Hali galiba

Kan csukának húz be a ponty
S rögvest állatállat talál;
Csukafejen bomlik a konty
S megreccsen a hal áll. Halál?

Kan csuka üt kancsukával,
Él ő s pontyot csukafejel;
Sunyi mozdulata rávall,
Anti fair play-t mutat e jel.

„Haha, halvérű a tokád!”
Félholt pontynak nem jó móka,
Csuka uszonyára okád,
S így lőn csuka fogta róka…

Gyerekek, a folyók, tavak
Rútak, mint egy harci plakát,
Mit, mert nem lát, boldog a vak.
Szép álmokat, jó éjszakát!

„EZAZ!! Nem szabad elfojtani! Mondd csak meg, Endre bá'! Nem baj, hogy nem értjük, érezni érezzük, hogy baj van. Kell ennél több? Kinek kell?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Na, tessék! Ahelyett, hogy örülnél, hogy a gyerekeid kapnak egy bűbájos esti mesét, jössz ezzel a kispolgári fanyalgással! Merj életszagú lenni!” /Frady Endre, költőgigász és F. Péter mérnökkollégája/

„Szóviccek, szójátékok eme tobzódása már-már gigászi méreteket ölt a műben. Irodalom órán egy másfélórás ’röpdolgozat’ kitelne belőle: A gyilkos tanár most minden sérelmet megbosszulandó kiadja a feladatot (szája szélén meghúzódó kaján mosolyból látszik, itt most esély sincs a kettesre): találd meg, sorold fel és magyarázd is meg a vers összes szófordulatát, szóviccét stb. Ebbe még maga Chuck Norris is beleizzadna, talán ha egyszer meg tudná csinálni...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Te P. Gergő, a P. az pacalagyú pótegér, vagy péppé passzírozott pitezselé?! Én még abba sem izzadnék bele, ha rétestésztává úthengerelnélek a szemgolyómmal, reálka!” /Chuck Norris/

„Mi ez a szellemi szintjében a lavór és a lepke között elhelyezkedő rímzagy?! Mi ez az akváriumbontásból visszamaradt halhulla halom?! Anyám a címet látva gyerekversként kezdte olvasni, de már az állatállnál félrenyelte a karácsonyi ajándék Erzsébet utalványból vett tartós tej készlet utolsó fél literét és ráköhögte a monitorra! A képernyőre száradt anyatej szerencsére teljesen eltakar mindent, amit Frady Endre ma közölni akart az emberiséggel! Ha minden ember egy fél liter tejet köpne minden egyes Frady versre, akkor az ugrásszerűen megnövekedett szükséglet fellendítené a tehénipart, ami felpörgetné az egész gazdaságot! Lehet, hogy az első számú antitalentum elleni küzdelem fogja egyesíteni a nemzetet és tesz bennünket gazdasági nagyhatalommá? Anyám hirtelen jobban lett!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amennyiben költészeten az öncélú szóviccek és a tartalmatlan semmitmondás bármilyen arányú elegyét értjük, akkor Frady Endre minden kétséget kizáróan egy világítótoronyba oltott iránytű az irodalom egén, ha ellenben a poézistől mélységet, mondanivalót, maradandóságot, mindenbírhatást és katarzist is várunk, akkor egyértelműen NEM ENG.!” /Piti Áner, az Unszimpatikus Költemények Állami Zúzdája (UKÁZ) betanított főcenzora/

„Költő úr, én az illusztrációhoz szeretnék hozzászólni. Az lejött, hogy a ·y a ponty, a bakancs a csuka, a firefox pedig a rosszulléti róka akar lenni, de az nem világos, hogy a tűzróka faroktüze hogyhogy nem alszik ki a víz alatt, mitől nem ázik szét a vizes vébé óriásplakátja és a csukának miért az orra van bebugyolálva, ha az álla törött el?! A kancsuka élethűsége meglepően jó teljesítmény attól az ötéves gyerektől, akivel rajzoltat! Gratulálok!” /Pikasszó Béla, általános iskolai rajztanár és maszek szobafestő/

Savas eső

Szemerkél a savas eső,
Szívbe mar s nem kellemes ő,
Lecsöppen az orrom hegyén,
Ha ez tovább is így megy, én
Tombolok, majd elönt a bú,
S könnypatakom lúgos habú.

Lúgos könny a savas esőn
Nem mondja azt, hogy „Danke schön!”
(Se nem német, se nem beszél…)
S tátott számba fújja be szél,
Így az esős könnyem nyelem,
Ami vegyület s nem elem.

Nincsen neki vegyjele se
S nem tagja a Vegyjel SE
Kémikusi csapatának.
„Coxit diem! – Süss a mának!” –
- Kiáltok a Napnak fel én
Szürke életutam felén…

„Nem szürke az, hanem koromsötét, és remélem, hogy jóval túl a felén, mert szegény anyámmal nem bírnánk még egy ugyanekkora dózist elviselni! Anyám szerint, ha Frady Endre nem költő lenne, hanem rendszeresen rádiót hallgató mosónő, akkor már rég nem élne, hiszen a rádióaktív mosónők kirívóan korán halnak! Jaj, mama, nem rádióaktív, hanem radioaktív! Amúgy, ha nem költene, akkor tökmindegy lenne, hogy mikor hal ki! Így sem kívánom a halálát, de nem lehetne mélyhűtött savas esőben lefagyasztani?” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Mi vanni?! Én nem érteni! Nem beszélni se latin, se madjar! Te csinálj énekelni űrnyelv, kísérni szféra zene!” /a Nap, a legközelebbi csillag/

„Foltot hagy február a télikabáton. Soha sincs jó idő, mindig esik az eső. Naés? Mi ez a percemberes bulvárnyafogás? Hol a megszokott globális lépték, geológiai távlat, intergalaktikus kitekintés? Ahogy a záutdórcég mondja: nincs rossz idő, csak nem megfelelő felszerelés. Költözködjön Ön is intenzív esőben!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A köreinkbe férkőzött, költőnek látszó ex-NDK-s kommunista kém komoly kémhatást akar gyakorolni ránk, de mi átlátunk a nagyzási hóborton és leleplezzük a kisstílt! Hazánkban nincs savas eső és nem hullatunk lúgos könnyeket, mert országunkat beragyogja a honderű és örökké optimisták vagyunk, ha nem felejtjük el beszedni az előírt nemzettudatmódosítóinkat! Magyarország sosem felhősödik! Kérdés, hozzászólás ugye nincs?! Néptánc!” /Árvalányhaj Ányos, a Nemzeti Alkotók Fantasztikusan Egységes Népi Egyesülete (NAFENE) állítmányi költője és ideológiai főelőadója/

„Frady Endre jó értelemben kémhatásvadász költeménye a sorok közé szabadon eső asszociációival mintegy kontradiktálja a szmogátmosástól savas eső zenitből nadírba hullásának önfeledt ürömét. Mein Gott! – kiálthatnánk a Danke schön! helyett, ha kedvenc csapatunk az FC Sonnenschein lenne, és épp 4:0-ra kikapna Schobert Norbert csapatától, a Vegyjel SE-től. A sírva-nevető költő műve még a vájtszájúak nyálával is nehezen emészthető kemény eledel! Alig várjuk, hogy szerves trágyaként permetezze meg irodalmunk kiszikkadt termőföldjét!” /Mengyelejev Miamanóné Salak Sugárka, a Nincs De Kéne (NDK) című hiánygazdasági szaklap irodalmi mellékletének főszerkesztője/

„Jól van, na, régen jártam utoljára kémia órán és nem emlékeztem arra, hogy nem teljesen ugyanaz a porcukor és a kokain vegyjele, de az biztos, hogy egyik sem 1-es Update kódú és mindkettő ugyanolyan károsan hat az agyamra! Shut up diem! – Kuss a mának! és le lehet szállni rólam!” /Schobert Norbert, fitnesz guru és Update vegyész/

„Én úgy tudom szabályozni a szám pH értékét, hogy a savas eső a köpetemmel reagálva kristálytiszta patakvízzé alakul.” /Chuck Norris/

Hallgatni aran-

-y

Jenci néhány kiflit lopott,
S börtönben ül a srác.
Őrzi őt az ütött-kopott
Rozsdamentes vasrác-
-s.

Franci zsákszám közpénzt lopott,
S módosabb, mint hat kán;
Elittag, sőt ő a top ott!
Jogrendszer ily patkán-
-y?

Dönci erről hallgat mélyen,
Csak magában beszél,
Hogy ő minél tovább éljen,
S ne lessen rá veszél-
-y!

De én bezzeg nem hallgatok
Soha bizony, mer’ én…
Hűha, ha a hegedűtok
Puskát rejt, lesz merén-
-y!

„Ááááááááááááá!!! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! Jaj, csak ne legyen baj!” /Nyúl Nyihámor, a Rendszer Ellenes Költőket Elvből Totálisan Tiltó Yószolgálati Egyesület (REKETTYE) főcenzora/

„Nyugalom, csupán hegedűt rejt a hegedűtok, és csak azért nem húzom el a félnótádat rajta, mert én nem leszek a szürkék hegedőse!” /Ady Endre/

„Úristen mit vétettem?! Egy biztos: hiába mondtam még a csúcson: na, most kéne abbahagyni!... De hogy a lejtő egy Marianna árok lenne, ahol világhírű költőnk lassan hangsebességgel közelít az aljára, még én sem gondoltam volna. A költő méltán híres leánya mondta a minap: Nem baj Isten megbocsájt. Már mindent értek...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj, költő úr, a szegény ember szükségében lop, hogy otthon betömje az éhes szájakat, oszt’ tömlöcbe vetik, míg a gazdagok sokat kizsarolnak tőlünk és még ki is tüntetik őket érte! Itt nem igazságszolgáltatás van, hanem jogszolgáltatás és az is erkölcstelenül! Jaj, jaj!” /Tiborc, panaszkodó paraszt/

„Erkölcsös jogrend? Igazságos ítélkezés? Törvény előtti egyenlőség? Hol él maga, demokráciában?! Pfúj!” /Zsebbe Belemind, Észak-Lopélia uralkodója/

„Igazság? Mi az igazság?” /Poncius Pilátus, Júdea helytartója/

„Költő polgártárs, önnek nincs félnivalója, mi megvédjük! További részletek megbeszélése végett legyen ma éjfélkor a Külső Porhüvely út temető melletti kivilágítatlan szakaszán. Különleges ismertetőjelként tartson a hóna alatt egy létrát! Ja, és senkinek egy szót sem!” /Selyemzsinór Simon, a Szószátyár Entellektüeleket Merénylettel Élettelenítők Társaságának (SZEMÉT) betanított bérgyilkosa/

„Bár a versei miatt megérdemelné, mon ami, hogy valami váratlan érje, mégis azt tanácsolnám, hogy ne menjen gázolásálló mellény nélkül a Külső Porhüvely útra! A szürke agysejtjeim azt súgják, hogy ott talán egy kis veszély fenyegetné, a rendőrség pedig utólag véletlen balesetet állapítana meg.” /Hercule Poirot, belga mesterdetektív/

„Micsoda virtuóz rímkezelés! A költő a vegytiszta összecsengés oltárára helyezett verstani Prokrutész ágyba fekteti a túlméretezett szavakat és a magasabb szintű beteljesedés érdekében könyörtelenül lemetszi a fölöslegesnek bizonyuló betűket! Az avítt és félholt nyelv immár sehol nincs biztonságban a nyelvújításért küzdő Frady Endre elszánt keresztes hadjáratától! Társadalmi szókimondás és rettenthetetlen grammatikai szankciók együttese helyezi ezt a művet a világirodalom legmagasabb polcára, ahová már csak létrával juthat fel a földi halandó! Ebből még bestseller lesz, akárki meglássa!” /Pöröly Perecné Vágó Vendetta, a Lefejelt Múzsa című szubkulturális versportál tördelőszerkesztője/

„Nővérke, könyörögve kérem a nyugiszurimat!!! Amikor megpróbáltam felolvasni a minden költészeti konvenciót és kulturális mázat önmagáról levedlő versszakbarbárnak a legújabb elmeroggyanatát, a véletlenül a szobában tartózkodó anyám előbb sírógörcsöt kapott, majd sikítva a Muzsika TV elé vetette magát! Én pedig léket kapott aggyal azóta is csak József Attila szavait tudom mantrázni: Nagyon fáj! Nagyon fáj! Nagyon fáj!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Texasban én vagyok a rend, az igazságszolgáltatás és az élet. Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert üldözőiknek személyesen rúgom le az összes fejét.” /Chuck Norris/

Fehérvári úton...

… nyárra épült meg a vágány,
félév elteltével má’ gány,
s villamos sem járhat rajta
fagy miatt. Beltéri fajta?

Készülgetett hosszan, drágán,
most pedig a semmi ágán
pufognak ki pótló buszok,
s bennük verítékben úszok.

Megállókban jégi jelnek
okán népek esnek, kelnek,
s dugóban sok dízel szmogol;
Abszurdisztán a’la Gogol!

Járdán bár tél fagyaszt hólét,
plakátokról süt a jólét,
s jön szembe a százötödik
„Magyarország erősödik!”

„Újabb lendületes líra. Kevesebb a zökkenő benne, mint a felújított Fehérvárin, és több benne az ifjonti hév, mint egész Budapesten. A versek közérthetőségének mindenesetre jót tesznek a közállapotok. Frady Endre erősödik!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ki kell jelentenem, hogy a Fehérvári út gazdaságos rekonstrukciója során a vágányokat magas színvonalú tervekből, minőségi anyagokból és hibátlanul dolgozó kivitelezőkkel valósítottuk meg, így a most kialakult válsághelyzetért természetesen nem vállalhatunk semmilyen felelősséget! Minden a nagy hideg miatt van! A tél a hibás!” /Gigazseb Gerzson, beruházási főbiztos/

„Naponta egyre több embert hoznak be a mentők a Fehérvári útról a baleseti sebészetünkre, ám nekem nincs velük semmi teendőm, mert jelenleg én magam is itt fekszem. Engem a Móriczról hoztak be, miután elütött egy Fehérvári útról kanyarodó mentő.” /Dr. Gipsz Géza, traumatológus szakorvos/

„A Brezsnyevet sétáltatva a jeges zebrán megcsúsztam, a vágányra estem és eltört a lábam. Rögtön sínbe is tettem. Még szerencse, hogy nem járt a villamos!” /Térdkalács Tibor, ebcsontkovács/

„Hiába erősködik, költő úr, Magyarország igenis erősödik! Maga nem nézi a köztévé híradóját?! Egyre több politikusunknak van szép háza, új autója, versenyképes jövedelme és tisztességes megtakarítása! Csökken a rezsi, nő a nyugdíj, épülnek a stadionok meg a kisvasutak, és a maroknyi hazaáruló sem akadályozhatja meg, hogy megrendezzük minden idők legszínvonalasabb olimpiáját! Magyarország jobban teljesít!” /özv. Ferritél Ferencné Neri Nóra, nagynyugdíjas és ideológiai aktivista/

„A költő – tőle meglehetősen szokatlanul – ezúttal nem a sor-, hanem a kar- és lábtörésekre helyezi a hangsúlyt, bár magában a műben mindez csak áttételesen szerepel, ahogy a feltöretlen jég hátán túlélni kénytelen utasok is át lettek téve a villamosról a pótlóbuszra. Plakát és valóság,  valódi életpálya és életpályamodell, beltér és kültér, tisztesség és korrupció – ezek az antagonisztikus ellentétpárok jinjangolják egyensúlyivá a szélsőségekbe belefagyott abszurdisztáni tél önveszélyes életigenlését. Na, megyek járdát sózni!” /Lapát Lipótné Kősó Kokilla, középiskolai magyartanár és másodállású gondnok/

