Nyaralunk...

Randalírozó rigók (a kép csak illusztráció)

Rekettyéssy Richárdot randalírozó rigók füttye verte fel a kies rozgoványhöttyösi szakszervezeti üdülő harmadik emeleti luxuslakosztályában. Azt nem mondhatnánk, hogy előtte az igazak álmát aludta, mert a Kőkemény Gazdasági Bűnözők (KGB) szakszervezeti nyaralójában ez az állapot csak a tagok kiskorú gyermekeinél jöhetett szóba.
- Rohadt rigók! – kiáltotta a fülsértett, és a néhai ateista nagyapjától elsőáldozási ajándékként kapott Kalasnyikovjával egy hosszú sorozatot eresztett meg a szemközti szomorúfűz lombkoronájára. A fáról meglepett halálsikollyal két óriásrigónak álcázott férfi hullott az üdülő jól karbantartott gyepszőnyegére, majd hirtelen csend lett.
A csend hangjaira Simon & Garfunkel mintás pizsamában előrohant egy ásító politikus, majd körbenézve, hogy figyeli-e valaki, odaosont a tetemekhez, kiforgatta a zsebeiket és a talált pénzzel villámgyorsan visszaszaladt a lakrészébe.
- Igazad van, ha nem lennél kleptomániás, sosem lehetnél szakállamtitkár a gazdasági minisztériumban! – röhögött az erkélyről titokban figyelő Rekettyéssy Richárd, de nem sokáig.
- Most nyaralunk vagy lövöldözünk?! Azonnal gyere vissza lefeküdni! A szabadságodon nem bankrabló vagy, hogy éjszakai műszakban kelljen randalíroznod! – dörrent rá megszeppent férjére Rekettyéssy Richárdné Kardkikard Karola, az Országos Bankbiztonsági Intézet (OBI) adatkezelési igazgatója – Ha nem alusszuk ki magunkat, akkor gyűröttek leszünk, és nem mi nyerjük a ma esti üdülői párszépségversenyt! Pedig mi szép pár vagyunk, ugye?
- Szép pár vagytok, szép pár vagytok, de a Dögkúti miniszter úr és a szeretője sokkal szebb pár nálatok! – mondta röhögve a falitükör mögé rejtett lehallgató készülék hangszórójából a kihangosítás gombra véletlenül rátenyerelő titkosszolgálati ügyeletes tiszt.
- Richárd – visította a tükör szétverése után a bősz feleség – te tudtad, hogy a miniszter félrelép?!
- Ezt mindenki tudta, már a madarak is ezt csiripelték. – sóhajtott a beszélgetést lezárni vágyó férj.
- És ezért kellett legéppuskáznia őket? – lépett be a szobába vártalanul Columbo hadnagy a Los Angeles-i rendőrségről. Magyar hangja Szabó Gyula. Karola elájult.
- Miért ájult el a felesége, Rekettyéssy úr? Tudja, azért kérdezem, mert az én feleségem csak akkor ájul el, ha kísértet lát vagy a ballonkabátomat tisztán. – kíváncsiskodott a felügyelő.
- Itt ugyanez a helyzet, ugyanis mind az önt megformáló Peter Falk, mind pedig az ön magyar hangja már évekkel ezelőtt elhunytak, így ön feltehetőleg kísértet. – próbált fölényesnek látszani a gyanúsított.
- Feltehetőleg. Akkor én megyek is! – mondta a többszörös elhunyt és áttűnt a falon.
- Kísértet!!! Ááááá!!! – hallatszott a falon túlról Tégla Tivald építési vállalkozó és futballklub tulajdonos halálhörgése majd vastag arcbőrének a csattanása a padlón.
- Na, végre, most már nyugalom lesz! Karola is csöndben van, a két kerti jómadár is örökre elnémult, és a szomszéd is nagyot koppant, azután elhallgatott, úgyhogy nyaralhatok végre! – könnyebbült meg Rekettyéssy Richárd.
- Csak még egy kérdés – lépett elő a zárt hűtőszekrényből Columbo hadnagy szelleme – Ki volt ez az úr a szomszédban, akinek az eséstől szétrepedt bőre alatt is közpénz van?
- Nézze, néhai hadnagy úr, a filmjeit látva pontosan tudom, hogy ön már a kezdetektől tudja, ki a gyilkos, akihez vissza-visszamegy kérdezősködni pont úgy, ahogy velem teszi. Én erre a színjátékra nyaralás közben nem vagyok vevő, úgyhogy inkább beismerő vallomást teszek, hogy utána nyugodtan mehessek masszíroztatni magam a Zsebesi bankigazgató úr OKJ-s képzett gyógytornász sógornőjével. Bevallom, én tettem! – vágott majdnem bűnbánó képet a pihenni vágyó bankrabló.
- Mit? – tudakolta néhai Szabó Gyula hangja.
- Bármit! Akármit! Én löktem jéghegyet a Titanic elé, én lőttem le Ferenc Ferdinánd trónörököst, én végeztem Kennedy elnökkel és John Lennonnal is! Elmehetek végre?! – lett egyre ingerültebb Rekettyéssy Richárd.
- Persze, hiszen úgysem tudnám megakadályozni – szólt a felügyelő.
- Visznemlát! – vetette oda könnyedén a szabadulni vágyó és nagy sóhajjal indult bele a napfelkeltébe.
- Várjon! Csak még egy legutolsó kérdés – mondta Columbo a nyaralásra képtelensége miatt hirtelen sírásra hajló szájú Richárdnak - Honnan tudta a kora hajnali szürkületben, hogy a fán nem valódi rigók ülnek?
Rekettyéssy Richárd bankrabló ekkor büszkén elmosolyodott és a kamerába fordulva elárulta a megoldást:
- Korán reggel ritkán rikkant a rigó!

