2017. július 13., csütörtök

Tar tik

Horgonysor egy résfalt tartik,
Tövében kapirgál tar tik…
Reccs, puff, fal dől, lapul tik fej,
Vasbetonok síkba fejtik.

Mérnököt vár börtöncella
Kopasz tikfej szörnyű ella-
-pulása következtében.
Jaj, vajh’ soká tartják bent-é?!

Statikus, ha rosszul számlik,
Biztonságszint pajzsán ám lik
Lőn s mint ingatag dödölle,
Támszerkezet fogja s ledől.

Csak építőmérnök szak ad
Ily terhet, hogy minden szakad;
Sikolt férficske és nőcske,
Látván, tar tik hogy lesz kenőcs.

(péptánc!)

„Kétségtelen tény, hogy lehet szótagfelcseréléssel is kvázi rímet előállítani, de minek?! Nagyon idegesítő! NEM ENG.!” /Pora Aporné Tele Etel, betanított főcenzor helyettes/

„Olyan érzés olvasni, mint egy kátyúkkal teli úton zötyögni, elharapod a nyelved, lefejeled a műszerfalat... Mikor bármi ritmus lenne a versben hirtelen jön a fal és bummm...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Igaza van, költő úr, az összes mérnök közül csak minket vonnak büntetőjogilag felelősségre, ha valamit elszúrunk! Az úttervező tervezhet halálszakaszokat és moshatja kezeit. A forgalomtechnikus kitetethet olyan táblákat, hogy még véletlenül se sikerül arra mennünk, amerre szeretnénk, úgyhogy legfeljebb nem a szemünknek hiszünk, hanem a GPS-nek. Az építész meg tervezhet bűn ronda házat és szakmai nívódíjat kap érte. Bezzeg, ha mi, statikusok tévedünk, és egy kicsit leszakad a hidacska, vagy picit feldől a toronyházikó, máris mehetünk börtönbe! Hát van igazság ezen a földön?!” /Nyomaték Nyihámor, büntetett előéletű tartószerkezeti tervező/

„Nincs! Az igazság odaát van!” /Mulder ügynök, X aktakukac/

„Itt ugyan nincs igazság! Az ex-pasim azt is magával vitte!” /Szőke Szidónia, Mulder ügynök szomszédja/

„Mi az igazság?” /Poncius Pilátus/

„Hé, kőttő úr, csuktya mán be a szájját, mer’ itten nállunk Vazsmegyébe’ egyetlen tik se tar, csak a lyányom ipa, aki póggármester, de az csontra, biz!” /özv. Dödölle Durbincsné Hajdinamálé Hilda, nyugdíjas tikhúsleves díler/

„Heej, nincs is jobb étel, mint a résfalon passzírozott tik agyvelővel töltött vargánya sörrel! Hű, ez a vers meghozta az étvágyamat! Köszönöm, költő úr, hogy ebben a mindent kiszárító nagy hőségben beindította a nyálelválasztásomat! Újra tudok féllitereset köpni!” /Snidling II. Söménc, a Tikvári Bányász Club (TBC) balszélsője/

„Frady Endre ismét lírába csiholta a "Tévedni emberi dolog, de állati veszélyes!" pszeudo klasszikus mondás létbiztonságot fenyegető igazságát, melynek előbb le kell dőlnie, hogy az utcán heverhessen. A költő jól ráérzett, hogy amennyiben a téma az utcán hever, óvatosan kell lehajolni érte, mert lehet, hogy más is hever alatta. Pont úgy összetörve, mint a versszak végi rímek. Igazi tartalmi formalizmus! A forma se nem tar, se nem talmi! Igazi after partitúravezető irodalom!” /Morál Mirelitné Nemakárki Natália, a Parnasszuson Heverő Élet Rejtelmes Titkaira Éhezők Közlapja (PH ÉRTÉK) minőségi frissőre/

„Először arra gondoltam, hogy hátulról kezdem az olvasást, hátha úgy több lesz az értelme, de vizuális típus lévén, már a péptáncnál erősen összekócolódott a gyomrom! Ha a szétkenődött tar tik a költészet szimbóluma, Frady Endre pedig a rádőlt résfal, akkor egyetértek! És ezzel el is mondtam azt az egyet, amit értek ebből az alpári kisstílűségből, ebből a hitvány szellemi hasmenésből! Ennek a borzalomnak olyan nagy a hatósugara, hogy még anyám is, akit pedig még a verssel szomszédos szobából is kitiltottam, sírógörcsöt kapott tőle és hisztériás zokogásában az NDK műfogsorával átharapta a kandalló kovácsolt vasrácsát! Állítsuk meg Frady Endrét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer egy 30 méter magas kidőlő résfal agyon csapott, de mivel én agyra is gyúrok, ezért úgy visszafejeltem a helyére, hogy azóta se mer megmoccanni. Csak a talajvíz csordogál át az agyam ütötte lyukon.” /Chuck Norris/

2017. július 7., péntek

Nyaralás

Akarattya-Alsó mellett,
Hová a Sors szép tót ellett,
Mely sok elismerést nyer el,
Milliónyi ember nyaral.

Jenők, Lujzák, Gizik, Petik
Magukat a tóba vetik,
Hol a tömeg nagyon tömör,
Úgyhogy nem is férsz be te már.

Maradsz inkább kinn a parton,
Vásárolsz egy jó nagy karton
Jégkrémet, s míg vígan eszel,
Árnyékot borít rád a szil.

Emberár a tóba szorul,
Éhségtől bőg finnugorul
S falni már a partra menne,
Mert a tóra nem hull manna.

Lábak között fejet leszeg
S utat tör egy elszánt keszeg
Megvalósítandó önnön
Nyaralását. Messze innen.

„Ez minden idők legrosszabbja cím örökös győztese!!! Felülmúlhatatlan, kijelenthetjük: a költészet halott.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Elnézést, hogy időzavarba hozom, költő úr, de nem mehetek el szó nélkül egy ilyen anakronizmus mellett! A XIV. században ültetett balatonakarattyai Rákóczi-szilfa a ’70-es évek eleje óta nem üzemel és ezáltal nem lehet az árnyékában jégkrémezni sem. Azelőtt se nagyon lehetett, mert akkoriban még nem volt jégkrém. Ezenkívül nem is a parton állt. A többi nagyjából stimmel.” /Dr. Kákacsomóssy Kösztöny, lokálpatrióta fatörténész/

„El is úszik Zamárdiba
Nem is sejtve, hogy ez hiba,
Fontolj előbb, ne aztán szánd:
Hangol már a Balaton Sound!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Dehogy Zamárdiba, humán úr, dehogy! Ott ugyanolyan dágvány van és zegernye, mint bárhol máshol ebben a televizelt tömegpocsolyában! Én a Duna-deltába vágyom! Ott sok a víz, kevés az ember és ott nem a Sound diem! - Zajj a mának! a mindennapi jelszó!” /a versben szereplő elszánt keszeg/

„Jaj, úgy élvezem és a Sound-ot,
Minden tettekre sarkalló,
Annyi zaj van, hogy szörnyet hallok,
És még bomba is kapható!”
/Pan Cho Lo, piréz terrorista/

„Pan Cho Lo elfogásakor kiderült, hogy egy nem létező személyről van szó. Ő valójában H. Ferenc budapesti színművész, aki egy médiahack kedvéért maszkírozta magát piréz terroristának. Az erősen egzaltált és túldoppingolt művészt testületünk valódi vészként kezelte, így a gyógyulása feltehetőleg nyolc napon túli lesz.” /Bulldog Bömléd főhadnagy, a Magyar Anyaföldön Rendet Csináló Intézet (MARCSI) szóvivője/

„Jaj, a Hajbár Feri már megint túlspilázta a dolgot! A legújabb rendezésemben játszott volna piréz terroristát, de úgy tűnik, nagyon beleélte magát és hazavitte a szerepet! Most majd nekem kell átvennem a szerepét, mert a bemutató nem maradhat el!” /Felföldi Norbert, a Polgárpukkasztó Univerzális Színészeti Intézmény (PUSZI) főrendezője/

„Végre egy igazi nyári örökzöld! A versszakokat bevezető páros rímeket követő kancsalrímek önfeledt váratlansága a nyaralás sztereotíp békéjét a hirtelen izgalomba fordító bizsergés hovátehetetlenségének szimbóluma. A szabadság alatti szabadosságból a szabadság szülte rend utáni vágyakozás allegóriája szelíd derűvel vonja be az állati düh önpusztító feszültségét. Ahogy a költő mondja: Dühöngeni emberi dolog, de állati veszélyes! Együnk inkább árnyékban jégkrémet és olvassunk minél több Frady Endrét! Mert megérdemli, bár mi nem érdemeljük meg őt!” /Rím Rémuszné Romulusz Retina, a Frady Endre Nevét Eksztázisban Sikoltozó Egyesület (FENESE) irodalmi szakreferense/

„A fene se gondolta volna, hogy valaha különválik Akarattya és Kenese, de állítólag ez volt II. Rákóczi Ferenc akarattya, amikor a lovát a később miatta híres szilfához kötötte. Ezt történészek persze cáfolják, de korabeli perdöntő felvételek híján a laikus utókor azt hisz, amit akar.” /Aszfalt Atanáz, az utca embere/

„Titkos időgépünk révén nekünk itt a NASA-ban természetesen vannak korabeli perdöntő felvételek. A srácok megnézték, járt-e arra valaha Rákóczi. Egy túróst!” /Sam Spaceball, a NASA Rákóczi túróst forgalmazó büfése/

„Elég!!! A tatárjárás, a mohácsi vész, a Mónika Show és az andorrai lebőgés együttesen sem voltak annyira pusztítóak, mint ennek a szellemi bélpokolfajzatnak a slendrián rímtettei! Anyám szerint ne nyavalyogjak, mert az ő teljes sminkkészletének elvesztése ’72-ben a jugoszláv tengerparton minden általam említettnél komolyabb sorscsapás volt! Hát persze, mama, csak ez a szánalmas Frady Endre meg ne tudja, mert témának fogja tekinteni és elkövet egy újabb irodalmi tömegpusztító merényletet!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A szilfák szeretik, ha kint vagyok a strandon, mert akkor megpihenhetnek az árnyékomban.” /Chuck Norris/