„Írogatunk, gyanúsítgatunk?! Hanyagságot, netán korrupciót sejttetünk a sorok között?! Arra nem is gondolunk, hogy az utat az eredeti, még a kommunista rombolás előtti állapotában akarjuk helyreállítani?! Már a tihanyi apátság alapítólevelében is az áll, hogy, Feheruuaru rea meneh hodu utu rea, vagyis Fehérvárra menő hadiútra. Ezek szerint a Fehérvári út már akkor is hadiút volt, mi pedig most közpénzt nem kímélve visszaállítottuk a hadiállapotot!” /Lenyúloncz Laborc, a Kiemelt Állami Osztogató Szervezet (KÁOSZ) igazgatója/

„Mi ez a jeges úton biciklizéstől eltört karú kolléga Kisbigbeli paradicsomleveséből ebéd közben kilopott betűtésztából véletlenszerűen elénk fröccsentett szószéklet?! Ha apám ilyen verset írt volna, anyám akkor sem ment volna hozzá, ha százan bíztatják. Frady Endre egy járókerettel a jégen bukdácsoló nyugdíjasra emlékeztet, aki esik és kel, de az élete árán is elcsúszik a lottózóig. Ez a szerencsétlenség is újra és újra pofára esik a költészet jégpáncélján, de mindig feláll, nekiveselkedik és bever egy újabb szöget az irodalom koporsójába! Neki mikor ver már be valaki egy jó nagyot?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nyugalom, Robikám, mindennek megvan a maga ideje! Megütni nem fogom, mert abba belehalna, de ha a fagyott nyálammal a megfelelő helyen köpöm homlokon, akkor helyrebillenhet az az aprócska agya.” /Chuck Norris/

Jön a Putyin!

Csütörtökön jön a Putyin,
S hajbókol a teljes elit,
Hogy, mi bejön atom mutyin,
Ossza meg velük a felit!

Putyin mellett Szergej, Igor,
Mint két gigantikus jeti;
Mért e biztonsági szigor,
Őt a nép tán nem szereti?

Orosz vodka, magyar narancs!
Aki iszik, tán nem tüntet,
Ám van pár szigorú parancs:
Minden, ami nem taps, bűntett!

Elv az átalakul, az át,
Alig holnapra a márúl,
S aki egykor ruszkik hazát
Szónokolt, most hazát árul.

Szorgos népünk sosem árva,
Adoptálja orosz medve,
S bár a város le van zárva,
Aki magyar, jó a kedve!

(guggolós össztánc!)

„Várakozásom sorról sorra nőtt bennem, hátha ez lesz az A MŰ, na még egy jó sor, sehol egy bukfenc. Várakozás átcsapott reménybe: csak nehogy az utolsó versszakban legyen a törés. Végül hatalmas megkönnyebbülés: IGEN megszületett, ez az a vers amiért eddig küzdöttem a kín rímekkel. Stílusosan megjegyezném: el kéne talán gondolkozni: lehet a csúcson MOST kéne abbahagyni...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Látogasd meg a Szovjetuniót, mielőtt a Szovjetunió látogat meg téged!” /finn falfirka/

„Én személy szerint örülök Putyin elvtárs látogatásának, mert ez annak az előjele, hogy április 4-e újra piros betűs ünnep lesz, és mivel idén pont keddre esik, valószínűleg összejön belőle egy négynapos hosszú hétvége! Áááááprilis 4-ről szóóóóljon a zééének…” /Vörös Csepelné Dal Matild, gimnáziumi énektanár és az Újragombolt Kommunisták Áprilisnégy Zenekarának (UKÁZ) nótafája/

„Így írtatok Te

Csütörtököt mond a vátesz
Józan esze és a naptár,
Hatalmat ő lám lóvá tesz,
S morcos rá a lovas zsandár

Medvebajszot rángat merőn,
Tekintélyelv nála talmi,
Mást ért közben elven, s erőn
Stratégánk, a nagyhatalmi.

(Frady Endre emlékverseny fájdalomdíjasa)
ui.: Elv nem vész el, csak átalakul Elvtárssá!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ez a szerencsétlen klapanciagyáros kihagyta a legkézenfekvőbb motívumot, ami összekötné az orosz elnök látogatását a tél orvtámadásával és így egy kis hidegháborús áthallást csempészne a műbe. Valahogy így:
   Pont most jön a Putyin
   Keresztül e trutyin?
De hát mit várhatunk egy ilyen zakkant zugköltőtől, ugyebár? Abcúg Frady Endre!” /Újpesti Barnabás, konkurens kortárs költő/

„Joszif Visszarionovics Putyin… őőő… szovjet főtitkár… őőő… páncélozott Volgán repül ide… őőő… a Dunakanyarból… őőő… illetve a Don-kanyarból… őőő… megbonthatatlan baráti látogatásra… őőő… és amikor kilép a gépből a hóra… őőő… ha meglátja a saját árnyékát, akkor visszabújik a barlangjába.” /Faék Ferike, 5.c. osztályos tanuló felelete/

„Mi ez a… hoppá! Nocsak, nocsak? Frady Endre élete első nem is olyan rossz versét olvasva afféle érzésem van, mint amikor egy soha életében nemhogy gólt nem szerző, hanem még a labdát sem eltaláló sánta kutyaütő center térdéről valami fatális véletlen folytán az ellenfél kapujába pattan a játékszer. Anyám szerint mégis igaza lehet a diabetikus militarizmusnak és a mennyiség valóban átcsap minőségbe. Nem diabetikus militarizmus, mama, hanem dialektikus materializmus! És nincs igaza, mert Frady Endre nem csapott át minősíthetetlenségből minőségbe, csak vak tyúkként talált végre egy szemet! A következő verse nyilván megint olyan vérforralóan és gutaütően szánalmas lesz, mint egy ajánlóblokk az Izaura tévén!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Товарищ Фрaди! Иди сюда! B Сибири будет маленький робот! Давай, давай!” /Vlagyimir Putyin, orosz elnök/

„Én biztosan nem mennék el Szibériába kis robotnak! Utálom a vodkaszagú jegesmedvéket!” /R2D2, droid/

„Nem szeretem az orosz nyelvet. Kitépjem?” /Chuck Norris/

„Chuck Norris öncélúan agresszív kijelentésével nem értünk egyet, de a véleményét kénytelen kelletlen tiszteletben tartva mi kérünk elnézést!” /a szerkesztőség/

Ónos eső

Esőcseppben vannak ónok,
Ettől csúszkál falu, város,
S ne háborodj fel sok són ok
Nélkül, hogy esetleg káros!

Jégpáncél a tér, az utca,
Sószórózás közös érdek,
Mert, ki esik, szakad cucca,
S törnek nyakak, bokák, térdek.

Hívj ki húgot, anyát, apát,
Sapka, sál legyen, meg csizma,
Pörögjön a sok-sok lapát,
S feszüljön a család izma!

Nemzetünk a jeget töri,
Tél ellen győzelem lesz itt,
Vagy, mint jelzi magyar töri,
Népünk végül mindig veszít?

„Mi ez a nemzetellenes vartyogás?! Magyarország sosem veszít, legfeljebb a területeit, de visszaszerezzük! Mindent vissza! Mi nem veszíthetünk, mert mi akkor is győzünk, ha kikapunk! Győztesen vívjuk meg a hócsatát! A haza nem lehet ellenszélben, mert szél ellen nem lehet! Nem, nem, soha!” /Ner Néró, a Nemzeti Főideológiai Liga (NFL) szócsata ügyi illetékese/

„Só mászt gó óóóóón!” /Merkúr Frédi, a köztisztasági sóhivatal anyagmozgatója és a vállalati Kvín Tett együttes szólóénekese/

„Arccal a hólapát felé! Ne nézzünk hátra, csak előre! Előre!” /Lótné Showbálvány Etelka, sóbálvány/

„Úgy botorkálok a vers értelmezése alatt a sorok között, mint egy piás a csúszós jégen: esek, kelek, térdem sajog, csuklóm törött. Ónos eső ide-oda, de megyek nyílt töréssel is tovább, hiszen királyt kell választanunk a Duna jegén. Frady Endre for President.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Költőnk jég hátán is megél,
Siklik, és sóz, sósem henyél,
Vékony a jég, vigyázz Endre,
TEK ne utasítson rendre!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű költőkollégája/

„Sajnos későn figyelmeztette a büntetendő előéletű költőt F. Péter NER-társ, nagyon későn! Már ki van adva a parancs, hogy amint az útviszonyok megengedik, begyűjtsük ezt a sötétben bujtogató ellenfülkeforradalmárt! Ki lesz osztva pár koki és saller!” /Csávás Kálmán főtörzsőrnagy, a Tokára Egyet Könyökkel (TEK) szak szervezet rettenthetetlen vasökle/

„Még jó, hogy nem az Ónok az esőben címet választottam, mert egyrészt plágiumper lenne belőle, másrészt szegény Gene Kelly akkorát esne, mint az ólajtó, ha elkezdene szteppelni a tükörjégen! Ja, ahogy az időjárás jelentést nézem, a beltéri kommandó egy ideig még nem indul útnak.” /Frady Endre, költőgigász/

„A téli álmot alvó dermedt szívet borító jégpáncél megolvasztásának nagy költője Frady Endre ezúttal is atmoszférát, sőt sztratoszférát teremt, amin csak az fér át, akinek megvan a képessége arra, hogy a művész vezette úton elsajátítsa a lélekből lélekbe történő metakommunikáció útját és átkeljen azon a spirituális folyón, ami elválasztja az összekötötteket, de összeköti az elválasztottakat. Éljen a köz együttes és az egység közös tavaszteremtő ereje! Hólapáttal előre a frady-i úton!” /Jégcsákány Jenőné Hő Hilda, a zalaszentmocsoládi Frady Endre Gimnázium magyartanára és maszek hólapát készítő/

„Szerencsére nincs időm elolvasni ezt az időjárásnál is gusztustalanabbnak tűnő rettenetet, mert sóval és lapáttal felfegyverkezve ki kell mennem az utcára, ahol anyám pont most próbál egy hóemberbe kapaszkodva átmenni a zebrán és épp ütlegeli egy cekkerrel, hogy mozduljon már meg! Frady Endre is inkább egy jégcsákányt ragadhatna meg a klaviatúrája helyett, azzal egyrészt hasznosabbá tehetné magát, másrészt meg hátha beleállna a saját bakancsába, és amíg kórházban ápolnák, addig sem írna! Ezt hívnák közérdekű balesetnek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha itt Texasban csúszkálni akarok, elég egy fagyos pillantást vetnem a Rio Grande folyóra és máris karvastagságú tükörjég borítja.” /Chuck Norris/

Fizioterápia

Könyökömön áram jön ki,
Ami előbb oda bement,
Állapotom ettől önkí-
-vületi (hopp, enjambement!).

Tyű, megleptek rút rökönyök,
Rá is csodálkoztam nyáron:
„Mi a bánat, teniszkönyök?!
Ágyúzza szét Gábor Áron!”

Ámde Doktor Falucskai
Lőpor helyett Lidocaint
Áramoltat be a mai
Tudás szerint, ám óva int:

„Van-e remény? Talán… szóval
Vagy javul, vagy nem a karja,
S ha viszket is, lángszóróval
Semmiképpen ne vakarja!”