Bringázok

Amikor én tekerek,
megy alattam e kerek
világ hátra lassacskán,
s megizzad a hasacskám.

Hasamon a veríték
szúnyoghadnak teríték,
s magamból míg kifolyok,
felfalnak e szipolyok.

Vérszipolyok megesznek,
rögvest hatnak degesznek
s gyötrik őket kíngázok,
amikor én bringázok.

„A világ kerek, a vers keretes, az ökoszisztéma egyensúlya dinamikus, a biciklista statikus - de legalábbis nem halad gyorsabban az átlagszúnyog repülési sebességénél. A vers többi része természettudományosan nem értelmezhető, az ott már művészet.  ” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Amikor én tekerek,
Duzzadnak a TEK-erek.”
/Csávás Kálmán erőkarnagy és TEKker, a Terror Elhárítási Központ kerékpáros kommandójának erőnléti edzője és motivációs rímcápája/

Innentől kezdve két általam megkért kortárs költő álkommentjei olvashatóak.

1., Duma György:

„Az írás nyilvánvalóan egy kis flaszter bikmakk, egy koca szobabiciklis zöngeménye. Igazi kerékpáros alatt mindig száguld az út, nem pedig lassacskán megy. A szúnyog viszont óriási ötlet, hogy nem jutott eszembe ajzószerekkel töltött szúnyogokkal szurkáltatni magam!” /Lance Armstrong/

„A szakmaiatlanság csimborasszója ez a fércmű! A szerző a biológia legelemibb törvényszerűségeivel sincs tisztában amikor a szúnyogot (culicidae), izzadságevőként ábrázolja a vér helyett. Még jó, hogy egyéb testnedvek nem kerültek terítékre!” /Laár Valéria, a Csereszabatos Ízeltlábúakat Pótló Élősködők Siserahadának (CSÍPÉS) főszivornyája/

„A múltkor bicajozás közben megcsípett egy moszkitó. Olyan tockost adtam neki, hogy az egész faja kipusztult a Földön.” /Chuck Norris/

„Mit mondjak, elolvastam, de egy lejtőn gördülő rúdlánc modellezése nagyobb élményt nyújt.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Páros rímű hetesekből felépített háromszintes műtárgy, melynek földrengés biztos alapozását trolibusok, repedésmentes felépítményét kannapesztusok, míg vízhatlan szigetelésű tetőszerkezetét spongyausok adják.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mi ez az izzadmányos trágyaköpedelem, ez a bélgáz gőzös ótvarlíra? Frady Endre, aki pusztán nevével egyszerre csonkítja kétharmadára büszke trikolórunkat, s dehonesztálja nemzetünk költőgigászát, Hugóg és Magóg fiát, most még vérbajos szúnyogokkal is inszinuálja őt. Ez nem vers, ez nem egy lenge, kellem kelesztette szellem-lehelet, ez egy elmebeteg elvetemedett medvetetem. Brrr! Anyám, gyorsan vidd előlem a nokedlis lábost, mert okádhatnékom támadt!” /Puzsér Róbert, aszkéta esztéta, hesstészta!/

2., Várkonyi Miklós:

„Mint a Pojáca- és Ripacsképző Állami Tanintézmények nyugger-állományú hangtani professor emeritusa, az inspekcióra elém terjesztett Művet végzős diákjaimnak adtam ki témazáró dolgozatként elemzésre. Dolgozataikból állítottam össze az alábbi mixtúrát:
"A cím kettős kezdőhangja eleve elárulja az alkotó viszonyát, viszonyulását, viszolygását és víziszonyát a szöveghez. A BR kezdet arra utal, hogy a főhős nemcsak fázik, de utálkozik is a témától. Az előbbi, objektív érzetét a külhőmérséklet mellett a menetszél is fokozza, de hozzájárul ruhátlansága is; ha nem így volna, ugyan hogyan is férhetnének hozzá a szipolyozók a verejtékező hashurkáihoz, hogyan kezdődhetne a lakmár? Az utálkozást a főhősön kívül az olvasók is érzik. Amúgy a sokadik szótári jelentését tekintve "kerékpár" jelentésű cím alig rejtetten társadalomkritikát tartalmaz, amennyiben az olvasónak olyan szavakat idéz fel, mint: kormány, fék, egyensúly, kontra, pedálozás, láthatóság, és egyebek. Az első strófa kulcsszava a "tekerek", ez az azonos magánhangzók sorozatára bazírozó, úgynevezett "tribrakhisz" verslábat alkotó, ótörök eredetű szó. Magyaros képzés viszont az igéből alkotott "szipoly" főnév, amely hasonló kialakulású társaival - métely, ragály, pisztoly (ja, az nem) - többnyire negatív konnotációt hordoz. A szúnyogok tudottan vérkedvelő életmódja felidézi továbbá a vámpírt, a piócát és az anyóst."”
/Hanga Kinga, bringóhintó-kölcsönző egyéni vállalkozó/

Bakancslista

Bakancsok (a kép csak illusztráció)

A hipermarket pénztárosnője döbbenettel nézte a futószalagon törökülésben közeledő bácsit. A műszakja addig viszonylag békésen telt, csak egyszer kellett a részmunkaidős vak biztonsági őrt riasztania egy a kabátja alá nyolc darab akciós pólót felhúzó kleptomániás államtitkár miatt, aki mentelmi jogára hivatkozva sértetlenül távozott, és mindössze tucatszor ordították le a fejét, mert a gépében más ár volt beprogramozva, mint amit az árufeltöltő kollégái kiragasztottak a polcra. Épp megkezdődött az utolsó másfél perce és gondolatban már otthon járt, amikor aznapi utolsó kuncsaftként az agg bácsi bekúszott a látómezejébe. Felsóhajtott:
- Mi járatban van itt, öregapám, ahol a madár is csak lefejezve, megkopasztva, kibelezve, lefagyasztva és vonalkódos tálcára fóliázva jár?
- Mivel öregapámnak szólítottál, elárulom neked, hogy bakancslista! – kacsintott huncutul az öreg.
- Na, ez nem lesz egyszerű! – sóhajtotta a kizsigerelt munkaerőnő és egy mozdulattal leintette a járókerettel közeledő részmunkaidős biztonsági őrt. – Mondja csak, mi is ez a bakancslista dolog?
- Tudja kedveském, én valamikor komoly sportember voltam. Olyan hiperaktív bélrendszerem volt, hogy egy időben hét púpozott és négy csapott bilivel tartottam az ülvenyomás világrekordját, ám ma már csak egy székrekedéses kisnyugdíjas vagyok, aki az árnyékszékre már csak emlékezni jár. Csupán árnyéka vagyok egykori önmagamnak. Annyira lelassultam és elerőtlenedtem, hogy a minap árnyékbokszolás közben kiütött a saját árnyékom. El tudja ezt képzelni, kedveském?
- Már látom az alagút végét, mindjárt beérünk. – dünnyögte pesszimistán a megfáradt emberi erőforrásnő – Mikor és mire fogunk kilyukadni?
- Szóval, úgy éreztem, hogy immár közel a vég, hamar fel fogom dobni a bakancsomat, így elhatároztam, hogy ebben a rövid időben, ami még megadatik, meg fogom tenni mindhárom dolgot, amit mindig is szerettem volna. – lelkesedett be az öreg. – Ez a harmadik! Akár most rögtön meg is halhatok!
- Jaj, ne tegye, az rengeteg papírmunka és még tanúskodnom is kellene! Haza szeretnék menni! Inkább mondja el gyorsan, mi az a három!
- Mivel fiatalon nagy barlangász voltam, mindig is szerettem volna kinyomtatva látni az ebben a témában íródott kétsoros versemet, mely így szól:
                                                                   Huzatos a barlang,
                                                                   Denevéren bőr leng.
- Nem csodálom, hogy nem talált… - kezdte elveszteni a türelmét a pénztárosnő – megfelelő színvonalú kiadót!
- Kiadót nem, de az egyik unokám megoldotta a dolgot, mert a saját gépén kinyomtatta, így most ott lóg bekeretezve az Utolsó Lehelet Idősotthon társalgójában. Ezzel teljesült az első kívánságom!
- Remek! És mi volt a második? Ezt hallgassa meg, Béla! – hívta magához a süketség miatt leszázalékolt biztonsági őrt a kíváncsiságot mímelő munkavállalónő.
- Nem mi, hanem ki! Második János Pál pápa! Vele szerettem volna kezet fogni! – magyarázta az idős ember.
- De hát ő már évekkel ezelőtt meghalt! – bámult rá a munkaalapú társadalom egyik tartópillérnője – Ezt hogy oldotta meg?
- Nem én voltam, a betegség vitte el szegényt. – szipogott az öreg – Ne gyanúsítgasson! Mindenesetre a második kívánságom már maximum a túlvilágon teljesülhet, ha mindketten ugyanarra a részlegre kerülünk.
- A tüzes gyehennára kerültök mindketten! – kiáltotta közbe egy épp arra sétáló Jehova Tanúja, de a leszázalékolt biztonsági őrök önmagunkhoz képest gyorsan elhessegették, majd zavartan gyűrögetni kezdték a markukba nyomott Őrtorony magazint.
- Na, jó, és mi a harmadik, ami épp most van folyamatban? – türelmetlenkedett a kitűzője szerint Jolánnak nevezett pénztárosnő. – Essünk túl rajta! Csupa fül vagyok!
- Nos, mindig szerettem volna látni, hogy a pénztár melletti futószalagokon a KÖVETKEZŐ VÁSÁRLÓ feliratú léc mögött valóban a következő vásárló üljön, de eddig sosem történt ilyesmi. Most megcsináltam! Boldogan halhatok meg! – somolygott az öreg és a lelkét kilehelve fennakadt szemmel zuhant az akciós tejcsokoládék közé.
(…)
- Üdv gyermekem! – nyújtotta áttetsző kezét II. János Pál pápa kilehelt lelke.

A betörő

A betörő a sötét nappaliban /F.E. felv./

- Pénzt vagy ételt! – kiáltotta a betörő a nappaliban, majd véletlenül felrúgta az üres éjjelit.
- Várjon, meggyújtom a lámpát! – mondta egykedvűen Dr. Aranyos Aranka pszichológus lakástulajdonos és megnyomta a kapcsolót. Világos lett. – Világosnál le szokás tenni a fegyvert!
- Igaza van! – sóhajtotta Ókor Ottó, aki civilben középiskolai történelemtanárként tengődött egyik napról a másikra és időnként megélhetési betörőként vetette bele magát a sötét éjszakába.
- Akkor most tegye le azt a pisztolyt! – kérte határozott hangon a nő.
- Letehetem, de felesleges. Üres a tár. Nincs pénzem lőszerre. – tört ki az őszinteség az éhes pedagógusból, majd sírva fakadt.
- Tessék, zsebkendő! – lett gyakorlatias Aranka, majd együtt érzőn megkérdezte – Akar róla beszélni?
- Brühühü… Akarok… Gyerekkoromban a szüleim azt mondták, hogy tanuljak, hogy sokra vigyem! Hittem nekik és tanultam, majd nagy álmokat dédelgetve tanár lettem, de vinni csak a tányérokat vittem pincérként a nyári szünetekben. Egy időben arra gondoltam, hogy jó ötletekkel keresek meg cégeket, hátha fizetnek érte.
- Milyen ötletekkel? – kerekedett fel a szakmai kíváncsiság a doktornőben – Meséljen!
- Megkerestem például a BKV-t, hogy úgy csökkenthetnék a zsúfoltságot, ha a megállókba krokodilokat telepítenének, hogy megegyék a leglassabban menekülő utasokat, akik le- és felszállásnál a legnagyobb tumultust okozzák. Rövid latolgatás után végül elvetették a forradalmi javaslatomat.
- Nem is értem, miért. Mivel indokolták? – tört ki az empátia Dr. Aranyos Arankából.
- Egyrészt túl drágának tartották annyi hüllő beszerzését, másrészt az állatvédők tiltakoztak, mondván, hogy ha szegény állat véletlenül egy fertőző utast eszik meg, akkor akár bele is pusztulhat. Apropó, utas evés! Nincs véletlenül valami ennivalója? Utoljára délben ettem a menzán abból a moslékból, amit a gyerekek meghagytak. – mondta hangosan korgó gyomorral Ókor Ottó és reménykedve beindult a nyálelválasztása.
- Van pizza a hűtőben. – mutatott a konyha felé a házigazda - Milyet szeretne?
- Mindegy, csak nagy legyen, sok mindennel megpakolva! Bármi lehet rajta! Tudja, én mindenevő vagyok, mint a sertések. Apám mindig is azt tanította, hogy akkor táplálkozunk természetesen, ha úgy eszünk, mint a disznók! – lelkesedett be a hívatlan vendég.
- Jól van, csak ne röfögjön túl hangosan, mert a szomszédban egy éberen alvó kocavadász politikus lakik, aki a végén még átjön és lelövi magát! – figyelmeztette a fonák helyzettől egészen felvillanyozódott Aranka.
- Sebaj, majd vele is eljátssza azt a világosos fegyverletevős trükköt! – röhögött az ételszagra gyűlő nyállal megtelt szájú tanár.
- Á, az nála nem jönne be! Úgy hallottam, hogy fiatal korában folyton megbukott történelemből. Történelemből is! Nem tudott továbbtanulni, így lett belőle politikus. – árulta el némi lenézéssel a diplomás hölgy.
- Egy időben én is megpróbáltam politikussá átképeztetni magam, de képtelen voltam azt hazudni, hogy a haza üdvéért szeretnék munkálkodni, így elhajtottak. – szomorodott el Ókor Ottó – Úgy kivágtak, ahogy nekem kellett volna az érettségin a polgármester gyerekét, amikor azt állította, Kossuth Lajos volt az MLSZ első elnöke, de nem mertem.
- Félt? – kíváncsiskodott a pszichológusnő.
- Mitől félt volna? Tudta, hogy az apja a polgármester. – értetlenkedett a betörő tanár.
- Nem ő, maga! – vált türelmetlenné a nő.
- Én nem vagyok polgármester! Akkor nem kéne betörnöm ahhoz, hogy lopjak! Majdnem becsületes kétkezi középiskolai történelemtanár vagyok. – kihúzta magát – Bemutatkozom, Ókor Ottó legényember, szolgálatára!
- Örvendek, Dr. Aranyos Aranka hajadon pszichológus. – mutatkozott be egy anakronisztikus pukedli kíséretében.
Meglátni egy villanykapcsolásnyi pillanat, megszeretni egymást egy balga betörésnyi és egy értelmetlen beszélgetésnyi idő volt csupán. Összeházasodtak és lett két gyerekük. Mivel Ottó tanári fizetéséből és Aranka gyedéből nem tudtak megélni, kitántorogtak Amerikába.
Ott hatnak, alkotnak, gyarapítanak. S a Haza? Lassan kiürül…

Latolgató

Latolgatva ráz lat:
- Vers ez vagy csak vázlat?!
Agyad préselt nyirka
Irka-e vagy firka?!

Olvasóhad térdi
Rúgások közt kérdi:
- Költőfeji szűk ész
Szerint eme mű kész?!

- Nem a mű a kész, én.
Alkotás e részén
Elhagyott az ihlet.
Ne latolgass, ah, lat!

(a kézirat és az író-olvasótábor találkozó itt megszakadt, már csak tompa puffanások hallatszanak…)

„Könyörgöm, akasszuk fel! Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! Üsd ki, üsd ki! Még, még, még, ennyi nem elég! Földet rá, földet rá!” /a nekihevült olvasótábor/

„Frady Endrét vágyom nagyon
Ütlegelni rögvest agyon!
Habár neki nincs is agya,
Úgyhogy verje meg a ragya!”
/Újpesti Barnabás, betanított cérnavég nyálazó és amatőr kortárs költő/

„A sokat tűrt olvasótábor kriminalizálása innen nézve kinemkényszerített hibának tűnik, de Endre versei kifürkészhetetlenek. Neves irodalomesztéták talán a rendületlen lojalitás, és a minőség iránti éhség tesztelésének neveznék ezt a jelenséget, de hát mindenkinek élni kell valamiből.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„What a ***??? Nem tudom mit használsz, de le kéne jönni a szerről... Már az első sor egy komoly mélyütés, de a vers ezt a keménységet hozza végig. K.O. Kiégtem...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Kérem, én ártatlan vagyok! Az én testalkatommal hogyan is tudnék rázva bántalmazni egy jóhús-bővér költőt?! Latolgatom egy per lehetőségét…” /egy lat azaz tizenhét egész öttized gramm/

„Latol?! Lökjétek a padlóla, de nagyon dulván! Utána meg feszítsétek kelesztle, mint a názáleti Blájent!” /Poncius Pilátus, Jeluzsálem lómai helytaltója/

„Szegény kicsi lat rína,
Ha elnyelné latrina.”
/Emtéká Etele, mobilvécé díler és betanított kortárs költő/

„Mi ez a csődület, költő úr?! Mit művelt már megint?! Több olvasója is feljelentette, hogy az arcával megütötte az öklüket, a gyomorszájával a térdüket, a sípcsontjával a lábfejüket és a hátával összetörte többek botját és járókeretét! Miért nem figyelmeztette őket előre, hogy a verse a közrend és a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz?! Na, eleget kérdeztem, most már ütök!” /Csávás Kálmán nagynagy, az Önveszélyes Költőket Összecsináltató Liga (ÖKÖL) lesújtási főparancsnoka/

„Latolgató című versében a hezitációs tanfolyamot végzett költő a műve teljessége feletti kételyeit latolgatva fordul az olvasóhoz, ám a segítő kezek a komfortzónába behatolva jajlilán fájó nyomot hagynak nemcsak a költő külcsínén, hanem azt átütve a belbecsében is. A versvégi váratlan kancsal rímpárt már a fal adta, miután a költő feladta. A hirtelen deheroizáció következtében a költő nem lassan és éhen, hanem gyorsan és a poézis csatamezején halt meg. Persze nem igazán, mert a költők halhatatlanok. Vége az órának. Tud valaki adni a tízóraijából?” /Csontváz Csabáné Koplaló Katinka, középiskolai magyartanár és amatőr éhezőművész/

„Frady Endre kihívta maga ellen az irodalmat és az irodalom visszavágott! Anyám ernyője ugyan ripityára tört ennek a roggyant ripőknek a lapockáján, de mégsem szomorú, mert szerinte még mindig jobb bőrré ázni, mint engem megőrülni látni. Most végre örülni lát. Igaz, hogy Frady Endre is örvend, de ő csupán közutálatnak!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én sosem latolgatok. Amikor az Úr szólt, hogy legyen világosság, egy rúgással felkeltettem a Napot.” /Chuck Norris/

Létértelem

Életed túl sivár,
Nincsen otthon, ki vár?
Öngyilkosság helyett
Keress pénzes nejet!

Fő szempont az érdek,
Nem a formás térdek,
Sem a csábos szemek;
Bankszámla kell, remek!

Arád gazdag legyen,
-lege pluszban egyen-,
S kacsalábú háza,
Meg sok antik váza!

Gazdasági háttér
Jó sok pelenkát ér,
S babahad (nem Gül!) jön.
Szüljön, szüljön, szüljön!

„Úgy van, szüljön! Derék dolog, költő polgártárs, hogy buzdító szurkolói verssé formálta a magyar anyákkal kötött megállapodásomat, hogy szakmányban szüljék a nemzeti porontyokat, a jövő futballistáit! Ahogy a dakota közmondás tartja: Nincs annyi gyerek, hogy ne lehetne szülni melléjük még kétszer annyi gólerős kistestvért!” /Orbán Viktor, miniszterelnök/

„Jól mondja, költő úr, nem kellenek a turbánban türbéző piréz migráncs gülbabák! Magyar anya magyar kölköket szüljön, akiknek a Mariahilferstrassén masírozó bús hadát újra nyögi majd Brüsszel büszke vára! Zászlónk gyakran plántálódjon vad EU sáncára! Vesszen Trianon! Mindent vissza! Szülni, szülni, szülni! Heeej, grosicsbuzánszkilórántlantosbozsikzakariásbudaikocsishidegkutipuskásczibor! Góóól! Tánc!” /vitéz Vérszagragyűlazéjivad Vidor, házmester és maszek kertitörpe/

„Ó, Fényes Tekintetű Mennyei Magasság, Aki a hetedik mennyországban székelsz, miért engedted meg, hogy szentéletű dervis létemre a tisztátalan szájára vegyen egy gyaur fűzfapoéta?! Mit vétettem?!” /Gül Baba/

„Ontológiai értekezésnek indul, de Kierkegaard már az első versszakban önzetlenül átadja a labdát Yentének, aki boldogan elszalad vele, eszébe sincs játékba hozni számos kiváló csapattársát. Csak halad megállíthatatlanul, járókeretével pragmatikusan rendet vág a védők közt, majd két egyperces híradóval később töretlen lendülettel rárúgja. A végeredmény a harmadik egyperces miatt nem ismert, csak hogy Kőmíves Kelemen óta senki sem fogalmazta meg ehhez fogható irodalmi igénnyel súlyosbított építőipari jártassággal, hogy "asszony kell a házhoz".” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hát nekem már ne kösse be a fejemet senki, mert én nem vagyok felső-középosztálybeli gazdag lyány?! Én már arra sem vagyok jó, hogy ara legyek?! Inkább a francia király lányát vegye el a Kukorica Jancsi?! Jaj, nem bírom, nincs miért élnem! Megyek és a gonosz mostoha elé vetem magam!” /Iluska, többszörösen hátrányos helyzetű mélyszegény lyány/

„Ne nyafogj Iluska lyányom, ne itasd a templom egereit! A hegedűs essen a fejem tetejére a háztetőről, ha nem szerzek neked is egy jó partit! Igaz, hogy szegény vagy, de majd módosabbnak füllentelek, ami végső soron nem is hazugság, ugyanis a belső gazdagság fontosabb a kopottas külsőnél. Az Úr meg majd megbocsájt, hiszen ez a dolga, nem?” /Yente, the matchmaker/

„Szüllyön minden magyar anya
Addig, amíg nem lesz nyanya!”
/Nemzetmenthő Nadályné Mocsári Mumuska, a Sikeres Keresztény Anyák Totálisan Univerzális Lyövőképe Alapítvány (SKATULYA) kor- és nertárs költőnője valamint OKJ-képzett hejesírási szakértő/

„Hogy mit is gondolt a költő? Tanárnő kérem, szerintem semmit, de ezt rögtön elkezdte leírni és addig kínlódott, hogy eszébe jusson valami, hogy négy versszakig jutott. A költő a magány feloldását a jóléttől és a bő gyermekáldástól várja, úgyhogy érdekházasság kötésére bíztatja a céltalan panelprolikat. A Gül baba és a negyven rabló megidézése a sokgyerekes piréz migráncs családmodell kifigurázása. Tanárnő kérem, több nem jut eszembe.” /Átlag Álmos, gimnazista/

„Oké, leülhetsz! Elég… telen! Diktálom: A költő a dekadens irónia és a militáns cinizmus Szküllái és Kharübdiszei között sodródva sikoltja világgá a nemzettudathasadás visszafordíthatatlanságát. Az elanyagiasodott lét szarkasztikus megjelenítésével a költő odacsap hol sanyargatni lát. Az időnként széteső tartalmak és szavak az egyre tébolyultabb világ szimbólumai. Jövő hétre mindenki kívülről megtanulja a verset! A helyettesítő tanár fogja kikérdezni, mert én addigra már Londonban fogok bébiszitterkedni, majd érdekházasságot kötni. Az szüljön ezeknek itt, akinek két anyja van! Viszlát!” /Éhkopp Édua, középiskolai magyartanár és maszek takarítónő/

„Nem hiába koptattam a jobb sorsra érdemes számat, mert Frady Endre végre a tartalomnak legalább a látszatával próbálta megtölteni az egyébként halálsápadtnál is haloványabb szerkezetet! Versnek szódával egész jól elmegy, ha eltekintünk attól, hogy rettenetes, de amúgy most kivételesen kerüli a jellegzetesen neoprimitív semmitmondást. Talán a fatális véletlen, talán a hirtelen betörő melegfront hatása, de ettől a klapanciától végre nem kell anyámat eltiltanom. Egyrészt magától sem olvasná el, másrészt nála már nem áll fenn a veszély, hogy emiatt elkezd szakmányban szülni. Szerintem Frady Endrének most, a lokális csúcson kéne abbahagynia, de sürgősen!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én mindig érdekházasságokat kötöttem, mert az egész világnak érdeke volt, hogy tovább örökítsem a tökéletes génállományomat.” /Chuck Norris/

Műfű

Műfűn műparipa legel,
S műfűfoccert vad félsz hat át,
Mivel ritkán múlik heg el,
Homlokra, ha kap egy patát.

Műfűfoccer cséká fölköt
Szintetikus harci övet,
Ám fejbe e vakmert kölköt
Műló lő, mit műtét követ.

Valódi a műtéti tét:
Szikét agylebenye tűr-e?
Végül visszanyeri hitét
S nem jár focizni, csak fűre.

„Hé, ti büdös kölkök, nem látjátok a FŰRE LÉPNI TILOS! táblát! Ez a fű nem azért van, hogy focizzanak, ugráljanak, hemperegjenek, napozzanak, kutyát sétáltassanak és jól érezzék magukat rajta, he! Ezt csak nézni szabad, hogy milyen szép zöld, és szagolni, hogy milyen trágyaillatú! Aki nem csak gyönyörködik benne, annak a belét ontom a hegyes végű botommal ám! Rendnek kell lenni! Tűnés a műfűre!” /Vérszag Vendel, parkőr/

„A szintetikus műfű sokkal paraktikusabb a labdarúgásra, mint a hagyományos, mert igaz ugyan, hogy az anyaga rákkeltő, de miért is akarnának rákok aludni egy futballpályán, ugye?!” /Dr. Pévécé Pusztulcz, az Országos Műfüvesre Átépített Játszóterek Gondnokságának Államosító Direktóriuma (ÓMÁJGÁD) ideológiai főmérnöke/

Vakmerő helyett vakmert?! Mert merő véletlenségből csak így jön ki a szótagszám?! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! Áááááá!!!” /néhai Jószándékú Jenő, a Rím Ügyi Hivatal (RÜH) szívrohamban elhunyt főcenzora/

„Jó, ha műfűvű a padló,
Táncol rajta műbőr vadló!”
/Rémrímremeklő Rögény, a Szórakoztató Állatos Játékokat Szintetikusan Alakító Galvánüzem (SZÁJSZAG) vállalati költője és propagandaigazgatója/

„Gyerekkorom óta nem értettem, mit jelent a műlovarnő kifejezés, de a vers alapján végre rájöttem, hogy ez egy műanyag lovon cirkuszoló műnő! Köszönöm, költő úr! Ezek szerint a művelődési ház mögötti kisboltban lévő dobozos műtejet a műtehénből fejik? De király!” /Egyszerű Etelközné Egykaptafa Eutanázia, kisbolti árufeltöltő/

„Önéletrajzi ihletésű alkotás. Azelőtt műfű, azóta művészet három műszakban. Rím, szótagszám, mélyen emberi kérdések értékteremtő megközelítése megvan, hol itt a probléma?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A műló, mint a trójai faló szimbóluma, amin keresztül a liberálbolsevik kozmopolita söpredék titokban bemételyeződik tejjel-mézzel folyó hazánk szívcsakrájába?! Figyelünk, költő úr, mi résen vagyunk, bár honunk nem rés, hanem erős ostya az illiberális monopolkapitalizmus aranytojást tojó falában! Maga most befárad egy kenterbe verésre, oszt’ meglátjuk, lesz-e még kedve összetapostatni a mi szép zöld gyepünket a füvező belvárosi egyke gyerekcsordákkal!” /Csávás Kálmán kőagy, az Ellenzéki Poétákat Egyszerű Gumibottal Összeverő Rendészeti Csoport (EPEGÖRCS) műveleti főtisztje/

„A mesterséges kis és nagydolgát egy műsíkon végző műállat látszólag nem nagy dolog, mégis a dolgozó nép sivár eldologiasodásának apoteózisa. A „Vissza a természethez!” rousseau-i életérzés letaglózó ellehetetlenülését a keresztrímek könnyed kalapácsütésszerű dübörgése teszi kibírhatatlan vesszőfutássá. A vers végi visszatalálás nem feloldozást jelent, csak a halandók illékony haladékát. Haladéktalanul elolvasásra javaslom!” /Halleluja Hubáné Lichthóf Letargia, a Jóindulatú Jajveszék c. ellenkulturális antiportál műszakfelelőse/

„Jobban szeretek füvön föcizni, mint műfüvön, mert ha becsúszok, előbbi esetben csak fűfoltos lesz a lábam, míg utóbbi esetben leég rólam a segélyből vett tornagatya is!” /Borsodi Béla, sörfoccer és munkanélküli martinász/

„A fű csak a birkáknak előnyös! Éljen az aszfalt!” /Sonkás Lajos alias Lewis Hamilton, négyszeres világbajnok Forma 1-es autóversenyző/

„Mi ez a szétkent kutyagumi állagú dögvész, ez az izzadt celebhónaljszagú bulvármédianyál?! Anyám a kultúrsokk hatására épp átkutatja a szobámat műfüves cigik után, hogy ürügyet találjon arra, hogy eltilthasson a nagy szám miatt amúgy sem létező baráti körömmel való játszótéri labdázástól! Teljes időzavarba került, mert Frady Endrétől elgurultak a gyógyszerei! A műfűfoccer csékánál úgy megütött, mint ügyetlen egykét a kiegyensúlyozatlan mérleghinta! El se jutottam a vers végéig! De van vége, ugye?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer műfüvön hanyatt fekve napozva áthajtott rajtam egy műménes, de mindet le kellett lőni, mert eltört és kilógott a szuperszintetikus lólábuk.” /Chuck Norris/