Felhők fölött mindig kék a
hogyishívják, ami véka-
-szerűn az izére borul…
Vágom én ezt Nagy Sándorul!
Szóval az ég bolyhos cucca
miatt pocsolyás az utca,
de ez a gány pusztul hamar,
mint a gnú, kit vipera mar.
Vészközpontba dől sok adat,
apad már a szenny-áradat
s rögvest szárad már a sár is,
s vidult lelkünk Fedák Sáris!
Balalajkák, dúli-dúlik
zengik, hogy a dágvány múlik,
s Tavasz-hő jő, hínnye-hunnya,
míg a Zember meg nem unja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése