2016. december 5., hétfő

Kéklóhalál

(csak 18 éven felülieknek!)

Fejet vesztett Irma fia.*
Lecsapta az ír maffia,
S megmurdelt az azúr Ráró.
Szörnyű sors, mit az Úr ráró!

*(Tudniillik Irma gyarló
Hupilila ír-magyar ló.)

„Szépszép, csak a 18-as karika picit eltévedt. A horrorfilmnek nem a közepén kell a néző arcába tolni, hanem már a műsorújságban. Analogice a blogra kattintva kéne figyelmeztetni a népeket a felnőtt (?) tartalomra.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Brühühü… nyihaha… brühühü… Szegény Ráróm! Tudhattam volna, hogy az apja, azaz a volt élettársam, O’Haza társaságában előbb-utóbb belekeveredik valamibe! Brühühü… nyihaha… brühühü…” /Irma, a hupilila lómama/

„Ne brühühüzzön és nyihaházzon itt lóasszony, mert maga is megjárja! A fiacskáját azért érte utol a jogos végzete, mert bár mi lefizettük a zsokéját, hogy utolsó legyen, de ő, mint ki letépte láncát, lehajrázta az általunk megfogadott Rigófüttyöt és elsőnek futott be a Nyeretlen Kétévesek Derbijén! Aki agyatlan, az megérdemli, hogy fejetlen is legyen! Sebaj, lókolbásznak még jó lesz!” /Don O’Guinness, az ír maffia ítéletvégrehajtója/

„Hé, miért leszek én jó lókolbásznak?!” /Sebaj Tóbiás, gyurmaember/

„Fejvesztettnek lenni nem kellemes, de viszonylag hamar megszokja az ember, ha már nem érzi. Hamar és ha már…??? Te jó ég, halálom után 222 évvel kezdek el önkéntelenül rímelni?!” /Maximilien Robespierre, francia forradalmár és jakobinus diktátor/

„A pókos, lovas és egyéb kreatív versek margójára: Nem az a baj, hogy nem maradsz a természetes számok halmazánál, nem is az, hogy az irracionális számokat is meghaladtad, hanem az, hogy láthatólag a komplex számkörnek is csak az imaginárius része köt le. Erre nehéz széles olvasóbázist építeni, de nyilván nem is az a cél, hogy valaki lépést tudjon tartani.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hé, ez az F. Péter már kétszer is megszólalhatott, én meg még egyszer sem! Illetve most éppen megszólalok, de ez sem igazi megszólalás, mert egyrészt írásban teszem, másrészt nem mondok mást azon kívül, hogy nem szólalhatok meg! Ki ez az F. Péter?!” /Néma Levente, tragikus hős/

„F. Péter a költő humán végzettségű mérnökkollégája! Nemcsak süketnéma levente vagy, hanem vakegér is, hogy nem tudsz olvasni?! Fejedet vegyem, úgyse mész vele semmire?!” /Tömbházmester Tiborné Sarah O’Saller, a széles olvasóbázis és az ír maffia oszlopos tagja/

„Lóvéres a párnahuzata? A hagyományos mosóporok tehetetlennek bizonyulnak a makacs vérfoltokkal szemben? Már Chuck Norris sem képes kirúgni a vérmolekulákat a szövetből? Használjon királyvizet! A királyvíz nem csak a problémát oldja meg és a lóvért fel, hanem a párnahuzatot, sőt az ágyat is! Végre felfrissítheti elaggott alvógarnitúráját! Mindenben állunk rendelkezésére!” /Salétrom Simon, vegyész és lakberendező/

„Salétrom Simon nem létezik, illetve már csak oldatban. Megittam a teljes királyvíz készletét – csípős chilivel, hogy legyen valami íze is - majd halálra vizeltem. A vérfolt ijedten elmenekült.” /Chuck Norris/

„Ha Chuck megissza, akkor én is! Salétromsavat és sósavat kérek! Rázva, nem keverve!” /Bond, James Bond a 007-es ügynök/

„Frady Endrével új szintre süllyedt az irodalmi terrorizmus! Már nem csak a stílusából bűzlik a pusztító alpáriság, de a témája is Belfasttól Dublinig hajtana egy lófejekkel vastagon megrakott szerelvényű vérgőzmozdonyt! A kínrímei pedig olyan izzadságszagúak, hogy teljesen átitatják az anyám házi oltárán lévő kegytárgyvédő kereszthuzatot! Ha anyám gyerekkoromban ilyen versikéket dúdolgatott volna nekem lefekvéskor, akkor ma nem a szakmám lenne a kritikus, hanem az ideg- és elmeállapotom!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A költő kristálytiszta és ihletetten szellemes rímei még ezt a társadalmi mészárszéket is képesek irodalmi édenkertté varázsolni. Kevesen tudják így megröhögni a megröhöghetetlent! Az embernek önkéntelenül Paul McCartney vidám dallama jut eszébe, mellyel Maxwell’s Silver Hammer című szám ezüstkalapácsos tömeggyilkosának ámokfutását önfeledt babazsúrrá szelídíti. Frady Endre a társadalmi érzéketlenség érzékeny indikátoraként ismét leteszi elénk az asztalra a legszívesebben elfeledni vágyott dolgok soha el nem feledhetőségének feledhetetlen apoteózisát.” /Ezüst Emilné Kalapács Klotild, középiskolai magyartanár és szerszámkészítő idénymunkás/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése