2016. április 28., csütörtök

Újra itthon...

Újra itthon van a Géza,
(Hamar harmadoltak neki!)
S oly álláshirdetést néz a
Neten, ami nem a Meki.

Kulimunkát félrelöki,
Ám helyzete mégsem a vert:
Megpályáz egy bankelnöki
Posztot s felhív néhány havert.

Hallom, említ pár nagy nevet…
(Enyvkezek enyvkezet mosnak?)
- Képzeld, kineveznek – nevet –
Közpénzügyi Főbiztosnak!

Börtön után újra itthon,
S teljesül a legfőbb álma:
Offshore-zsebben hazavitt Hon!
Állam kontraszelektál ma...

„Mélyen tiszteletlen költő úr! Válogassa meg a szavait, mert könnyen megütheti a bokáját! A szólásszabadság ellenére javaslom, hogy gondolja át a véleményét! Kinek hisz maga, a hivatalos kinyilatkoztatásnak, vagy a saját szemének?! Lenyúloncz Géza nem rokonom, és bár bizonyos szempontból az unokaöcsém, de nem volt sikkasztásért elítélve, és különben is harmadolással már letöltötte a büntetését, így érthetetlen, hogy miért ne lehetne a szakértelmét felhasználva a közjó érdekében, kizárólag a tehetsége folytán felelősségteljes pénzügyi posztra helyezni?! Mindkettőnk pénztárcája nyitott könyv és plusz-mínusz pár százmilliárd forint pontossággal minden fillér ránk bízott közpénzzel el tudunk számolni! Magával meg le!” /Lenyúloncz Gyula, a Pannon Univerzális Bank (PUB) elnök-igazgatója/

„Ne húzza föl magát Gyula bá'! Odabent szereztem pár barátot, akik vaksüket nyugdíjas külföldi turistát alakítva véletlen balesetnek álcázva bármikor elgázolják a verseit épp kiplakátoló költőt! Majd bedobunk valami gumicsontot, ami eltereli a sajtó figyelmét! Nem lehetne szervezni valami kerékpáros bankártüntetést?” /Lenyúloncz Géza, visszamenőleges hatállyal fedhetetlen előéletűsített Közpénzügyi Főbiztos/

„A másfél milliárdos sikkasztásért jogosan megítélt három hónapos börtönbüntetést az őrizetes példamutató magatartása miatt harmadoltuk és házi őrizetre mérsékeltük. Ezzel is cellaterületet szabadítottunk fel, amire nagy szükség van, mert rengeteg a tíz-húsz évre lecsukott visszaeső megélhetési bolti kenyértolvajunk.” /Csávás Kálmán, a Népnemzeti Börtönde és Igricverde (NB.I) fővezérigazgatója/

„Magyarország történelmét állandóan beárnyékolta a hazaárulás. A probléma mára megszűnt, mert nincs mit árulni. A haza biztonságos offshore cégeinkben van elhelyezve.” /Halivudi Rudi, kaszinócézár és filmguru/

„Nem értem, hogy a magyarok mit rinyálnak Trianon miatt. Akkor és ott csak az ország 2/3 részét vettük el, míg jelenleg a teljes Magyarország van épp lenyúlva és offshore cégekbe kihelyezve.” /George Clemenceau, egykori francia miniszterelnök/

„Tisztelt Lenyúloncz úr! Igaz, hogy a vakbél műtetem a krónikus műtőhiányból fakadóan másfél évet csúszik és a gyerekeim a hanyatló nyugatra kiszökdösött tanárok pótolatlansága miatt százhatvan fős csoportokban tanulják az idén kötelezővé tett azeri nyelvet, de ez számomra nem nagy ár a szülőfalum, Szügyrühvárda NB XIII-as csapata számára építendő húszezres stadionért! Mi, magyarországi deformáltak, működünk!” /Kripli Krisztián, nyugalmazott hóhérsegéd és betanított net-troll/

„Közpénz… hmmm… közpénz? Ízlelgetem ezt a szokatlan hangzású szót, de nem tudom, mit jelent. Mintha egy nyugat-európai tanulmányúton hallottam volna, de már akkor sem értettem. Mindegy, az unortodox gazdaságpolitikánkhoz nekünk nincs szükségünk ilyen ismeretlen mankókra! Offsória jobban teljesít!” /Zsíros Zsebenc, a Oligarcha- és Pénzügyi Nagyontrendi Intézet (OPNI) főkönyvelője/

"Közpénz -> kézpénz -> készpénz. Kész! Közöd?! Azért nem szabad mindent közpénznek venni!" /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Magyarországon a közpénz mindenki számára szent, ezért az emberek igyekeznek maguknak ereklyeként szerezni belőle egy részt, hogy bálványként imádhassák. Mi – némi szerény jutalék fejében – ebben segítünk nekik.” /Uzsora Rezső, a Keresztény Érzelmű Tőzsdecápák és Simónia Értékrendűek Galerije (KÉTSÉG) főpénztárosa/

„Ez a mű-mű tipikus esete annak, amikor egy tökéletlen agyú költő véletlenül ráharap egy tökéletes témára, de se kiköpni, se lenyelni nem tudja, így csak fel-felböffenve kérődzik rajta. Frady Endre elméje ismét tök életlennek bizonyult! Ha én ilyen pengével borotválkoznék, akkor a Csubakka hozzám képest egy frissen gyantázott meztelencsiga lenne! Anyám szerint kezdjek el henger alakú koporsóra gyűjteni, hogy annak idején, Frady Endre utókoraként majd akadálytalanul foroghassak a síromban!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nemrégiben utolértem itt Texasban egy sánta kutyát is megkopasztó közpénztolvaj offshore lovagot és kapásból átrúgtam az indián rezervátum kerítésén. Jelenleg megskalpolt fejjel tüzes vizet koldul a falu széli Uff soron.” /Chuck Norris/

„Már bánom, hogy szóltam! Bocs, hogy élek! Bár a férjem révén egész jól...” /Lenyúloncz Gézáné Kisszmí Kati, McDonald's főrevizor és a Sajátláb nevű művégtag forgalmazó kft arca/

2016. április 25., hétfő

Dr. Mosogató

Jar Jar-ral jobban Jár! /Dr. Mosogató felvétele/
Bögrehalmom mosogatom,
Tisztul a sok csészeatom,
S tűnnek el a zaccos zsírok.
Asszem, erről verset írok.

Ha nem mosnék tálat, bögrét,
Dzsuva maradna meg dögrét,
S rút lenne, mint marhán billog,
Így viszontág minden csillog.

Lemon Jar jár poharaknak,
Amit mások elém raknak.
Mindig mások helyett mosok.
Van erre tán alapos ok?

Hogyne lenne, ez a munkám.
Külhonban jól megvagyunk ám.
Diplomámat nem használom,
Fizetésem mégis álom.

London nem is olyan drága:
Moszkva szint, vagy Nyugat-Prága,
S annyiba kerül egy mű-tök,
Amennyiért otthon műtök.

„Mamutra, jetire és dinoszauruszra szakosodott állatorvosként Londonban nem kaptam a diplomámnak megfelelő munkát. Itthon az orvoshiány miatt még vakbelet is műthettem, de Vak Béla játékvezető páciensem hálapénzének elfogadása után családostól menekülnöm kellett az orvosbárói kaszt bárkire lesújtó vasökle elől. Ehhez képest tök nyugis a kinti mosogatás.” /Dr. Géz Géza, a londoni West Hungary Pub mosogatója/

„A Töktermelők Szakszervezetének nyomására annyira magas lett a tök ára, hogy Halloween-re bőven megéri nagyüzemben műanyag mű-tököt termelni. Tök jó üzlet! A sznob magyarok veszik, mint a cukrot! Az osztrákoknak meg ’Hello Wien!’ felirattal árusítjuk.” /Mr. Unreal Pumpkin, mű-tök kereskedő/

„Költő úr, a Jar Gyár nevében köszönni meg az ingyen reklám! Remélni, hogy a Cif, a Bref és a Pur megütni a guta! Nem csoda lenni, velünk jobban Jár-ni! Höhö!” /Jar Jar Binks, csillagháborús konyhamalac és sajtófőnök/

„Hát milyen idegenszívű poéta az, aki a legősibb hungarikumot, a Pur mosószert kihagyja a verséből?! Már a legrégebbi reklámversünk, az ’Isa Pur es homu vogymuk!’, azaz ’Bizony Purral kell mosnunk, ha hamusak vagyunk!’ is a Pur dicséretét zengi! Purgatóriumba az ilyen fattyakkal, akik nemcsak hazát, de szívet is cserélnek! Hadd nyilazzam le hátrafelé mindet!” /Hunor Magor, gyulatáltos és vénaszkenneletlen ferencvárosi vezérszurkoló/

„Egy gondolat bánt engemet, Fradyt olvasva halni meg! Ne ily halált adj Istenem, ne ily halált adj énnekem! Hadd essem el én Frady tetemén s holttestemen át harapós csigák száguldjanak kivívott diadalra! Anyám szerint most már ideje lenne lejönnöm a szerről és befejeznem a hempergést a szintetikus műfű fehér csíkjai között! Azt hiszem, megtiltom neki, hogy legközelebb elkísérjen a Magyar Entellektüelek és Kritikusok Konferenciájának (MEKK) after partyjára!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Frady Endre, a társadalmi törésvonalak lánglelkű poétája ezúttal az eldologiasodott vadkapitalizmus bombasztikus élményzuhatagától és érzékgerjesztésétől megkövesedett idegvégződések elközönyösödéséről tol látleletet a karrierhajhászástól elgépiesedett faarcunkba. A szándékoltan egyszerű rímek, az ostobának megszemélyesített én az öncélú jólétkergetéstől elbutult emberiség szellemi generálpauzájára utaló kvintesszencia. A költő szerint mi mind könnyen pótolható konform mű-tökfejek vagyunk, akiken már csak egy citrom illatú agymosás segíthet, vagy valami más, ezzel egyenértékű, nyolc napon túl gyógyuló katarzis.” /Észmentő Eszmeralda, az Önfeledt Halálsikoly c. irodalmi folyóirat olvasószerkesztője/

„Én sosem mosogatok. Áthajítom az edényeket a légkörön és a súrlódás leégeti róluk a dzsuvát.” /Chuck Norris/

2016. április 21., csütörtök

Porban az igazság

Porból lettem, porrá leszek,
Halkulnak az élet neszek,
Felfeslik az utolsó szál,
S lelkem rögvest messze kószál.

Emberes a földben e lik
Hullámat hol elföldelik,
S rajt’ míg épül márványfal fel,
Élővilág alant felfal.

Komposzt szafttá széjjelesek,
Felszívnak a hüvelyesek,
S míglen zajlik utókor show,
Bab leszek meg sárgaborsó…

Amikor majd feltámadok,
S befogad a Mennyben a dokk,
S hálás öröm térdre borít…
Elmondom az egész sztorit!

„Ööö… izé… az egész sztori meghallgatásához az örökkévalóság is kevés lenne, nekem meg épp… ööö… épp dolgom van a kapunál, mert most jönnek a festőangyalok rozsdátlanítani… ööö… és egy új lélekszállítmány érkezését is jelezték… szóval, ha nem lennék itt, kezdjétek el nélkülem! Viszlát!” /Szent Péter, mennyei kapuőr/

„Várj, Petikém, én is jövök! Még meg kell beszélnünk a kapu új színeit és a díszkilincs anyagát is! Itt ne hagyj, már ott is Vagyok!” /az Úr/

„Frady Endre őrizetlenül a Mennyben?! Atyám, én tényleg mindenkinek mindent megbocsájtottam?!” /a Fiú/

„Porban az igazság, mi?! Kettős értelme van ennek! Sárban a jogrend, he?! Belekötünk a mindentől – még a tényektől is - független igazságszolgáltatásba?! A hatalom által manipuláltnak hazudjuk a jogintézményeket?! Egyaránt akarunk helyet foglalni a jognak asztalánál?! Mindemellett nem kérünk még két akkora pofont is, hogy a fal már csak a harmadikat és a negyediket tudja adni?! Ugye, hogy nem?! Na, sipirc innen, költőcske, különben rögvest messze kószáltatom a dalvirágos lelkét! Futólépés, egy-kettő, egy-kettő!” /Csávás Kálmán főtörzsőrnagy, a Jogrend Ellen Tevékenykedő Idiótákat Szilánkosra Összeverő Rendészet (JETISZŐR) főideológusa/

„Köttő úr, úgy láccik, nem csak maga ja zelmeroggyant, de ja szerencsétlen csalággya is, ha ja maga porhüvelye fölé emett síremléket körbeűttetik babbal meg borsóval! Há minek oda ja za márványgiccs, ha csak elfoglajja ja termőfődd helyit?! NEM ENG.!” /Suksük Sámson, paraszti sorból kiemelt főcenzor helyettes/

„Az önfeledt elmúlás költőjének testre és lélekre bomló szakrális véglírája a reménybeli újrakezdés és újrahasznosulás húrjaiba csapva pengeti ki a tovakúszó földi lét szegényes borravalóját. A versközépi rímpár, mely kancsalul, festett egekbe néz, a dekadens enyészet irreverzibilis ambivalenciájának mindig reménytelen sohavárása. Akkordokért kiáltó dalszöveg! Holnapra mindenki lefordítja angolra!” /Teafilter Titanilla, középiskolai magyar-angol szakos tanár valamint a Schmittpál és a Borz együttes gitárhúrozója/

„Mi ez a szakramentálhigiéniás retardáció, ez a szellemileg szénné égetett sületlenség?! Vizuális típus lévén elképzelem, amint a költő trágyamolekulaként beszivárog a főzelékembe, és ettől majdnem annyira felfordul a gyomrom, mint magától a verstől! Anyámat mindenestre eltiltottam a sóletevéstől, nehogy véletlenül Frady Endre szubatomi részecskéi kerüljenek a szervezetébe! A költő nagy szerencséje, hogy a magyarok birkák, mert ha más nyelven alkotna, azok a tömegek kaszára-kapára kapva vonulnának a gumiszobájához egy rögtönzött író-olvasó találkozóra! Hű, de megnézném!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor legutóbb babot ettem, olyan szelek jöttek ki belőlem, hogy az államom összes bűnözője önként jelentkezett a rendőrségen menedékjogot és gázálarcot kérni. Az Ember tragédiájába meg utólag beleírtak egy plusz jelenetet, a Texasban játszódó bél színt.” /Chuck Norris/

„Reményt keltő sorok. Élővilágunk széles skálája érzi magát megszólítva. A cím a drogbárókat és az (el)takarítónőket villanyozza fel. Az emelkedettebb irodalom hívei egy teljes első versszaknak örülhetnek. A második strófát a halálipari alkalmazottak és a primer lebontó organizmusok fogadják kitörő elégedettséggel. A harmadik négysorost már a hálás kétszikűek hüvelyezgetik, végül pedig a teljes olvasótábor a konyhanövénnyé átlényegült szerzővel együtt rebeghet köszönetet a jól megérdemelt pihenésért. R.I.P.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

2016. április 14., csütörtök

Tündérmese

Lápi Otmár könnyűbúvárt
Elhagyta a szerelmese,
Őrá tehát szörnyű bú várt,
Mit nem bír ki ép elme se.

Ám elméje sosem volt ép,
Születése óta lüke;
S balsors, akit mindenhol tép,
Kitagadta összes üke.

Önkezével vetne Otmár
Véget szutykos életének,
Ám alagút végén ott már
Hallik reménykeltő ének:

Visszajön a szerelmese,
Iszap Gizi vízi sellő,
S jövőre – ó, tündérmese! -
Lápi utódokat ell’ ő.

„Ha tudtam volna, hogy ebéd után veszed be a tudatmódosítódat, nem téged javasollak kármentőnek... A Tündérmese, kérlekalássan, egy könnyed, deprimáló, szuicid örömének, mely ravasz mohalepte mélytengeri kagylóként meglepetésszerűen felböfögi a tavasz lüktetését. Ól juh nídiz láv, sálálálálá.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Két és fél versszakon keresztül érezni véltem Frady Endre életszagú kipárolgását, ám itt hirtelen befejezte a valóság vizén való járást és orrszőrig belesüllyedt a rózsaszín hollywood-i celebnyálba! Anyám szerint a hepiend nagyon szép dolog, és a Titanic végén is olyan romantikusan fagyott jégtömb hullává az a csinos Kapribogyó nevű színész… Hogy magyarázzam el neki, hogy egy rímvágóhídi bérböllér által végrehajtott kultúramészárlás nem hepiend, hanem különös kegyetlenséggel elkövetett hányingerkeltés?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem minden lüke könnyűbúvár, én sem, de minden könnyűbúvár lüke, mert aki könnyű, az nem tud lemerülni, így nem is lehet búvár! /Lüke Seawalker, nehézbúvár/

„Jaj, költő úr, vizesre sírnám a párnámat, ha itt a tóban nem lenne már amúgy is az, hogy ilyen szépen megverselte a lyányom egybekelését azzal a hercig búvárgyerekkel! Már alig várom az unokákat!” /Iszap Pálné Békanyál Bella, sellőmama/

„Micsoda?! Az én ükunokám egy víziállatba szerelmes és össze akarnak házasodni?! Hát milyen utódok lesznek ebből a frigyből, karos csukák, vagy uszonyos majmok?! Kitagadom a fattyút!!!” /Lápi Kund, nyugdíjas kútfúró/

„Tan’kérem, nem értem a verset! Mi az a hallik? Azon keresztül úsznak ki az éneklő halak a búváralagútból?” /Szotyolai Szörény, a Vak Béla Gimnázium és Királyképző Szakközépiskola 4.c. osztályos tanulója/

„Hát persze, Szotyolai fiam, az ének meg a hasadt tudatok, mi?! Amikor pedig a skizofrén az utcán ázik, akkor mondjuk, hogy ének az esőben, ugye?! Mit vétettem?!?!?! Ülj le, egyes! Kérem az ellenőrződet és holnapra apád-anyád idejöjjön!” /Igavonó Irén, középiskolai magyartanár és esernyőjavító kisiparos/

„Micsoda?! Egyest adott az a vén szipirtyó, mert nem voltál hajlandó kint énekelni az esőben?! Hát holnap bemegyek és letépem az összes fejét! Ne aggódj, fiam, amíg engem látsz! Garantálom neked, hogy úgy leérettségizel, mint a ponty!” /Szotyolai Szörény, közműbáró és a Faláb Futballakadémia főszponzora/

„Aki egy tanárt bánt, az a jövőt bántja. Aki a jövőt bántja, annak gyanús a múltja. Akinek gyanús a múltja, az engem bánt. Aki engem bánt, annak a nyakát szegem az orrszőrömmel.” /Chuck Norris/

2016. április 12., kedd

Hajrá Fradi!

Túl kemény a padlócsempe
Ahhoz, hogy az ember hempe-
-regjen rajta, mint egy kölök,
Úgyhogy másról énekölök.

m&m’s is, ha csak egy m,
Nem oly ízletes, hogy egyem,
S mint a tó, ha csupán fél tó,
Megverselésre nem méltó.

Szabadvers az sosem rímel,
Témaként vessük is, ím, el!
Ez egy értelmetlen műfaj,
S nem mesélem, benne mi fáj!

De hát akkor miről írjak?!
Mi lenne jó anyag?! Ír jak,
Angol angolna, vagy skót ló?!
Á, ez mind csak témapótló!

Inkább költök Hajrá Fradis
Dalt és a szurkolóhad is
Víg, hogy lelkem ily műt alkot,
Égig zengőt s nem ám halkot!

Ezt skandálja minden ember
Padlócsempén sosem hemper-
-egve [s rí a csempegyáros]:
„Bajnok lett a Ferencváros!”

„Már hallani vélem, ahogy a kopasz alkotmányjogászok Hypós Ferenc emlékkórusa az új diffúz klubhimnuszt dúdolja tizenkét szólamban a zsúfolásig megtelt Hidegkúti amfiteátrumban. A Frady jobban teljesít! :)” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ez a versnek látszó tárgy állatorvosi lóként tipizálja azt az esetet, amikor egy magát költőnek kikiáltó betanított cérnavég nyálazó segédmunkás gondolkodási funkciók híján leír bármit, ami az esze helyett kifejlődött tízbites idegcsomójában rövidzárlatként felszikrázik. Teljesen megakadályozni ebben sajnos nem lehet, mert elvonási tünetként könnyen bevadul és megharapja a kezelőorvosát, azaz engem. A hideg vizes zuhanykúra viszont sokat segíthet. A gyanútlan olvasókon, közvetlenül olvasás után. Tünetileg.” /Dr. Agyalapi Atanáz, a Genetikai Agysérültek Gyógyászati Intézete (GAGYI) pszicho-hidraulikai fő-balneológusa/

„Mi az, hogy túl kemény a padlócsempe?! Hogyhogy nem lehet rajta hemperegni?! Miért, az évtizedek alatt cementálódott döngölt agyagpadló puhább volt?! Amikor tanyasi gyerekkoromban bele akartam vágni a kínai gyártmányú svájci rugós bicskámat, szikrázva visszapattant és olyan helyen állt belém, hogy bár Elődnek hívnak, ám én már csak utód lehetek. Meg szoprán a templomi férfikórusban.” /Álmos Előd, padlón hempergő újpesti csempegyáros/

„Már velünk is szórakozol, te költőragu?! Pont most, mikor legújabb fejlesztésünk, a kannibálokra rásózott csokibevonatú m&m’s hittérítőnk már nem is a szájadban olvad, hanem csak a beledben?! Nehogy felkeressünk és bekerülj a következő szállítmányba?!” /Dr. Mákony & Menyhért’s, a csokigyár jogtanácsosa/

„Mit gondolt a költő? – tehetnénk fel a kérdést, ha a mű nem pont arról szólna, hogy a költőben a gondolatok már fölmerülésük előtt hamvába holtak egy újabb szintén életképtelen gondolat elől elmenekülendő. Az univerzumon rendezetlen vonalláncként átívelő mindenbíró semmitmondás csimborasszójaként megjelenő gyermekkori klubhűség ethosza szimbolikusan telepszik rá a poéta világának látszólag kaotikus mindazonáltságára. Az első ránézésre bárminek tűnő valami akármivé történő metamorfózisa helyezi ezt a művet a kortárs irodalom méltatlanul zárva tartott hátsó fiókjának legmélyére.” /Showhair Sóhajné Epokit Etelka, középiskolai magyartanár és fiókkészítő kisiparos/

„Mi ez a zúzdaérett, véglénybutító retardáltság?! Anyám súlyos vasdarabokat cipel a fürdőkádba, hogy nehézvízzel fogja vissza a mű által beindított vitustáncreakciómat, de már így is fürdőhabzik a szám és pingpong labdányira gúvadt a szemgolyóm! Jaj, segítséééég, mindjárt felrobb…” /Puzsér Róbert, kritikus puzzle/

„Robikám, szét vagy esve, mint Koppány vezér! Szedd össze magad, mert nekem már fáj a derekam a cipeléstől! Ja, és a zenélő műanyag szent koronámról is vakard le légy szíves a bajuszodat!” /Puzsér mama/

„A vers ugyan borzalmas, de mégsem verem agyon a költőt a krómozott szemtengelyemmel, mert apai nagyapám, néhai Csák Norbert, az Amerikába történő kitántorgása előtt saját kezűleg alapította meg a Ferencváros karate szakosztályát. Hajrá Fradi! Bajnokcsapat!” /Chuck Norris/

2016. április 8., péntek

Gyógyiszapi utópia

Gyógyiszapban dagonyázik
Szegény derékfájós Dénes,
S körötte gróf Esterházyk
Telt teste is szügyig kénes.

- Gyógyatomok tényleg kének,
S együtt ázik úr és szolga? -
- töpreng hősünk, majd egy ének
Jön ki száján: „Zúg a Volga!”

Megmoccan a saras árok,
S láttán demokrata láznak
Burzsoák és proletárok
Kézen fogva dagonyáznak…

„Költő úr, az Jóisten áldja meg a keze fejit, amivel írta ezt a gyönyörűséget, hogy könnyek szöktek a szemembe, amikor arra gondoltam, hogy én kézen fogva együtt dagonyázhatok a faluvégi gyógyiszapos árokban a Lőrinc gazdaurasággal személyesen! Az Úr lássa a lelkemet, hogy nem vetem meg a cefrét, de az bizonyos, hogy egy pia sem olyan édes, mint az utópia!” /Csüdi Tiborc, a Csáti Öreg Disznóhizlalda (CSŐD) moslék előkóstolója/

„Na, költő úr, mielőtt megint bevezetné a proletárdiktatúrát, mi még előbb rabláncon bevezetjük magát a hermetikus elkülönítőbe és tárgyalni kezdünk az Unióval a halálbüntetés visszamenőleges hatályú bevezetéséről. Tudja, hogy még ma is vannak olyan országok, ahol bizonyos székekbe áramot is lehet bevezetni?” /Csávás Kálmán vezérőrnagy, a Gyanúsan Öntevékeny Kommunistákat Élettelenítő Rohamcsapat (GYÖKÉR) műveleti igazgatója/

„No, de kéhem, költő úh, hát hoty képzeli, hoty én mint ety ahisztokhata buhzsoá ghóf ety tyótyvízben etyütt dagonyázom a hetkesnyakú, kéhgestenyhű, dehékfájós pholetáhokkal?! Pfúj! Ezéht én önt páhbajha hívnám ki, ha maga úhiembeh lenne, de a vehse alapján azt hiszem, hoty magának még éhettségije sincs! A cudah mindenit! Hendőhség, hendőhség!” /gróf Esterházy Edömér, kaszinótulajdonos és földbirtokos/

„Éljen a demokrácia! Én leginkább azt szeretem benne, hogy amikor ellenzék híján újra meg újra megválasztanak, akkor négy évig mindenki pontosan azt akarja csinálni, amit én mondok!” /Kör Mön Font, Kelet-Mutyisztán államelnöke/

„Frady Endre ismét forgószélként ragadja a magasba a futurizmusra és társadalmi egyenlőségre vágyó tömeglelkületünket és csapongó fantáziája segítségével éteri szférákban történő centrifugálódással súrlódtatja bennünk már-már lángolóan forróvá a világforradalmi hevületet. Az utópisztikus dagonya kénköves kipárolgásának entrópiája az önnön felsőbb- illetve alsóbbrendűségnek a spiritualitás gigantikus tégelyében mindent egy nagy büdös testvériséggé olvasztó mixtura pectoralisa. Torokszorító mélylíra!” /Dágványi Diana, középiskolai magyartanár és szabadstrandi kabinos/

„Szórakozol a nevemmel, te senki?! Rád uszítom a lovaimat, oszt’ büdösödhetsz a saját kénköves dagonyádban, te agyhalott rímkutya!” /Kénes Dénes, ménesgazda és drénes altalajlazító díler/

„A burzsoákkal nem dagonyázni kell, hanem osztályharcolni ellenük és proletárrá sarcolni őket! Ez a sarc lesz a végső!” /Lenin/

„Proletárkorom óta utáltam a burzsoákat, de amióta én is burzsuj vagyok, már magamat is megvetem. Sőt, Slamovitscsal szólva megvetem még a hideg ágyamat is!” /Lennon/

„Anyám szerint nem jó, ha zúg a Volga, mert olyankor alig hallható az autórádióban a Katyusa. Szerintem ezt valami születésem előtti filmből szedhette, mert különben megtiltottam volna neki, hogy megnézze. Mivel megpályáztam egy jól fizető főtörzsőrmesteri állást a Celebeket Ártalmatlanra Pofázó Alapítvány (CÁPA) berkeiben, lehet, hogy itt hagyhatom ezt a veszélyességi pótlék nélkül egyre keményebb kritikusi állást, úgyhogy erről a versnek nevezett irodalmi vizeletmintáról most szót sem ejtenék. Közben alig várom, hogy Frady Endrét beszállítsák a reménybeli új munkahelyemre!” /Puzsér Róbert, pályát elhagyni szándékozó kritikus/

„Vannak kapcsolataim, Robikám, úgyhogy azt az állást felejtsd el és vidd inkább el anyukádat Hévízre gyógyiszapban dagonyázni! Nem interjú behívót fogsz kapni, hanem idézést a következő perünkre, mert ismét feljelentettelek! Hogy miért? Csak! Mert megtehetem!” /Hajdú Péter, médiaceleb/

„Egyszer, amikor szovjet kommandósokat vertem agyon a folyóparton egy letépett balalajka húrral, versenyt zúgtam a Volgával, és annyival hangosabbnak bizonyultam, hogy a bicepszpumpálásom keltette hangrezgéseim visszanyomták a hajóvontatók torkába az ehej uhnyemet!” /Chuck Norris/

2016. április 5., kedd

Julius Caesar

A kockás ing el van vetve! –
- így Caesar és tudjuk ma már,
nagy diktátor lett őkelme,
nem pediglen töritanár.

Szólt: - Keljünk át a Rubikon!
(folyón s nem a kockás úron)
Jobb körökben ma klub ikon,
míg az ellen peng egy húron:

Ha nem hódolt gall, vagy germán,
íziben lett tört orrú túsz.
Trónról adott ukázt: - Jer, mán,
tisztelj, te is, fiam, Brutus! (…)


„Március idusán pont Petőfihez igyekeztem a Pilvaxba Jókai bablevest és Tyúkházi ujjlevest enni, amikor beszólt nekem a pókhasú dikti, úgyhogy egyből a Várba hajtattam és a kiszabadított Táncsicsot cséphadaróként használva pépesre püföltem az öreg szivart. Így találtam fel a Cézár saláta öntetet.” /Marcus Junius Teisfiam Brutus, ókori római politikus és filozófus/

„Kedves gyerekek! A mai diverzánsórán bemutatom nektek, hogyan készítsetek történelmi köntösbe (antikolt kockás ingbe) göngyölt instant aktuálpolitikai nyelvtörőt könnyed csasztuska stílusban. Hozzávalók négy személyre: balos felütés, mémépítő, historia est, csipetnyi tettlegesség családon kívül és bévül, pofonok és poénok á lá Piedóne. Fogyasztandó rázva, nem keverve.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hányszor magyarázzam még el, költő úr, hogy a plebejusok által hordott ingek nem kockásak, hanem négyzethálósak?! Kockásak akkor lennének, ha dobókockák, jégkockák, netán Rubik kockák lennének rájuk varrva és azok fityegnének a felszínükön szanaszét! Amúgy Julius Caesar idejében még ing sem volt, hanem csak tóga, így a mondat helyesen így hangzana: Quadratae toga iacta est! azaz: A négyzethálós tóga el van vetve! Költő úr, hányasa volt magának bármiből is?!” /Köbgyök Titusz, középiskolai matematika-történelem szakos tanár és betanított úri szabó/

„Jaj, szegény bátyám, hát már csak én viszem tovább a Julius nevet?! Már csak én egyedül hordozom a légiók hadtáplálásáról gondoskodó kávéházlánc terhét?!” /Julius Meinl, mein liebling Barista/

„Te jó ég, ez a Julius Meinl egy barista?! Ezek szerint én már évek óta birkatejes kávét iszom?! Micsoda barbár népszokás! Visszamenő hatállyal adóztassuk meg a megélhetési bérbaristák barbár hordáit! Rögvest benyújtok egy törvényjavaslatot!” /Gőztömb Gerzson, országgyűlési képviselő és porszívóügynök/

„Julius, Julius, és megint csak Julius! Felháborító, hogy mindig csak erről a ledöfött mufurcról írnak, rólam alig! A naptárban is elém került, pedig én teremtettem meg a pax romanát, én küldtem népszámlálás ürügyén Máriát Názáretből Betlehembe szülni, az én időmben lett Krisztus előttből Krisztus szerint, és mégsem érdemlek meg egy saját, csak rólam szóló verset?! Ugye nem kell külön kérvényt benyújtanom, hogy Frady Endrét haladéktalanul vessék az oroszlánok elé?!” /Augustus Caesar/

„Ne hisztizz, Augustus, rólad legalább a történelemkönyvek nem feledkeznek meg! Rám azonban már a saját anyám sem emlékszik! A gyerekek meg így ismeretlenül is utálnak, mert a rólam elnevezett hónapban kezdődik az iskola!” /September Caesar/

„Mi ez a degenerált aktuálpolitikai nagyothallásokkal szennyezett áltörténelmi pszicho-blődli?! Frady Endre irodalmi kloákája megint nyomott hagyott a költészet latrinájában! Még jó, hogy ez a síkdebil óborzalom sosem fog hangoskönyv antológiában megjelenni, mert akkor kénytelen lennék kilopni anyám kínai hallókészülékéből a ceruzaelemeket! Abban az esetben viszont nagyon dühös lenne szegény, mert nem hallaná, mit mondanak a szereplők a ’Cölib vagyok, ments ki innen!’ c. katolikus túlélőshowban!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Rengeteg magyar anyanyelvű rajongóm kér arra, hogy egy kockás inges fűzfapoétát öljek már meg végre a számnak a leheletével! Rendben van, de ehhez előbb meg kell ennem egy a puszta tekintetem elől öngyilkosságba menekülő nyers oroszlánt rozsomáksodós görénykörettel.” /Chuck Norris/

2016. április 1., péntek

Töredékek...

- Jaj, nem lehet véletlen,
hogy a késem életlen!
Nem jár erre köszörűs! –
- sír költőnk, a koszorús.

* * *

Nappaliban áll egy szófa,
szóvirágok nyílnak rajta,
s ágán nagyon sok szó terem.
Tele is van szép szótáram!

* * *

Értelmiség, amely mérv ad,
nem értem, hogy néha mér vad?
Azért tán, mert vadul vedel?
Ja, ennek súlyt számos érv ad.

* * *

Tarzan SC csatára,
aki hajaz Csitára,
fázik, mert a csitári
hegyek alatt régen leesett a hó
(s befagyott a csutora)

* * *

„Hárfateám nem húrtalan,
s torkomba szúrt tök hirtelen!”
- kap főhősünk rossz hírt a lón,
s bort drinkel broken heart ellen.

* * *

Költő folyvást költik.
Kokasoknak köll tik.
E szavak agykataklizma
bönyomását költik.


„A káoszból ki-kipálló szavak olvastán agysokkot kaptam és ájult zuhantomban a bőrfelületem 33%-át leradírozta egy régóta rozsdás radiátor. Ha valaki, akkor én aztán tudom, hogy mit jelent az, amikor fáj minden szó. NEM ENG!” /Bőrtelen Bertalan, a Kötelező Olvasmányokat Kiválogató Intézet (KOKI) kissé nyúzott állapotban lévő betanított vice-cenzora/

„A páciens agyát helyettesítő kocsonyás masszában a versek futószalagszerű tömegtermelése közben valahol leragadhatott egy korábban még általa sem hallott, jelentéstartalom nélküli kifejezés, mely a lírai túlnyomás következtében pszeudo-irreverzibilis láncreakciót indított el, ami végül kataklizmatikus koponyarobbanáshoz vezettek. A költő állapota stabil, kritikusai kérésére mesterséges kómában tartjuk. Hogy az esetleges felépülése után fog-e tudni verseket írni, a tudomány mai állása szerint rejtély. Sokak szerint már korábban sem tudott.” /Dr. Lebeny Leó, idegsebész/

„A költő ’Fatális fataliga’ c. kötetének média megjelenése óta sokan érdeklődnek nálunk szófa- és hárfacsemete iránt, de sajnos az a kevés is elfagyott, amit még tavaly ültettünk. Viszont jöjjenek nyugodtan, mert most bütüsödik a szagosbükköny és hamarosan szolmizálni kezd a nótafa!” /Rozmaring Rizottóné Rengő Rezeda, a Fa Iskola Kezelő Alapítvány (FIKA) programigazgatója/

„A költő még elborult elmeszövetének kiöklendezett gennylövedékeivel is maradandó irodalmi értéket fröccsentett az utókor asztalára! A totális érthetetlenség tökélyére csiszolt művek mind-mind a végletekig letisztult mindenségnihil lírai drágakövei! A ’Fatális fataliga’ nem hiányozhat egyetlen magyar család könyvespolcáról sem!” /Ejmiakő Elalélia, az Aláaknázott Agyelágazás c. éjszakai irodalmi tévéműsor főszerkesztője/

„Mi ez a hidegbeteg halálhörgés?! Mi ez a bő lére eresztett sikoltó semmitmondás?! Ha anyám csak egy ilyet is írna, nem csak a mentőket hívnám ki hozzá, de a tűzoltókat is, mert biztosan ki kellene szabadítani a beszorult fejét valami ránehezedő súlyos gépészeti berendezés alól! Azt hiszem, írok Puzzero keresztapámnak, hogy küldjön már be Frady Endrének egy véres lófejet a gumiszobájába!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Költő úr! Maga se ivott még nálunk télen óbort, mert akkor tudhatná, hogy a dupla lószőr borítású csitári csutora akkor sem fagy be, amikor már a jegesmedvék is könyörögnek, hogy hadd üljenek be melegedni kicsinyég a községi nyúlfeldolgozó üzem fridzsiderébe!” /Tütü Tihamér, balassabutykosi polgármester és szeszcsempész/

„Ha itt Texasban egy költő bekattan, nem diliházba zárom, hanem felmosatom vele a Chihuahua sivatagot, oszt’ mire végez a portalanítással is, általában kijózanodik. Akkor megígértetem vele, hogy többet nem ír, ha pedig mégis vonakodik, akkor belenyomom az orrát a hónaljamba. Eddigre már mind megértik, mit akarok és rendes polgárokká válnak.” /Chuck Norris/