2016. szeptember 30., péntek

Szeptember vége

Vége van a szeptembernek,
Hideg esők mégsem vernek,
Csupán a Nap langymelege
Tesztel: Izzadok én meg-e?

Lyaly, hó’nap már október van!
Hónapok közt nem Number One,
Sorrendileg Chuck Number Ten,
S avart kavar át a kerten.

- Grammatikailag nagyon
Gáz vagy, így hát ütlek agyon! –
- üvölt rám a szürke váci
Fegyházból egy nyelvtannáci.

Hja, a börtön ablakába
Soha nem süt be a kába
Nap, ha szitál ködnek burka.
Őszi napfény igen hurka!

„Meg-e és lyaly?! Meg anglicizmusok?! Ha kiszabadulok, megkereslek és százszor lemásoltatom veled a magyar helyesírás szabályait, te zugfirkász, utána meg addig verem a fejedet egy nagylexikonnal, míg sok kislexikon nem lesz belőle!” /Killer Adolf, bebörtönzött nyelvtannáci és orvhelyesíró/

„Kába, hurka és langymeleg?! Kit nevezel te langymelegnek, te bedrogozott humusz szipuensz?! A felszínem 5600°C-os, úgyhogy, ha a ti érdeketekben nem fognám vissza magam, előbb elpárolognál, minthogy ki tudnád mondani, hogy helioszeizmológiai retardáció!” /Nap, a Frady Endréhez legközelebb lévő csillag/

„Hé, plagizátorkám, én már írtam a szeptember végéről, úgyhogy semmi szükség nincs rá, hogy ellopd az ötletemet! Amúgy itt Barguzinban kicsit át kellett írnom a művet, mert ilyenkor itt a völgyben nem a kerti virág nyílik, hanem a fagyott hóba szorult toportyánférgek tokát átharapó jetik véres szája. B Баргузинe очень холодно!” /Alexander Petrovics, barguzini hadifogságban alkotó magyar költő/

„A költő ismét olyan fajsúlyos művet tett le az asztalra, hogy födém legyen a talpán, amelyik nem szakad le ekkora földhözragadt életerő hatására. Az ósdi hagyomány által az elmúlás évszakának tekintett őszt a művész nemcsak kiragadja ködös önmagából, de avatott kézzel előbb kizsigereli, majd átdarálja egy másik dimenzióba. A napfényt hurkába töltő önfeledtség életigenlő letargiája teszi ezt a művet a XXI. század egyik átugorható, de megkerülhetetlen szimbólumává. Igazi piedesztállíra!” /Őszinte Örömpörköltné Monolit Melankóla, az Armatúra Atanáz Építőipari és Rímszerelési Szakközépiskola magyartanára/

„Nem az őszi napfény a hurka, hanem Frady Endre, a szánalmas silányság tehetségtelen görcsdalnoka, a versszemétben guberáló senkiség álapostola, aki ismét egy zárt alakzatba rendezett értelmetlen szókatyvaszt köpött az ő korábbi aknamunkássága miatt már amúgy is idegi alapon rángatódzó arcunkba! Anyám szerint, ha ilyen szóképeket tudok, akkor magam is elmehetnék költőnek, de óva intettem a feltevéstől, mert a helyszínen elagyvéreznék, ha Frady Endre a nyilvánosság előtt kollégának szólítana.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Chuck Number Ten?! Aki velem szórakozik, annak onnantól nagyon kevés ideje van hátra. Frady Endrének igen gyorsan kell fekvőhelyet keresnie a holt költők társaságában.” /Chuck Norris/

„Jé, ez tényleg a szeptember végéről szólt. Nem csak úgy általában, nem allegorikusan, kibővített értelemben, térben, időben, értelmi, érzelmi síkon csapongva fegyelmezetlenül. Nem! Konkrétan, mint egy adott utcában, adott negyedórában várható időjárásjelentés. Igaz, nem is érnénk rá ilyesmire, hiszen közben azért angolórát veszünk, filmsztárt, majd fegyintézetet látogatunk, hogy rövid osztálykirándulásunk végén az úttörőtáborok tábortüzeinek langymelegénél vacoghassunk. Köszönjük, Urunk, hogy alázatra tanítasz minket!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

11 megjegyzés:

  1. Oda se neki!
    Képzeld, micsoda pánik lenne úrrá a "népeken", ha most megint a tavasz könzeledne!
    Ez a rend, így kell lennie, akár tetszik, akár nem.
    A lehulló levelek hozzánk képest szerencsésebb helyzetben vannak?
    Ők megunták, lehullanak, mi pedig türelmetlenül várjuk az undorító ködöt, sarat, hideget, szürke égboltot.
    Velünk ellentétben, ezt ők már nem láthatják. :))

    I./ F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája.
    II./Őszinte Örömpörköltné Monolit Melankóla, az Armatúra Atanáz Építőipari és Rímszerelési Szakközépiskola magyartanára.
    III./ Puzsér.
    :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hullanunk kell, jaj, itt van már az óra?!
      Mondjunk NEM-et a gravitációra!
      :)
      Örülni szoktam, ha F. Péter kollégám a versikémet kommentelésre méltónak találja. Mindig jól szórakozom a meglátásain. :)

      Törlés
  2. A kétsorosodra, ami tetszik: Kit érdekel a gravitáció, ha sasként a levegőben halunk meg... Azután úgysem érezzük, hová esünk. :)

    Nekem is tetszenek F.Péter kollégád kommentjei. Jó lehet a közelében dolgozni. :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak nehogy túldicsérd, mert még elbízza magát! :)))
      Azért ha az a sas a levegőben nem meghal, csak görcsöt kap, akkor nem közömbös számára, hogy hová kell szabadon esnie... :)

      Törlés
  3. Csak a véleményei alapján ismerem F.Péter kollégádat, de ezek alapján bátran ki merem jelenteni, nem az a fajta, aki elbízza magát. :)

    Á, a megfigyelések azt bizonyítják, 1 millió sasból mindössze 1/2 (:D) kap görcsöt a levegőben, azok is csak az egyik szárnyukra. Itt persze akadhatnak kisebb-nagyobb gondok, de statisztikailag ez nem zárja ki a biztonságos landolás lehetőségét. :)))

    VálaszTörlés
  4. A sasról jutott eszembe.

    https://www.youtube.com/watch?v=JmIaiUcDKps

    Ez az egyik leghíresebb énekes.
    (A szöveg kb. ennyi: És ha megégeted a szárnyaimat, hogy ne szállhassak megint,
    a tüzem füstjétől ismét magasra repülök.
    A sas a levegőben hal meg
    szabadon és erősen.
    Amikor a szívtelenség teret kap, átöleli az ég.
    Saskönnyem a földig nem hull,
    este majd visszakérsz/hívsz.)

    Figyeld meg, milyen érdekes, hogy nyilvános szórakozóhelyen föl lehet menni a színpadra az énekes mellé, s szabadon, mint a sas, kitáncolhatják magukból minden örömüket, bánatukat. (Zebetiko a tánc neve, nagy lehetőség kínál az improvizációra.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kicsit idegesítő lehet az énekesnek, hogy nem hagyják énekelni, hanem folyton odamennek a fülébe sugdosni és virágokat adogatni, amit ő nem győz a nézők közé hajigálni. Ez arrafelé normális? :)

      Törlés
  5. Ezeken a szórakozóhelyeken teljesen természetes, mert nem koncert előadásról van szó. A virágokat - nem olcsók! - a hódolók küldik az énekesnek, amelyeket visszadobál rájuk. (A lány azt sugdossa az énekes fülébe, ki küldte a virágokat.)
    Itt nincs szokatlan, lazán, fesztelenül zajlik az élet! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az egyik súgásnál úgy látszik, mintha az énekes is suttogna valamit, miközben megy az ének. Kicsit playback hatása van a dolognak... :)
      Nekem mindenesetre furcsa, na! :)

      Törlés
  6. Persze, a szórakozásnak ez a módja számunkra teljesen idegen.

    Azt észrevetted, hogy éneklés közben rágógumizik? Ez is téged igazolhat, hogy playback volt. Bár ezeknek a szórakozóhelyeknek a vendégei kifejezetten az énekes miatt, élő hangjáért mennek oda.
    Több tucatnyi dolgot nem tudok megszokni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem vettem észre a rágózást, de ettől függetlenül a hangulat jó és ez a fő. A többi csak megszokás kérdése... :)

      Törlés