2012. április 6., péntek

Vasas

Szilánkpépes szegény lábam,
Rajt’ fekszik nagy acéllemez.
Épp az imént esett rá, bamm!
Más tervem volt mára, nem ez.

Szőlőskertbe vágytam menni,
Nézni, hogy a magból lesz tő…
Hát ebből már nem lesz semmi!
Mért is lettem ívhegesztő?!

8 megjegyzés:

  1. Miközben ily képet rajzol,
    s mellé versnek ilyet save-el,
    titok volna mi az ajzó?
    mondja, milyen cigit szív el?
    rímhegesztő pirulákat,
    s ily szereket, nem e seed-el? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó öreg Freud megmagyarázta.
      A kreativitás forrása
      mindenhol elfojtott érzelmek
      szublimációjából ered.

      Egy represszív folyamat során
      Frady Ösztön-énének tartalmát
      tudatalatti részébe nyomják
      lelkének*. És mi a megoldás?

      Frady nem egy neurotikus pali,
      a neurózist könnyen elkerüli
      a szombati vallásgyakorlással
      és - örömünkre - a versírással.

      *a represszív (elnyomó, elfojtó) folyamatot nevezik cenzúrának

      Törlés
    2. Freud tézisének folyománya:
      ha nem pszicho-analizálnak,
      és benned lapul a komplexus,
      de mégse légy neurotikus,
      legjobb, ha éjjel-nappal dugsz.

      /Vagy élvezz művészet által./

      Törlés
    3. Basszus, most én magam is lebuktattam.

      Törlés
    4. új elhárító mechanizmus: a rímgresszió :) pszichológusnak tetszik netán lenni?

      Törlés
    5. Jól hangzik a rímgresszió,
      benne az elfojtott agresszió,
      ami Frady sok versét jellemzi,
      hisz otthon vszg kenyérre kenik.

      Nem vagyok pszichológus

      Törlés
    6. Jól van! Látom, itt nem csak engem ejtettek kis koromban fejre... ;-)))

      Törlés
  2. Nincs titok. Ezek a versek benne vannak a kor levegőjében. Csak egy mély lélegzetet kell venni a város zajából és kész a nagy mű s az alkotó tovább forog... :)

    VálaszTörlés