2014. június 17., kedd

Popópúp

Dudor volt az alfelemen.
Dr. Vertse vágta-szúrta,
S úgy fájt, mint egy vasszelemen
Által széjjelütött jurta-

-lakó zúzott fületöve.
Szike szántott, hörgött gigám,
S nyöfögtem, míg enyh nem jöve.
Vagdalt végem nem volt víg ám!

Gyógyulok s most puhán ülök,
Beforr, mi múltkor még vérzett,
S ha lentről pszeudo tű lök,
Nem valóság az, csak érzet.


„Áááááááúúúúúú!!!!!” /egy vasszelemen által széjjelütött, zúzott fültövű jurtalakó/

„Doktor úr! Nem lehetett volna ezt a műtétet a proszektúrán bevégezni?! Hátha nekem is leesett volna valami.” /Furnér Jenő, koporsókészítő kisiparos/

„Remek hír, hogy a költő nem tud megmaradni a fenekén, így legalább egy ültő helyében nem ír majd annyi marhaságot! Anyám szerint nagyon fájdalmas lehet egy fenékbe döfött injekciós tű, de szerintem sokkal fájdalmasabb az erről szóló, véres verejtékkel kiizzadt klapancia elolvasása. A témaválasztásnál nem igaz a mondás, hogy a költő maradjon a farpofánál! Nulla pont!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Avítt nyergű kerékpáron megterem a sipoly.” /falfirka/

„Oncotomiál a szike! Szép a munkám, elhiszik-e?” /Dr. Szurikáta Szemölcs, vak- és végbélsebész valamint kortárs költő/

„Frady Endre még a legnagyobb szenvedések közepette is ragaszkodik a formához, a nyolc szótagos keresztrímes szerkezethez. Ez csak a legeslegnagyobbak és a legeslegkisebbek sajátja, ami vagy azt jelenti, hogy nem tud mást, vagy azt, hogy annyira a sajátja, hogy még egy szibériai munkatábor fagyott latrinája fölé guggolva is ez dőlne belőle… ööö… mármint, hogy ezt rázná ki a kisujjából. Mi magyartanárok hálásak vagyunk Vertse doktor úrnak, hogy életben tartotta leendő emelt szintű érettségi tételünket.” /Rímrag Roland, magyartanár és szobapincér/

„Ilyen a magyar egészségügy? De milyen is? Haldoklik és mégis gyógyít? Utolsókat rúgja, de azokat halálpontosan? Ezer sebből vérzik, de többnyire be is kötözi? Kis pénzért nagyot focizik? Nem csak ápol, de el is takarít? Itt nem mű a valódi tét és mégis valódi a műtét? Egy majdnem biztos: gyógyít, ha beledöglik is, de a beteg végül vagy felépül, vagy feltámad. Ha újra születnék, biztosan egészségügyi dolgozó lennék! Vagy inkább gazdag?” /Török Gábor, politikai elemző/

„Egyszer segédkeztem egy műtétnél, amikor az orvosnak kicsorbult a szikéje, én meg kifentem a nyelvemmel.” /Chuck Norris/

„Igaz, hogy ma gyomorfúvóan finom Jókai bableves volt a menü a KisBigben, de attól még nem kéne élcelődni a vasszelemen!” /Bádogember/

2 megjegyzés:

  1. "Aznap finom Jókai bableves volt a menü a KisBigben.
    Ebéd után szunyókáltam egyet a statikus mérnökasztalomon.
    A szokásosnál mélyebb álomba szenderedtem és különös álmot láttam Dr Bubóról, aki inkább vércséhez hasonlított és csőrével döfködte a púpokat az alfelemen.
    A kollégák röhögcsélve méltatták munkatempómat, majd hirtelen döbbent csend lett és én is meglepődtem a méltóságot parancsoló vas-szelemen, amely minden illúziót eloszlatott. Az egyensúly-megmaradás törvénye miatt a fejemből is hirtelen ki kellett szakadnia valaminek. Nos. hát így született ez a vers.
    A feltöltésének időpontja 15:34 egyértelműen alátámasztja, hogy ez csakis így történhetett, nem másképp."
    /Részlet Frady Endre: Hogyan lettem fűzfapoéta? c. önéletrajzából/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kreatív, kreatív... de nem így történt!
      A túlzottan sok bringázástól az ütött-kopott nyereg előremutató része valami fájó dudort okozott, amit múlt csütörtök este Vertse doktor sikeresen felvágott (míg én csillagokat láttam) és azóta gyógyulgat, én pediglen óvatosan ülök. Ilyen egyszerű... :)

      Törlés