„Ágyúval teniszkönyökre?! Való igaz, költő bajtárs, hogy a rézágyúm kartácstüze eltünteti a teniszkönyökét, de ugyanakkor magából is ezer darabos kirakójátékot csinál!” /Gábor Áron, ágyúöntő és tüzértiszt/

„Juuujjjj, olyan érzés mintha egy gátfutáson lennék. Minden rímnél beverem a térdem, akarom mondani könyököm a gátba, de futok tovább önnön pusztulásom felé. Az orvosi leleményesség eme szintje viszont bámulatos: gyakorlatilag bármivel lehet gyógyítani: rézágyú, lángszóró, áram, lidocain, bár a jedi erőt és fénykardot nagyon hiányolom a költőtől...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Á propos gátfutás: az enjambement eredetileg átlépést/ átugrást jelentett (jambe = láb), így a költő úrnak stílszerűen tényleg a térdét kéne delejeztetni. Magával az átugrálással nincs is gond, csak nem mindegy min, miért és milyen gyakran. Bónusz málusz: a versbe pilátusként belekeveredett reumatológus szakorvos nem is sejthette, hogy hovatovább Holger tanár úrhoz hasonló hírnévre van kilátása. Ami meg azt az iontoizét illeti, az télleg használhat, de csak ha a gyógytornát sem hanyagoljuk el: a napi betévő hólapátolás, meg krampácsolás csodákra képes - kérdezze terrorelhárítóját, kiképzőtisztjét.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Áram és teniszkönyök?! Az ember nem várna ilyen laikus és slendrián megfogalmazást egy költőtől! A jobb cubitus táján epicondylitis lateralis humeri generálódott, ami miatt tíz alkalmas Lidocain iontophoresis kezelésre utaltam be önt a fizioterápiára! Melyik szót nem érti?!” /Dr. Falucskai Lajos, ortopéd szakorvos/

„Frady Endrének nem a Fehérvári úton a könyökét, hanem Döblingben az agyát kéne elektrosokk alá venni! Rányomni egy váltóáram/egyenáram kombót, oszt’ hadd szikrázzon az AC/DC! Anyám szerint az is lehet, hogy az egész Osztrák-Magyar Monarchia teljes áramkészlete sem lenne elegendő fűzfapoétánk sötétbe borult elméjének megvilágosodásához, de szegény mama annak idején valami influenzajárvány miatt pont akkor hiányzott az iskolából, amikor az I. világháború végeredményét vették. Csak a kiegyezésre emlékszik, mert abból érettségizett. Remélem viszont, hogy Frady Endréből még az ükunokám sem fog!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Enjambement mint rím, költő úr, enjambement?! Azt nem úgy kell ejteni, hogy enjambement, hanem anzsamböma! Akkor viszont a második sorának úgy kéne szólnia, hogy ’Ami előbb oda böma’! Idióta! Na, azt viszont idiótának kell ejteni! Magát meg fejre kéne, ha ez nem történt volna meg gyerekkorában! NEM ENG.!” /Dr. Kőkemény Kenéz, a Rímtisztaságra Ügyelő Hivatal (RÜH) főcenzora és még főbb pecsétőre/

„Egy vers, ami egyszerre felráz és gyógyít, ami fájva csillapít fájdalmat, ami mennyet és poklot megjárva a végkifejletet hagyja elúszni az állandóan változó jövő bizonytalan ködóceánján. Történelem, orvostudomány és elektro- illetve pirotechnika jár itt kéz a kézben megrökönyödött körtáncot egy világfájdalommal átitatott könyök körül. Az első versszak szótörése a teniszkönyök reccsenésének lélekbe markoló apoteózisaként jajkiáltja be a teljes művet, mely annyira megbizsergeti egész szellemünket, hogy önfeledt irodalmi vakarózhatnékunk támad. Persze semmiképp sem lángszóróval!” /özv. Arany Érné Achtung Antagonisztika, az Állami Lézerkard- és Lángszóróbontó Vállalat ÁFA-mentes Nyugdíjasklubjának (ÁLLVÁNY) irodalmi vezetője/

„Ha meglátogat, egy könnyed rántással helyre tudom hozni Frady Endre teniszkönyökét. Ha nem szakad ki vállból a karja, akkor másnap már teniszezhet is.” /Chuck Norris/