2010. augusztus 23., hétfő

Iskolás koromban ...

(szabadvers)



Iskolás koromban imádtam távolugrani,
szerettem versenyt szállni a széllel.
Gyors voltam, ruganyos, és a tornaórán
mindig megvertem az osztály atlétáit.
Egyszer a tornatanár (akit sosem láttam,
hogy távolugrott volna) elmagyarázta,
hogy nagyon rosszul csinálom.
Rosszul futok neki, hibásan dobbantok
és szörnyen kezdetleges, amit a levegőben
művelek. Ő majd megmondja, mit és hogyan
kell csinálnom. Megfogadtam a tanácsait
és rögtön mit és hogyan kezdtem csinálni.
Onnantól kezdve nem tudtam nagyot ugrani többé,
onnantól kezdve nem szálltam versenyt a széllel,
onnantól kezdve nem szerettem távolugrani.
Két tornatanártalan évtizednek kellett eltelnie
ahhoz, hogy ismét kedvem legyen hozzá.
Ismét versenyt akartam szállni a széllel, de
nagyon megvert. Ő még mindig olyan gyors,
mint régen.
A szélnek szerencséjére nincsen tornatanára.

2 megjegyzés:

  1. A főváros Ulan Bator,
    az átlagbér négyszáz tugrik,
    homokhiány itt nem gátol,
    minden mongol távolugrik.
    Elsimítják, ha lemérték,
    kinek mi az eredménye,
    s van egy szabály, örök érték:
    ne ugorj a gereblyére!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez sokkal jobb, mint az enyém! Talán azért, mert nem szabadvers, hanem rendes... :)

      Törlés