Jobb kezemben jár a kanál.
Jé, csak lé van s túlsó felén
Asztalomnak bús vadkan áll!
„Uram, kegyelemért sírok!
Teste nélkülem is degesz
S érfalain kúsznak zsírok,
Önmagának árt, ha megesz.”
Lelkem védőgátja suvad,
Szemem könnyes, remeg hangom:
„Szabad vagy, te kedves dúvad!”
Bólint s lépte döng a gangon…
Üres levest kanalazok,
Vadkan eltűnt illa-berek,
S vígan néznek énrám azok
A kis kedves zöld emberek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése