2016. január 29., péntek

Ékszerdoboz

Ékszerdobozban egy ékszer
Áll és némi gyanús kék szer,
Amivel, ha teret festek,
Zöldek lesznek mind a testek.

Hogyan lesz zöld, ami kék volt?
Mitől fűzöldül az égbolt?
Tán a veseköves ékszer
A húgysárga adalékszer?

Ahogy ezen töprengek én,
Dobozból rám kacsint e kén
Színnel megcsillanó kőke.
Mennyit érhet, komoly tőke?

Állambá’ jön s adót koboz,
Így azután volt-nincs doboz.
Értelmetlen ez az egész,
Áll is bennem rögvest meg ész.

Halnék bár, de házam rab lak,
Ám nyílik szuterén ablak,
S egyből ki is ugrom rajta…
S levizel pár kutyafajta.

„Költő úr, ha konyítana valamicskét az építészethez, akkor tudhatná, hogy a szuterén a terepszint alatt van, így öngyilkos szándékkal nem érdemes kiugrani az ablakán, mert nem szétkenődik a járdán, hanem csak arrébb gurul. Rosszabb esetben még a kóbor kutyák is magára piszkítanak!” /Dr. Manzárd Menyhért, Ybl-díjas építész és hobbisintér/

„Az ékszerdobozt nem elkoboztam, hanem jogos luxusadóként beszedtem. Hogy mi jogos, azt én döntöm el. Lehet, hogy ez fájdalmas lépés volt, de a résznél fontosabb az egész. A köz megelőzi az egyént. A soknál kevesebb az nem elég. Nem szabad, hogy felkopjon az állam, mert az állam én vagyok. Na, le lehet kopni, oszt’ oszoljunk, kérem, nincs itt semmi látnivaló!” /Állambácsi/

„Micsoda korszerű színkeverés, micsoda rusztikusan túlérlelt valóságábrázolás! A kék-sárga kombináció zölddé válása a természeti törvények (vö. kék ég és víz + sárga nap = zöld fű) örökkévalóságának mesteri megszimbolizálása mélylírában elbeszélve. Frady Endre ismét úgy belemarkol az olvasó szívébe, hogy újraélesztésre van szükség, de megéri túlélni, sőt túléretten megélni!” /Pikasszó Pablóné Szén Szidónia, középiskolai magyar-rajz szakos tanár és szobafestő-mázoló/

„A kénsárga színűre vizelt vesekövecske stimmel, de mi volt az a rejtélyes kék anyag, és mit keresett egy ékszerdobozban?! Csak nem valami veszélyes robbanóanyag?! Na, költő úr, ezért felelni fog! A szerencsétlen fiam helyett magyarból, mert magát húzta ki szóbeli érettségi tételként a Fakabát Közrendőrképző Szakközépiskolában! Utána majd számolunk! Nem, nem a matek érettségin, hanem a Cég hangszigetelt szuterénjében!” /Csávás Kálmán altábornagy, a Renitens Értelmiségieket Puhító Alakulat (RÉPA) átnevelő csoportfőnökségének főparancsnoka/

„Az utolsóelőtti szó jogán idézném az utolsóelőtti szakasz utolsóelőtti sorát: Értelmetlen ez az egész! A sok utolsóelőttiség ellenére ez a vers egy utolsó klapancia! Anyám szerint az utolsókból lesznek az elsők, de szerintem ez nem anyám, hanem inkább Jézus szerint van így. Ő viszont a legnagyobb szerencséjére sosem olvasta Frady Endrét, hanem csak meghalt érte. Szerintem a könnyebbik utat választotta.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az én veseköveimből sosem lesz ékszer, mert a sarkammal összezúzom, majd elemi részecske halmazállapotban kivizelem őket. Ha zúzás nélkül csinálnám ugyanezt, akkor kétszáz yard távolságból át tudnék lyukasztani három egymás mellett legelő vízilovat.” /Chuck Norris/

2016. január 26., kedd

Tapírtámadás

Rám támad egy bűzhödt tapír,
Dülledt szeme vérbőn eres,
Harci láztól elönt a pír
S kezem íves U-vast keres…

Megragadom, odacsapok,
El-el ugor, ez egy finn csel…
S állatvédő öregapók
Hada felém jön és lincsel!

Futok, számból vér dől s matek:
„Egy-két-egy-két, terrorveszély!”
Hopp, megállít engem a TEK:
„Polgártársam, mi fáj? Beszélj!”

„Vad papik és tapló tapír…”
Mosolyogva bólint s ásít,
S látom, nála lévő papír
Tilalmat hoz, kijárásit:

„Tilos emez, tilos amaz!
Míg nincs lecsukva e menet,
Foglalt minden IFA, Kamaz,
S nincsen se mobilbank, se net!”

Üres utcák, üres terek,
Híradóban tapír-banda…
Szép-új világ pont így kerek,
Működik a propaganda.

„Állampolgári értékek és európai emberéletek veszélyeztetése esetén ott vagyunk minden kilométerkőnél! Meg sok egyéb helyen is, de erről most nem beszélhetek. A szükségállapot bevezetése nekünk se öröm, de szervezett tapírtámadás és más egyéb előre be nem jelentett tömegincidens esetén kénytelenek vagyunk! Statarium necesse est!” /Csávás Kálmán ellentengernagy, a Tapír Ellenes Kommandó (TEK) vasökle/

„Veszélyben a demokrácia! Vissza az európai jogrendszert! Le a diktatúrával! Éljen a fékek és ellensúlyok rendszere! Több cafeteriát, kevesebb állami terrort! Alanyi jogon járó maximálbért! Tizenharmadik havi előnyugdíjat! Szabad tánciskolaválasztást! Ingyen netet! Még szélesebb sávot! Egységes ellenzéket az én uram vezetésével!” /Balonci Beliálné, a Legújabb Igazibb Balabbik Akciócsoportabb (LIBA) pártelnökének a felesége/

„Már megint mit gágogsz itt te ballib bérrettegő birkáné?! Ne legyél már megélhetési kozmopolita, te kriptokommunista felmenőkkel rendelkező bukott KISZ-titkárnő! Hallgass már el, te népben és nemzetben gondolkodni képtelen anti-illiberális csökevény! Egy kicsit nem figyelek, és rögvest rátámadsz a nemzetemre! Ne politizálj, hanem teljesítsd a nőstényi princípiumodat és menj haza szakmányban szülni!” /Legeslegjobb Leó, a Legeslegjobb Ügyekért Kiálló Egységfront (LÜKE) frakcióvezetője/

„Elég a szélsőséges politizálásból! Egyedül mi civilizált közepesek vagyunk képesek középen lavírozva a közjó szem előtt tartásával közösen küzdeni az állampolgári közönyért! Közös közpénzt a köztársaságnak!” /Dr. Center Celesztin, a Civileket Integráló Centrum Alapítvány (CICA) főideológusa/

„Kedves költő gyermekem! Hát nem hallottál arról, hogy Jézus urunk megmondotta, ha megdobnak kővel, ne íves U-vassal dobd vissza, hanem kenyérrel? Vagy ha megütik az egyik orcádat, ne a másikét tartsd oda a te öklöd útjába, hanem a te másik orcádat az övébe. Nem, nem az ő nadrágtartójába, hanem az ő öklébe! És mi az, hogy egy tapír nem a felebarátod?! Ne idegesíts föl a blőd kifogásaiddal, mert végül még én is a te bűnödbe esem és mehetek gyónni a főnökömhöz, azaz saját magamhoz! Remélem, nem leszek túl szigorú velem!” /Ferenc pápa/

„Ki nem állhatom az állat védőket, mert folyton és alattomosan rugdosnak! Hát csoda, ha időnként visszaharapok?!” /Luis Suárez, a Barcelona uruguayi csatára/

„Mi ez a politikusságot mímelő alpári bűzbombasztikus moslékpótlék?! Az önnön vaksötétségét a második versszak finnugor szóviccével tovább feketítő gödörmély klapancia tökéletes példája a teljesen szétesett elme utolsó rúgásai előtti szánalmas végvonaglásai egyikének. A másik az íves U-vas! Anyám szerint ha én kiskoromban ilyeneket írok, egyből vitt volna az iskolapszichológushoz, ha olyan akkor már lett volna, de még nem volt. Hogy fulladna meg, hogy még nem volt! Talán így lettem ilyen kritikussá...” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer megtámadott egy íves U-vassal felszerelkezett korrupt tapír-banda, akiket előbb belehajítottam a Napba, majd az íves U-vasakat belehajlítottam a lekerekített végű pillérvédő betonszegélybe. A tapír hajítást leszámítva a Kossuth-díjas magyar vasbeton szerelők azóta is így csinálják. Csoda-e, ha mindezeket figyelembe véve a magyarok 2/3-a engem szeretne a miniszterelnökének?!” /Chuck Norris/

„Itt valami félreértés van! Én nem bántási szándékkal támadtam meg a költő urat, csupán autogramot szerettem volna kérni...” /Tupír Tapírka, TEK tiporta tapírnő/

„Először együttérzésemet akartam felajánlani, amiért Költő Úr egy késői zsírbő vacsora után az 1984 horror változatának olvasása közben elszenderülve tudatmódosító szerek hatásával vetekedő képzavart álmodott, aztán a kommenteket olvasva úgy tűnik, mégiscsak értesülni kell a napi aktualitásokról, mielőtt az ember Frady Endrét olvas. Mi a maxima culpa?!” /F. Péter, a költő jól értesült kollégája/

2016. január 21., csütörtök

Könnyed

A könnyed légiós, Brozsimir Hubrics dekázik
- Ne legyél már ilyen könnyed,
Inkább folyjon ki a könnyed,
S bőgésedtől sós lé permet
Töltse meg az edzőtermet!

Nem játék az edzés, munka!
Pontosan ezért vagyunk a
Gyárban, hol a kohósalak
Rakodástól fitt az alak.

Ne a sörözéstől izzadj
Te balkáni tejbegrízagy,
Hanem, hogy úgy tréningezel,
Fejedről messze száll fez el!

Bordásfal kell, nem szieszta!
Hányszor mondjam még el ezt a
Dolgot?! Mi leszel ily resten?!
- Légiós focista Pesten!


„Könnyed, közvetlen, közérthető, közéleti közlemény. Mottó: növeljük a tömegsport bázisát: szumózz te is!” /F. Péter, a költő gladiátortermetű mérnökkollégája/

„Felháborító, hogy telepakolják az NB I-es csapatokat méregdrága kiöregedett légiósokkal, miközben mi itt a korszerű akadémián gőzerővel képezzük a kész játékosokat! Olyan neveket adtunk már a korosztályos válogatottakba és a nagyválogatottba, mint például… ööö… vagy… ööö… teszem azt… ööö… izé… Elnézést, rohannom kell, várnak a VIP páholyban! Viszlát!” /Hablaty Huba, az ópusztaszeri Torghelle Sándor Futball Akadémia elnök-igazgatója és országgyűlési képviselő/

„A sokadvirágzását élő 47 éves lokális világklasszis Brozsimir Hubricsot nagyon olcsón tudtuk megszerezni a Krnyik Vüstürce csapatától és könnyed játékstílusával már az első meccsen belopta magát mind a százötven szurkolónk szívébe. Jó vétel volt és az ő vezérletével a csapat végre magasabb célokat is maga elé tűzhet! Jövőre szeretnénk a középmezőny felső harmadában végezni! Vagy legrosszabb esetben a középsőben, de a szakvezetés bizalma akkor is töretlen lesz.” /Kadarka Kenéz, a Vasas-Budaaszfalt SC vezetőedzője/

„Persze, mindig csak a focira mennek a milliárdok! Sztár gázsit kapnak a sörhasú falábúak, miközben nekünk lepkegyűjtőknek egy fillér állami támogatás sem jut! A tavalyi Jekatyenburgi Lepkelimpiára is a saját költségünkre tudtunk csak elutazni, de mi, a focistákkal ellentétben aranyéremmel tértünk haza! Molylepke kategóriában!” /Dr. Hálóssy Hugó, a Magyar Lepkegyűjtő Szövetség (MLSZ) főtitkára/

„A múltkor a tatai edzőtáborban néhány magyar focista nagyképűen beállt az egyik edzésünkre, de már a bemelegítés ötödik percében a légszomjtól félájultan összeestek, majd miután magukhoz tértek, kivánszorogtak a közeli kocsmába.” /Filigrán Farkasné Pocak Piroska, a női terhes-torna válogatott szövetségi kapitánya/

„Magyar játékos lenni lusta és ügyetlen, légiós is lenni lusta, de csak harmadik magyar NB I-es meccs után és nem pattanni el tőle labda méterekre. Alig edzeni és rengeteg pénzt kapni. Légiósok szeretni itt lenni.” /Kruzmir Vityilovonc, az Újpest-Nempesttanyaközpont TE vezetőedzője/

„Na, költő úr, remélem sejti, hogy az EB-láz kellős közepén ilyen demoralizáló, deheroizáló verset csak egy fizetett kozmopolita-liberálbolsevik bérhuhogó írhat, és mivel maga egy két lábon bicegő szellemi terrorveszély, így magára hivatkozva azonnal elrendeljük a szükségállapot bevezetését és a statáriális versolvasási tilalmat! Maga pedig holnap hajnalban egy napi hideg élelemmel megjelenik a röcski stadionépítő közmunkatáborban, ahol a mindennapos továbbképzés keretében meg fogja tanulni, hogy hol lakik a magyarok istene!” /Csávás Kálmán vezérőrnagy, a Terrorveszélyen Őrködő Kapitányság (TÖK) főparancsnoka/

„Posványköltő posványtémáról idehányt posványverse! Anyám besírna, ha elolvasná, így viszont azért sír, mert nem engedem a laptopom közelébe, nehogy a vállam fölött átlesve kiégessék a retináját a Frady költészet szuroksötét fényei! Nem lehetne ennek a retardált fűzfapoétának az internet hozzáférése köré is taxisblokádat szervezni?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Miután a tornaterem minden szerén könnyedén végrehajtok egy-egy 10 (Mr. Puzsér szerint 8) pontos gyakorlatot, majd lazán megcsinálom a világ összes felülését, rendszerint egy kicsit megéhezem és néhány követ kenyérré változtatok, ám mivel tudom, hogy nem csak kenyérrel él az ember, eszem hozzá pár darab frissen fojtott vérfarkast is.” /Chuck Norris/

2016. január 18., hétfő

Buta bankrablonc blődli

„Sok lé, zsozsó, suska milla-
-számra! Fogd és fuss, Kamilla!”

„Kamilla?!?!?!? A nevem Pablo!
Híres festő, nem bankrabló!!!”

„Híres festő?! Izé… pardon!
Nem ismerek Leonardo-n
Kívül mást én… buta vagyok…
Ennek okája egy agy ok.”


„Okájának ragzod, buta?!
Logopéd-terapeuta
Kéne neked, nem a lóvé!
Bár… ha meggondolom, hó vé-

-ge környékén nem jön rosszul…”
„Nem árulsz el? Meg nem bosszul-
-sz? Hálám jele: suska milla-
-számra! Fogd és fuss, Kamilla!”


Bár nyugtatta őt testőre,
Őrjöngés jött a festőre…
Légszomjfúlva dúlt, mint bika,
S festett… s lőn ős-Guernica…

„Szigorú tekintetes bírónő úr, én ártatlan vagyok! A Kamilla tervelte ki az egészet! Ő is hajtotta végre! Én ott se voltam, de amikor már mégis, akkor híres pedig festőnek öltözve nem akarta tőlem elfogadni az amúgy is nála lévő lopott pénzt, úgyhogy muszáj voltam elszaladni vele. Überen menekültem, de letaxisblokádoltak. Taxiland, Taxiland Über Alles!” /Zokni Zénó, textilgyári cérnavég nyálazó/

„Persze, mindig én! Kend rám ezt is! Nem is ismerlek, sose láttalak, és különben is tartozol nekem tíz milla suskával! Tisztelt bíróság, én ártatlan vagyok, mint egy ma szüretelt bálvány!” /Kő Kamilla, papírgyári ollóélező/

„Tessék, ki szólított? Hova került a nevem?! Mi ez a blőd forgatókönyv?! Na, mindegy, elvállalom ezt a bankrablós szerepet is, hátha pont ezzel jön majd össze az Oscar díj!” /Leonardo DiCaprio, álomgyári színész/

„Frady Endrének erről a szellemi hónaljszagú nemtudommijéről az alábbi átírt dalszöveg részlet jut eszembe: mindig van rossz és rosszabb, hát várd a csodát, hogy egyszer majd mondod, hogy nincs tovább! Úgy érzem, most jött el az a pillanat, ami után a költő már nem lesz képes alulmúlni önmagát! Remélem, hogy itt a negatív csúcson abbahagyja, és anyámat végre kiereszthetem a hermetikusan elzárt fradyhatlan karanténjából!” /Puzsér Róbert, kritikagyári főkolompos/

„Jaj, ha tudom, hogy még a lerombolt Guernicánál is szörnyűségesebb vers ihletődik e szőnyegbombázás nyomán, akkor biztosan nem vezényelem le! ” /Hugo Sperrle Gruppenführer, romgyári pilóta/

„Inkább ezt a verset tépte volna össze a Hosszú Katinka, mint a 12 millás promóciós szerződését! Mindannyian jobban jártunk volna, ha ezt megússzuk…” /Gyárfás Tamás, úszógyári igazgató/

„Frady Endrét szívesen látnám itt Texasban. Aztán meg a levegőben, ahogy a rúgásom nyomán egyre kisebb pontként távolodik, míg végleg el nem nyeli az Androméda köd.” /Chuck Norris/

2016. január 15., péntek

Lajoska válaszútja - avagy a Főszerkesztő felelőssége

Lajoska hetekig gondolkodott, aztán rászánta magát és írni kezdett. Kitárta a szívét, és ami kiömlött belőle, azt mind papírra vetette. Aztán várt. Napokig várt. Elővette, amit írt és elolvasta. Széttépte. Újraírta. Várt. Elolvasta. Bőgött. Tépett. Szívet és papírt. Papírt és szívet. Újraírt. Várt. Újraolvasott. Félt. Várt. Döntött. Vett egy nagy levegőt és feltöltötte az írását a Honlapra ...

( … )

1. változat:
Döhönczy főszerkesztőnek aznap nagyon rossz napja volt. Fiacskája, Döhönczy Butánc egyes alát hozott haza földrajzból (“Hogy helyezhette el ez az ütődött kölök Budapestet Dél-Afrikában?!”), délután úgy érezte magát, mint akinek a fogát húzzák (“Kellett nekem hősködni és nem kérni azt a nyavalyás érzéstelenítést Doktor Fúrótól?!”), és estére székrekedés is kínozta (“Miért kell a székemnek ilyen rekedt hangon nyikorognia?!”). Amikor a gépe elé ülve elolvasta Lajoska írását, úgy érezte, hogy ez szörnyűbb, mint amikor az iskolai kötelező néptáncon a Rajzszegi Beleülős-t gyakorolták. Agyát hirtelen elborította a vörös köd és Lajoska írását visszakézből elutasította.

Lajoska, amikor napokkal később, bátorságát összeszedve benézett a Honlapra, keserűen vette észre, hogy írása minden indoklás nélkül közölhetetlennek lett nyilvánítva. Bánatában először felkötötte magát a széke támlájára, de mivel az nagyon alacsonyan volt, beverte a térdét. A fájdalomtól kijózanodva beiratkozott a Közgázra, ahol jeles diplomát szerzett és a ranglétrán gyorsan emelkedve boldogtalan bankigazgatóvá vált, és milliárdjait számlálgatva élete végéig búsan kesergett azon, hogy nem válhatott híres költővé ...

( … )

2. változat:
Döhönczy főszerkesztőnek aznap nagyon jó napja volt. Fiacskája, Döhönczy Elménc csillagos ötöst kapott kémiából (“Tényleg megmondta előre, hogy ezzel a vegyülettel fel fogja robbantani a kémiatanár által utált igazgató-helyettes jeti-prém télikabátját!”), a modell-szőke titkárnője végre igen-t mondott (“Végre beleegyezett, hogy közös megegyezéssel bontsuk fel a szerződést és alá is írta a három x-et!”), és átvehette a Kossuth-díjat is (“Csak tudnám, ki ez a szakállas fazon ezen az emlékplaketten?”). Amikor a gépe elé ülve elolvasta Lajoska írását, úgy érezte, hogy ez szuperebb, mint amikor az iskolai számháborúzáson az általa leolvasott Dögkúti Dönci ijedtében bezuhant a csalánba és az addig Dönciért rajongó Lujzika paradigmát váltott és átszeretett őbelé. Szívét melegség járta át, szemét könny borította el és Lajoska írását tűzforró méltatásokkal közölhetőnek ítélte.

Lajoska, amikor napokkal később, bátorságát összeszedve benézett a Honlapra, ujjongva és fisztulás fejhangon sikoltozva vette észre, hogy írása tűzforró méltatásokkal közölhetőnek lett nyilvánítva. Örömében félbehagyta közgazdasági tanulmányait és életét ettől kezdve egyetlen szerelmének, az irodalomnak szentelte. A röpke pár évtized után átvett irodalmi Nobel-díj összegét bohém életmóddal tíz perc alatt elverte, majd a dohos szalmával bélelt halálos ágyán azzal a tudattal röhögte ki magából a lelkét, hogy a hitelezői úgy hoppon maradnak, mint egy Stevie Wonder által összefirkált autogram kérő ...

( … )

Fentieket olvasva a Főszerkesztő megérezte a felelőssége súlyát és úgy összeroppant, mint egy csűrdöngölőt járó jegesmedve talpa alá hömbölödött csigaház.

Lajoska válaszútja... /Frady Endre felvétele/


2016. január 14., csütörtök

Ebédem a Figuráns étteremben

(tűnődőn eszegetve olvasandó)

Figuránsban lencsét eszem,
S tűnődve néz bús lencseszem,
Mintha azt kérdezné tőlem,
Mért én vagyok fenn és ő lenn?

„Mért, hogy én csak lencse vagyok,
Te meg ember? Van egy nagy ok?
Mért te lakj jól, míg én finom
Legyek s bort se szabad innom?!”

Kérdés éle nem is vét el,
Fáj e filozófus étel,
S míg válaszon töprengek én,
Mérnöki lét ragad zekén:

„Edd az ételt, kell az erő
Termelni, és attól’, mer’ ő
Lelkiismereten tapod,
Meg kell legyen mérnöknapod!”

Figuráns egy ilyen bisztró…
S míg kopást a térdre tviszt ró,
Ha a pocak kellőn degesz,
Mindenki az, amit megesz.

„Trendi tudatos táplálkozás?! Enni, vagy nem enni?! Enni kell, de szabad-e?! Aki nem hibázik, ne is egyék?! Táplálékláncszemlencse?! Szemesnek áll a világ, ezért ne vegyük szemtelenségnek, ha a menü visszanéz?! Habár szorít ruhája (reggel is alig ment rája), azért az éh' nagy úr?! Sok a kérdés?! Költőúr, a kétségek alkoholban oldódnak - iszol Te rendesen, kérlekalássan?” /F. Péter, a Költőúr vegán kollégája/

„Költő úr, ha nem ittasan ment volna le tűnődni az üzemi étkezdébe, akkor valószínűleg nem szólt volna be az ebédje! Magánál minden út kómába vezet?! Régi mérnökdinasztia sarjaként nehezen viselem az ilyen idült művészlelkeket! Na, iszkiri józanodni és termelni, hogy gyorsabban haladjunk a kapitalizmus építésének útján!” /Dr. Teodolit Tivald, a Cementport Újrahasznosító Mérnöki Iroda (CUMI) dehidratációs főosztályvezetője/

„Minek tvisztel a tálcával az olyan, akinek nem bírja a térde?! Persze, hogy belenyilall a fájás, az fölszikrázik az agyba, oszt’ utána nem csoda, ha az emberrel beszélgetni kezd a lencselevese! Na, üljön le enni, de ne legyen közben semmi tűnődés és dalra fakadás!” /Dr. Mákony Menyhért, üzemorvos/

„Amikor én előétel voltam, én is beszéltem az engem főző bennszülöttekhez, de hiába! Ebédig nem tért meg egyikük sem, sőt még meg is ettek! Mártírleves lettem! Halleluja!” /Salát atya, a Nyaszaföldön eltűnt misszionárius/

„Ne mártirkodjon, Salát atya, ne mártírkodjon! Magával együtt minket is felfaltak a kannibálok, pedig mi a mérnök úrral nem is megtéríteni akartuk őket, hanem csak fölparcellázni!” /Léc Lajos, figuráns/

„Miután értesültem a nyilvánvaló csodatételről, hogy tudniillik mártír testvérünk elfogyasztása után az Úr eme kannibalizmusban vétkező pogány bárányai sűrű tömjénfüstöt böfögtek fel és ennek hatására a szívükbe imádkozták Jézust, személyesen indítottam meg Salát atya boldoggá avatási procedúráját. Ubi et Sali! Ámen!” /Ferenc pápa/

„Papa Francisco, egy füst alatt nem avatna fel engem is? Az ötödik aranylabda után én is vagyok olyan boldog, mint padre Salato! Szertartás után meg beugorhatnánk egy igazi gaucho marhaszeletre a Figuránsba! Én fizetek!” /Lionel Messi, az FC Barcelona argentin futballsztárja/

„Miután a pap bá’val a gyomrunkban megtértünk, összeszedtük és eladtuk a megevett geodéták műszereit, elvégeztük a világhírű Műegyetemet és mérnökként a kies Magyarországon dolgozva majdnem minden nap a Figuránsban ebédelünk. Az étel itt szerencsére nyomokban sem tartalmaz emberhúst!” /Dr. Kngo N’Tumbi, a Nyákmentes Elektronikai Tervezde (NYET) főmérnöke/

„Micsoda?! Beszélő lencse?! Anyám borogass! De ne a DVD tartó állványaimat! Na, megállj Frady, most miattad össze-vissza karistolódott a Best of Puzsér! Nem tudna valaki villámgyorsan szervezni Frady Endrének egy író-olvasó találkozót Nyaszaföldön?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nyaszaföldi kannibálok egyszer rám gyújtották az erdőt, hogy megsüssenek, de agyonvertem őket a Holddal. Utána kiszabadítottam egy figuránst egy anakonda csorda karmai közül, majd a csordát pedagógiai célzattal elkergettem a horizontig oda-vissza. Kétszer.” /Chuck Norris/

2016. január 12., kedd

Sürgősségi ügyelet

Bementem én éjnek-éjvén
Gyanítva, hogy talán mélyvén-
-ás a térdem trombózisa,
De csak pur és homu isa,

Meg egy kicsiny orbánc vogymuk,
S nem lettem oly rosszul, hogy Vuk
Ugrott vón’ ki szájamon át,
S lelkem sem hagyta el honát.

Szorgos nővér EKG-zott,
Megszúrt, vér folyt, ám volt géz ott,
S laborlelet fordult jóra.
Eltelt, hopp, három’s fél óra!

Jobbultam s bár térdem konyul,
Mint egy hőnek kitett hónyúl,
S porc-cukorszintem is gügye,
Ez már nem Sürgősség ügye.

„És hogy szólna mindez érthetően és magyarul? Értem én, igric úr, hogy költői szabadság, meg nyelvújítás, meg a röghöz kötő sablonoktól való elszakadás, de azért az átlagolvasó, a józan paraszti ész és az érthetőség se kutya! Vasvillával kergessem meg, vagy tanul egy keményen lecsapott NEM ENG.! pecsétből is?!” /Ugar Igor, földműves és megbízott főcenzor/

„Kikérem magamnak, hogy kis róka mivoltomban a hányással azonosítsanak a duzzadt térdű orbáncos simabőrűek!” /a kis Vuk/

„Három és fél óra alatt lezavartuk ezt a gőzagyú poétát?! Lehet, ha nem vagyunk ilyen gyorsak, akkor ez a fércmű már csak halotti beszéd lenne. Nagy mázlija ennek a félkegyelműnek, hogy a buta tekintetének a látványa ellenére is eszembe jutott a hippokratészi esküm!” /Dr. Vogymuk Vendetta, ügyeletes főorvosnő/

„Micsoda?! Röpke három és fél óra?! Én hét órát várakoztam, mire kiderült, hogy nem is vakbelem van, hanem székrekedésem! Igaz, amikor kiderült, akkor nagyon megkönnyebbültem! Kár, hogy nem volt vécépapír!” /Fröccs Ferdinánd, fogathajtó/

„Azt értem, térdagyú úr, hogy végveszélyben lepergett maga előtt az egész említésre sem méltó élete, de azt már nem, hogy ennek következményeit az olvasótársadalomnak miért kellene elviselnie?! Most velünk jön és helyre hozzuk a térdét! A legjobb helyre!” /Csávás Kálmán, a Wéglénykiiktató Cég (WC) ügyvezető igazgatója/

„Az igazi kataklizma-cunami okozta végveszélyben lévő költő a kőkemény vérvalóság és a fátyolszerű mélylíra határmezsgyéjén térdepelve okádja ki magából a jövő század rímtengerébe vesző halálközeli életsikoly determinisztikus pszeudo-traumáját. A verítékben úszó olvasó felé az öröklét sürgősségének dögszagát sodorja az elektrokardiográf hullámot remegő mutatóinak szellete. A többi néma csönd és fox humana…” /Rög Rezsőné Fátyolossy Cizella, a Késleltetett Líragörcs c. internetes versportál üzemeltetője/

„Mi ez a szúette szóvicc vomitórium?! Római lakomákon a huszadik fogás után pávatoll híján ilyen borzalmakkal hánytatták magukat a szerencsétlen szenátorok! A mélypontot jelentő porc-cukornál még a vállam fölött a versbe leső anyám is megkapaszkodott a fiatalkori NDK import sodrófájában. Frady Endrével kéne már valamit csinálni, de lehetőleg nagyon nagy sürgősséggel!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer nekem is volt mélyvénás trombózisom, de belém pusztult.” /Chuck Norris/

2016. január 8., péntek

Fonetikus hóesés

Esik a hó, hű nagyon es,
Oly vastag, mint Bridget Jones,
S befehérül Béla, Bence,
Meg a híres Hill Terence!

Hóhegy nyűgözi most le itt
Hűvös Paul McCartney-t,
S húrja hullik mind a hat le,
Úgy lefagy az ex-beatle.

Hó takar el rúzs cinóbert s
Halványul Júlia Róberts:
„Lefagy a száj meg az orr is,
Rúgja már meg a Chuck Norris!”

„Hiánypótló műalkotás! Képzeljük csak el a téli hidegben az erdőben kiránduló előírás szerinti nagycsaládot, amelynek ifjabb tagjai már két órája próbálnak fáradhatatlanul, kántálásos technikával hózáport előidézni, de már kezdenek kifogyni az erre alkalmas gyereknótákból. Mindeközben a monotóniát korlátozottan toleráló apuka lázasan kutat emlékeiben, hátha eszébe tudna idézni egy trükkösebb havas nótát, amit még tutira nem hallottak.” /F. Péter, a szerző nagycsaládos kollégája/

„Hiánypótló műalkotás! Mai penzumunkban Koszorús Költőnk látványosan megmutatja kelet-középeurópai olvasótáborának, milyen előnyökkel is járna olyan nyelven verselni (szemrím), amelyben a szavak hangalakja és írásmódja közötti kapcsolat távolról sem kölcsönösen egyértelmű (az ember azt mondja: „zongora” és így írja le: „kefe”). Ünnepeljünk! Frady Endre játszótere egy újabb szürkeimport mászókával gazdagodott!” /F. Péter, a szerző humanitáriánus kollégája/

„Kétszer kommentel, aki gyorsan kommentel, F. Péter úr?! Remélem, hogy majd a mi vendégünkként is ilyen lelkesen csicsereg majd és eldalolja, hogy egy ilyen nyilvánvalóan agykárosult rímgyilkossal miféle munkahelyen tud maga együtt dolgozni! A szürkeimport mászókát pedig kikérjük magunknak! A legutóbbi EU jelentés szerint Magyarországon korrupció nincs! Levajaztuk!” /Csávás Kálmán, a Korrupció Ellenes Csoportokat Kinevező Egyesület (KECSKE) ökle/

„Akinél nem csengenek össze a rímek, az olvastassa fel a hatéves gyerekével! Ő még pontosan tudja, hogy a McCartney-t möccartnei-nek kell ejteni. Egyéb kérdés?” /Frady Endre, költőgigász és F. Péter kollégája/

„Én örülni very much, hogy Mr. Költő enyém Budapest vizit alkalmának írni English-magyar poemot lot of hó! Csak nem érteni, én miért nem benne vanni?” /David Cameron, brit miniszterelnök/

„Elnézést, miniszterelnök úr, de se a Terence Hill, se a Julia Roberts, se a Chuck Norris nem angol! Szeretné, hogy intézkedjem a honosításukról? Megvannak a módszereim...” /James Bond, 007-es ügynök/

„Na, úgy tűnik, hogy holnap megint lefejelt brit titkosszolgálati ügynök lesz reggelire. Well-done eszem, mert nem szeretem, amikor a steak-ben fröcsög a kék vér.” /Chuck Norris/

„Hallatlan, hogy én lenni benne ilyen überostoba unmöglich klapanciában engedélyem nélkül! Ebből lenni kleine Blitzkrieg! Donnerwetter!” /báró Dieter von Etikusch, eksztázisba esett ex-Stasi-s ügynök/

„Végre egy vers, amit mind magyar, mind angolórán teljesen egyforma hatékonysággal tudok használni! Mivel köztudott, hogy az angol nyelv a magyarból fejlődött ki – elég csak a magyar származású brit indián, Winnetou eredeti nevére, a Vén Ottóra utalni, vagy a sál-Pál és Saul-Paul szókapcsolatokra – ezért szinte felfoghatatlan egy ilyen líraian fonetikus nyelvtörésnek a valódi értéke! Ez egy világirodalmi hajnalhasadást jelentő eszmevirradat! Holnapra mindenki kívülről megtanulja!” /Catch-Up Georgené Rím Ramóna, középiskolai angol-magyar szakos tanár és hólapátoló idénymunkás/

„Mi ez a hidegháborús elmeháborodottságot idéző agysokkolás?! Mi ez a degenerált anti-anglicizmus?! Anyámnak megtiltottam, hogy havat lapátoljon, nehogy valami fonetikusra fagyott médiaceleb halálra ijessze! A csúszós úton hasra esett Frady Endre nyelvére pedig fagyjon oda a Hajdú Péter szabálytalanul leparkolt szlovák rendszámú diesel motoros szánkójának a talpa!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Tetszeni nekem időtartam, míg én megérteni ez a vers. Hosszú.” /Shane Tusup, Hosszú Katinka férje/

2016. január 7., csütörtök

Kisbigben...

Kisbigben tök hasznos a táp,
Ha a testépítés a cél.
Ki itt esz’, lesz hasizma táp-
-iószentmártoni acél.

Kismenü is meglehetős,
Ezzel vészelünk át telet,
Ha evett volna ilyet ős-
-ünk, élne s nem lenne lelet.

Makett csak s így ehetetlen
Kis Londonban a kis Big Ben.
Víg gyomrodban lesz nyelet lenn,
Ha itt esző’ a Kisbigben!

 „Én is mindég a Kisbigbe’ eszek, oszt’ tényleg olyan a hasam, mint a tápiószentmártoni vastömb! Végre egy reklám, ami az igazat szólja, csakis az igazat!” /Tömb Töhötöm, tápiószentmártoni kazánkovács és kohókihűtő/

„Ha reggeli helyett is edzek és ebédig csak koplalok, akkor talán meg tudom enni az egész kismenüt. Talán…” /Böhönyei Brünhilda, diszkoszvető világbajnok/

„Kismenüt, hölgyem, kismenüt?! Mi maga, fakír, vagy cirkuszi éhezőművész?! Én pont azt szeretem, amikor a nagymenünél kipúposodik a bödönnyi mélytányérból a csülkös bableves, a másikból meg a lencsefőzelék füstölt hússal! Utána egy ízes palacsinta és tuti kibírom uzsonnáig!” /Bud Spencer/

„Mi itt a Kisbigben hiszünk a dialektikus materializmus azon tanításában, mely szerint a mennyiség idővel átcsap minőségbe, hiszen nálunk már régóta átcsapott.” /Mr. Kisbig, tulajdonos főséf/

„Pfúj, már megint ez a magyaros konyha! Már megint ezek a sülve-főve felszolgált döglött állatok! Sehol egy tányér szélén át menekülni akaró osztriga, sehol egy szökni vágyó garnélarák?! Hányszor mondjam még, hogy az evőeszköz nem csak evésre szolgál, hanem a menekülő tengeri puhatestűek tányérba való visszaterelésére is?! Vive la France!” /Jean Baptiste Marseillaise, francia Michelin-csillag odaítélő bizottmányi tag/

„Mit hőbörögsz itt, te nyeszlett Trianon fejű rákzabáló?! Egy kis adag paradicsomlevesbe is belefulladsz, mint atomerőművi vécén lehúzott mutáns patkány a radioaktív trágyalébe, oszt’ te vagy, aki itt észt oszt?! Ütlek, borulsz! Na, haladjon az a sor, mert éhen halok, mielőtt megkaphatnám a kétszemélyes big tálamat!” /Bicepsz Botond, toronydaru ellensúly rakodó szakmunkás/

„Frady Endre, a keresztrímes tápversek Andy Vajnamöjnenje, valamint a vidám telehaslíra Mahatma Gandhija! Az első tíz-húsz ránézésre látszólag bugyuta képzavarok rusztikus kakofóniája a túlerőltetett elméjű mélyolvasás hatására előbb-utóbb az olvasó recehártyáján szintetizálódik magasztos kalórialírává és nemesedik oly lelki táppá, mely nélkül lehet ugyan élni, de csak maximum 80-100 évig. Hamisítatlan gyomortöltő világirodalom!” /Zsírlírai Zsigerné Tápiói Tamara, középiskolai magyartanár és maszek hamburgeres/

„Mi ez a kulináris blaszfémia?! Az össznépi gyomorvallás Kisbig Szentélyének ily alacsony színvonalú dicsőítése a brutális költői tehetségtelenség okán önnön ellentétébe fordulva vad gyalázkodássá fajul! Frady Endre bűzhödt verslábakkal tapossa meg a szent kismenüt, miáltal szegény megtévesztett anyám már-már a Burger King felé kacsintgat, úgyhogy most keresgélhetem a kipattant kontaktlencséjét! Pitepoéta poste restaurante!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A Kisbig harcsatáljánál talán csak az én texasi helyben készült krokodil krokettem és anakonda sodóm finomabb, de csak azért, mert a végső fojtás előtt kicsit elbirkózgatok velük, hogy a megemelt adrenalin szinttől édesebb legyen a húsuk. Ők az igényes tömegtermelés mellett mégsem küzdhetnek meg egyenként minden hallal, sertéssel, marhával és baromfival!” /Chuck Norris/

2016. január 6., szerda

2016. január 4., hétfő

Térdfájásom

Focistaként nem nagy érdem,
Semmitől dagadt be térdem.
Tegnap, míg az idő szaladt,
Térdcipó nőtt kalács alatt.

