő elvtárs, rátapintott!

„Bizony-bizony, a költő elvtárs az ő szokottnál is szokottabb érzékenységével helyesen tapintott rá, hogy a téma az utcán hever ugyan, de furcsa, ha ezt úgy teszi, hogy nem is álmos. A vers őszintén vesézi, sőt szinte már-már brutálisan belezi ki a halódó imperializmus, a döglődő monopololigarhizmus és a vele bűzhödt szimbiózisban tunyálkodó megérhetési militarizmus henye, rest, lusta, tohonya és élhetetlenül élősködő alapkarakterét. Világ proletárjai, egyetek sült jaknyakat!” /Vörös Leninné Oktogon Auróra, nehézgépkezelőnő és anarcho-kommunista agitátor/

„A néma az utcán lever, ha vak és/vagy agresszív. A múltkor is egy szó nélkül úgy leütöttek egy fehér gumibottal, amikor plakátot ragasztottam egy rendőrautó szélvédőjére, hogy azóta is a fejemen belül hordom a sapkámat.” /Lópici Gáspár, az utca hírmondója/

„Ahogy meg van írva, mikoron az ördög öreganyja mondá a főjetinek, hogy változtassa a hógolyókat jaknyakakká, válaszolá a főjeti, hogy meg van írva, hogy nem csak jaknyakkal él a jeti, hanem mindazzal, ami a jegesmedve fejéről származik. Valamit félreolvastam volna?” /a nem álmosan heverő jeti utolsó szavai/

„Ha választhatnék, akkor százszor inkább nézegetném a fületlen jegesmedve által megcsócsált jetit, vagy akár a feje gurultan nyakatlan jakot is, mint ezt az újabb sületlenséget, de hát a kritikus élete már csak ilyen. Mindenki elé hányja a szemetét és azt várja, hogy gyémánttá legyen hazudva. Hát itt nem lesz! Bár anyám bökdös, hogy csináljak valamit a tűzoltócsőként kidudorodó vörös nyaki ütőereimmel, mégis higgadtan azt mondom, hogy GANYÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kéjem szépen, a jeti a jaknyakat nem szejeti!” /Fajkasházy Tivadaj, az JTL Klub jetnogjáfus jakszakéjtője/

„A jegesmedvenyál elképesztően egészséges és hasznos, hiszen a jegesmedve e nélkül aligha tudná tökéletesen megemészteni az alig megrágott, vagy éppen egészben lenyelt UFO-kat, sarkvidéki aligátorokat és a fókaszőrrel bélelt kitinpáncélú eszkimó plakátragasztókat és fagylaltosokat. Az evolúció kezdeti szakaszában a nyállal nem rendelkező példányokban még egy félrenyelt sámli is halálos székrekedést okozott. Csoda-e, hogy kihaltak? Ha Ön jegesmedvével lepi meg ballagó gyermekét, már a boltban győződjön meg róla, hogy az állat folyat-e bő nyálat!” /Dr. Jégtömb Jatagán, Nobel-díjas nyálkutató/

„Vigyázzunk, a sátán kommunista agitátorai már a spájzban vannak! Máglyára, ki ellenszegül, minden dzsessz énekest! Osszunk jaklevest a barlangproli jetiknek!” /Don Camillo, klerikális reaktor/

„Millió, millió, millió róka száll…” /Alla Pugacsova, szovjet énekesnő egy romlott jakleves után/