2012. június 29., péntek

Német - Olasz 1:2



„Dajcsland, Dajcsland unter allesz!”
Na, ebből most víg kis dal lesz,
S dúdolják bősz Balotellik,
Midőn fiuk két gólt ellik.

Megmutatja most e beste,
Oly kemény a felsőteste,
Mint a karbonátos márga.
Jutalmának színe sárga.



Túlterhelt a német kapu,
S otthonában Neuer apu
Idegesen baltát ragad:
„Tetves tévé, add meg magad!”

Azúr térfél, germán vizit…
Végül véleményes tizit
Rúg be Özil Buffon mellett.
Lahméktól ma ennyi tellett.

Jön a döntő, digó-ibér!
Annak tétje nem mini-bér,
Hanem, hogy az ukrán katlan
Gyepén ki lesz halhatatlan.

2012. június 28., csütörtök

Orosz agár


Igor kutyám vicsora
Jelzi, én ma vacsora
Leszek az ő asztalán
S egy darabban esz talán.













Szörnyeteg az Igorom!
Ő az orosz agaram.
Mért nincs inkább egerem?!
(Múzsám, kéne igerím!)

Tök jót gondol hű eszem:
Agaramat, tyű!, eszem
Még időben hamar én!
Jobb, mint a sós mama rén...

Gőz Matild


Gőz Matild most nagyon feszült,
mert mióta megépeszült,
rádöbbent, hogy nincsen lába!
Így, ha menne Afrikába,
úszva tenné. Bömböl: „Jaj, ó,
de gáz, ha az ember hajó!”

Gőz Matild egy csatahajó,
illetve nem csata… Na jó,
valljuk be, csak bádogcsónak,
s ha ütközne vízilónak,
zúzná az őt ripityomra
s benyelné a szörnyű gyomra.

Gőz Matildnak ajkán sikoly,
ahogy ébred s hallatszik oly
messzire, hogy tisztán hallja
marslakóknak csészealja.
„Álom volt csak!” – Matild döbben…

S olvasók is sírnak többen…

2012. június 27., szerda

László líra


Kedves Emberiség!
Ezzel a László napi lírával szeretném köszönteni a névnapjukat ünneplő Lászlókat és lehetőséget adni a nem-Lászlóknak, hogy ők is ezzel köszöntsenek más Lászlókat, vagy esetleges átfedés esetén részben ugyanazokat is.
A „Jobb adni, mint kapni” mondás alapján, amely a tévtanokkal ellentétben nem a Klicskó fivérektől, hanem Jézustól származik, ezen a napon verset kapó Lászlónak is nagyon jó lenni, de verset adó nem-Lászlónak talán még ennél is jobb. Egyesek szerint a legjobb azoknak, akik még csak nem is hallanak erről a mélylíráról, de hát mindig van pár millió fanyalgó… Ne is törődjünk velük!
Vigadjunk! Let’s vers!

László lovag a zöld réten fickándozó szász lován
Frady Endre:
László líra

Szép zöld csatatéren szász ló
Fickándozik s hátán László,
S dús bozótból nem áll ki cső;
Nincs orvlövész. E kép dicső!

Ám nincs minden László alatt
Nyereg puhította falat,
S mivel nem mindegyik zsoké,
Átlag Lászlót veszünk. Oké?

Átlag itt nem kicsi, szürke,
Kin lötyög a posztó-szűrke,
Hanem a számtani közép.
Sok Lászlótól lesz a köz ép.

(László lehet balbekk, zenész,
Buddhista, kiben van zen ész,
Agysebész, tán izmos vájár,
Vagy vega, ki zöldre rájár.)

Emberiség együtt nevet
Skandálva a László nevet:
„Haha! László, vivát! Hehe!”
Ennyi ünnep elég-e, he?

