2014. január 28., kedd

Erkölcs

Erkölcsös polgárban van gát,
S nem lop mástól sose cangát,
Se rollert, se köznép vagyont,
Csak belet dolgoz ki. Vagy ont.

Utóbbit tényleg csak néha,
Pajkos forradalmak léha
Hevében mint elégtétel,
Ha veszíti épp fejét el.

„A kispolgári költő kispolgári verse hiánypótló mű, hiszen eleddig inkább csak hősök, szerelmek és nemzettragédiák lettek lírai tollhegyre tűzve, kádári kisemberből erkölcsös kispolgári munkarobottá váló szürke verebek ritkán. A magunkra erőltetett erkölcsi máz nemzettudathasadási haváriák okozta szétrepedése és a bennünk lapuló állat előtörése e költeményben olyan magától értetődő természetességgel zajlik, ahogy a négylábú ló megbotlik, ahogy a kutya visszatér a maga okádására, vagy ahogy a megfürdött disznó sárban hempereg. A vers érzelmi űrt, lelki vákuumot hagy maga után. Lecsorduló könnyeink a semmibe zuhannak alá…” /Bús Bertalanné Fátyol Jolán, irodalomtörténész és a Ledarált Pegazus c. értelmiségi vitaműsor főszerkesztője/

„Nem kell ahhoz forradalom, hogy egy rendes polgár zsebében kinyíljon a bicska és belezhetnéke támadjon! Elég elolvasnia egy ilyen szánalmas Frady förmedvényt és rögvest vagy az utcára vonul, vagy bősz nassolással véget vet a napok óta kínlódva folytatott fogyókúrájának. Esetleg is-is. A szlengből idecsempészett és természetesen ide nem illő canga szó is megérne egy misét, de anyám még nem varrta mag az előző Frady gány hatására ízekre cincált palástomat.” /Puzsér Róbert, az anticelebitás főpapja/

„Nekem szétszedhető canga lopni el Budapest, de már megkerülni. Nem belezni se más, se magam. Nem szeretni harakiri. Fájni.” /Yoshihiro Shimada, japán világutazó/

„Megkérdeztem apukámat, hogy mi az az erkölcs, és ő azt mondta, hogy nem tudja, de a régi szovjet ifjúsági filmekben hallotta emlegetni. Amúgy apukám szerint nálunk mindenki dézsmálja a közvagyont, úgyhogy nyugodtan hazahozhatom az oviból azt a szép piros pöttyös labdát.” /Höttyéni Pistike, nagycsoportos óvodás/

„Lopni természetesen sosem szoktam, de a közvagyon, ahogy a nevében is benne van, közös tulajdon, ami részben az én adómból halmozódott fel, így teljesen logikus, hogy időnként kiveszem belőle a részem.” /Dr. Höttyéni Huba, jogtanácsos/

„Nálunk senki sem lop. Nálunk rend van. Magyarország jobban teljesít. Meg is mutatom az idevonatkozó statisztikákat. Mindjárt… ööö… nincs meg a dia… hmmm… úgy tűnik, ellopta valaki…” /Pintér Sándor, belügyminiszter/

„Egy magát meg nem nevező hírforrás által illetékes körökből illetéktelenül megszerzett és szerkesztőségünkhöz illegálisan idejuttatott statisztika szerint Magyarországon rend van és senki nem lop.” /index.hu/

„Nálunk a számvitelen nincs lazsálás, a sok lusta kis Tuskó valóban kidolgozza a belét is, sőt még az unokáikat is behozzák és munkára fogják, hogy teljesíthessék a normát. A legkisebb is számít. Tuskóóó!!!” /Csávás-Tuskó Kálmán, ex-őrmester a Tuskó és Családja Rab- és Vécélánc Gyár munkafelügyelője/

„Valamikor bennem is volt gát, de amióta ellopták, azóta folyamatosan tele van a bringaáruházam raktára újabbnál újabb cangákkal és rollerekkel.” /Simli Sebő, Prima Primissima díjas nagyvállalkozó/

2014. január 27., hétfő

Hószálling

Immár a hó úgy szálling,
Hogy nem elég egy szál ing.


2014. január 23., csütörtök

Cukkíni fasírt sült krumplival

A költő és menüje
Boldogtalan Ön, és ma sírt
Nagy éhségtől vezérelve?
Megoldás: cukkíni fasírt,
Amit meggusztál a nyelve.

Sült krumplival égi manna,
S ha a számon nincs épp lakat
(Ez így igen gyakran van, na!)
Ebédelve tök jól lakat.

„Na, költő úr, csak nem cukkíni fasírt volt sült krumplival a mai vega menü a KisBigben? Ha ízlett magának, akkor miért nem írt róla egy jó verset? Mondom, jót! A bugyuta színvonal és a tiltott reklám miatt NEM ENG.!” /Csöblönyi Hötyénc, főcenzor és bélyeggyűjtő/

„Ebéd után szelídebb hangulatban lévén csak annyit mondanék, hogy a lakatot a költő szájáról át kellene helyezni a klaviatúrájára és az irodalombarátok szívéről legördülő hatalmas követ rögvest messze fújná az irodalombarátnők kebeléből felszakadó sóhaj.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem is ettől laktál jól, te kanapéfradista, hanem az előtte bedöntött küblinyi gyümölcslevestől! Hehehe! Az ilyen műmájer fotelfradisták már ennyi kajától is kidőlnek! Hehehe! Csak a Kispeeest!!! Hehehe!” /K. András alias Bozsik Csucsu, budapesti statikus és pszeudo-agresszív Kispest szurkoló/

„Kinek nem volt elég a kismenü?! A Mekiben 850 forintért legfeljebb csak szalmonellát kaphatsz!” /Mr. KisBig, főszakács és kifőzde tulajdonos/

„Étkezés és líra! Test és lélek egysége! Néptestben néplélek! A költő a maga emelkedett megfoghatatlanságában tálalja elénk a materiális hajtóerőt nyakon öntve a századelő turbószószával. A szájlakat eltávolítása az akaraterővel átitatott önfegyelem metaforájaként hívja fel a figyelmet arra, hogy egészséges táplálkozás esetén nem lesz a fiatalkori reflexből öregkori reflux. Gondold meg és egyél! Frady Endre friss szelének padlássöprő ereje egy szóval jellemezhető: világirodalomtalanítás!” /Alakart Eklektika, gasztronómiai költő és betápblogger/

„Kapható a KisBigben tárkonyos gyümölcsleves? Rázva, nem keverve!” /Bond, James Bond/

„Egyszer a KisBigben valaki el akarta venni előlem az utolsó cukkini fasírtot sült krumplival. Vinni vitte, de nem a kaját el, hanem az oldalfalat ki.” /Chuck Norris/

„Da zucchini, Domine!” /Ferenc pápa/

„Ó Uram, Uram! Nem tudom, hogy ez a cukkíni fasírt sült krumplival tényleg van-e olyan jó, mint a manna, de nem lehetne, hogy így negyven év elteltével egyik nap ezt kapjuk, a másik nap meg azt? Hétfőnként esetleg rizzsel?” /Mózes/

2014. január 22., szerda

Hitvita

Isten nem léte, vagy léte
Birizgálja sokak hitét.
Ne röhögjél ezen, hé, te!
Ez neked is valódi tét.

Hogyha nincs, nincs egyáltalán,
Nem volt, nem van s nem is lesz Ő.
Okafogyott, mint a csalán-
Csí;pésben a pontosvessző.

Ha meg van, hát mindig van Ő,
Egy időben minden helyen.
Általa van férfi s a nő,
Összes apacs, inka s cheyenne.

Vakmerő, vagy rövidlátó,
Ki e téttől meg nem ijed.
Nagyobb meccs, mint UFO-NATO.
Döntés, olvasóm, a tied.

„Jaj-jaj, én nem tudok dönteni! Egyik nap úgy érzem, hogy van, másik nap meg úgy, hogy nincs. Totóban fix x-re venném… asszem…” /Balansz Bogárd, átlagolvasó/

„Egy művelt ateista nem hihet Istenben! Mi volt ez a robbanás?! Te jó ég, a NATO és az UFO-k egymást lövik?! Itt a világvége!!! Imádkozzunk!!!” /Prés Jenő, taxisofőr és evolúciós termékmenedzser/

„Atyám mindig azt mondta, hogy higgyek magamban. Megfogadtam a tanácsát, de pénzt nem teszek rám, mert Úriemberfia biztosra nem fogad.” /Jézus/

„Az utolsó napon négy eset lehetséges: 1., Nem hittem és nincs Isten – igazam volt, de ez nem tesz boldoggá. 2., Hittem, de nincs Isten – tévedtem és ez sem tesz boldoggá. 3., Nem hittem, de mégis van Isten – nagyon nagy ultragáz! 4., Hittem és van Isten – Ooooh happy day!!! Halleluja!!! Megérte hinni! Nekem bejött!” /Boldog Béla, Kinder-tojás ügynök és amatőr filozófus/

„Hogyne hinnék Istenben? Naponta látom el jobbnál jobb tanácsokkal.” /Chuck Norris/

„Míg hivatalban voltam, munkaköri kötelességem volt hinni. Mióta nyugdíjas vagyok, ráérnék kételkedni, de mindig belealszom…” /Ratzinger bíboros, nyugalmazott pápa/

„Én természetesen mindkét oldal mellett tudnék  érvelni, de nem ennek a versnek a szintjén. Ehhez le kellene mennem limbó hintóba, de anyám szerint a pocakom leverné a lécet. Frady Endre viszont bármilyen alacsonyra tett verstani léc alatt át tud siklani, pedig hasonló a testalkatunk, csak ő egy agynyival könnyebb nálam. Neki muszáj hinnie, mert másra már teljesen alkalmatlan.” /Puzsér Róbert/

„Gyalázat, hogy a költő egy elvileg elfogulatlannak feltüntetett versben olcsó verstechnikai eszközökkel próbálja manipulálni az olvasót. E fércmű ugyanis keresztrímes – jól értjük: kereszt! Nehogy már egy keresztény gyógyegér fűzfapoéta akarja kételyekkel bombázni a tudományos ateizmus eszmerendszerét! Cogito ergo sum!” /Dékárt Dartanyan, halbiológus/

„Csikidam R-Go szám! A Limbó hintó viszont még Hungária, de én doboltam benne. Istenien!” /Szikora Róbert/

2014. január 21., kedd

El-beszélés

Két nyuszi a fődön ül.
Egyik dumál ödönül,
S kitört tölgyfa ráborul.
Másik szólt, de gáborul.

Nem érkezik meg mentő
(Nem játszik hős Batmant ő),
Diszpécser mer’ kiborul.
Nem ért ő, csak tiborul.


„Milyen igaz, hogy elbeszélünk egymás mellett! Két magyar az három párt. A népies nem érti meg az urbánust, az urbánus a virágárust, a virágárus a dakotát, a dakota az apacsot, az apacs a mormont, a mormon a reformátust, a református meg a cölibátust. És engem se ért meg senki, hiába hajtogatom itt üvöltve a magamét és verem a gyerekek fejébe gumibottal ezt a nyavalyás hit- és erkölcstant! Korcs kölkök!” /Töhényi Valdemár, iskolarendőr főhadnagy és betanított hit- és erkölcstan tanár/

„Diszpécsereinknek Magyarországon elsősorban magyarul kell tudniuk. Fődiszpécsereink természetesen megértik a Help! Help!, a Hilfe! Hilfe! és a Помощь! Помощь! kifejezéseket is, de ezen esetekben legfeljebb együtt érezni tudnak, a pontos cím ismerete híján mentőt küldeni azonban sajnos már nem. Ahogy a kis mondóka is szól: Aki nem tud magyarul, ellátjuk, de hanyagul.” /Dr. Nénónénó Renáta, a Nemzeti Mentőszolgálat szóvivője/

„A konkurens állami mentőszolgálat szóvivőjének állítását - annak tartalmát feltéve, de meg nem engedve - sem megerősíteni, sem megcáfolni nem kívánom. Mi mindenkit ellátunk, mi mindig ellátunk. Világosban jóval messzebb, sötétben is valameddig, bár járműparkunk már elavult és a fizetésünk is kevés. De tesszük a dolgunk, ameddig tehetjük. Az állapotunk kritikus, de stabil.” Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője/

„A költő szutykos életére esküszöm, hogy rögvest fölköpök és aláállok! Hát ráharapok a köldökömre, ha még egy ilyen ordenáré baromságot el kell olvasnom! Elbeszélő nyulak és csak magyarul tudó hisztis mentődiszpécserek?! Mi jön legközelebb?! Szteppelő óriáskígyók?! Fogmosó gerlék?!  Anyám most tangóhangon búgja, hogy ’Mindig van rossz és rosszabb’, de óva intem: Igazad van, de sohase mondd! Vége! Nincs tovább! Heeelp!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Frady Endre itt olyan el-beszélő költeményt alkotott, amilyet mások álmukban sem mernének. A két nyúl a félrekommunikáló kisemberek proto- és archetípusa, míg a soha meg nem jelenő mentő a nép nyelvét megérteni képtelen távoli hatalom kvintesszenciája és csimborasszója is egyben. A költő önmagával szót nem értve elérhetetlen magasságba emelkedik önmaga fölé, majd egy hirtelen mozdulattal sikoltozva visszahullik önmagára. Így ő mint mű illetve a mű mint ő a mondanivalójához képest oly tömör, mint egy kellően konszolidálódott háttöltés. Elalélok… Hilfe! Hilfe!” /Zetor Zétényné szül. Hilda von Landwirtschaftsausstellung, a tarajosi Goethe Intézet műfordítója/

„Ödön, Gábor, Batman, Tibor! Felháborító hímsovinizmus! Mi elnyomott, gyerekszülő automatákká és háztartási robotokká degradált nők a leghatározottabban tiltakozunk és követeljük a minket megillető szerepet a kortárs költészetben is! Miért csak kelekótya férfiak írhatnak verseket?! Frady Endréné, vagy Salát Aranka miért nem?! Mert nekünk csak a főzés jut, meg a mosás?! Világ feministái egyesüljetek! Csak a ráncainkat veszíthetjük! Ez az arc lesz a végső!” /Salát Aranka, a Nemzeti Nőegylet kozmetikusa és tigrisidomár/

„Jaj kislányom ne hőzöngj már! Mindketten boldogabbak lennénk, ha lenyugodnál és megállapodnál végre! A héten is mit csináltál megint?! Hányszor mondjam, hogy az udvarló arra való, hogy férjhez menj hozzá, nem pedig arra, hogy megverd és megetesd a tigriseiddel! Hej, szegény anyád, ha még élne, mérgében biztosan fejbe rúgna és gyomorszájon térdelne, ahogy anno velem is csinálta!” /özv. Salát Aladár, nyugdíjas gombaszakértő/

2014. január 16., csütörtök

Glandula adrenalis

Mai témánk: mellékvese.
Versíráshoz keresve se
Találhatnánk jobbat ennél.
Jó olvasóm, szólj, ha ennél,
Mert addig szünetet tartok
S tarhonyákat tartó tar tok
Tartalmába mélyedek el.
Vagy ez téged nem érdekel,
Csak az, miről szól e dal is,
A glandula adrenalis?
Mellékvese sárgás kérgén
Halad át az Rh-ás vér gén.
Ott a mellékvesevelő
Vérbe adrenalint belő,
S emígy tombol eme hormon
Harc közben bús huszti ormon.
Mit mondjak még fontosat én,
Ami bölcs, mint egykor Athén,
S ászként ül, mint némely szervám?
Megvan, ez egy páros szerv ám!

„Köszönjük, költő úr, hogy az étvágyunk mellett a tudatlanságunkat is elvette! Mi, a Sávolyszenthüttei Böllér és Népgyógyász Önképző Kör tagjai éhezzük és szomjazzuk a tudást, és az ön Mandula admirálisról szóló műve kellően megfeküdte a gyomrunkat. Azt tessék még megmondani, hogy az az Athén, az valami híres teniszező?” /Csomándi Csárli, böllér és amatőr kuruzsló/

„Ki szórakozik a nevemmel?! Rögvest lövetni fogom!” /vitéz Mandula Alfréd admirális, a Vigyorgó II. emeleti ’hadi’ folyosójának lakója/

„Ha lerúgnák a mellékvesémet, se tudnám megmondani, hogy ez a fenti ki-tudja-mi vajon orvosi, vagy irodalmi szempontból borzalmasabb-e. Inkább csak némán szenvedek.” /Dr. Hugyos Virgil, urológus és kortárs költő/

„Ha én rúgnálak mellékvesén, akkor nemcsak megszólalni nem tudnál, de a Földre visszarepülni se.” /Chuck Norris, az orbitális/

„Mi az elementáris szügyrühdüh hajtja ezt a rút szibarita vázat arra, hogy a jogos önvédelemből fintorgó világ elé tárja a bélgőzös hagymázait?! Mi bizgerálja ezt az embert és miért nincs még ellenszere?! Hadd ajánljam fel adóm egy százalékát és Hajdú Péter fele kiskirályságát egy Antifrady ellenszérum kifejlesztéséért! Anyám szerint csak le kéne fújni irodalmi ivartalanítóval. Mama, nem érted, hogy pont ez nincs még feltalálva?! Nem, nem teszem le a sövényvágó ollót!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Megállj Puzsér, úgy beperellek, hogy rámegy még a tigristank mintás alsógatyád is!” /Hajdú Péter, celeb/

„Tisztelt Mr. Frady! Dalszövegét utólagos engedelmével megzenésítettem. A ’Belső szervek és a testnedvek’ című musicalemhez szükségem lenne még egy ’Boldogtalan hasnyálmirigy’ és egy ’Agyonhajszolt agyalap’ című dalra. Volna szíves megírni a librettót? Jövő keddig! Előre is köszönöm!” /Andrew Lloyd Webber, zeneszerző/

„Hát arról miért nem írsz, te fattyú fűzfapoéta, hogy én termelem a hím nemi hormonokat?! Nélkülem kihalnátok mind! Mondjuk, nem lenne nagy kár értetek. A Föld mindenképpen fellélegezne.” /Glandula adrenalis alias mellékvese/

„Ja, fel… pfű…” /Föld, a naprendszer harmadik bolygója/

2014. január 15., szerda

Elvi világ

Elvi világ, elvi hó,
Elvi vihar, elvi szél,
Elvi vigyor, elvi jó,
Elvi vita: Elvis él?!













„Már hogyne élnék, idióták?! Persze, hogy élek! Csak sajnos a halálom után az FBI nem engedélyezte, hogy saját néven folytassam a karrieremet, ezért átoperáltak, fiatalító kúrán vettettek részt és énekelnem sem szabad. Megtanultam magyarul és most a média más területein hallatom a hangomat. Ha köztünk marad, akkor elárulom, hogy P. Róbert néven próbálok elvegyülni a zajos tömegben. A feltűnés elkerülése érdekében mindjárt el is kezdek hőzöngeni!” /Elvis Presley, a Király/

„Mi ez a bárgyú szóviccre épülő fertelem?! Mi ez a fegyelmezetlen disznók megbüntetésére alkalmas moslékpótlék?! Ha a régi rómaiak már ismerték volna a Frady Endre verseket, akkor nem lett volna szükségük a drága pávatollakra, hogy lakoma közben jól meghányattassák magukat a vomitóriumban! Frady, don’t be cruel és hagyd abba!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Itt utazunk Elvisszel egy felhőn és örömzenélünk. Bár megpróbáltam elképzelni, hogy nincs se menny, se pokol, és csak az ég van felettünk, de úgy tűnik, hogy valami nem stimmel. Jaj, most Lüszi jön velem szemben az égen gyémántokkal! Hé, Elvis, mi ez az anyag?!” /John Lennon/

„Rezső vagyok, negyvenkét éves és már öt éve tiszta. Az előttem szólókat mind szeretettel várom kis csoportunkba terápiás beszélgetésre. Ma este hétkor kezdünk!” /Romváry Rezső, Anonim Antidepresszáns és sportfogadási bróker/

„Fantasztikus nyelvi lelemény, tartalom és forma szokatlanul tökéletes egységének hovátehetetlensége, poétikai szinergia és grammatikai színorgia, minden és semmi, zenit és nadír, Stan és Pan, a sírva nevető pszeudo inkarnáció! Világirodalmi vonalkód! Egy pikoló könny! Frady Endre a nemzet minekutánja és hovatovábbja! Jaj nekem!” /Misztika Eulália, szóvirágáruslány és Auchan pénztárosnő/

„Nem is annyira az a kérdés, hogy Elvis él-e, vagy már meghalt, hanem, hogy azok a rajongók, akik életben levőnek akarják hinni, azok bele tudnának-e törődni abba a ténybe, már ha egy feltételezés egyáltalán tény értékűvé válhat, hogy bálványuk esetleg már halott, sőt talán már oszlásnak is indult, mint a hajdan erős magyar, illetve, hogy a halálát hirdetők zokon vennék-e, ha ő hirtelen előttük teremne, mint egy a ház előtt csendesen bólintgató lombú eperfa és ezáltal – a hallucináció állapotát ezúttal feltéve, de nem megengedve – élőnek bizonyulna? Vajon mindez, vagy mindennek az ellenkezője kinek állna az érdekében és kinek nem? Erre csak elvi síkon adható elvileg helyes elvi válasz: valószínűleg…” /Török Gábor, elemző/

„Szerintem az emberiség hálás lesz nekem, ha a jelenlévők fejét nem csak elvileg rúgom le. A farkasszemi kontakt ideje lejárt! Ja, amúgy ki az az Elvis?” /Chuck Norris/

Horvátország-Magyarország 6:6

(vízilabda Világliga mérkőzés)

Ez a remek 6:6
Pozitívan hathat.


A kis gyufaárus lány

(Happy End-es rövidített változat Fanni lányomnak a vers- és prózamondó versenyre)

Karácsony este egy didergő kislány rótta mezítláb a havas utcákat. Gyufát árult, de a közönyös emberek rá se hederítettek a portékájára. Napok óta nem evett és úgy érezte, hogy menten elájul. Már hazamenni sem volt ereje, mert a kis jégcsapos kunyhójuk, amelyben mostohaanyjával és annak tizenhárom lányával lakott, a város szélén volt, innen messze, nagyon-nagyon messze…
Egyre erősebben havazott és az önsajnálata nőttön-nőtt. Könnyei az arcára fagytak, és amikor egy testes ember őt észre sem véve egy hókupacba taszította, majdnem megadta magát a sorsnak.
Ám ekkor felülkerekedett benne a dac és gondolkodni kezdett. Hirtelen rájött, hogy az emberek az elektromosság korában már nem rohangálnak Karácsony este gyufa után, viszont azt is látta, amint rénszarvas lapockát és medvefelsálat rágcsálva sétálgatnak és szuttyogva próbálják kiszívogatni a foguk közé ragadt húsdarabokat. A kis gyufaárus lány ekkor végső erejét megfeszítve letörögette a foszforfejeket a gyufái végéről és kiabálni kezdett:
- Fogpiszkálót vegyenek! Reklámáron a fogpiszkáló! Karácsonyi készlettisztítás! Fogpiszkálót vegyenek!
Hát láss csodát! Az emberek hosszú tömött sorokban rohamozták meg a kis fogpiszkálóárus lány portékáját. Egy növényvédő- és mosószereket, valamint műtrágyát gyártó burzsoá pedig az összegyűjtött foszforfejeket vásárolta meg.
Az ámult kislány röpke fertályóra alatt kerek egymillió eurót keresett. Örömében táncra perdült volna, de elgémberedett lábai kicsúsztak alóla. Segítséget akart kérni, de a tér közben kiürült. Nem akarta elhinni, hogy egymillió euróval a zsebében fog megfagyni és éhen halni egy ekkora város kellős közepén. Sírva fakadt…
Sírt, sírdogált, ám egyszer csak észrevette, hogy a tér sarkán valaki ott felejtett egy Chuck Norris mintás Boeing 747-es utasszállító gépet.
- Egy valódi Jumbo Jet! – kiáltotta, mert még a becenevét is jól ismerte. A géphez kúszott és beszállt. Bár sanyarú sorsa miatt az iskolában csak bukdácsolt, ám két tantárgyból, ének-zenéből és utasszállító repülőgép vezetésből mindig jelest kapott.
A gép hűtőszekrényében talált kaviáros lazacos szendvicset jóízűen elfogyasztotta, majd jóllakottan beült a pilótafülkébe. A térről kivezető Hans Christian Andersen sugárutat kifutópályának használva felszállt a hószállingózásos légtérbe és boldogan dalolni kezdett. Csengő hangja betöltötte az étert:

Erre vágytam már oly régen,
Gépen szállok fenn az égen.
Galambraj szállt körülöttem,
De már nem, mert elütöttem!

Sálálá-lálá…

A város fölött kiszórta a gépből az egymillió eurót, ami ezer darab ezereurós csomagban pottyant a hóban fagyoskodva üldögélő ezer darab kis gyufaárus lány ölébe. Az ámulattól tátott szájukba pedig a repülő hajtóműve által megsütött galambok hullottak bele.
Az égen eközben a Chuck Norris mintás Boeing 747-es utasszállító gép pajkos UFO-kkal kergetőzött önfeledten. A szeretet ünnepén a földlakó együtt játszott a földönkívüliekkel. Ez volt a második legszebb Karácsony a Földön!
Aki nem hiszi, járjon utángyártott Zaporozseccel!

2014. január 8., szerda

Interjú az új szövetségi kapitánnyal

- Kapitány úr, van egy perce?
- Persze! (rím kedvéért: perce!) /szerk. megj./
- Mondja, méltóságos Pintér
  úr, az EB minket kint ér?
  Ott leszünk, hol gall kakasok
  mellett csapat is marha sok,
  s huszonnégyben leszünk benne?
  Az ugyebár tök szép lenne!
- Összefogunk, megcsináljuk!
  Jól elkenjük majd a szájuk!
- Kiknek, kedves Attila úr?
- Kiknek?! Ne szólj vissza, gyaur
  zugfirkászka! Lefejellek,
  s elszállsz, mint a csirkemellek!
  Bárkinek, aki szembe jön!
- Nagyon irigylem ám! Hej, Ön
  kincstárian optimista!
  Van már keret, van már lista?
- Nálam NB I az alap.
- S jó nekünk a kettes kalap?
- Kalap?! Stylist-nek nézek ki?!
  Devecseri, csússz be neki!

„A sajtó miatt tartunk ott, ahol tartunk! Kikérem magamnak, hogy jöttment, nevesincs zugfirkászok ilyen rosszindulatú, csúsztatásokkal teli cikket jelentessenek meg rólam! Nem is a Devecseri csúszott be a parasztjának, hanem a Guzmics!” /Pintér Attila, szövetségi kapitány/

„Bennem van a magyar válogatott is?! Te jó ég, hogy kerülnek ezek ide?!” /a kettes kalap/

„Ahogy elnézem az NB I-es bekkeket, meccsenként 5-10 percre még én is be tudnék szállni.” /Buzánszky Jenő, az Aranycsapat 88 éves jobbhátvédje/

„Jó edző az Attila, majd ő korbáccsal odacsap az Attila, mert kemény edző az Attila, nem kell külföldi edző, csak az Attila, ő magyarul ordít az Attila, vele kijutunk az Attilával, mert jó magyar edző az Attila, ilyen kapitány kell nekünk, az Attila! Hajrá magyarok! Ria-ria Hungária!” /Böszményi Jenő, törzsszurkoló és jegykezelő/

Mi a gond, lángosképű morcoska? Te is hordhatnál keménykalapot, vagy cilindert, ami jól állna a csíkos zakódhoz és a fűzöld nyakkendődhöz! Ja, és többet kéne mosolyogni, az jót tesz az arcbőrnek! Csak a ráncaidat veszítheted.” /Cifra-Szűr Ágoston, stylist és úri szabó/

„Frady Endre, a magyar futball és Pintér Attila?! A ló, a rossz és a csúf! Mit vétettem?! Nem értem anyámat, hogy születésem előtt miért nem disszidált Új-Zélandra?! Akkor most a lehető legmesszebb lennék ettől a még szánalomra sem méltó bagázstól! Ohne Ungarische Wirtschaft!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Csák Máté nevű ősömre tekintettel felajánlottam, hogy szívesen lennék a magyar válogatott rúgóedzője, de azt mondták, hogy ha egy labda elemi kicsi cafatokban jut a kapuba, az nem gól, mert nincs meg a teljes terjedelem. Eh, mindegy! Megyek és lefejelek kínai műholdat!” /Chuck Norris/

„Szét kéne zavarni ezt a korrupt bagázst! A bevétellel még a meccsek utáni hideg zuhanyra valót se keresnék meg, oszt’ mégis milliókkal tömik a zsebüket! Meg kéne szüntetni a magyar focit, a pályákra beengedni a teheneket legelni, és a játékosokat, meg a vezetőket elzavarni a bányába dolgozni! Söpredék! Mindenki monnyonle!” /Hlavács Ödönné Sturchammer Aranka, kisnyugdíjas fejőnő/

2014. január 7., kedd

Késleltetett tél

Télmanó, amiben hittél,
Megdőlt, hiszen nincsen itt tél!
Tíz fokos a kánikula,
S izzad anyám mindkét nyula,
Eufrozina és Sára,
S esik a hólapát ára!

Bárcsak már a hó is esne!
Télmanó, most légy szíves ne
Hibázz, sok hó hulljon le, sőt
Küldj rá fagyos-jeges esőt!
Sufnimban vannak az átok
Eladatlan hólapátok!

Télmanó, a hó még ma kell,
Hólapátot hadd adjak el!
Holnap felkopik az állam,
Akkor majd a Magyar Állam
Engem közmunkássá avat,
S ingyér’ lapátolok havat.

„Hahaha! Ha még akkor se lesz hó, amikor már közmunkán tengődsz, majd a kutyagumit fogod ötven ropiért szakmányban lapátolni a nyóckerben a járdáról!” /Sajt Emil, tömbházfelügyelő/

„Csak belekeveri a végére a politikát, csak belekeveri! Emiatt a vége NEM ENG.! A többi része meg a színvonala, illetve annak hiánya miatt szintén NEM ENG.! Holnap küldje be a szüleit és a költői engedélyét! Na, addig is hüccs ki!” /Drabál Dömény, főcenzor/

„Télmanó így, Télmanó úgy?! Nem vagyok a csicskásod! Ne kend rám a nyomorodat, te szerencsétlen!” /Télmanó/

„Ez az! Kapják csak meg a magukét és nyomorogjanak a dolgozó nép színvonalán ezek a vérszívó, a proletariátuson élősködő imperialista, monopolkapitalista nyugatbérenc hólapát készítő kisiparosok!” /Gőz Jenő, betanított OKJ-s vattacukor-hegesztő/

„Minden legyen az, ami! A krumplileves legyen krumplileves, a hideg tél pedig legyen hideg tél, elvtársak!” /Kádár János/

„Mi ez a genny az irodalom testén?! Mi ez a fertelmes kelés?! Nem elég, hogy nincs se tél, se hó, ez a bekadarkázott csehó-tahó mindezt még tizennyolc soron keresztül ragozza is! Ha az én anyámnak lenne két izzadó nyula, az egyiket biztos ráuszítanám a költőre, hogy harapja el a torkát. Anyám szerint, ahogy engem elnéz, mind a kettőt.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Télen kell-e a hó és egyáltalán kell-e a tél? Ám ha már van tél és esetleg van hó is, akkor azt el kell-e lapátolni? Ha igen, akkor mikor, kinek és hova? Maszekban, vagy közmunkában? Közbeszerzésben megemelt áron elnyerve és tökmagért kiadva, vagy kalákában izomból? Kinek érdeke, hogy ne télen legyen a hó? Tavasszal lesz? Spontán hó lesz, vagy speciális választási hó? Mire lesz elég ennyi hó? He? Nehéz a válaszadás, főleg, ha az embert hólapáttal kergetik a felhergelt közmunkások! Védj meg, Magyar Állam!” /Török Gábor, politikai elemző/

„Ki szólít, hogy mi van MÁ’?!” /Magyar Állam/

2014. január 6., hétfő

Piros lap

Suttyó balbekk talpal lábra
s tokán is térdel a galád!
Röhögve szól: „Mi az ábra?
Felkelsz, vagy én rúgjak alád?”

„Törött testem nem csak ál ok
arra, hogy itt haldokoljak!
Jaj-jaj, én nem szimulálok!” –
- bőgök, mint egy teli ól jak.

Zokszavamat tovább zengem.
Jön a bíró s ordít: „Hé, sért,
hogy át akart verni engem!”
Sípol s kiküld műesésért.

„Nem elég, hogy műesik a tizenhatoson belül, még bírónak is nevez a versében! Remélem, hogy örökre eltiltják!” /Vak II. Jenő, játékvezető/

„Ez az, játékvezető sporttárs! Vesszenek a szimulánsok! Tönkreteszik ezt a szép játékot!” /Balta II. Lajos, balbekk/

„I hate this disgusting simulating prima donna! Buried him forever!” /José Mourinho, the Special One/

„Nem szép dolog a műesés, de hát az igazi esés se mindig. Itt azért véleményes, hogy a csatár csak eljátszotta a nyílt lábtörést, vagy a védőjátékos valóban egy kicsit szigorúbb volt a kelleténél. A röntgenképek visszajátszása után okosabbak leszünk. A játékvezetőnek ilyen esetben elvileg sárga lapot kellene csak felmutatnia, de ilyen durva műesésnél jogosnak érezhető a kiállítás is. Ez a szép ebben a játékban, hogy mindig lehet rajta vitatkozni. Csak nem érdemes.” /Puhl Sándor, nyugalmazott játékvezető és szakértő/

„Az az idióta szimuláns fetrengés közben összevérzi és ledöngöli azt a szép zöld gyepet, amit én tartok karban! Megnézném, hogy fekete salakon is ilyen önfeledten hemperegne-e?!” /Salgó Imre, pályamunkás/

„Bőőőőő!!!” /egy ólnyi jak/

„A jak (Bos grunniens) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, a tülkösszarvúak családjába és a tulokformák alcsaládjába tartozó állatfaj. Két alfaja a vadjak (Bos grunniens mutus) és a házijak (Bos grunniens grunniens).” /Wikipédia/

„El kell ismerjem, hogy a versnek van eleje, közepe és vége is, bár utóbbi túl sokat várat magára. Utána viszont fellélegezhetünk és friss levegővel kifúvathatjuk a tüdőnkből Frady Endre izzadt jakszagú költészetének áporodott szelletét. Anyám, kapcsold be gyorsan a békebeli NDK-s szagelszívódat!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én egyszer fociztam életemben, de nem lett jó vége. Előbb megrúgott egy hátvéd, aki ettől atomjaira esett szét, majd a kapuba fejelt labdám a hálónál fogva kiszakította a földből a stadiont és a százhúszezer nézővel együtt magával rántotta az űrbe.” /Chuck Norris/

„Kedves Norris úr! Ha Ön tőkeerős külföldi befektetőként nálunk akarna stadiont építtetni, száz évre teljes adómentességet tudnánk Önnek biztosítani. Magyarország jobban teljesít!” /Orbán Viktor, miniszterelnök/