Jól látszik, ha hős szülő
Vagy: a hajad őszülő!
Gyereked, ha neveled,
Erő legyen teveled!
Mint átkúszni száraz tó
Alján, olyan fárasztó
Szemed fénye néhanap.
Máskor meg, mint léha pap,
Oly furcsa és szokatlan,
S szádból leend szó-katlan,
Borsót hánysz a falára,
S robbansz, mint a hal ára.
Botot ragadsz? „Evvel, ni
Foglak máma nevelni!”
Pofonzaj, ór(j)ási csatt?
„Fal adja a másikat!”
Lelked néha feljajdul,
Mért nem tudsz siketfajdul?!
Mégse vágd magad kupán,
Pár évtized ez csupán,
S jő az első unoka,
Ki vadóc, mint hunok a
Harcban és a szemfény-ránc
Átstafétálódik! Tánc!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése