Newton

Fenn a fán egy alma ring,
Alatta nagy elme reng.
Hintázik egy kört Isaac,
S imbolyog a kerti szék.

Két fül s nem ám elme hall
Zajt, midőn az alma hull.
Tudósunknak feje fáj
S bőg: Fáknak e faja fúj!!!

Dühtől úgy elfeketül,
Mint túl well-done fóka tál,
Ám ekkor e vén Zorró
Rájön: Hoppá, vonzerő!!!

Fára mászva felkiált,
S ágról, hol fajd-falka ült,
Kis g-vel szel levegőőőőőt…
Puff! s címet kap, lovagit.