Jónás

Úr meglátja Ninivét

S kiált: E hely, nini, vét!

Bűnöz asszír, roma, goj,

Jónás fiam, csomagolj!

Bár a szíved hiszi,

jó Ötlet ez a misszó,

Édes, kedves Jehova,

Hadd ne menjek sehova!

Nincs kifogás, se vita,

Don’t cry, mint egy Evita!

Rád figyel az Égi Nyáj,

Ninivében prédikálj!

Ellóg, mint a fene kül-

-honba: Jónás menekül.

Sóhajt: Engem, ha hajó

Vinne! Itt van! Haha! Jó!

Kettémetszőn fú a szél,

Perceg óta fél a szú,

S társak Jónást izibe

Dobják tenger vizibe.

Mint szundító szende sül,

El a tenger csendesül,

S Jónást nyel egy hal bele,

Ám ő mégse hal bele.

Három éjjel, három nap,

Mint ostromlott várrom-pap,

Úrhoz jajong s veszékel

[S ijedtében beszékel?]

- Megtéréshez veszély kell.

Halköpetként földet ér,

S szól az Úr: Még zöld e tér,

Ám a bosszúm halad ék

Alakban s a haladék

Negyven nap! A zöld színén

Változtatok s föld színén

Nem marad, csak gyehenna,

S döglött ló, meg tehen, na!

Sétálj végig Ninivén,

Hallgasson rád mini, vén,

Anya, király s trubadúr,

S szólj: A Mennyek Ura dúr

Szét mindent, s ha Úr dúr,

mert Haragszik, irgumburgert

Belőletek fasíroz!

Gyerünk Jónás, masírozz!

   

 Igét vetni szája nyíl',

Szív hasad, mint máj a nyíl-

-tól, s térnek meg emberek!

Jónás bőgve hempereg:

Nem vagyok én buta mén,

Kezdetektől tudtam én,

Megbocsátod pogányok

Vétkét! Ettől hót hányok!

Fölé bár Úr bokra nő,

Nem megy vele sokra ő,

Mert reggelre kirohad,

S hőgutától síró vad

Szemmel Jónás Urat int,

Aki ezt a fura csínyt

Elkövette ellene:

Önbűnhődnöd kellene!

Nagyvárosom nem szánod?

Ja, nincs réned, sem szánod,

Nem lennél jó Mikulás.

Hazamegyünk, indulás!