A röpködő róka és az öntömő lúd

Száll a róka fáról-fára,
úgy, mint kit egy mókus ellett,
s libát lát ő kétpofára
tápot falni patak mellett.

Vakmerőn, mint ős-finnugor,
Kiben kalandozás-tudat
Forr, őmellé célbaugor,
Meggágogtatván a ludat.

„Mért vagy, mondd hát, ilyen falánk?
Asszed, ettől nő a kondi?!
Belehalsz, mint Drégelypalánk
Védelmébe szegény Szondi!”

„Ne szondiztass, róka-smasszer,
te, ki falombozón loholt,
testem nagyrészt zsíros wasser,
s nem lelsz bennem véralkoholt!”

„Vadbaromfi! Ennek ára
lesz, tebenned zsír a bővér!
Monca', mért falsz kétpofára?”
„Ha már lúd, hát legyek kövér!!!”