A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Észak-Írország. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Észak-Írország. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. szeptember 8., hétfő

Nap

Magyarország - Észak-Írország 1:2 (0:0)
Égen forrón ég egy korong,
Ami körül bolygónk kering.
Azt látom, ha múltba ások,
Másképp hitték ezt az ősök.

Ősidőkben, hogyha napfolt
Tevékenység volt, a nép félt.
Manapság a Nap, ha vibrál,
Unottan megnézzük webről.

Webet nem ismerték anno,
S erdőbe jártak még enni
Bunkóval, meg nyíllal, íjjal,
Inkább nappal, mintsem éjjel.

Éjjel, amíg a Nap távoz,
Modern ember söröz-tévéz,
Szeme alatt iszák-árok,
S páholnak az észak-írek.


„Úgy gondolom, hogy megszereztük a vezetést, de tíz perc emberhátrányt egyetlen csapat sem bír ki, és a játékosok erőnlétileg az utolsó tíz percben fejben már kihúzták a dugót, de videóról elemeznünk kell a gól előtti tolódásokat, utána pedig előre kell nézni és továbbmenni a megkezdett úton, mert bravúrok kellenek, de nem lehetetlen, hogy lesz még eredmény, amire azt mondhatjuk, hogy kemény munka előzte meg és valami elindult valahová. Ja, és a meccs hevében nem hallottam, hogy húszezren követelték a távozásomat.” /Pintér Attila, szövetségi kapitány/

„Fenti nyilatkozat olvastán újra rájövök, hogy nincs új énalattam. Annak azért örülök, hogy a Föld legalább a második félidőt eltakarta előlem.” /a Nap/

„Pintér monnyonle! Pintér monnyonle!” /húszezer szurkoló/

„Micsoda?! Mindenkit letartóztatni! Ja, hogy az Attila! Pfűűű…” /Pintér Sándor, belügyminiszter/

„Sose gondoltam volna, hogy egyetlen vers képes lehet megutáltatni velem a korábban nagyon szeretett kancsalrímeket, de a költő ezt a bravúrt is be tudta mutatni. Frady Endre ugyanaz az irodalomnak, mint egy birodalmi lépegető a hóvirágos rétnek. Amúgy a tróger magyar foci azt kapta, amit megérdemelt! Anyám szerint jó volt látni, hogy egy nemzetközi mérkőzésen az Üllői úton végre egyszer a zöld-fehérek győztek.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ilyen gyenge magyar védelmet utoljára a Don Quijote-ban láttam. Ott úgy jöttek át rajtunk, mint a forró kés a fagyott vajon. Itt meg mintha a vaj is olvadt lett volna.” /id. Guzmányi Ödön, nyugalmazott tömbházfelügyelő/

„Jaj, fater, ne beszéljen már félre! Nem Don Quijote, hanem Don kanyar! Bezzeg, ha mi ott lettünk volna, akkor teli torokból zengett volna a Ruszkik haza!!! Akkoriban még nem kellett a szurkoláshoz vénaszkenner!” /ifj. Guzmányi Ödön, Fradi Ultra és szélmalomharcos/

„A vers a jó és a rossz, a múlt és a jelen, az ősprimitív és az ultramodern, a barátságos és a félelmetes párhuzamát használja arra, hogy kancsalrímekkel a festett egekbe nézzen, majd onnan rántson le minket a lepusztult futballunkkal jellemzett rögvalóságunk mindent feledni vágyó alkoholmámorának rút posványába. A meghatottság könnyei úgy válnak sörré-borrá, ahogy egy kutya szalonnává sosem, viszont sántán is megelőzi a hazug embert és bátran ugatja a szemébe, hogy monnyonle!, monnyonle! A mű önnön határait feszegeti! Pszichopatológikus ősdelej!” /Hovatovább Ajtonyné Netovább Klasszika, pszeudo lírika és Avon tanácsadónő/

„Amikor én világítok, akkor a Nap is tud árnyék bokszolni.” /Chuck Norris, a Fény/