2016. június 14., kedd

Magyarország-Ausztria 2:0

Kuruc-labanc összecsapás
Izgalmasabb, mint egy apás
Szülés, vagy egy parlamenti
Ülés: bal kapufa menti

Alaba veszélyes bala
Által küldött lövést vala!
Innentől az ég már azúr,
Gyepen lenn a magyar az úr:

Párharcokat sorra nyer a
Középpályán Nagy és Gera,
S kapuban az öreg Király
Röpköd, mint egy higgadt sirály.

Szalainál tele a tár
S talál a kritizált csatár!
Cseréjeként Stieber emel,
S labda kapuba száll, nem el!

Kettő-null, a vége sima,
Száll a drukker hálaima,
S nép tanulja, amíg nevet,
A Kle-in-he-is-ler nevet!

„Was ist das kleine Isler, he?! Schöne Ungarische Wirtschaft! Ria, ria, Ausztria!” /Franz von Irgumburgnich, nyugalmazott császári és királyi lóvasút kalauz/

„Ócska, sablonos, erőltetett újnépies.” /Dono kommentje a 444.hu oldalról/

„Ha a lövésemnél a labda a kapufáról nem kifele pattan… ha a csaló bíró nem állítja ki Dragovicot… ha az az agresszív torony nem lő egy potyagólt… ha a helyére állt nyikhaj stöpszli lábáról nem pattan olyan szerencsésen a labda… ha van hátra még hatvan perc… akkor nyerünk!” /Alaba, osztrák középpályás/

„Ha… ha… ha… ha… ha… hahahahaha!!! Halaba!!!” /Kleinheisler László, magyar középpályás/

Ez az! Végre egy igazi magyar virtusköltemény, egy vérforraló hurrálíra! Ez kell ennek a nemzettudathasadóanyaggal átitatott, búvalbélelt országnak! Ne kössenek röghöz a tények, szakadjunk el a valóság talajától, merjünk újra három tenger által mosottak lenni! Előre a végső diadalig! Győzelem, vagy halál! Hej, Rákóczi népe, kurucok e lőre nagyon finom! Igyunk!” /Rizling Rezső, kadarkamámoros és diadalittas látványpék/

„Elolvastam egyszuszra vagy száz hozzászólást, és meg kell mondjam, a kelmed gyötrelmes klapanciája volt a legpozitívabb. Őszinte öröm sugárzik belőle, meg egy jó adag tehetségtelenség, amelynek mindazonáltal nagyon jól áll a hiteles nemzeti boldogság. Csatlakozom, éljenek a hős fiúk, Szalai, Stieber, Gera és a többi fent megénekelt époszi félisten!” /Patmore hozzászólása az origo.hu oldalról/

„A történelmi futball győzelmeket megéneklő hőskölteményekkel mindig elnézőbb vagyok, úgyhogy csak annyit tudok mondani, hogy: Mi ez a költészeti földig rombolás, ez az irodalmi sóval behintés?! Hogy meri valaki a tehetségtelenség miazmás kipárolgásától kénkőbűzös leheletű szájára venni Szalai és Stieber nevét?! Hogyan lehet egy akkora nemzeti eufóriába, amekkoránál még a reumás anyám is felugrott a fotelból és örömében megtaposta a szőnyegre esett NDK-s benzinmotoros hallókészülékét, egy ilyen degenerált betűhalmazattal belerondítani?! Mosléklíra!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Gyerekkoromban apukám engem is kivitt egy osztrák-magyar meccsre. Ha jól emlékszem, a poroszok ellen játszottak. Ágyúval lőtték egymást, meg egyszer véletlenül engem is, ahogy a harcmező szélén birkózóst játszottam öt medvével, de a szemgolyómon széttörő ágyúgolyó szilánkjai sajnos sokakat elküldtek az örök vadászmezőkre.” /Chuck Norris/

„Aki hozzászólt, arra hatott. Lehet, hogy főleg nem a vers, hanem a meccs, ... vagy a megmagyarázhatatlan focihisztéria általában. Így aztán mindegy is, hogy ki mit szólt hozzá. Mindeközben ünnepelt költőnk a hyperhivatkozások és az interaktivitás keresztezésével észrevétlenül megteremtette a hyperaktív költészetet! Vivát Frady Endre - a kommunikáció minősége!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A legendás fűzfapoéta a jelek szerint annyira meghatódott, hogy nem a szokásos módon irtózatos, hanem csak simán rettenetes verset írt a Diadalról, egészségetekre!” /Szily László, a 444.hu rovatvezetője/

3 megjegyzés:

  1. Kell egyfajta intellektus és pihentség. (Meg persze én elfogult is vagyok, nemcsak a költőt, az embert is ismerem, meg szeretem is)
    Szerintem pedig éppen attól zseniális, hogy fárasztó persze.
    Hasonló stílusban többen nemzeti hősök (Galla Miklós, Besenyő Pista bácsi), vagy világsztárok (nem tudok az előzőtől nagyobb neveket említeni) lettek. Frady Endre belefér ebbe a halmazba. Simán.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja, bocsánat, nem akartam névtelen maradni, csak simán elkúrtam.
      Vállalom természetesen:
      Tar Zoltán (lehet, csak be kellett volna jelentkeznem?)

      Törlés
    2. Ó, bár egyszer felérnék Besenyő Pista bácsi szintjére! De nekem már az is elég, ha egy lapon vagyunk említve! :)
      Kösszy Zoli bá'! :)

      Törlés