"Vakond vértől veres ekén
Megcsillan a Nap sugára,
Kisangyalom, szeretlek én!
Elég ennyi líra mára?"
"Dehogy elég, dehogy elég,
Rőtbajuszú édes szentem!
Szenvedélytől szívem elég,
Lángnyelveit rád tüsszentem!"
"Hinnye, lelkem kunkorodó
Forgácsa, mit Ámor gyalul,
Lángolj, mint a mézbor-sodó,
S szólj helyettem kisangyalul!"
"Ó, én céklafejű párom,
Borostádnak sörillata
Vonz, mint egykor sokszázhárom
Bambát Hari nevű Mata!"
Így évődött egymással a
Parasztlyányka, meg a paraszt,
S esztendőre, sala-lala,
Nászvendéget sár is maraszt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése