2010. augusztus 10., kedd

Kerge vers

Kerge versemben sor sort űz,
S balsors után jőnek mázlik:
Mögöttem fal, szemben sortűz,
S vakolatban van bár száz lik,

Tök-ép testem mégsem szita,
S nem ereget véres levet,
Hálát adok s nagy puszit a
Zőrangyalnak, aki nevet

Eme füllentgetős viccen...

Helyettem egy dikta-mancs ír,
S míg a lelkem égbe ficcen,
Vagyok, ami vagyok: trancsír...

Sörtűz-fogsor bennem hersen,
Ezt értem én kerge versen...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése