2014. május 30., péntek

Sorsfejezet

Dágványi Teofil középiskolai hit- és erkölcstan tanár zseblámpájának csóvája megállapodott a terv szerinti összeszerelés ellenére is csálén álló svéd könyvespolcon. Bár szorította az idő, mégsem tudta megállni, hogy ne nézzen szét a könyvek között. Ilyenkor mindig fennállt a lebukás veszélye, Dágványi Teofil ugyanis éjszakánként betöréses lopással volt kénytelen kiegészíteni csekélyke tanári fizetését, és most is éppen ebben a másodállásban foglalatoskodott.
Hirtelen zajt hallott és gyorsan lekapta a legelőször a keze ügyébe kerülő kötetet, bedobta a malacpersely és a felhúzás esetén zenélő aranyozott műanyag Horthy lovas szobor közé és már ugrott is ki az ablakon. Bevágódott a már korábban feltört Zasztava kombiba és hazaszáguldott a VIII. kerület Dögkút utca 13. fszt.2. szoba-konyhás albérletébe. Vécé a folyosó végén.
Dágványi Teofil lehúzta izzadt fejéről az XXL méretű fekete pamut zokniját, majd nekilátott kielemezni a zsák tartalmát.
- Előbb a munka, aztán a szórakozás! – mondta és mégsem a könyvet vette elő, hanem a szobrot. Felhúzta és a néhai kormányzó billegő fejjel gépdalra fakadt:

„Lovam Duna vizét issza,
Mindent vissza, mindent vissza!”

Dágványi Teofil percekig röhögött, majd az aranyozott műanyag lófejjel feltörte a malacperselyt. A „Sajnos nem nyert!” feliratú cetli láttán olyat mondott, amiért az erkölcstan óráján nem tudott volna ötöst adni. Köpött, legyintett, majd izgatottan a könyv után nyúlt.
Elnyűtt kötet volt, címlapján a szerző neve is lekopott már, csak a címet lehetett elolvasni, azt is csak szemüveggel.
- Sorsfejezet – betűzte lassan Dágványi Teofil és kinyitotta. Olvasni kezdett, majd egyre jobban elkerekedő szemmel folytatta:

Dágványi Teofil szakközépiskolai hit- és erkölcstan tanár zseblámpájának csóvája megállapodott a terv szerinti összeszerelés ellenére is csálén álló svéd könyvespolcon. Bár szorította az idő, mégsem tudta megállni, hogy ne nézzen szét a könyvek között. Ilyenkor mindig fennállt a lebukás veszélye, Dágványi Teofil ugyanis éjszakánként betöréses lopással volt kénytelen kiegészíteni csekélyke tanári fizetését, és most is éppen ebben a másodállásban foglalatoskodott.
Hirtelen zajt hallott…


- Rendőrség! Azonnal nyissa ki az ajtót! Feltartott kézzel jöjjön ki! Körülzártuk a házat!
Dágványi Teofil nagyot sóhajtva lépett ki az ajtón. Gyorsan megverték és megbilincselték.
- Hogy találtak meg ilyen hamar? – kérdezte fogait köpködve.
- Mi is olvastuk a könyvet! – mondta Kalambó hadnagy és ballonkabátja zsebéből előhúzta a Sorsfejezetnek egy salátává rongyolt példányát majd, mint akinek erre már nincsen többé szüksége, színpadias mozdulattal behajította az ajtón. Valami megreccsent:

„Lovam Duna vizét issza,
Mindent vissza, min…”
(puff-puff)

A füst felszálltával nyilvánvaló lett, hogy a kommandósok által szétlőtt zenélő szobor sorsában ez volt az utolsó fejezet.

2014. május 29., csütörtök

Deus ex machina

Sötét felhők alatt ülök
szemem száraz könnytől véres,
bőgök, mint egy törött tülök:
Víkend, ha jő, eső mér’ es?!

Napos égbolt mér’ nem kékül,
Természet szép száraz rétet
mér’ nem terít terítékül?!
Tavaszvég tán lépést vétett?

Nem! E gaz ég gonosz EU-s
ármány s Unió bár pikkel
ránk, a Nap majd a’la Deus
ex machina sütik (ik-kel)!

A magyar ég megint szép lesz,
Mail tó fakad jó hírével!
Együtt ordítja a nép: Yes!
S hét ágra sütött fa ével.

„Ez az! Végre valaki ki meri mondani, hogy a rossz idő is az idegenszívű EU Magyarország elleni merénylete! Lépjünk ki Európából és vegyük gazdasági blokád alá! Ne kapjanak egy fia Túró Rudit se! Szárazföldi csapatainkkal szorítsuk be őket az óceánba! Mindent vissza! Trianon monnyonle! Újra 33 tenger mossa a partjainkat! A magyar Nap igenis ik-kel süssönik! Tánc!” /Vérgőzössy Álmos, traktoros és a Szittya Szócső hetilap előfizetője/

„A Deus ex machina cím annyiban igaz, hogy az Úr már-már gépiesen nyúl le és emeli ki Frady Endrét a kaszával-kapával felszerelt olvasótábor egyre szorosabbra fonódó gyűrűjéből. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy kijelentsem, a hét ágra sütött évelő fa képe az egész XXI. század legrosszabb záró sora lesz, amely a már addig is a sárgaföldi ásóbéka feneke alatt masírozó művet mélyen maga alá rántja és táncol a romokon. A korszerűtlen költő felett régen elszállt már Damoklész vasfoga. És még az a nyavalyás Nap is sütik!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Miért kellene ahhoz isteni beavatkozás, hogy az ember lefejeljen pár felhőt és rávegye a Napot, hogy süssönik?! Ez sima Chuck ex machina!” /Chuck Norris/

„Költő úr! Hát nem tudja, hogy a májusi eső aranyat ér?!” /Borona Béla, földműves/

„Nem mind arany, ami fénylik.” /Flaszter Flórián, urbánus fék és ellensúly/

„Már látom a fényt az alagút végén. Mindjárt beérünk.” /Dr. Pesszim Istók, ortodox közgazdász/

„Kinek korán kell, aranyeret nyer.” /Dr. Sérv Sebő, népies urológus/

„A költő végtelen optimizmusának még a reménytelenül letargikus pesszimizmusa sem képes határt szabni. A határok korszerűtlenek, deresek és az őket visszasíró betyárok is javában őszülnek már. A fensőbb beavatkozásra érkező napsütike és a hét ágra sült fa évelése olyan elementáris lájfjesszelést, azaz életigenlést robbant az arcunkba, melynek hatására hasast ugrunk a katarzistenger habtól csillogó hullámaiba. Fentről ekkor leragyogik a Nap és csuklanak cetek!” /Titanic Auróra, fedélzeti költő és bálnazsírdíler/

2014. május 28., szerda

Tök eltökélt körte

Lámpában élt tök eltökélt
Szupermodern csodakörte.
Világítsak!!! - csak ennek élt,
S magát csakis ezért törte.

S mégsem égett! Így zokogott:
Összeomlott jó légváram!
Ragyogni én nem tudok ott,
Ahol nincsen váltóáram.

Így élünk mi, sok körtelény,
Mintha (büszkélkedünk páran)
Csakis tőlünk születne fény,
S nem kéne megváltó áram.

2014. május 27., kedd

Rejtélyes világ

Ez a világ csupa rejtély!
Engem gyötrő titka nagy ám,
Mint egy citoplazmás sejthéj:
Hová tűnt a zöld klottgatyám?!

Költözés előtt még megvolt!
Valamelyik doboz rejti?
Tán az, amin van egy meggyfolt?
Ej, ti meggyzabálók, ej, ti!

De hát meggy még nem is terem,
Hisz’ csak most szelel a május!
E talány mély, széles verem…
„A hídjára kell, hogy rájuss!”

Falnak ugrok, mint egy vak kan:
Mi volt ez, hangja az Úrnak?!
E rébuszba elmém zakkan,
S bennem agysebészek túrnak…


„Túrunk, túrunk, de bármilyen mélyen járunk is, agynak, vagy bármi azzal egyenértékűnek még nyomát sem látjuk!” /Dr. Tumor és csapata/

„Jaj, szívecském, ne kotorássz már abban a piros festékfoltos dobozban! És miért van még mindig rajtad a zöld klottgatyád, amiben tegnap biciklizni voltál?! Add ide, kimosom, te pedig gyorsan pattanj be a zuhany alá!” /Frady Endréné/

„A költözés közben ép elmét vesztő költő – vö. szívet cseréljen az, aki lakást cserél! – biztosat megragadni vágyásának zöld klottgatyaként történő materializálódása, valamint a citoplazmás sejthéj nagynak láttatása így együtt egy kozmikus talány, melynek a lőtt párbajsebre emlékeztető meggyfoltos dobozba történő belesejtése az elme teljes talajvesztésének szubsztanciája és mintegy kvintesszenciája. A belső hangok felső kinyilatkoztatásként történő megélése vakhittel való hídkeresésbe, majd totális elmebajba torkollik, de az új és nagyobb lakásban szerencsére van kellő hely a kényszergyógykezelésre. E verssel az életmű egy újabb darabja talált telibe bennünket. A költővel együtt fájunk.” /Lilaködössy Eulália, a Gőzköd folyóirat szerkesztője és meggy őstermelő/

„Amikor gyermekkoromban egy sikertelen kirakási kísérlet felett érzett jogos indulatomban úgy vágtam a falhoz a bűvös kockámat, hogy még az egyes elemei is apró darabokra törtek, akkor láttam valamit majdnem úgy szétesve, mint most Frady Endre amúgy is retardált személyiségét. Az zsenit állítólag csak egy hajszál választja el az őrülttől, Frady Endrét azonban még annyi sem. Anyám szerint Frady Endre félkegyelmű, de szerintem legfeljebb negyed.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ez a szerencsétlen igric jobban szét van esve, mint én!” /Koppány, felnégyelt vezér/

„A száznegyvenhétezer nyolcszázkilencvenöt fontba és negyvenhárom shillingbe kerülő kutatási projektünk eredményeképpen kimutattuk, hogy egy négy versszakos keresztrímes Frady Endre vers agysejt pusztító hatása megegyezik másfél liter házi főzésű homoki kerítésszaggató pálinkáéval.” /brit tudósok/

„Legszívesebben agyon rúgnám a költőt, de ilyen szerve szemmel láthatóan nincs neki.” /Chuck Norris/

„Tiszteletet Edy Frandrének! Edy Frandre jobban teljesít!” /Virbán Oktor, Migyarország maniszterelnöke/

2014. május 23., péntek

Veszélyes üzem

Az ötödik saller után... /egy BKV ellenőr felvétele/
Kopasz fejen, tömött buszon
Tuctucol egy metál headset.
Szólok s rögvest kapok huszon-
-kilenc sallert: „Hö, nem tetszett?!”

Csak hogy ne nézzenek nyúlnak,
Romfejemmel intek nemet…
S hol sírjaink domborulnak,
Utódom majd elköztemet.


„Bocs fater, de a hagyatékodból nem futja köztemetésre! Nem akarsz inkább tudományos közkincsként spirituszban lebegni a SOTE laboratóriumában? Ha jó pénzért megvesznek, akkor majd mindketten dúskálhatunk a lében” /a praktikus utód/

„Jaj, rossz hallgatni ezt a gyomorforgatóan kegyeletsértő utódot! Mi szívesen a saját halottunknak tekintenénk a költőt, csak sajnos rohadtul, pardon, bélfacsaróan drága a végső búcsú, úgyhogy csak magunkban sírunk. Brühühü!” /Durchfall Dia Rea, a Frady Endre Karjaiba Ájult Literátorok Asszociációja (FEKÁLIA) elnök-pénztárosa/

„Felháborító a tisztelt holt költő azon sugalmazása, mely szerint járataink veszélyesek és kedves utasaink inzultusnak lehetnek kitéve! Nálunk kizárólag az ellenőrök alkalmazhatnak erőszakot, de csak csoportosan és náluk sokkal gyengébbekkel szemben, ilyenkor azonban a szolgálati szabályzat szigorúan megtiltja a fejhallgató viselését. Esetleg megsérülhet.” /Vitéz Elővárossy Winnetou, a Budapesti Káosz Központ (BKK) törzsfőnöke/

„Hej, de kár, hogy nem voltam ott! A halála pillanatában nyilván lepergett előtte az egész élete és ezúttal a veleszületett tehetségtelensége mellett ez is akadályozhatta egy normális végvers megírásában. A SOTÉ-ra majd elmegyünk anyámmal a tetemet megnézendő. Életében először legalább a halála után lesz benne némi spiritusz.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A lélek cizellált rezdüléseire mindig is érzékeny költőgigász a domboruló sírok többes számú említésével finoman utal a fiatalon Segesváron, majd időskorban Barguzinban elhunyt Petőfi 2 in 1 akciós halálára, mely vigaszt nyújthat a köztemetési számla láttán le- és kiboruló unokák és egyéb örökösök számára. Aki holnapra kívülről megtanulja, az kap egy kisötöst.” /Bem Béláné Petrovics Piroska, magyar-történelem szakos középiskolai tanár/

„A feltámadás ígérete miatt fölöslegesen megrendült gyászolóknak nyújtsanak vigaszt Jézus eredeti, angol nyelven elmondott és pirossal szedett szavai: ’spirit is ready but flesh is weak’, azaz leműfordítva: ’bár a húsnak még sülnie kell, de az alkohol előállt’! Igyunk!” /Menetekel Simon, TV-evangélista és betanított műfordító/

„Tuctuc esetén nem szólni szoktam, hanem egy mozdulattal kirúgom a fejet a fejhallgatóból, így utóbbi nem sérül, mert ott marad fityegve a lábfejemen.” /Chuck Norris, a lábfejhallgató feltalálója/

2014. május 21., szerda

Időjárási téboly

Hol Nap süt, hol minden ázik,
Pulzál a grafikon íve.
Nincs állandóság, csak kvázik
Keletkeznek relatíve.

Egy nap fővök, másnap fázok
S lovagba is befagy a Ni!,
Úgyhogy simán van vagy száz ok
Időjárást betiltani.

Nem kell nekünk se nyár, se tél,
Se a felhős térkép, mit a
Meteorológus vetél,
Csak azúrkék dél-cseh vita!


„Pan básník! Tady v jižních Čechách není debata s azurově barvy!” /Pavel Zmrzlina, dél-cseh lollipop árus/

„Dél-cseh vita, mi?! Egy gyagyás szóviccért kell beáldozni az amúgy is értelmetlen mondanivalót, kretén úr?! Anyám szerint ez a vers pont olyan zavaros, mint az időjárás és a róla szóló jelentések, úgyhogy költőkém, maga elmehetne a meteurológusához, aki egy hosszú-hosszú, vastag tükrözős csövön keresztül kivehetné az agyhúgykövét! Urinare necesse est!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nálam azóta nincs időjárás, mióta az idegesítő járkálása miatt lerúgtam az idő fejét.” /Chuck Norris/

„Változó korunkban Frady Endre jelen idejű jelenléte jelenti a kvázi-állandóságot. A szélsőséges időjárás időleges szelei által bántott költő legszívesebben a dolce vita közép-kelet-európai verziójának a pszeudo-homokjába dugná a fejét, de csak kvázi. Minden relatív! – mondta Eisenstein, midőn a lépcsőn fénysebességgel legurított babakocsija jéghegyként tört át a kikötőben vaklármázó páncélos hajó Patyomkin falán. Nagy mű előtt állunk lehajtott fejjel. Kár, hogy így nem látjuk!” /Elementáris Tektonika, nemzeti szakesztéta és földrengéscsillapító/

„A vers súlyos anakronizmust tartalmaz, amiért fővesztés jár! Mi már rég nem vagyunk a lovagok, akik azt mondják: Ni!, hanem azok, akik azt mondják: Eki-eki, eki-eki, napang!” /a lovagok, akik azt mondják: Eki-eki, eki-eki, napang!/

„A leghatározottabban kikérjük magunknak a szenilis zugköltő zavarba ejtő tájékozatlanságából eredő csúsztatásait és ferdítéseit! Mi meteorológusok már régóta nem az ujjunkból szopott levelibékák által koraszült pénzdarabok feldobásával jósoljuk, hanem korszerű mérőműszereink segítségével és a valószínűségi változók komplex figyelembe vételével előre jelezzük az időjárást. Ja, és nem vagyunk se meterológusok, se meteurológusok!” /Dr. Kumulusz Kenéz, meteorológus és levelibéka tenyésztő/

„Napsütés, vagy záporeső? Hő, vagy hó? Aszály, vagy özönvíz? Kinek jó, kinek rossz? Ízlések és pofonok! Kinek a pap, kinek a Papadimitriu Athina! A változás amplitúdójának és frekvenciájának ismeretében, ha van egyáltalán változás és lehet bármit is ismerni, sem lehet nemhogy messzemenő, de rövidlátó következtetéseket sem levonni a mikéntek hogyanjáról. Gyakorlatiasan téve fel a kérdést: Ha víz lenne a csónakban, vajon mernénk-e merni? A feltételezett, de meg nem engedett válasz csak merő fikció. Egy biztos, ha lehet bármi is az: a bizonytalan kvázi.” /Török Gábor, elemző/

„A verset és a hozzászólásokat olvasva úgy látom, hogy pályázaton elnyert EU-s pénzekből rengeteg elmegyógyintézetet kellene építenünk. Az európai parlamenti választáson szavazzanak rám és ígérem, hogy az országot egy nagy közös kárpát-medencei diliházzá fejlesztem!” /Dr. Csenő Csofánc, a Feneketlen Zseb Párt listavezetője/

2014. május 16., péntek

Gondolatok egy temetés után

"S egyszer csak a függöny lemegy."
Élet rövid, vége hamar,
Ameddig tart, addig sem egy
Leányálom; fájó, ha mar,
S egyszer csak a függöny lemegy.

Olyan gyorsan elszáll a lét,
Nem gurulnak már le sörök,
S fölösleges gyűjteni lét,
Csak az számít, ami örök.

Egyszer mindünk sorra kerül,
Holt lelkekkel telik a dokk,
S remélem, hogy új emberül
Egykor én is feltámadok.

Sok test már rég semmivé lett,
Mikor egy nap szól majd, Aki
Út és igazság és élet:
Gyermekeim, gyertek ma ki!

2014. május 13., kedd

Munkatér határolás

A baleset előtti pillanatok /egy vakond felvétele/
Szegény mérnök sose szeret
Határolni munkateret,
Mert, ha gány a munkagödre,
Zagyként ömlik le a fődre.

Munkásokat betemeti,
S máris előjön a Heti
Harsona az online cikkel,
S aki magyar, odaklikkel.

Ha a rogyott agyag alatt,
Nem találni szádolt falat,
S mérnök miatt dőlt be e lik,
Egy-kettőre lesittelik.

(Börtönrock!)

„Rossz mérnököt rendőr elvisz, s énekel majd neki Elvis! Höhöhö!” /Újpesti Barnabás, bölcsészhallgató és kárörvendő kortárs költő/

„Ugye, ugye, ha hibásan vesszük figyelembe a konszolidálatlan kövér agyagtalaj drénezetlen nyírószilárdságát, mindjárt kialakul a logaritmikus spirál csúszólap és máris megy a hegy a sok kis lapátos Mohamedhez, oszt’ jóccakát! Jobban oda kellett volna figyelni az előadásaimon!” /Dr. Montmorillonit Málé, akadémikus és a talajmechanika Mozartja/

„Tisztelt Bíróság, én be akartam tervezni a kihorgonyzott szádfalat, de a kivitelező óva intett. Neki olcsó munkatér határolás kellett…” /Frady Endre, statikus és kortárs költő/

„Ugacc?! Pontosan azt építettem be, amit akkor mondtál, amikor a negyvenes betonvassal kergettelek a munkaterületen!” /Dögényi Brutál, a Könyék Zrt. építésvezetője/

„Én egyszer egy kőkemény kemény talajba rúgtam bele egy hosszú munkagödröt, ami azóta se mert beomlani. A nép csak Grand Canyon néven ismeri.” /Chuck Norris/

„Az Eurovíziós dalfesztivál kétnemű győztesének fülbemarkoló vernyákolása ellenére ez a vers lett a hetem mélypontja. Magam alá temetett. Talán meg kéne látogatnom a költőt a börtönben és bosszúból a cellatársai füle hallatára felolvasni az összes versét, hadd dádázzák meg utólag kicsinyég, de anyám szerint én gonosz vagyok és engem már rabul ejtett az Erő sötét oldala! Phhh-fhhh… phhh-fhhh…” /Darth Puzsér, kritikus/

„Tiltakozzunk a munkaterek határolása ellen! A terek is szabadnak születtek, nem lenne szabad őket a mozgásukban korlátozni! Le az emberi kizsákmányolás kegyetlen béklyóival! Félre a szádfalakkal! Sasként szárnyaljon az a rabláncon tartott altalaj! Szabadsááááááá…(puff!)” /néhai Frídom Frigyes, agyagtalaj által maga alá temetett liberálanarchista műzöld aktivista és dohánycsempész/

„A rögvalóság földje a költészet egébe emelkedik! Ég és föld! Geológia és teológia! Páros rímek és enjambement! A művészet oltárán feláldozott költő önnön keresztjét cipelve válik a földhözragadt altalajmechanika mártírjává, miközben lelke a líra légörvényén szárnyal a megfoghatatlanba. Zokogjunk együtt, felebarátaim! Brühühü!” /Hanyatthomloki Hajnalka, katartika szakos hallgató/

„Na, kettőszázhetvenhármaska, meg ne lássam, hogy még egyszer a nyálával firkál verseket az alig tíz éve meszelt cellafalra, mert megmorcosodik a brüsszeli csipke lelkem és akkor eldurran ám a Damoklész agya!” /Csávás Kálmán, börtönigazgató/

2014. május 9., péntek

Költözés

Amikor az ember költöz,
Olyan, mint egy sörtől dőlt őz.
Álla sörtés, szeme veres,
S dobozban meg zsákban keres.

- Aki keres, talál! - mondja,
De zokni helyett csak spongya
Kerül elő s néhány lemez.
Több minden kell, de az nem ez.

Rájön, sok a fölös cucca,
És a kies Sáfrány utca
Szelektív koszgyűjtőjében
Gyűl elefántcsont és ében...

„It is disgusting!!! He threw off our disc!!!” /Paul McCartney & Stevie Wonder/

„I agree!” /St. Reet Saffron, a kies/

„Állj, egri?! Elfogni! Megnyúzni! Karóba húzni! Megsütni! Megenni! Vééér!!!” /I. Szulejmán szultán/

„Nyavalyás Szulejmán, a számból vetted ki a szót! Legszívesebben félholdra vernélek, hogy még nálam is szilajabban fogalmazol, de anyám szerint vigyáznom kell az idegeimre, úgyhogy csak annyit sikítok így, gondolatban Liza Minellivel az oldalamon egy híd alatt, hogy: Íííííííííííííí!!! Ez költő?! Kabarééé!!!” /Puzsér  Róbert, kritikus/

„A költőt a saját költözése jobban megviseli, mint a kritikusok cinikus költőzése, amit jól mutat a vers gondolatokat el-elrejtő bárgyú rímkezelése. Az ikes igék iktelenedése mintegy szimbolizálja az alany totális elveszettségét, amely magába szippantja az olvasót, de nem fekete lyukként, mert a mű végén mintegy kiöklendezi magából. Katartikus ez a bedobozolt zsáklíra!” /Cöflényi Cizella, magyartanár és bérhajtogató/