* * * * * * * *

„Bőven elég! Nesze!”
/Klicskó fivér/

„Dobzse! Dobzse!”
/II. Ulászló/

„E vers hatására mindketten felvettük a László nevet, kibékültünk és már percek óta egymás vállán zokogunk!”
/Gyurcsány László és Orbán László/

„Nyál, nyál, nyál! Be ne vezessük már a retardált amcsi Valentin napi ömlengéseket a mi jól bevált koccintós-hányós vállalati névnapi bulijaink helyett! Ha a hóhérom akarná ezt nekem felolvasni a kivégzésem előtt, üvöltve követelném tőle előbb a bárdot! Köszönöm anyám, hogy Robinak neveztél el!”
/Puzsér Róbert/

„Nana, Robikám, nana! Hagyjuk ezeket a bárdolatlan bárdos beszólásokat!”
/Hunyadi László/

„Ideje volt már, hogy a norvégoknak lőtt korszakos gólom harmincadik évfordulóján végre felköszöntsön a világirodalom Bundzsák Dezsője!”
/Kiss László a Vasas ex-centere/

„Amiképpen én a sziklából a vizet fakasztám vala, olyaténképpen fakasztá vala e líra könnyűimet nékem! Brühühü vala!”
/Szent László/

„Kikérem magamnak, hogy kizárólag a rím kedvéért felhasznált idióta díszlet legyek csupán a vers elején! Nagyon zabos vagyok a költő úrra! Nyihaha!”
/a szász ló/

„Casablanca óta nem hatódtam meg ennyire! Köszönöm! Na gyere Ilsa, már a motorok is bőgnek!”
/Victor László csehszlovák férj/

„Azér’ az áldott jó emlékű Sanyi bácsi ennél sokkal jobbat írt nekem!”
/Arany Lacika/

„No, ennél szebbet a Pageréty Irma se írhatott volna! Gyorsan címlap sztorit rittyentek belőle!”
/Szily László az Index főszerkesztője/

„A Ludwig az magyarul László? Mi, hogy Lajos?! Süketüljek meg, ha értem! Bezzeg az a B. Tóth!”
/L. Beethoven/

„Na Elvis öcsém, neked mikor írtak ilyet?! Mindjárt el is éneklem, csak előbb meg kell tanulnom még néhány segédigét.”
/Komár László/

„Hogyhogy ennek a korszakos zseninek még nincs saját verseskötete?!”
/egy Frady Endre rajongó a háromból/

„Ki szórakozik itt engedély nélkül a nevemmel?! Ebből per lesz fradybogár!!!”
/Dr. Átlag László vegetáriánus agysebész, buddhista balbekk, szász lótenyésztő lovag és megélhetési vájár/

2012. június 26., kedd

Agg harang


Tótágast áll az agg harang,
S hűs vizében hét-nyolc hering
Kering holtan, merthogy a dús
Eső nem sós, hanem édes.

„Harangtotem?! Heringtetem?!
Ezt a vackot betiltatom!
NEMENG!!!” – visítja a cenzor
Fejhangon és magas cén zár.

Arca veres, szeme okker
S megüti a guta ekkor.
Föld vállat von s tovább kering,
Hold is telik, már-már korong.

Agg harang meg tovább rozsdáll
S némán zsong benne egy rizs-dal,
Meg Mao Ce Tung-tól pár szó…
Ő is „Made in China” persze.

2012. június 25., hétfő

CéRonaldo


Labdával bár tök jól bánik,
Védők között még sincs pánik
Látván, hajáról a zselé
Hogy ömlik a szeme elé.

Agyban könnyen szakad a gát,
Rögvest föl is dobja magát.
Sípszóra vár földet érve,
Fetrengés a legfőbb érve.

Csúcsosodik hiszti-zenit,
Bíró röhög: „A mindenit!
Vicces volt e botló betli!
Hehe, itt egy sárga cetli!”


2012. június 21., csütörtök

Tyüng Csí


Tyüng Csínek, bár csupán fél jen
Összegyűjtött vagyona,
Nincsen oka rá, hogy féljen
Se kicsit, se nagyon a

Világválsághatás miatt,
Mivel pincér Tokió
Zöldjében, s az éttermi jatt
Kisegíti. Tökijó!

2012. június 20., szerda

Hangyanász az avaron


Talajt csőrrel csirke vés,
Keresi a hangyabojt.
Izmos testén zsír kevés,
Sapkáján meg nagy a bojt.

„Baromfikám micsinász?!
Bálterem most az avar!
Hangyáknál van kicsi nász,
S te magad vagy a zavar!”

Elő éhes puli mász,
Sapkás csirkét bezabál,
S talpán hangyás kulimász…
Kérdi: „Nincs most ez a bál?”

2012. június 19., kedd

Véradó líra

Nedvesen Zokogó Tömegek!
Nem kell többé kétségek között vergődni, vad halálsikolyok közepette végrendeletet fogalmazni, padlón összegyűlő könnytócsákba ököllel belecsapkodni és tévé előtt letargiában fetrengve tehetségeket kutatni, mert itt van végre a válasz: IGEN, LESZ VÉRADÁS!!!
Az alábbi véradó lírában az önfeledt költő a tőle megszokott rusztikus bájjal és lapra szerelhető rímtechnológiával osztja meg donori örömét a világirodalombarátok és barátnők lélegzetvisszafojtva lélekbúvárkodó seregeivel. Feleim, ömöljön az a vér!
Világ véradói, le ne üssetek!

Frady Endre:
VÉRADÓ LÍRA
Több vagy-e, mint ötven kiló,
S kártyádnak remek a TAJ-a?
Nem harapott meg víziló,
S nem haltál ki, mint egy maja?

Két lóerős postaszekér
Poros utcán tizenöttel
Száguldva a levelekér’
Tegnapelőtt nem ütött el?

Nem vagy terhes, nem ráz a láz,
Nincsen pszichés májzsugorod,
S kórterjesztésért nem gyaláz
Téged fél Nyizsnyij Novgorod?

Oké minden fenti adat,
S tömény önzetlenség hat át?
Rút közönynek üzenj hadat,
S vívjál vidám vérbő csatát!

VÉRADÁS:
2012. június 29. (péntek) 15:00-19:00
Bp. XI. ker., Vásárhelyi Pál u. 4-6., IV. emelet


A világegyetemet mélyen érintette, felkavarta és szinte kiforgatta önmagából a költő ily mély tényfeltáró és jövőbe mutató véradó lírája. Nem is hagyták szó nélkül…

„Kihaltam. Nem mehetek.”
/egy maja/

„Jaj, de kár, hogy nem tudok odamenni, mert aznap épp szolgálatban vagyok!”
/Jack Neck, a Vampire State Building főportása/

„Vééér!!! A fél karomat odaadnám, ha ott lehetnék!”
/Véreskezű Mária, a brikettek egykori uralkodónője/

„Jaj, csak el ne vágjam a zacskót, vagy az odavezető csövet!”
/Ollókezű Edwárd/

„Ennél a vacaknál még oroszul is jobbat írtam! Vérszegény klapancia!”
/Alekszandr Petrovics barguzini forradalmár költő és kinyugdíjas/

„Ez az! A vers maga ugyan olyan szörnyű, hogy savszívű Alieneket lehetne ijesztgetni vele, de legalább keményen beledörgöli a elefántcsonttoronyban fetrengő dekadens celeblobbi orrát a saját taknyanyálába! Nem tudok rá két pontnál többet adni, de bátorítóan kacsintok hozzá! Egyszerre soha többé és csak így tovább! Na, kifelé! Még találkozunk! Jaj nekem! De neked is!”
/Puzsér Róbert/

„Bosszantó egy bugris bunkó! Abcug Frady, le vele! Verstanról még sosem hallott, s nem tud még vért adni se!”
/Sur, Solt, Bese/

„Sajnos most pont ráérek. Ott leszek bent teljes terjedelmemmel. Gyere te is, Vad II.!”
/Kassai Viktor játékvezető/

Ó, hogy az a … (folyamatos füttyszó) … a tieteké!
/Dopeman alternatív köztársasági elnök jelölt)

„Kérem a svéd műfordítást és azonnal továbbítom az akadémiámnak irodalmi Nobel-díj témában!”
/XVI. Károly Gusztáv svéd király/

„Jaj ne máááá!!!”
/egy neve elhallgatását kérő svéd királyi akadémikus/

Dán kannibál


Dán kannibál vígan emészt,
Tápláléka nem három lett,
Se két litván, se egyszem észt,
Hanem finom Larsen omlett.

Shakespeare ordít: "Hol a dánom?!
Főszereplőm, Larsen hamm lett?!"
Lelkében nincs dínomdánom,
S új főcímet ír fel: Hamlet


2012. június 18., hétfő

Hétfői hőguta


Hője van e nyári hétfőnek,
Agyamban atomok szétfőnek.
Arcomon szénorr és hamuszáj,
Well done-ra átsülök, ha muszáj.

Higanyszál meglódul – hegymenet! –
S könnyedén viszi a negyvenet.
Ötvenet délután, ha veri,
Hangulat nem lesz túl haveri.

Vashíd is izzad majd reve-lét,
S átélhető lesz a teve lét.
Ó, bárcsak állhatnék jégesőn,
S mondhatnám átfagyva: Vége, schön!

2012. június 15., péntek

Lenke néni

Lenke néni életvidám,
S nótáz: „Dádi-dudá-didám…”
Doktor Slawácz ordít: „Lenke
Néni, az elektroenke-
-falográf az alfa hullám
Helyett mindjárt földre hull ám!!!
Énekhangtól berezonál!!!”
„Kis pej ló az istállónál…”–
- Lenke néni énekszója
Túlfőzéstől robbant szója
Módján kitölt minden likat,
S doktor Slawáczot is ríkat:
„Lenke néni, hogyha szeret,
Inkább vágjon rajtam eret!!!”
Mint fültőn lőtt üregi nyúl
Doktor Slawácz padlón kinyúl…
S erről Lenke néni és én
Társalgunk a temetésén.


Az öreg zongora

Zongorán pókháló s penész.
Régóta nem játszik rajta
Gazdája, a züllött zenész,
Mégsem sír, nem olyan fajta.

Muzsika nem jár már benne,
Nem várja hangversenyterem,
Ha tudna, világgá menne,
Hol talán dallam is terem.

Egy téli éjen az álma:
Körben a nézőtér tele,
S színpadon mintha ő állna…
Reggelre fűtenek vele.


2012. június 14., csütörtök

Meghasonlás

Vazul gazul röhög, mert a
Szomszéd ebe, aki Herta,
Egybe nyelt egy dagadt kecskét,
Melynek szarva bentről - reccs! - két
Darabba e blökit szelte.
„Höhö, sose kelsz már fel te!” –
- Vazul gazul kárörvendett,
S ó-olaszul bőgte: "Vendett!!!"
Ám a föld alatta megnyílt,
Ég villámot lőtt rá, meg nyílt,
És most Új-Zélandig átás…
- Költő úr, nincs megbocsátás?!
- Oké, olvasóm, te átok,
Most az egyszer megbocsátok!
Kezdem újra:
Herta egyé’
Kisebb kecskét s újra eggyé
Legyé’ s ne röhögjön Vazul
Terajtad többé ily gazul,
S itatódjon e két kert át
Vidámsággal s Vazul Herthát
Is szeresse, meg a Schalkét,
Meg a Bayernt s Borussia
Dortmundot is! … Elmém, szia!

Sálálá-láláááááá…

(a költőt tisztelői ekkor a legjobb magánklinikára szállíttatták, ahol boldogan énekel, míg le nem halkítják…)



2012. június 13., szerda

Dalos szovjet cápakaland

Ha egy cápa térden harap,
Nem dúdolom azt, hogy parap-
-pampam subidubi pampam,
Miközben ő engem ham-ham!
Megkérem őt, hogy mondjon Á!-t,
S szabadulván csendes Don át-
-úszással tán partot érek,
S bár bibikből folynak vérek,
S zilált fejem csupa romhaj,
Fellélegzek: Tillárom haj!


2012. június 12., kedd

Özséb

Özséb, aki igen nyúlánk,
Erdőt járva méhbe fejelt,
Orrába állt bele fullánk,
S merengve fogadta e jelt:

„Túl nagy vagyok, mintha ormon
Magasodna testem íve.
A növekedési hormon
Kicsit túlzásba lett víve.

Ezt adta az orvos fószer,
S négyméteres centercsatár
Lettem, ez egy erre jó szer,
S csillagos ég csak a határ.

Mellékhatás is van, három:
- Térdem veri boltban a pult
- Sosincs kellőn magas párom
- S mindkét fejem enyhén lapult"

2012. június 11., hétfő

Randa idő

Időjárás olyan randa,
Mint egy lila-fehér panda
Által benyálazott kesztyű.
Ebből jó nagy szutyok lesz, tyű!

Kesztyűben dudál e lila
Szőrszörny s a bús Ámor nyila
Zagyba hull, mint alélt eper.
Depresszió sárba teper!

Szürke szittyó szíven kólint,
Én má’ mindegy! Mondjak all in-t?
Á, azt teszem, mit a hal szok
Vízben este tenni: alszok!

2012. június 7., csütörtök

Róbert napi szonett

Annak, aki Róbert
Máma nagyon jó, mert
Sokan köszöntgetik:
Rezsők, Lujzák, Petik,

Adalbertek, Sárák,
Bikák, Ikrek, pár Rák,
Városok és faluk,
Darth Vader meg a Luke,

Túlvilágról Dante,
Portás, aki Ante,
Hannibál és Cato,

EU meg a NATO,
S Kenobi az Obi
Zúgják: Éljen Robi!

2012. június 6., szerda

Karalábé


„Jaj, te szegény karalábé,
Nincsen se karod, se lábad!” –
- mondom s méla szeme kábé
Kétpercenként könnybe lábad.

„Karalábé nem akarok
Lenni, inkább karatéka!
Azon vannak lábak, karok,
S pattog, mint a gumibéka.”

„De nem vagy az, s meglátni ezt
Elég könnyű, nem kell szemész,
Sem ész, ami meg is ijeszt…
Lila zöldség, levesbe mész!”

Karalábé a levesben (a szerző felvétele)  

2012. június 5., kedd

Fradi taxi


Legyen zöld-fehér a taxi!
Minden fradistának maxi-
-mális örömforrás lenne
S vígan utaznának benne.

Boldog greenpeace aktivista,
Zöld Lali meg Fehér Pista,
S néhány kis zöld marsi alien
Taxiból kiáltja: Élien!

Fradi taxi oly gyönyörű,
Ki csak látja, együtt örű’.
Mint a zöld bolha a fülbe,
Aki magyar, ebbe ül be!

Pünkösd

Jézus felszállt, nagy az űr.
Mit készít elő az Úr?
Együtt ül most mind a tíz-
-enkettő és égből tűz
landol rajtuk s nagy a szél,
s mindegyik nyelveken szól.
Tömeg kacag: „Édes bor!”
Péter feláll s mondá: „Bár
Szentléleknek szele fú,
ezért hullámzik a fű,
s elsötétül fönt a Nap,
ne rettegjél kedves nép!
Aki megtér, annak jó!”
Nép csak csodálkozik: „Jé!”
„Keresztelkedjetek meg
oly gyorsan, mint égen MIG!”

(„MIG az, ami eget szánt?
Mondd meg nekünk Péter szent!”
„Az majd kétezer tájt jő.”
Nép meg újra ámul: „Jé!”)*

Most Jézusról mesél ő,
tömeg pedig sóhajt: „Ó!”
Népet mardos lelki bú
s keresztvízbe merül bé.
Egyház ekkor indul út-
-nak a vad korokon át…

*a zárójelbe tett rész a legrégebbi kéziratokban nem szerepel

2012. június 4., hétfő

Népi szerző

Népi szerző népdalt épít
S tincitáncol hozzá népit.
Feszül minden népi izma
S csillog rajt’ a rámás csizma.

Hejehujás néptánc-hajsza
Nyomán izzad pödrött bajsza.
Menyecskehad iramlik oly
Zajjal, amely népi sikoly.

Sok dobhártya szakad, mer’ a
Bőgő bőg és hét citera
Cirreg, mint nyóc cincércsorda,
S zajtól tovább hasad Torda.

Népi szerző elszabadul,
Gátat szakít fenevadul,
S amíg le nem fogják, alkot.
(Mi meg sóhajtunk egy halkot.)

2012. június 1., péntek

Kiskerthiány

Kiskertemből, mint az ismert,
Hiányzik a kiskert is, mert
Nincsen nekem kiskertem se,
Hol ellenne kövér emse.

Ha ellenne, tán ellene,
Mit tehetnék én ellene?
De hát kiskert híján nincs el,
S e képzavar lebilincsel.

Képzavarost kiskertelek,
S izzasszanak zulu telek,
Ha e lírát abbahagyom!
Hacsak nem nő síromra gyom...

(Idesanyám ingyom-bingyom!)