2013. április 30., kedd

Világvallások

(meghívó tudományos előadásra)

Világvallás annyi, mint a
Kék égen az azúrtinta,
Meg a folyóban az olyó,
És a … hagyjam abba? No, jó.

Ahány egyház, annyi vallás,
Egyik így szól: Tök vak hal, láss!
Másik meg semmi szín alatt
Nem kapirgál meszelt falat.

Vallásoknak istenei,
Buddha, Allah, Agnus Dei,
Jehova (egy kicsit má’ sok)
Tök mások, vagy hasonmások?

Hasonlít’nak? Különböznek?
Mit szólnak a hívő köznek?
Híd van köztük, vagy tán árok?
Ez a kérdés, választ várok!

„A kereszténység és más világvallások” c. tudományos előadás
- időpontja: 2013. május 11. (szombat) 16:30
- helyszíne: Bp. XI. ker. Vásárhelyi Pál u. 4-6. IV. emelet (lift van)
- weboldala: www.facebook.com/bibliaestudomany


„Mennék én, de a gaz gyáva Artúr király kezem-lábam levágva iszkolt be az erdőbe, úgyhogy nincs, aki odaszállítson. Elindulok gurulva is, de ha nem lennék ott idejében, kezdjétek el nélkülem!” /Fekete Lovag/

„Az isteni Diego meg sem lesz említve?! Don’t cry for you Argentína, te falábú zugköltő!” /Jose Manuel del Toro, a Maradona Egyház főpapja/

„Lesznek ott szegények is nagy számban? Akkor jövök! A svájci gárdistáimat leadhatom a ruhatárban?” /Ferenc pápa/

„Na, beülök a Feri mögé és akkor elmondhatom, hogy előttem az utódom, hehe! Nyugdíjasként már a viccelődést is megengedhetem magamnak, hehe! Jaj, a IV. emeleten van? Remélem, van páternoszter!” /Ratzinger bíboros/

„Ha lesz rendes világítás, akkor jövök svédasztalozni!” /Lux Lajos, fényevő/

„Anyám nyaggat, hogy menjünk, de mondtam neki, hogy sehova. Ilyen gagyi versszemét után én már csak a sehova tanúja szeretnék lenni. Anyám sajnálja, hogy már kinőttem a pofozható korból. Én nem sajnálom. Csak őt, ha mégis elmenne. De nem megy, mert megtiltom neki. Úgyis rossz lesz a lift. Is.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha egy hegyre sok út vezet, akkor sok hegyre vezethet-e egy út? Milyen út? Turistaút? Zarándokút? Tévút? Ki téved, az út, vagy a hegy? Hegy-e a hegy, vagy csak domb? Tán csak halom? Hegyeshalom? Shalom? Shalom-e? Salome? Tincitánci? Ide-oda? Egyszer így, egyszer úgy? Ott a helyem. Valahol. Valahol Európában, valahol a Duna mentén… Asszem…” /Török Gábor, politikai elemző/

Szilárdságtan

Fütyül a szél, hű de kafa,
Ahogy közben hajlik a fa,
Oszt’ eltörik rovarrágtan!
Nagy dolog a szilárdságtan!

Szilárdságtan, de nagy dolog!
Ki nem érti, eloldalog,
És így nem esik rá a fa.
Nem tudás is lehet kafa!

Jó pap bezzeg holtig tanul
Szilárdságtant ó-busmanul,
S törzzsel oldat meg pár példát.
Megkajálják. Sose éld át!


„Inkább megkajáltuk, minthogy bekajáltuk volna a tévtanait! Ez az agyatlan még a fa kör keresztmetszetének saját tengelyre vett inerciájának r4π/4 képletét is hibásan tudta! Matekból tök fű volt az ipse! Ráadásul csak ó-busmanul karattyolt, amit már csak az öreg szenilis varázslónk ért, angolul viszont csak a Beatles szót ismerte. Mindegy, hittérítőragunak remekül megfelelt. Mind a tíz lábujjunkat megnyaltuk utána! Lehet, hogy a Kaliszky-féle Szilárdságtan helyett inkább a Bibliát kellett volna magával hoznia a misszióba.” /Dr. Csibuku-Nyám-Nyám, busman törzsfőnök és British Airways pilóta/

„A vers kiválóan mutatja a költő önmagán is kipróbált hitvallását, hogy a tudás öl, butít és nyomorba dönt. A tanult embert hamarabb megharapja a sánta kutya, és a pihentető nem tanulás közben ritkán rikkant a veszett fejsze nyele. Az ősrégi kafa szó használata pedig arra utal, hogy egyrészt a költő azóta se tanult újabbakat, másrészt visszavágyik a gyerekkorába, amikor még Kun Béla szobrok között bújócskázott a Sztálin Bajsza Állami Óvoda és Pelenkagyár sziklakertjében. Úgy tűnik, a szilárdságtan a költő úr agyát is visszafordíthatatlanul átrendezte.” /Dr. Csám-Csám-Nyöff, ex-busman törzsfőnök helyettes és elmekórtan professzor/

„A rovar rágta lyukak által gyengített keresztmetszet a szélteher okozta maximális hajlítónyomaték helyén előbb rugalmas alakváltozással veszi fel a terhet, majd a többlet igénybevételek hatására tönkremeneteli állapotba kerül. Érdemes megfigyelni… áááááá… (puff) …” /néhai Dr. Työtty-Böff-Böff, busman erdőkerülő és szilárdságtan professzor/

„Na ugye, hogy néha a nem tudás is lehet kafa! Ha kicsit butább, még ma is élne.” /Szepy-Nyamm-Nyamm, busman statikus és Frady Endre művésznevű költő/

„Egy nem túl zsíros hittérítő főtt burgonya és fehér kenyér nélküli, délután három óra előtti elfogyasztása egy pohár update vörös hangyabor és a DVD-mre történő ugrabugra esetén egészséges és fejleszti a hossz- és a harántizomzatot, valamint nem káros a pénztárcámra sem.” /Schubi-Nurbi-Updi, busman fitneszguru/

„Mindjárt megmurdelek! Anyám busmanul tanul és hittérítőfelsálat akar velem vetetni a hentesnél! Még a végén szereznem kell majd neki az antikváriumból egy busman erdészeknek íródott szilárdságtan könyvet! Holnap elviszem anyámat egy pesti busman étterembe és, ha lesz rovar rágta agyú költő marinírozva, esküszöm, hogy azt fogok rendelni! Vörös hangyaborral!” /Dirr-Durr-Puff, busman származású bozótharcos és Puzsér Róbert művésznevű kritikus/

2013. április 25., csütörtök

A zajfalfirkáló ítélete


- Megépültek szép zajfalak,
Ám e szörnnyé elfajz’ alak
Összesprézte éjjelenként!
- Egyen a gyehennán lenn ként!


„Jaj nekem, szigorú tekintetes bírónő úr! Hát honnan tudhattam volna, hogy az a matt sötétzöld izé az a zajfal?! Én iskolai rajztáblának hittem! A bírónő úr összes fel- és lemenőjének az életére esküszöm, hogy ártatlan vagyok, mint egy ma szürkített bálvány, vagy mi! Tessék mondani, a gyehenna az ugye jobb, mint a szegedi csillag?” /Spriccnyik Huba, kipuffogódíler és zajfalfirkáló/


„A gyehenna szörnyű hely, de mindig van remény! Ha a szívedbe imádkozod Jézust és a szektánknak adod a bevételed tíz, nekem pedig a húsz százalékát, akkor mindenki jól jár, és az örökkévalóságig jóllakhatunk a maradék káposztás kecskedagadóval! Ámen!” /Belzebub Bödönc, az Ördögi Körösztény Szekta ügyvezető igazgatója és kuplungdíler/

„Az enyhe ítélet nem áll arányban a bűnös tett rettenetes súlyával! Ezt a zajfalat órákig terveztem és most nem tudok referencia fotókat készíteni róla a rajta éktelenkedő ’Táncolly Törrő!’ és a ’Hallyrá ullypest!’ feliratok miatt! Hogy a dinamikus tényezővel felszorzott mértékadó szélteher passzírozza az elvetemült elkövetőt a fal réseibe! Követelem a halálbüntetés, vagy a nyers pacalevés azonnali visszaállítását!” /Frady Endre, zajfaltervező és rímdíler/

„Zajfal?! Azonnal bontsák le a zajfalat! Enélkül is elég nagy zaj van itt, nem kell, hogy még egy fal is idezajongjon az orrunk alá! Eltöröm a kezét annak, aki legközelebb zajfalat mer ide építeni! Huligán mérnöklobbi!” /özv. Irgumburgum Dühönczné Saller Irén, tömbházmester és Szokol kisrádió díler/

„Felnégyelni! Felnégyelni!” /Közvélemény Jenő, polgár és adócsalási kiskapu díler/

„Anyám kérdezte, hogy akkor, ezentúl ugye én sem fogom a közelünkben épült zajfalakra firkálni éjjelente, hogy ’Minden celeb monnyonle!’ és ’Abcúg bulvár!’, de megmondtam neki, hogy jupiterlámpa nélkül minden kisökör fekete. Nem értette és ideges lett. Én is hasonlóan vagyok ezzel a verssel! Te Frady, én úgy megírnám már a nekrológodat!” /Puzsér Róbert, kritikus és ekedíler/

„Vezessünk áramot a zajfalakba! Fellendülne az energiaszektor, száguldana az ipar, nőne a vásárlóerő, bőven adóznának a temetkezési vállalkozók és dübörögne a gazdaság! Ugrásszerűen növekvő monetáris hatalmunk révén befolyásunk alá vonnánk Svájcot, Németországot és Trianont, majd a Nagy-Magyarunió (volt Európa) gyarmataivá tennénk az összes kontinenst, a Földhöz csatolnánk a Marsot és az onnan szállított olcsó kis zöld rabszolgákkal zajfalakat építtetnénk végig a Tejút mentén! Hű, de nagy csönd lenne hirtelen az űrben!” /Elmü Ilma, energetikai szóvivő és áramdíler/

„Jól van, az én megélhetésem itt évtizedekre biztosítva van!” /Zamek Jolán, főnővér és nyigiszuri- ill. kényszerzubbonydíler/

2013. április 24., szerda

Tik apó és a kardfogú csótánylepke


(esti mese)

Tik apó és a kardfogú csótánylepke
Egyszer volt, hol nem volt, még a GPS koordinátákon is túl, élt egy fiatalember, akit Tik apónak hívtak. Valódi neve Dr. Lippitik Lajos volt, de mivel folyton menekülnie kellett, ezt titokban tartotta és álnéven bujdokolt.
Hű, gyerekek, hogy bujdosása közben mennyi rémisztő kalandban volt és van része! Ha én azt mind elmesélném nektek, magam is úgy megrettennék, hogy lefordulnék a székről! A mindennapi égő kilátóból, jeges vízesésből, éhes krokodil szájból, sós kútból és kerék alól történő meneküléstől eltekintve azonban már-már unalmasan békés volt az élete, mígnem egy napon, egy szép napon…
… vad hörgés és szárnycsattogás remegtette meg a légteret!
- Ugyan már, 007-es ügynök! Azt hiszed, hogy a kardfogú csótánylepke jelmezeddel átverhetsz? Megint vesztettél, ma is te fizeted  a vacsorámat a Kentucky Frightened Chicken-ben!
- Jól van, nyertél! – szólt James Bond hangon az utolsó élő kardfogú csótánylepke és már tátotta is a száját, hogy leharapja a megtévesztett Tik apó térdkalácsát, amikor utóbbi hirtelen életösztöntől vezérelve felugrott és fogával elkapta a gyorsan pörgő ventilátort, majd kellő perdületi lendülettel elengedte és kirepült az ablakon. A kardfogú csótánylepke utána vetette magát és szörnyű harc kezdődött az udvaron.
A csótánylepke sokkal erősebb volt, Tik apó viszont sokkal okosabb, és amíg a szörnyű rovar zavarba esve tanácstalanul álldogált az olyan kérdései felett töprengve, mint, hogy „Ha a mosómedve mindig mos, akkor mikor medve?”, vagy „Mi az 1/x hiperbola aszimptotájának egyenlete?”, Tik apó mosolyogva kettévágta a bugylibicskájával.
- Egy ellenségemből lett két felebarátom! Jó üzlet, hehehe! – nevezett Tik apó és egy gyors mozdulattal kirántotta maga alól a gyepszőnyeget, de olyan ügyesen ám, hogy talpon maradt.
- Ez igen! Van annak reflexe, aki el nem issza! – mondta az épp ekkor érkező fivére, Dr. Lippitik Levente, aki a folytonos menekülés miatt vette fel a James Bond nevet.
Összeölelkeztek, tüzet raktak, megsütötték és mind megették az utolsó kardfogú csótánylepkét, majd világgá mentek.
Mire a környezetvédő aktivisták a helyszínre értek, már csak egy „A kardfogú csótánylepkét elbuktátok! A szibériai pandacápára jobban vigyázzatok, mert legközelebb azt fogjuk megenni! Tik apó és James Bond” szövegű cetlit találtak. Olyan, de olyan mérgesek lettek, hogy az őket megmaró királykobra rövid szenvedés utáni képzavarában feldobta a talpát. A gyomrából előkerülő gyémántgyűrűről és a birtoklásáért folytatott világűr háborúról majd a jövő héten mesélek nektek.
Addig is, ha véletlenül kardfogú csótánylepke támadna rátok a levegőből, ne ijedjetek meg, mert egyrészt épp az imént halt ki, másrészt csak Tik apó fivére, a vicces kedvű James Bond akar titeket megtréfálni. Csak lőjetek rá csúzlival és meglátjátok, hogy visítva fog menekülni!
Itt a vége, fuss, ha égne! Aludjatok jól, álmodjatok szép színes, szinkronizált szélesvásznúkat!

2013. április 23., kedd

A világ ura

Hogyha egyször én lönnék a
Világ ura, mög a Tas,
Népnök adnánk sok-sok véka
Pacalport és tölne has.

Az embörök szörötnénök
Éngöm, mög a Tast is tán,
S rólunk szólna sok szép énök
Elöl a slágörlistán.

Mikor éngöm mörényelnök,
Utódom lösz a Tas-é,
Vagy junta lösz, hol az elnök
Katonai attasé?

„A mörénylő biztos ögy vögetáriánus szökta tagja, mört azok utálják a pacalport, pödig ögy kis avas halolajban föloldva és bugyborékosra forralva, majd hirtölön hűtve rözgőssé dermösztve mönnyei lakoma! Éljön Frady Endrö!” /Bárdossy Batman Bönce, hentös és balbökk/

„Most, hogy átvettem a hatalmat, tudom, hogy sokan engem gyanúsítanak, de meg kell mondjam, hogy csak azért engedtem be éjnek idején a merénylőket a Palotába, mert azt mondták, hogy takarítók és azért jönnek sötétben fekete maszkban, mert minél kevésbé akarják a háziakat zavarni. Azt is megígérték, hogy a hálószobában hangtompítót tesznek majd a porszívó csövére. Nekem legalább is azt mondták, hogy porszívócső. Igaz, hogy én hívtam őket, de sajnos elnéztem a telefonkönyvet és azt gondoltam, hogy az El Takarítók egy spanyol cég. Ártatlan vagyok! Most, hogy így minden tisztázódott, felkérem Önöket, távozzanak és ne zavarjanak teljhatalmam gyakorlásában!” /Don Tas Lee, feketeöves keresztapa és porszívóügynök/

„Milyen világ ura?! Én vagyok a világ ura! Ez a szerencsétlen legfeljebb a Föld nevű törpebolygóé, amit bármikor szétlövethetnék a Halálcsillaggal, csak még meg kell javíttatnom, mert a lüke Luke fiam egy kicsit megpittyputtyolta. Amúgy pedig szánalmasak ezek az ősbolygón maradt és homo sapiens szinten megrekedt előlények!” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Már megint egy önheroizáló szösszenet, aminek a végén a költő ráadásul mártírrá magasztaltatja föl önmagát. Mondtam is anyámnak, de szegény a heroizálásról azt hitte, hogy valami kábítószeres tevékenység és határozottan megtiltotta. Mit csináljak ezzel a habarodott antizseni Fradyval?! Ha dupla nulla pontot mutatok fel neki, vajon megérti a célzást? Vagy hagyjam a cizellát és támadjak rövidcsövű porszívóval?” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jesu est Rex mundi! Andreas Frady heresis est! Veredictum est Ignis!” /VIII. Kelemen pápa egy 1599-es álsztereó hangfelvételen/

„Miölőtt a világ ura löttöm, ténylög Ignis volt a vördám! Azóta szolgálati Mörcödöszöm van! Szénfökötö!” /Frady Endrö/

„Idióta Frady! Az ignis latinul tüzet jelent! Giordano Brunoval együtt máglyahalálra lettél ítélve, te szerencsétlen! Még az ükapád sem született meg, mikor te már rég eretneknek minősültél!” /Újpesti Barnabás, egy féltékeny kortárs/

„Szögedébe mi nöm illen műőzve böszéllünk ám kőttő úr! Ne embörködjön völünk, mör’ lösz nömulass izibö, hö!” /Körökös Ölökné Göröbön Ötölka, özörmöstörnő és fökötöövös csölgáncs Öurópa bajnoki özüstérmös/

2013. április 22., hétfő

A szegény ember nagy dolga

Hej, gyerekek, bizony már a régmúlt időkben is voltak nagy dolgok, és már akkoriban is ott végezték ezt el az emberek, ahová még a királyok is gyalog jártak!
A Loch Ness-i szörny

Na, ezeknek a dolgukat végző királyoknak az idejében élt egy szegény ember, de nagyon rosszul. Ételt olyan ritkán látott, hogy amikor nagy ritkán mégis, akkor már rá sem ismert, hogy az étel. Egyszer azt hitte, hogy digitális lappantyú, másszor meg azt, hogy szénszálas buberli, tehát eszébe sem jutott, hogy beleharapva megkóstolja. Megesett, hogy egy hosszú koplalás közepette elé kerülő negyvenhét fogásos lakomáról azt gondolta, hogy fotocellás űrsikló - ám a siklóktól gyerekkora óta félt, mert egyszer a Loch Ness-i szörny a szeme láttára ette meg a nagymamája tulipiros pingpong ütőjét, majd akkorát böfögött, hogy a nagymamát a szele befújta egy gálaest nagyszínpadára, ahol azonnal show-bálvánnyá változott és körbeutazta a fél világot, a szegény ember pedig ott maradt olyan egyedül, mint a favágó kisujja – és nem ette meg.
No de, hogy egyik szavamat egyszerre ne mondjam a másikkal, mert olyan zagyvaság lenne belőle, mint katonai eskün a saját nevek ugyanakkor történő üvöltése, a szegény ember elhatározta, hogy kettő lesz belőle. Nosza, fogott is egy nagy véka port és homut, összekeverte egy maroknyi isával és vogymukkal, majd Davincsi Leó barátjával megformáltatta belőle saját képmását. Bűn ronda lett a képmás, de hát a szegény ember is bűn ronda volt, úgyhogy úgy hasonlítottak egymásra, mint két Toyota Yaris.
- Yar is? – kérdezte az arra sétáló Jézus urunk kíváncsian, mire a szegény ember köpni-nyelni nem tudott. Jézus erre kezét kinyújtva megérintette őt és a bűn ronda hasonmását, mire mindketten azonnal intenzíven köpni és nyelni kezdtek. Mivel Jézus elvette a bűnüket, így már csak simán rondák voltak.
Jézus ekkor elköszönt a két ronda köpő-nyelő szegény embertől és sétálva elindult keresztül a tavon, ám hirtelen megjelent előtte a Loch Ness-i szörny, hogy felfalja. Jézus mosolyogva kettéválasztotta a vizet, mire a szörny az így keletkezett árokba zuhant, mélyen a belefúródott a talajba, majd bonyolult kémiai folyamatok következtében kőolajmezővé változott.
Na, több se kellett a két ronda köpő-nyelő szegény ember késői leszármazottait betanított anyagmozgatási menedzserként foglalkoztató üzletembereknek, fúrókutakat létesítettek és mesés jövedelemre tettek szert. A mesés jövedelem megszerzését nagy tejjel-mézzel folyó estéllyel ünnepelték meg. Folyt a tej, a méz és a táncmulatság, de csak addig, amíg a párok bele nem ragadtak a tejbe-mézbe és mozdíthatatlanul oda nem száradtak a padlóhoz.
Ezt látván a két ronda köpő-nyelő szegény ember késői leszármazottai a hasukat fogták először nevettükben, majd a sok már megromlott finomság befalása után epegörcsükben. Érezték, hogy itt nagy dolgok vannak készülőben, úgyhogy elindultak oda, ahová a királyok is csak gyalog járnak. Hű, gyerekek, hogy tolongott ott egymás hegyén-hátán az a rengeteg király és késői leszármazott!
A királyok épp bent vannak
Nagy dolgok voltak készülőben és ennek akadályoztatása miatt már-már majdnem elszabadult a pokol, amikor több megrakott kamionnal a helyszínre érkezett a japán Icsiro Toi Toi és a róla elnevezett világoskék fülkék láttán megkönnyebbült sóhajjal kezdetét vette az össznépi Toy Story.
Az emberek elégedett nyögdécselésekkel nevetgéltek, amikor Szergej Vremjonovics orosz feltaláló letolt nadrágjának zsebéből kiesett egy bekapcsolva felejtett időgép, és ahogy a nagy zöld gombjával előre ráesett egy 24 tekercses bontatlan WC papír csomagra, berregni kezdett, majd kigurult belőle a két ronda köpő-nyelő szegény ember.
- Hűűű, micsoda modern kék műanyag budik! – mondták volna, ha egyrészt ismerték volna a műanyagot, másrészt pedig a folyamatos köpés-nyelés mellett tudtak volna beszélni. A századok során bekövetkezett génfrissülés nyomán majdnem közepesen széppé változott kései leszármazottaikat meg sem ismerve megtették, amit megkövetelt a szükség, majd nagy dolguk végezetten búcsút intettek a jelennek és köpve-nyelve visszamásztak az időgépbe.
- Hiába, ma is történnek még nagy dolgok! – mondta Szergej Vremjonovics és nagyot szippantott az erősen zamatos levegőből. Egy pillanatig boldognak tűnt, és ha nem száll a tág orrlikába egy lódarázs, neki pedig nincs méreg allergiája, talán még ma is élne.
Hogy mik vannak?!

Keresztespók Konrád


Keresztespók Konrád
Előbb hálót fon rád,
Azután meg megesz.
Ettől ilyen degesz.














„A rengeteg pók közül pont a keresztes, mi? Antiklerikális akció, költőcske? Csoda-e, ha válaszul jön a klerikális reakció, he? Lesz nagy meglepi, amikor a lángnyelvecskék nyaldosgatják a talpacskáját, ugye? Készüljön, hamarosan jövünk meginkvizitálni!” /Torquemada Tamás, spanyol szórabíró/

„Konrád jelentése merész és tanács. Hát ezért mer ész nélkül költögetni! Tanács oroszul szovjet. Szóval ez itt nem más, mint egy titkos kommunista összeesküvésre buzdító, mit buzdító, szinte hergelő pamflet, amely színvonalában bár pimf lett, politikailag mégis veszélyes! Faljanak fel minket a komcsik?! Éljen a fogyasztói társadalom! Frady Endre elvtárs, monnyonle!!!” /Éber Bödéncz, imperialista lingvisztátor és teleshop ügynök/

„Degesz tán?! Nem inkább Dagesztánt akart írni, költő úr?! Tudat alatt bele akart kötni ebbe a szorgos kaukázusi köztársaságba, amely annyi szépet és jót adott az emberiségnek?! Hogy mást ne mondjak, az Anzsi Mahacskalát és Dzsudzsák Balázst! Utóbbit ugyan nem a világnak, hanem a Dinamó Moszkvának és nem is ingyen, de merem remélni, hogy nem akar minden egyes szavamba belekötni, költő úr! Hogy a pók harapja le a homlokáról a múzsája rúzsnyomait!” /Jetilov Dagesznyik, kaukázusi kefír- és koffergyáros/

„Korsblommiga spindel Conrad
Jag dör viktigt för dig,
Då du äter.
Från den knubbig.

Így ni! Gyorsan lefordítottam svédre és már megy is emailben a királynak, hogy intézkedhessen az akadémiájánál a nagy Frady Endre soron kívüli Irodalmi Nobel Díja ügyében! Mert megérdemli!” /Dr. Tönkrevär Googlesson, Frady Endre állandó svéd műfordítója/

„Le kéne már fogynom! Legközelebb a Schobert Norbit eszem meg, vagy a Rubint Rékát, de őket is csak este hat előtt, nehogy tele hassal ijesztő lényekkel álmodjak!” /Keresztespók Konrád/

„Újra egy bulvárármány! Egy pillanatra nem figyelek oda erre a fűzfapoétára, mert anyámat kell megakadályoznom a stikában történő Hajdú Péter nézésben, és máris előáll valami újabb tudatszennyező klapanciával! Valahogy rá kellene beszélni, hogy közvetlenül az iratmegsemmisítőbe pötyögje be a műveit. Hú, de jó lenne, ha őt magát is úgy beszippantaná a gép, mint anyámat a Barátok közt! Annyit szélmalomharcolok már, hogy lassanként fel kell vennem a Don Robijote de la Puzsér nevet!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Úgy lerúgom a fejtorát, hogy potrohad!” /Chuck Norris/

„Felháborító, hogy zsíros költők odavetik magukat a szerencsétlen pókok elé, hogy azok elhízzanak, és a vérükben lévő káros koleszterinek szintjének orv megemelkedése által a kihalás szélére sodródjanak! Mi zöldek követeljük a költők és más emberfajták világűrbe távolítását! A Földön csak mi maradjunk és persze még pár millió dinamós biciklit hajtó rabszolga, hogy legyen fűtés, világítás és meleg víz a kényelmes otthonainkban! Ja, és utcaseprők, pincérek, szakácsok, orvosok, benzinkutasok és autószerelők is korlátozott létszámban. A többiről később intézkedünk.” /Esőőserdei Ózonpajzsné Élőlánclánc Eszter, főzöldnő/

„A minap az egyik lovam rálépett egy dagadt zsírpókra, ami akkorát reccsent-fröccsent, hogy a ló ijedtében hangsebességgel felszaladt az égbe és a súrlódástól kigyulladt a szekér! Tök égő volt!” /Illés próféta/

2013. április 21., vasárnap

Maraton


Tengerúszó maraton
Véget sosem ér.
Mélyből jőve mar a ton,
S szakad lábi ér,
S tátott tonhal garaton
Ömlik be a vér.

Érezd magad hal okén!
Jóllaktál-e már?
Asszem, közben halok én,
Nincs már mókatár.
Csupán csak egy faló kén’,
Trója tán még vár...

Vélem úsznak Hektorok,
S Akhilleusz? Baj?
„Ily távot -nyög hekk torok -
Bárki leúsz? Jaj!”
Parton csapból hektó rock
Folyik s nagy a zaj.


„A hosszútávúszó költő vérveszteség okozta mitológiai lázálmai teszik azzá ezt a verset, ami. Tragikus hősök, tragikus város, tragikus rímek, tragikus vers. A mű végi mérhetetlen mennyiségű zene zajjá olvadása, ez a negatív metamorfózis antikatartizálja a heroizmust, vagy inkább deheroizálja a katarzist. A költő halála feloldás lehetne, de ehelyett csak mimózai fanyalgásba fajul a letépett fél láb hiánya, a mindössze pár liternyi vér elvesztése felett. Valódi fájdalom helyett műfájdalom, emelkedettség helyett lábszagos tengervíz. És mégis, mégis és ejha, ejha, mert fradyendrés és ezért mégis ejha és éppen ezért tyű is! Holnapra mindenki kívülről megtanulja!” /Klasszikáné Metafora Skolasztika, gimnáziumi irodalom-történelem szakos tanár és cirkuszi éhezőművész/

„Nem kell ezt így elbonyolítani! Oda kell tenni magadat, végig az élen úszni és csak akkor engedni a mezőnyt magad elé, ha szemből jönnek a cápák! Csak az aranyérem legyen meg és a verseny után a rántott hús!” /Risztov Éva, hosszútávúszó olimpiai bajnok/

„Boldogok, akik tudának a vízen járni vala, mert őnékik nem leend az ő orruk és fülük vízzel tele vala.” /Jézus/

„Egy kis ötletességgel el tudtam érni, hogy kimaradhassak ebből a még a trójai háborúnál is rettenetesebb minieposzból. Nem volt egyszerű, de a magyarokkal 'okosba' mindent el lehet intézni. Sőt, szinte csak úgy. Na, megyek haza Attikába!” /a leleményes Odüsszeusz/

„Atti nem kába, csak kicsit több volt a sör... hukk... böáááá...” /Atti, a kába/

„Kérem, mi tonhalak az emberekkel táplálkozásilag már csak konzerv korunkban találkozunk, akkor viszont nem mi harapdáljuk őket, hanem fordítva, úgyhogy a tudatlan költő rágalmai miatt ezúttal a haljogi ombudsmanhoz fordulunk! Reméljük, hogy ő vegetáriánus!” /Tony Halfinger, a Tonhal Szakszervezet szóvivője/

„Na nehogy már egy hekk ne tudjon leúszni vacak negyvenkét kilométert?! Az agg hekknyuggerek vacsora előtti étvágycsináló gyógypancsikolása itt több ennél! Költőcske monnyonle!!!” /Hekk Tika, a Hekk Szakszervezet szóvivője/

„Ponty mi nem szereplünk ebben az izében?! Az édesvízi hal vérciki?! Abcúg Frady!” /Ponty Pityu, hekker és a Ponty Szakszervezet szóvivője/

„Hektó rock? Vízi kóma? Parti zaj? Odahallucinált faló? Király lehet ez az új szer! Éljen a Sziget Fesztivál!” /Hányó Emil, önköltséges kredites nyolcadéves médiaszakos hallgató/

2013. április 19., péntek

Varázslat

Slöményi néni latba vetette magát, ám mivel ez a lat egy varázslat volt, az idős asszony abban a szempillantásban latra vetett halként tátogott a 17,5 grammos súlymértéken.
Egy arra járó tigriscsíkos kandúr – aki egyébként eredetileg Tracsmagi bácsi volt, a nyugdíjas hacker, ám pár perccel korábban őt is megtréfálta egy varázslat – már-már majdnem bekapta, amikor Jan Vennegoor of Hesselink – egy harmadik varázslat hatására épp hétfejű sárkányként – tüzet okádva megakadályozta nyers halfogyasztást:
- Mégis a grillezett étel az igazi, nem? – kérdezte a jóllakott kandúrtól, majd őt is megsütötte és mind megette.
- Hol van a három varázslatom? Sárkány úr, nem látta a varázslatjaimat? – fordult a helyszínre siető Dr. Óz a zabáló hétfejűhöz.
- Mmmm… nymmm... hmmm…- válaszolta tele szájjal a volt Jan Vennegoor of Hesselink.
- Áhááá, most épp nem tudsz tüzet okádni! – kiáltotta Dr. Óz és csomót kötött a sárkány mindhét nyakára. – Látod, hogy nem kéne annyit zabálnod?! Dagadt vagy, diétázzál!
A sárkány nem válaszolt, mert időközben légszomjanhalt. Dr. Óz fejét csóválva elsietett a helyszínről. Ahogy ment, mendegélt – hát, uramfia! – egyszer csak ott állt előtte mind a három varázslat. Együtt 52,5 grammot nyomtak, ami ezen a szélességi körön 0,515 Newton súlynak felelt meg.

- Mit kezdjek egy fél Newtonnal? – kesergett a kerekítés után, de ekkor megérkezett Newton második fele és a két fél egymáshoz tömegvonzódott.
- Hű, az a lezuhanó alma szépen kettéhasított! Na, de most már minden rendben! Szeretné megismerni mind a négy főtételemet?
- Persze! – Dr. Óz szájában összefutott a nyál. – Már percek óta semmi diétásat nem ettem, alig várom már, hogy főtt étel legyen a hasamban!
- Marha! – bőgte Newton és hozzávágta Dr. Ózt a három varázslathoz. Dr. Óz ekkor alföldi szürkemamuttá vált és rögvest kihalt.
- Hja, egyszer mindannyian meghalunk! – bölcselkedett elmélázva Isaac Newton és ahogy mondta, úgy is tett. Szép temetése volt és hamarosan ugyanolyan híres maradt, mint amilyen korábban is volt.
Ezért van az, kedves gyerekek, hogy személyesen egyikünk sem találkozik soha se Newtonnal, se pedig Tracsmagi bácsival, a nyugdíjas hackerből lett félig emésztett tigriscsíkos sült macskával.
Ja, még annyit, hogy a súlyfelesleget sose számoljátok kiló helyett latban, mert állati nagy mérőszámok tudnak kijönni ám! Ha pedig a latotok esetleg varázslat lenne, akkor magatokra vessetek, ha véletlenül rávetitek magatok!
Mákonymokány!

Élet a Földön


Világűrben szálló csöpp köd
Jelzi, ott egy UFO röpköd
S kutatja, a Földön van-e
Élet. „Földön élet? Na, ne!”

„UFO-anyám, hanyatt esek!
Odasüssél, gerincesek!”
„Á, agyszintjük bazaltkőnek
Felel csak meg! Most is lőnek.”

„Megint lőnek, puffogtatnak,
Porszórás csupán a tatnak.”
„Nem túl sok IQ lehet lenn!
Van élet, de értelmetlen.”


„Micsoda?! Értelmetlen élet?! Beszóltál, te kis zöld görcs?! Űrdögi atomjaidra bontalak a neutronágyúmmal! Főparancsnok! Két szakasszal lerohanja a világűrt, a többivel pedig a környező kontinenseket süllyeszti a tengerbe! Én leszek a király! Világuraloooooom!!! Hű, de megéheztem! Mi van reggelire?” /Lord Esementh Hotdog, Nagy-Agyhalália főkormányzója/

„Tudod, kit süllyesztesz a tengerbe, te pukkancs-puding?! Felszántjuk a guanós országodat és beszórjuk talkshow-val, oszt’ napokon belül negatívba megy át az IQ-tok és kihaltok, mint a dínók! Legalább lesz kutyafuttató területünk és nem ide piszkít a tündibündi Fifikénk! Örülsz Fifi? Pacsi a papának!” /Herr Sturmunddrang Katzenjammer, Nyugat-Gerjedócia űberführere/

„El a kezekkel a cuplakkos kócsagoktól és a mezei bálnáktól! Levágni minden kezet, amely csak gondolni mer arra, hogy belerúg egy dombi rütyellébe dündürgés idején! Éljen a zöld! Bedarálni az emberiséget komposztnak! Egészséges trágyát a lápi nyofókaszulynak! Le az UFO-kal, éljen az természetesen üres űrkörnyezet!” /Dr. Sötétzöld Zubnyák, környezetvédelmi hiperaktivista és betanított hóhér/

„Szétrúgom! Mindent szétrúgok! Lálálálá… hrrr-grrr… ja, mi az? Lefejelem magát is, nővérke … hrrr-grrr… Mi az, mi van? Ki nem hagy aludni! Szétrúgom… sálálálááá… hrrr-grrr…” /a már nagyon idős Chuck Norris/

„Élet a Földön?! Lusta surmók lakják! Szúrja a szemem az égett zsírszag, amikor a hasukra sütök!” /a Nap/

„Beszósz Nap?! Há kidöföm a szemedet, te sárgacsekk színű golyó! Megharaplak, ha mégeccer főkelsz, suttyó! A következő részben véged!” /Csák Nóri, szingli szénbányásznő és szappanopera rajongó/

„Eddig úgy tudtam, hogy a majomtól származunk, erre most meg azt terjesztik, hogy a földi embertől! Hááát… ha lehet, akkor én megmaradnék a majmos verziónál!” /Luke Skywalker, jedi lovag/

„Luke, te tőlem származol!” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Vader majom! Majom Vader … hrrr-grrr…” /a már nagyon idős Yoda mester/

„Van-e, lehet-e élet a Földön, a Földön kívül és akár még a kettő között is? És-e vagy vagy-e? Erről erősen megoszlik a véleményem. Sokam szerint talán, másom szerint meg nem kellene ennyire elkötelezetten gondolkodni. Üres-e az űr? Félig üres? Félig tele? Mi misták, se optik, se pesszik nem lehetünk, csak jektívek. Ob és szub értelemben egyaránt. Ha Ob, akkor Novoszibirszk. De mit szól ehhez a Jenyiszej? Hát a Léna? Ő, ha jól emlékszem, belefagyott Dimitríj hűtőszekrényébe. Hiába, veszélyes dolog ez az életen való gondolkodás! Sőt, már maga a céltalan gondolkodás is. Én magam pont ezért is vagyok leszokóban róla. Hmmm… miről is?” /Török Gábor, politikai elemző/

„Az igazság odaát van, ideát meg nálam. Híd vagyok a kultúrák között. A pillér. Anyám is mindig rám támaszkodik. Ha az UFO-k végre szétlövik ezt a celebpocsolyát, ha kitakarítják ezt a médiaszemetet, akkor én maradok a zenit. Frady Endre meg a nadír. Anyám pedig nyugodtan nézheti a tévét és benne engem. Vivát világ, abcúg emberiség! Kettő pont!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hrrr-grrr… Vader … hrrr-grrr… majom! Vader … hrrr-grrr…” /az azóta még sokkal idősebb Yoda mester/

„Tévedtünk. A bazaltkő okosabb.” /Ufó Öfi, alien és az UFO függetlenített párttitkára/

2013. április 13., szombat

Hantás hentes

Hantás hentes és a Jedi vérnyúl
Hantás hentes épp egy ebül
Szerzett pucolt pacalt abál.
Állat illat mindent elöl
Elöl-alul s hősünk alél
Le a gyomra. Hintáz gyomra
S leng, mint egyezeregy Imre.

Mért pont Imre?! Rímre való?!
Szív és velő?! Ide vele?!

Hintás hentes gyomon hever
Hőhaváriadúlt hóvár
Módon, midőn Rákos-meder
Kiönti őt s dűnemadár
Hirgén-horgán pacal-pecál,
Osztán egész Pécel pucol.

Jó, de mért nem hintás hintós,
Mért pediglen hantás hentes?!
Utóbbi csak beszél, beszél?!

Ajtó kinyit! Beszáll! Busz el!

* * * * * * *

„ Busz el! Busz el! Hát persze! Nehogy már mi szállítsuk el debil alanyi költők kritikusait! Mi vagyunk mi, közlekedési vállalat?! Ja, igen, az... de hát örülünk, ha nem esnek szét és nem égnek le a buszaink, nem, hogy elinduljanak!  Olcsó busznak sír a leve! Szegény ember vízzel utazik, úgyhogy ajánlhatom a menetrendszerű hajójáratainkat!” /Trazmányi Dönci, BKV buszsofőr és internetes troll/

„Mindig vannak költők, akiknek közvetlenül a Költészet Napi csúcsra járatás után és annak következtében épül le az agyuk. Ha ehhez még hozzávesszük a légkör hirtelen felmelegedéséből adódó fronthatást is, akkor nem csodálkozhatunk a teljes megbuggyanáson sem. Most ennek láthatjuk egy tragikusan szép példáját. Reméljük, hogy a költő a gondos kezelés hatására mielőbb visszailleszkedik a társadalomba és a színes kukák ürítése, valamint a kukásautó monoton berregése kisimítják lelkének ma még kócos-bócos redőit.” /Dr. Witéz-Előwárossy Winnetouné Csingacsguk Aranka, a Buggyant Költők Krízisalapjának (BKK) szóvívőnője/

„Ki a hantás, mi?! Az, hogy rádumálom a vevőt marhafelsál áron a szőrös tapsifülre, vagy sertéskaraj helyett a patkánytokaredőre, az nem hanta, hanem jól felfogott üzleti érdek! Az ő jó ebédjéről szóljon a róka, vagy az én családom haljon éhen?! Ez a kérdés, válasszatok! A pacalt pedig nem ebül, hanem ebtűl szereztem. Az életem kockáztatásával rángattam ki a szájából! Illetve, mivel nem engedte el, vele együtt belefőztem az abalébe! Ki kér egy harit?” /Dögkúti Trancsír, hentes és sintér/

„A költőnek még a gatyáját is leperelem a becsületem besározása és jó hírem megsértése mián! Kisbetűvel írt nevem az émelygő rosszullét kvázi szinonimájaként használva több, mint amit cizellált kispolgári lelkem elhordozni képes. Jogiutra necesse est!” /Dr. Egyezeregy Imre, az ELTE Imreológia Tanszékének docense/

„Mi péceliek messze földön híresek vagyunk a Rákos-patakból kipecázott, majd megpucolt és bepácolt abált pacalunkról. A nyúlpacalunk olyan híres, hogy más kontinensekről is felhőkben rajzanak a döglegyek, és külső világokról a Jedi lovagok, hogy megkóstolják. Szokták is mondogatni, hogy Többet Pécel, mint Erővel! Jó étvágyat! Höhöhö!” /Nyúlpáci Jabba, péceli főszakács és nyúlhorgász/

„Mmmmm… azok a mennyei pacalok! Még az anyám szájában is összefut a nyál! Neki persze könnyebb, mert kevesebb fog áll az útjában. Látja költő úr, ezt már szeretem! Ennek a versnek van bukéja, van tölteléke, van zsírja és veleje! Csak úgy rotyog benne az egészségesen gyomorforgató szaftos tartalom. Elolvasás után az emberben ott feszül a tunkolhatnék! Még egy kis fokhagyma a rímek közé, és akár hét pontot is tudok rá adni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Vííííjjj, víííjjj, víííjjj… Rotty-potty!” /szállva pottyantó dűnemadár/

„Hűűű, te nyavalyás dűnemadár, halántékon rotyiztál?! Hiába menekülsz a felhők fölé, lerúgom a fejedet! Sutty! Na ugye! Látod-látod? Nem?! Ja, hát fej nélkül tényleg nehéz…” /Chuck Norris/

„Miért csak Pécelről ír a költő úr?! Albertirsáról miért nem?! Budapestről délre talán már nincs is élet?! Fulladjon bele az abált péceli nyúlpacaljába, mi meg addig átbeszéljük a tanulságokat! Albertirsaaaaa!!!” /Irsai Albert, albertirsai pályaudvari sínköszörűs és Digi TV ügynök/

2013. április 10., szerda

Bibliakör


Jézus szóit a nép úgy ett-
-e, mint éhes tyúk a kölest.
Beszélgetés erről búgyet
Most pénteken fél héttől est-

-e fél nyócig. Nyócig is tán,
Amit feljegyezni kéne,
 Legyen rajt a 'to  do' listán:
„Pont én ne mennék el, én-e?!”

(„Tyű!”)


időpont:  2013. április 12. (péntek) 18:30
cím:  XI. ker., Vásárhelyi Pál u. 4-6., IV. emelet

Tigris a tintatartón


Tintatartón tigris tülköl.
Balettozna, de hát tüll köll
Ahhoz s cipő, amely balett,
S lélekben bár kisbaba lett,
S gyermekszívvel táncikálna,
Akár jégen gumibálna,
Vagy mint hiperaktív Avon
Tanácsadónő a havon,
S szeme pár szőrtelen tar tó
Módján csillog, s tintatartó
Billen s önti szét a tust a
Padlón, mégse táncol. Lusta.


„Hogy fér el egy tigris a tintatartón?! Kis tigris?! Koreai? Észak-, vagy dél-koreai? Mindegy is, ez világpolitikailag veszélyes, költő úr! Nem fél, hogy egy hőkövető atomtöltet áttörvén az olvasószemüvege üvegét beleáll a hangyányi agyába?! Főhatóságom a legteljesebb mértékben elhatárolódik! NEM ENG.!” /Tompafőy Taploncz, főcenzor és vonatkerékpumpáló/

„A lustaság fél egészség. A lusta embert könnyebben utoléri a sült galamb, mint a hamar munkát, ami ritkán rikkant. Gyors munkához idő kell és amit holnapután megtehetsz, azt kár lenne már holnap összecsapni. Ej, mennyi mindenre ráérünk még!”” /Pató Pál, úr/

„Felháborító az a sztereotípia, hogy a mi tanácsadónőink hiperaktívak lennének, a nyakára járnának és az idegeire mennének az ügyfeleknek! Egyszerűen jók a termékeink, úgyhogy természetes, hogy bemászunk az ablakon is, hogy eladjuk a tyúkszem kotkodácsoltató és a lúdtalp gágogtató krémünket, valamint a csapból folyva tukmáljuk a narancsbőrharisnyánkat és a tokasüllyedést visszaemelő csodaporunkat! Megállj Frady Endre, küldöd te még a feleségedet a mi áruelosztó székházunkba!” /Pipere Puttonyka, Avon főtanácsadónő/

„Tudom, hogy sokan utáltak, de én mentettem meg a brit birodalmat ettől a dekadens penetrációtól. Ha még élnék, Frady Endrét éppen úgy lövetném, mint egykor a Falkland szigeteket! Abcúg gyengék!” /Margaret Thatcher, alias Vaslady/

„Nein! Achtung! Verboten! Hande hoch! Der Poet kaputt! Das ist Lebenschmittel oder Tannenbaum möchte Anschluss! Gelbe Karte für Schweinschteiger am Bayern Mönchengladbach von der schöne Ungarische Wirtschaft! Pusta! Gulasch! Das Idiot! Nein!” /Karl-Heinz Vatermörder, der Mercedes Faktorführer im Ketschkemet/

„ Urbi et orbi et tigre tangere tintaretto summa cum Niki Laudeamus igitur via Messi et vita Maradona verita Evita ego Paternoster da pacem ne cesse est apage poetas morituri memento cantare volare tutto mobili! Amen!” /I. Francesco Vaticano/

„Nem kenyerem a dicséret, úgyhogy most sem áll fenn az éhenhalás veszélye. Anyámnak ugyan tetszett, mert az első sor már-már majdnem szellemes alliterációja után elküldtem lefeküdni, de amit én a másodiktól a tizenkettedikig kiálltam, ahhoz képest Dante pokla egy óvodai vattacukros babazsúr. Ennyit írni egy tintatartón henyélő lusta tigrisről?! Bár a költő bizonyulna ilyen lustának egy szibériai munkatáborban! Ez az, málenkíj robotot a fattyúnak! Mínusz tíz pont!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jaj, Robika! Ne verd már üvöltve és vörös fejjel azt a klavija izét! És ne habozzon a szájad, mert összenyálazod a halálfejes pizsamádat! Gyere lefeküdni, oszt' reggel majd újult erővel szidhatod az első utadba kerülő szerencsétlent! Na, mit meséljen neked anyuci? A kedvenc belezősödet? Gondolhattam volna!” /özv. Puzsérné, a kritikus anyukája/

2013. április 4., csütörtök

Én-ek az esőben

Tyün Coang egyik éne és a túlfújt vizsla a robbanás előtt
/Tyün Coang tizenharmadik énjének felvétele/

„Ehun e a barnarizs, la!” –
- szól Tyün Coang őstermelő,
amidőn egy túlfújt vizsla
esőfelhőn kerül elő

s rizstáblába belerobban.
Megremeg Tyün Coang feje,
mint a lég a pergő dobban,
ami körül zeng a je-je.

„Hinnye, kéne kemény szesz, tyű!” –
- szól s hasadnak benne én-ek,
s április négy mintás kesztyű,
melyről Tyünből szól az ének.

Dúlnak skizofrénszarvasok,
mit csak barna szemű rizs lát,
s bár rajta már nem fog a sokk,
ugratják a szétszórt vizslát.

„De szépen esik az eső! Trallala, sallala, la!” /Tyün Coang egyik éne/

„Brühühü hüpp-hüpp brühühü, tyű!” De randa idő van!” /Tyün Coang másik éne/

„Ez kész! Úgy megbomlott az elméje, mint ’89-ben a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság. Nagyezsda nővérke, jó szorosra kösse azt a kényszerzubbonyt a ketteskén, nehogy teljesen szétcsússzon, mint terminátor a mágnesviharban!” /Tyün Coang harmadik éne, Dr. Druzsba ideg- és elmesebész/

„Hopp, ugorj szétszórt vizsla, hopp!” /Tyün Coang negyedik éne, a skizofrénszarvascsorda/

„Ki az az állat, aki tűzveszélyes hidrogénnel fújta túl a vizslát?! Ja, hát én voltam! Hehe, bocsika!” /Tyün Coang ötödik éne, Luft Lajos, ligeti lufiárus és légtornász/

„Muhi, Mohács, Segesvár, Arad, Frady Endre… nemzetünk tragikus mélypontjai! A költő a magasban szárnyalás helyett olyan mélyrepülést mutat be, hogy fúrópajzsot lehetne rászerelni és hamarosan készen lenne az ötös és a hatos metróvonalunk is. Anyámmal szívesen elutaznánk a ByeAlex téri végállomáson látható Frady Endre Posztumusz Emlékkiállítás záróünnepségét megtekintésére. Ha ingyen van!” /Tyün Coang hatodik éne, Puzsér Róbert, kritikus/

„A hetedik én magam vagyok!” /Tyün Coang hetedik éne, Tyün Coang/

„Most szóltak az Országos Meteorológiai Intézetből, hogy gyorsan mossam már el ezt a vircsaftot, mielőtt még széthordaná őket egy magnetikus vihar!” /Tyün Coang nyolcadik éne, az eső/

„Csak ne belém!” /Tyün Coang kilencedik éne, a Tisza/

„Nyári napnak alkonyulatánál megállék Tyün Coang kanyargó kilencedik énjénél” /Tyün Coang tizedik éne, Petőfi Sándor/

„Cunamit érzek az Erőben, sőt divergenciát!” /Tyün Coang tizenegyedik éne, Darth Vader, sötét nagyúr/

„Ne dumálj Vödör, mert lapra szereltetem a Halálcsillagodat a lüke zabigyerekeddel, te fekete bádoghörcsög!” /Tyün Coang tizenkettedik éne, az Erő/

„Nem kenyerem a beteges önimádat, de szerintem egyre zseniálisabb mélylírákat írok! Ha ugyan ezt lehet még egyáltalán fokozni…” /Tyün Coang tizenharmadik éne, Frady Endre/

„Na, itt a vége, de elfutni már nem fogtok véle, mert egy félkörívessel lerúgom az összes fejeteket!” /Tyün Coang tizenhárom plusz egyedik éne, Chuck Norris/

2013. április 3., szerda

Csótánytánc


Csótányommal ABBA „Mamma
Mia” dalra táncoltam ma.
Ízelt lába padlót verte
S rám kiáltott: „Ide jer te!”
Hopp, már ugrottam is mögé.
Mi ott kiállt, hát nem szög-é?!
Mint akire kórt a sáp ont,
Elaléltam, sajnos rá pont.
Reccsent s vége lett a dalnak.
A csótányok korán halnak.


„A mosónők halnak korán, mi csótányok nem, hacsak az Állami Padlógyár minimálbéres betanított segédmunkássá átképzett állástalan diplomásai kadarkamámoros állapotban százas szögekkel nem sündisznósítják a táncparkettet!” /Csóti Csákknorisz Csubakka, csótányjogi ombudsman és B-közép vezérszurkoló/

„Vérszegénység – latinul sápkór – természetesen kialakulhat rozsdás szög általi talplyukon át megvalósuló vérkiömlés esetén is, ám a fő veszély ilyen esetben a vérmérgezés, ezért tehát javasoljuk a páciensnek a rendelőnkbe tetanusz-oltás végett történő mielőbbi befáradást a habzó szájú exitálást megelőzendő. Ha a költő úr azonban már magától a vérzéstől elalélt, majd elhalálozott, akkor az ily módon okafogyottá váló befáradás mellőzhető.” /Prof. Dr. Habil. Csótányossy Hemoglobin, osztályvezető főorvos, a Tudományos Akadémia emailező póttagja/

 „Fel vagyunk háborodva, hogy a kedvenc dalunkat csótányirtásra használják!” /ABBA/

„Csak meg ne tudják, hogy én is arra használom! Utálom a csótányokat! Nem véletlen, hogy tőlem még egy sem kapott Nobel díjat! Én viszont frászt már többüktől is!” /XVI. Károly Gusztáv, svéd király/

„Veszélyes ez az ABBA együttes! Én speciel a Waterloo c. számukba buktam bele.” /Bonaparte Napóleon/

„Egy kihaló fajt megtaposni?! Már csak párszáz milliárd példány lehet a Földön! Mi lesz velünk, ha nélkülük kell élnünk?!” /Műződdy Zaftony, sötétzöld aktivista és az Anticsóti Spray Rt részvényese/

„Széttaposni egy bogarat, hogy a vére összeragacsozza a padlót?! Pfúj! Én mindig porszívóval szedem össze őket. Inkább a szilikózis végezzen szegénykéimmel, mint ez a fülsértő rockzene!” /özv. Krampácsiné, nyugdíjas fagylalttölcsér mosogatónő/

„Itt van a költő, itt van újra s fáj, mint mindig énnekem. Tudja Isten, hogy mi okból förtelem, de förtelem! -ahogy a nagy barguzini menekült is mondhatta volna, ha ismerte volna Frady Endrét, de szerencséjére másfél évszázaddal elkerülték egymást. Én viszont egy időben vagyok vele és látom, ahogy épp egy csótánnyal táncol. Jövő héten talán egy lekváros bucival fog karatézni, majd egy ékszerteknőssel duettet énekelni. Ami nem is lenne baj, de verset is ír mindeme élményeiről. Anyámmal már fontolgatjuk, hogy veszünk egy időgépet és átköltözünk az őskorba. Hátha sikerül megtalálni Frady Endre valamelyik felmenőjét és megakadályozni, hogy lejöjjön a fáról!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Micsoda dallamos zene! Micsoda József Attila parafrázis! Micsoda gyönyörű ízeltlábú állat! Micsoda tragédia! (Na, költő úr, jó volt ez a négy ’Micsoda’ azért az egy százasért?)” /Lónyálassy Tapsonc, bérdicsérő és homoki lőredíler/

„Megyek és én is befogok egy csótányt! Jaj, ez harap! Ó mizéria, ó Donna Clara, ó mamma mia!” /Pampalini a nagy vadász/