Lehetetlen letérdelnem,
Guggolás is szinte el nem
Múló fájdalommal hasít…
Hózik, de nem kötök ma sít.

Mi kell ide, sebész, masszőr,
Éjfélkor borotvált has szőr,
Pókháló és egyéb vaják,
After paleolit kaják?!

Jól jönne egy Doktor Tudor,
Ki megmondja, mi e dudor!
Térdet legyőzi a kor s a
Végpusztulás lesz a sorsa?

Persze, elpusztul majd velem,
Lebomlik és lesz sok elem…
Ám míg nem nő rajtam platán,
Focizhatok valaha tán?

„Ne nyafogjon költő úr és ne sajnáltassa magát! Gondoljon csak bele, hogy a futball feltalálása előtt az emberek az egész életüket foci nélkül élték le! Maga is fél lábon kibírhatná azt a hátralévő 60-70 esztendejét! Ha meg amputálni kell a lábát, gondoljon a népi igazságra: Szép az, aki térdek nélkül tetszik!” /Lábatlan Lajos, diplomás akadálymentesítő/

„Öregszünk, költő úr, öregszünk? Vizesedik a térd, lazul a vádli, marjul a lapocka, meszesedik az agy és gyengülnek a rímek? Tárt karokkal várja az Agg Poéták Ótvaros Kórháza Alapítvány, az APÓKA! Ja, hogy a vers?! Az természetesen NEM ENG!” /Kákacsomóssy Kösztöny, megbízott főcenzor helyettes/

„Tisztelt Kopasztandó Páciens úr! A titkárnőmmel történő időpont egyeztetés után fáradjon be a magánklinikámra, ahol szerény javadalmazás ellenében megvizsgálom a térdét. A fenti, szóra sem érdemes összeg megduplázása esetén mindkettőt. Ne garasoskodjon, vacak százezrekről beszélünk!” /Dr. Tudor Tódor, a Tárt Tárca Térdklinika tulajdonos főorvosa/

„Fűzfapoéta úr, a maga petyhüdt testének majdani elrothadása következtében keletkező trágya és nyomelemek nemhogy egy erőtől duzzadó platánt, de még egy szottyadt napraforgót sem tudnának táplálni. Mondanám, hogy sportoljon, de ilyen térdekkel maximum origamizni tudna! A jövő érdekében hulljon a férgese!” /Dr. Platán Pálné Tölgy Titanilla, a Fás Aljnövényzetet Trágyával Erdősítő Rezervátum (FATER) igazgatónője/

„Fiacskám, a horoszkópod szerint nem meglepő a térdfájásod, mert a csíd aszcendens vonala most keresztezi a Szaturnusz koszinuszát és tangenciálisan tendál a Jupiter röppályájának elliptikus aszimptotája felé. Ma éjfélkor vizeld le a János hegyi kilátó keleti falát, majd a ’rumpidumpi rumpidumpi sicc-hess’ varázsigét háromszor elmormolva hemperedj meg a sárga havas csalánban! Ha nem segít, hívj fel, mert van még ötletem! Ne aggódj, csak a javadat akarom! A te javad az én javam is!” /Vaják Vilmosné Vátesz Vendetta, javasasszony és televíziós jósnő/

„Végre egy hamisítatlan Frady Endre-i világfájdalom líra! A magát a költészet szent oltára előtt hasogató kínjai miatt térdre vetni képtelen poéta visszafordíthatatlanul visszhangtalan életsikolya saját öncsendjének eleve elrendelt antitézise. A költő gondolataiban, melyet a térde személyesít meg, valahol elpattant egy húr és annak kizárólag poétikus differenciálegyenletekkel leírható rezgései papírra vetülve bele libabőrződnek az olvasó lelkének legbensőbb hártyáiba. Igazi rezonancia irály!” /Hanyatthomloki Heuréka, a Mélylila Medvetánc c. szépirodalmi folyóirat főszerkesztője/

„Mi ez az orvosi rendelőket összerondítani való tünetlíra?! Kit érdekelnek egy középkorú költőpótlék ízületi nyavalyái?! Még jó, hogy nem verseli meg a napindító székletét! Bár ez a mű körülbelül ugyanannyira gyomorforgató hatású! Anyám szerint az ő korában már jólesik egy kis reumalíra azt látandó, hogy másnak is fáj, szerintem viszont ne Frady Endrére szenvedjen, hanem üljön be a háziorvosi rendelőbe egy kis kölcsönös panaszkodásra! A költő úr pedig keresse fel Dr. Guillotin magánklinikáját!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Engem egyszer térden harapott egy krokodil. Besétáltam vele az állatkertbe és ott azóta is csak pempős kajával tudják etetni.” /Chuck Norris/

„Nem tud valaki egy valódi térdmágust, egy igazi térdészt?” /Frady Endre, fájós térdű költőgigász/