„Költő úr, hát maga is idevegyült közénk, Sáfrány utcai panelprolik közé?! Jaj, de jó, akkor ezentúl együtt fogunk osztályharcolni, maga meg közben uszító hangvételű verses röplapokat körmöl az oligarchák és a komprádor burzsoák ellen! Elvtársak, előre! Abcúg lakbér! Ez a sarc lesz a végső!” /Vasököl Vince, szakszervezett vasmunkás és panelproletár/

„Egyszer én is laktam panelban, de hamar meguntam, hogy polcfelrakáskor mindig mindenki engem kért meg, hogy fúrjak a kisujjammal lyukat a betonba. Végül, mikor olyan volt már, mint az ementáli sajt, szétfejeltem a kócerájt!” /Chuck Norris/

„Új lakó úr, aztán nem ám elfelejtkezni a csatorna- és szemétdíj rendszeres befizetéséről! Meg ott a közös költség is! Magán tartom a szememet ám!” /Árgus Dezső, közös képviselő és bokszedző/

Ha nekem ennyi cuccom lett volna, akkor az Alpokban biztosan megmurdeltek volna a harci elefántjaim!” /Hannibál/

„Hogy minek örvend Frady Endre a köreinkben? Közutálatnak! Hej, mennyi régi alkotótársunk forog miatta folyamatosan a sírjában! Tyű, de odalépnék neki kispályán!” /Elefántcsonttornyi Barnabás, nyelv- és lábtörő novellista, a MI (Magyar Irodalmárok) főtitkára/

„Tényleg átköltözött. Ma már nálunk is bejelentkezett ez a félkegyelmű.” /ELMÜ/

2014. május 5., hétfő

Első szerelem

Bömléd, a bús bölény borongósan bandukolt a bazsalikomillatú bodzaligetben. Bánatában már az sem érdekelte, hogy a bodzaliget miért nem bodzaillatú. Magányos volt és a magányos bölényeket hidegen hagyja a botanika.
Megrögzött álmodozó volt és most is álmot kergetett, egy álmában látott bölénylány csodálatos álomképét. Reménytelennek érezte, hogy egy ilyen gyönyörű lény a valóságban is létezzen és ő rátaláljon. Dülledt bivalybarna szemét elfutotta a könny és egy félliteres csepp a fűben heverő varangyos békalányra esett, aki megsajnálta Bömlédet és így szólt hozzá:
- Ha megcsókolsz, teljesítem szíved titkos kívánságát!
A bölényt undor fogta el és nagyot fújtatva beletérdelt a béka combjába. A varangy fájdalmában elugorva nagyot toccsant egy kősziklán és csodák csodájára hirtelen az álombéli bölénylánnyá változott.
- Na, a csók helyett a medvepuszi is megteszi! – akarta volna mondani gúnyosan Bömléd, de ámulatában a torkán akadt az irónia. Ott állt előtte a gyönyörű baromarcú lány! Csendesen kérődzött, igen jámbor fajta volt.
Bömléd dalolni kezdett:
- Baromarcú lány, mindig gondolj rám, baromarcú lány!
Ének közben a szerelméhez hajolt és a záró felkiáltójel után megcsókolta. Pár másodperc elteltével a bájos baromarcú álomlány visszaváltozott békává és brekegve beugrott a közeli tóba, ahol kezelőorvosa és gyógyszerésze tanácsa ellenére bekapta egy gyomorfekélyes, ám falánk krokodil és ebbe a fegyelmezetlenségébe bele is pusztult. Az önfeledt örökösök addig marakodtak egymással, míg a víz vérré nem változott és mindenfelé megcsócsált krokodilvégtagok nem lebegtek, de az álomittas Bömléd mindezt észre sem vette:
- Az első édes szerelmes csókot feledni többé nem lehet! – dalolta romantikus világfájdalommal, majd beleügetett a naplementébe.
- Au! - jajdult fel a naplemente – baromi fájdalmas dolog ez az első szerelem!